Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-15 / 11. szám, hétfő

Kitekintő - hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 15. Napjainkban a híres prágai intézmény hét kutató-, egy mérnök továbbképző intézetet, saját könyvkiadót és kihelyezett egyetemi karokat tart fenn A prágai műegyetem három évszázada Az arabok által feltalált klasszikus egyetemek im­már évezredes hagyomány­nyal büszkélkedhetnek Eu­rópában: az első, a bolo­gnai a 14. században nyitot­ta meg kapuit. Arra azon­ban sokáig senki sem gon­dolt, hogy a műszaki isme­reteket is felsőfokú intéz­ményekben oktassák. OZOGÁNY ERNŐ Amikor - jó néhány évszázad múltán - felmerült erre az igény, a már kialakult egyetemi struktúrá­ba sorolták be az új tanszékeket. Sokáig így volt ez a prágai Károly Egyetemen is. Volt azonban egy másik út is, az önálló intézmény­alapításé. Ez elsőként az angol re­neszánsz legsajátosabb uralkodó­jának, az egyházalapító királynak, a híres-hírhedt VIII. Henriknek ju­tott az eszébe, aki egy tudós kolos­tort - a Trinity College-t - 1546- ban főiskolai rangra emelt. E tette - néhány további mellett - törté­nelmijelentőségűvé vált: utat mu­tatott az önálló műegyetemek ki­alakulása irányába. A későbbiek­ben Európa-szerte felvetődött ha­sonló intézmények megalapításá­nak a szükségessége. Az alulról jövő kezdeményezés szép példája Christian Joseph Willenberg (1655-1731) esete, aki 1705-ben kérvénnyel fordul I. Li- pót császárhoz és cseh királyhoz, hogy Prágában földmérőket képző műszaki főiskolát nyithasson. Az erről szóló pátenst 1707. január 18- án már utóda, I. József adta ki, amelyben kötelezi a cseh rendeket az új főiskola pártolására. Ez a 300 évvel ezelőtti jeles nap a Cseh Mű­egyetem születésnapja. Aligha kell hangsúlyozni, hogy Willenberg rö­gös útra lépett: azzal, hogy a királyi udvar nem vállalta a fenntartási költségeket, a támogatók hosszas meggyőzésének az időszaka követ­kezett számára. Hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét, arra a leg­jobb példa, hogy 10 évébe tellett, mire sikerült elérnie, hogy 1717. november 9-én a cseh rendek kiad­ják a tanítás megkezdésére vonat­kozó rendeletüket, melyben 1718 januárját jelölték meg induló dá­tumként. Azt talán felesleges hang­súlyozni, hogy az első tanár Willen­berg lett, aki 12 diákját a saját laká­sán tanította. Mivel a fő tantárgy a földmérés tudományának elsajátí­tása volt, az intézmény emblémája - mai szóhasználattal: lógója - egy földmérő mércére támaszkodó, a cseh államiságot kifejező, kétfarkú koronás oroszlán lett. Willenberg halála után Johann Ferdinand Schor vette át a főiskola vezetését, ő korának egyik legjelen­tősebb vízépítő mérnökeként az építészet oktatását is bevezette, majd Franz Antonin Herget a Kan­cellária legfőbb földmérője a felső­fokú matematika oktatását is a tan­tárgyak közé sorolta. Mivel nem volt biztosított a folyamatos műkö­dés megfelelő anyagi háttere, csá­szári rendelettel 1787-ben a koráb­ban Rendi Főiskolaként működő intézményt a prágai egyetembe ol­vasztották. Közben 1794-ben megalakult az Ecole Politechnique Paris, amely, a mai modern műszaki főiskolákhoz hasonlóan tanszékekre osztva szer­vezte meg az oktatást. Ez újonnan megerősítette a prágai műszakiak eltökéltségét, hogy ismét önálló életet élhessenek. Franz Joseph Gerstner vállalta magára a nehéz feladatot, hogy visszaszerezze az egykori Rendi Főiskola önállósá­gát, párizsi mintára megszervezve az oktatást. Hosszas utánajárásá­nak eredményeként 1803-ban megszerezte az ehhez szükséges császári engedélyt, amelynek 3 év múltán sikerült érvényt szereznie. Nagy szerencséjére csupán admi­nisztratív elválásra volt szükség, tekintve, hogy a mérnökhallgatók 1786-tól saját épülettel rendelkez­tek az Óvárosi Jan Hus utcában, a prágaiak egyik leghíresebb söröző­jének, az Arany Tigrisnek a tő- szomszédságában. így, százévnyi hányattatás után a mai Cseh Mű­egyetem jogelődje megszerezte el­ső saját székházát, amely napjain­kig megcsodálható; jelenleg a hangkutató intézet működik a fa­lai között. Mai szemmel igazán ne­héz a többtucat épülettel rendelke­ző, tudományos kutatóintézetek sorát fenntartó, a világ tudomá­nyos élvonalába tartozó, nemzet­közileg magasan jegyzett oktatói­tudományos intézményről elkép­zelni, hogy első központja e pará­nyi palota volt. Az intézmény életébe mérföld­kőként vonult be az 1863-as év. Ek­kor dolgozták ki első alapszabály­zatát, amely már tartalmazta a ka­rokat - ezek élén a rektor állt. Eb­ben az időben a főiskolát négy szer­vezeti egység alkotta: út- és vízépí­tő, építész-, gépész- és vegyészmér­nöki kar. Egyidejűleg a cseh nyelv oktatását a némettel egyenrangúvá tették. Ez utóbbi intézkedés kiélez­te a tanári kar német és cseh tagjai közötti ellentéteket, melyek szük­ségszerűen vezettek 1869-ben az egyetem felosztásához. Kedves eu­femizmussal ezt akkor német és cseh „intézetnek” nevezték. A szét­válással a csehek nyertek többet: Ivan Ullman tervei alapján 1872-74 között felépítették szá­mukra a főiskola új épületét a Ká­roly téren, azt a nagyszerű palotát, amely napjainkban az intézmény rektorátusának ad otthont. A kö­vetkező évben a két „országos inté­zetet” államosították, és felvették a műszaki főiskola megnevezést. A 19. század utolsó harmadára az ipar robbanásszerű fejlődése volt jellemző, amely igényelte a műszaki értelmiségiek tömeges képzését. Ennek eredményeként az egykor szerény intézmény falai kö­zött a 20. század elején már három­ezernél is több hallgató tanult. Nagyban növelte az intézmény presztízsét, hogy 1901-től uralko­dói rendelet alapján már doktori cím kiadására is jogosulttá vált, va­lamint végzős hallgatóiknak mér­nöki titulust adományozhattak. Az első világháború kitörése megakadályozta a műