Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-16 / 12. szám, kedd

VI Sport ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 17. www.ujszo.com Holtverseny után büntetők döntöttek a gólkirályról A seregszemle különdíjasai UJ SZO-PORTREK Nyárasd. A serlegeket, okleve­leket, labdákat, egyéni díjakat, győztesnek járó trófeát és a ván­dorserleget a Területi Futballszö- vetség elnöke, Benovič Árpád és a végrehajtó bizottság tagja, Lukács Imre adták át a csapatkapitányok­nak a4 ünnepélyes eredményhir­detésen. A torna legjobb mezőnyjátékosa a bakai Herberger Csaba lett. A mindössze húszéves középpályás csapata vezéregyénisége volt, ami­ről három gólja is hűen tanúskodik. Technikáját és taktikailag érett já­tékát az idősebbek is megirigyel­hették. A csapatok képviselői a legjobb kapusnak a légi Krček Tibort vá­lasztották, aki fő szerepet játszott együttese parádés menetelésében. „Meglepett az elismerés, egyálta­lán nem számítottam rá. Tisztában voltam azzal, hogy teremben is jól megy a védés, hiszen egy pozsonyi futsalcsapatnak is tagja vagyok. A rokonsportágban szerzett tapaszta­latokat ezúttal is sikerült kamatoz­tatnom” - árulta el lapunknak a kü­löndíjas. Arra a kérdésre, neheztel- e játékostársaira, mikor kiszolgál­tatott helyzetbe hozzák, nevetve csak ennyit válaszolt: „Miért is ha­ragudnék? Egy csapat vagyunk, jó­ban, rosszban összetartunk.” Emlí­tést érdemlő statisztikai adat: Bu- gár Mariánnak, a terembajnok ka­pusának hálója négy találkozón maradt érintetlen! Az első meccsen büntetőt is hárított. A legeredményesebb góllövők között öt-öt találattal a két csalló- közkürti csatár, Nagy Károly és Harsányi Imre holtversenyben vég­zett az élen. A szervezők úgy hatá­roztak, hogy büntetőkkel döntik el a trófea sorsát. A kapuban a leg­jobb hálóőr, Krček Tibor állt, aki­nek az eszén Nagy Károlynak sike­rült többször túljárnia. „Boldog va­gyok, hogy ma kijött a lépés. Köszö­nettel tartozom csapattársaimnak, akik nélkül ez nem sikerülhetett volna. Eredményességem titka a pontosan célzó bal lábam. Ma is igazoltam, hogy a fejjáték is az erősségeim közé tartozik” - érté­kelte szombati teljesítményét á gól­király, aki egyben a torna egyetlen fejesgólját szerezte. Két mesterhár­mas volt a meccsdömping során - az egyik az egyházgellei Simon Oli­vér, míg a másik éppen Nagy Kár­oly nevéhez fűződik. (kb) A gólkirály Nagy Károly és Krček Tibor, a mezőny legjobb kapusa (balról jobbra) NYÁRASDI TORNAKRÓNIKA Eredmények, A csoport: Oh- rady-Malé Dvorníky 2:0, g.: Zsigray, Fekete Csaba; Nagy- lég-FK Zlaté Klasy 1:0, g.: Krafčík; M. Dvorníky-FK Zl. Klasy 2:3, g.: László, ill. Rigó Marcel, Zsigmond, Fürdős; Oh- rady-Lehnice 3:0, g.: Harsányi 2, Nagy; Lehnice-M. Dvorníky 4:1, g.: Tóth 2, Glončák, Rigó Zsolt, ill. László; FK Zl. Kla- sy-Ohrady 2:8, g.: Fürdős, Sa­kál, ill. Nagy Károly 3, Fekete Cs., Harsányi, Novotný. Végeredmény: 1. Ohrady 3 3 0 0 13:2 9 2. Lehnice 3 2 0 1 5:4 6 3. FK Zl. Klasy 3 1 0 2 5:11 3 4. M, Dvorníky 3 0 0 3 3:9 0 B csoport: Baka-Povoda 1:2, g.: Fekete Balázs , ill. Füssi, Pô­da; Holice na Ostrove-Okoč- Opatovský Sokolec 1:2, g.: Csá- nó Dávid, ill. Csóka János, Csóka Tibor; Povoda-Okoč-Sokolec 1:1, g.: Horňák, ill. Bajcsi; Ba- ka-Holice n/O. 2:4, g.: Herber­ger, Kovács, ill. Simon 3, Peter Tóth; Povoda-Holice n/O. 3:2, g.: Szabó Attila 2, Szabó Péter, ill. Simon Olivér, P. Tóth; Okoč- Sokolec-Baka 2:4, g.: Orosz, Bajcsi, ill. Herberger 2, Oravec, Fekete Balázs. Végeredmény: 1. Povoda 3 2 1 0 6:4 9 2. Okoe 3 1 1 1 5:6 6 3. Holice n/O. 3 1 0 2 7:7 3 4. Baka 3 1 0 2 7:8 3 Helyosztók, a 7. helyért: M. Dvorníky-Baka 3:0, g.: Semsei 2, László. Elődöntő: Ohrady-Okoč-So- kolec 1:0, g.: Harsányi; Povo- da-Lehnice 0:3, g.: Tóth B. 2, Rigó László. Az 5. helyért: Holice n/O.- FK Zl. Klasy 1:5, g.: P. Tóth, ill. Klűcsik, Danis, Fürdős, Hollósi, Marié. A 3. helyért: Okoč-Sokolec- Povoda 2:2, g.: Csóka J., Bajcsi, ill. Szabó P., Szabó A. - bün­tetőkkel 3:2. Döntőben: Ohrady-Lehnice 3:0, g.: Harsányi, Nagy, Zsáko- vics. (ái) A csallóközkürtieknek sikerült átmenteniük őszi formájukat, kellemes meglepetés volt a pódafaiak játéka Bugár-bravúrok Nyárasdon Nyárasd. Okos és taktikus já­tékuknak köszönhetően szombaton a nyárasdi sportcsarnokban veretlenül hódították el la Dunaszer- dahelyi Területi Futballszö- vetség elnökének vándor­serlegét a csallóközkürtiek, akik az őszi elsőség után immár a járás terembajno­ka büszke címet is a magu­kénak mondhatják. KOVÁCS BARNABÁS A csallóközi focielit immár ti­zenkettedik alkalommal megren­dezett téli erőpróbájának nyitá­nyán pikantéria szemtanúi voltak a drukkerek. A rutinos Zsákovics Tibor által dirigált csallóközkürti­ek a kisudvamokiakkal mérkőz­tek. AII. osztály őszi listavezetőjé­nél éppen a felsőház játékosedzője látja el a klubelnöki teendőket. Maga az érintett erről így véleke­dett: „Eléggé fura érzés volt pályá­ra lépni, de ezúttal természetesen annak a csapatnak kívántam a si­kert, melynek a mezét én is vise­lem.” Borbély Jenő, a szövetség tit­kára igencsak örült, hogy már az elején lejátszották ezt az összecsa­pást: „Szerencsére mindkét falu közel van a torna helyszínéhez, így adott volt, hogy ez a párharc lesz a viadal nyitómérkőzése. Még a küz­delmek eíején letudhattuk, így mindenki nyugodt maradhatott afelől, hogy nem volt ez előre lefu­tott mérkőzés.” Akadozott a gépezet A kezdésre lassan megérkeztek a résztvevők, a nézők is elfoglalták helyüket a lelátón. Ők csakhamar észlelték, hogy az első találkozó­kon bizony eléggé akadozott a gé­pezet. Időbe tellett, mire a csapatok megszokták a terem sajátosságait. Az már az elején feltűnt, hogy a csallóközkürtieknek sikerült át­menteniük őszi formájukat, hiszen a kapujuk itt is szinte beveheteden volt. A másik érdekesség a harma­dik osztály listavezetőjének, a pó- dafaiaknak a játéka volt. A papíron legesélytelenebb csapat küzdött, hajtott a sikerért, ráadásul lelkes szurkolótábora végig bátorította A győztes csallóközkürtiek a trófeákkal (Fogas Ferenc felvételei) őket. Nem ismertek elveszett lab­dát, és olykor még a szerencse is melléjük szegődött. Az A csoportból nem volt kérdé­ses a Zsákovics-legénység tovább­jutása, másodikként pedig az őszi gólkirály, Tóth Barnabás vezérleté­vel a nagylégiek kerültek az elő­döntőbe. Utólag megjegyezhető, hogy éppen a felső-csallóközi rivá­lisuk, a nagymagyariak elleni mér­kőzés bizonyult sorsdöntőnek, melynek végjátékában sikerült megszerezniük a győztes találatot. A kisudvarnokiak pont nélkül zár­ták a csoportküzdelmeket, bár egy­általán nem játszottak alárendelt szerepet. Foghíjas bakaiak A másik csoportban is volt izga­lom jócskán. Ä pódafaiak veretle- nül végeztek az élen. Velük együtt az ekecsi kollektíva jutott az elő­döntőbe, még annak ellenére is, hogy kikapott a foghíjas bakáiktól, akik csupán hat játékossal érkeztek a rendezvényre... A mezőny nagy vesztese az egyházgellei együttes lett, melynek mindkét veresége az utolsó percekben pecsételődött meg. Az elődöntők is hozták a már megszokott átíag feletti színvona­lat és izgalmakat. A csallóközkür­tiek itt nyújtották a leggyengébb teljesítményüket, ám az ekecsiek képtelenek voltak túljárni a bra­vúrok sorozatát produkáló kapu­suk, Bugár Marián eszén. Az írat­lan szabály szerint a kimaradt zic­cerekért nagy árat kell fizetni: há­rom perccel a vége előtt Harsányi megszerezte az őszi első győztes találatát. A másik összecsapás már simább volt, hiszen a nagylé­giek egy laza hármassal jutottak a döntőbe. Az izgalmakban, fordulatokban bővelkedő bronzcsata döntetlennel zárult, büntetőrúgásokkal a ponto­sabban célzó ekecsiek kerültek a harmadik helyre. Hétméterest csu­Csallóközkürtiek összeállítása Bugár Marián-Nagy Károly, Gaál Tamás, Novotný Lajos, Zsigray Csaba, Fekete Csaba, Végh Róbert, Sokolík István, Bartal Gábor, Zsákovics Ti­bor, Harsányi Imre, Fehér Mi­hály, Hodosi Miklós, Tomčala László, Csánó László, Bugár Iván. Játékosedző: Zsákovics Tibor, (ái) pán a pódafai hálóőr hatástalaní­tott, de mivel társai pontatlanul cé­loztak, ezért maradt a még így is meglepő negyedik helyezés. Harsányiék diadala A finálé hozta a legnagyobb tak­tikai csatát, az idegek háborúját. Sokáig egyik csapat sem akart koc­káztatni, egy okos fejesnek köszön­hetően viszont az őrizetlenül ha­gyott Harsányihoz került a labda, aki ki is használta a lehetőséget. A nagylégiek ezután kitámadtak, a Zsákovics-alakulat további két talá­lattal biztosította be győzelmét. A történelem pedig megint csak is­mételte önmagát. Ahogy az ősszel a nagymagyariaknak sikerült meg­szakítaniuk a listavezető góltalan- sági rekordját, úgy ezen a napon is csupán a Zsigmond-legénység tud­ta bevenni a Bugár-várat. Edzői vélemény „Örülünk az újabb sikernek, bár nem mondhatnám, hogy tudatosan készültünk rá. Csallóközkürtön elkészült a műfüves pálya, így a tor­na előtt ott gyakorolhattunk. Nem tettem kötelezővé, mindenki ön­szántából jöhetett. Szerencsére a védelem továbbra is jól muzsikál, így már csak elöl kellett odafigyelni. Bugár Marián ma kivételes for­mában teljesített. Az alapozást csak csütörtökön kezdjük el. Nem akartuk elhamarkodni, hiszen mindenki azt szeretné, ha kiéhezve fognánk neki a felkészülésnek” - nyüatkozta lapunknak a csallóköz­kürtiek játékosedzője, Zsákovics Tibor, aki egyébként a seregszemle utolsó találatát szerezte, (kb) Egy kicsit másképp: fókuszban a csallóközi focielit hagyományos téli seregszemléjének történései Csalafinta nagymagyariak, fanatikus pódafaiak ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS Nyárasd. A legrafináltabb vál­toztatást egyértelműen Zsigmond Attila, a nagymagyariak edzője lép­te meg. Az első mérkőzésen az el­ső számú hálóőr, Kunyi István állt a kapuban, míg a rutinos Seilinger Lajos eléggé nehézkesen mozgott elöl, három tiszta helyzetet is el­puskázott a támadó. A második összecsapáson nagy meglepetésre Seilingerből kapus lett, míg az idő­sebbik Kunyi a mezőnyjátékosok közé került. A rend kedvéért: az el­ső mérkőzést elveszítették a felső­csallóköziek, míg a másodikat 3:2 arányban megnyerték, többek kö­zött Seilinger bravúrjainak köszön­hetően. A leghangosabb szurkoló- táboruk a csaknem háromszáz né­ző között a pódafaiaknak volt. A kemény mag szinte az összes olyan bírói ítéletet számon kérte, mely csapatukat sújtotta. Hatodik játé­kosként támogatták a harmadik osztály listavezetőjét, így talán már érthető a Füssi-legénység parádés menetelése... A legsportszerűbb futballisták a bakaiak és a nagymagyariak mezét viselték, közülük mindössze egy- egy játékos kapott sárga lapot, ez­által kétperces büntetést. A legnagyobb tévedés a Ba- ka-Egyházgelle mérkőzésen tör­tént. Ä játékvezető alaposan elnéz­te a bakaiak lövését, mivel a labda már teljes terjedelmével túljutott a gólvonalon, amikor azt az ellenfél hálóőre onnét kikotorta. A legvitatottabb jelenet pedig az Egyházgelle-Pódafa mérkőzéshez kötődik. A párharc végén, egy vitat­ható szituációt követően labdát szereztek a pódafaiak, kipasszolták magasabban jegyzett vetélytársu- kat, és belőtték a győztes találatot. A találkozó lefújása után néhány egyházgellei játékos a zsűri asztala felé vette az irányt, hogy számon kérjék a játékvezető ítéletét. Rövid ideig tartó méltatiankodás után le­higgadtak. Eszükbejuthatott, hogy a bakaiak elleni mérkőzésen éppen az ő javukra tévedett a bíró? A legtöbb lapot a kisudvarnokiak kapták, szám szerint négyet (3 sár­ga, 1 piros). A nagylégiek felleni csoportmeccs utolsó tizenkét per­cét emberhátrányban fejezték be. Öröm az ürömben, hogy három emberrel sikerült az, ami addig négy emberrel nem - a becsületgól megszerzése. A legszebb találatok a nagyma­gyariak nevéhez fűződnek. Az egy- házgelleiek ellen lejátszott helyosz­tón 1:1-es állásig volt csak szoros a mérkőzés, utána beindult a hen­ger: négy, szebbnél szebb, az utolsó passzig kidolgozott akciót produ­káltak, melyeknél kiszolgáltatott helyzetbe hozták a kapust, (kb) A nagymagyariak (sötét mezben) leiskolázták az egyházgelleieket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents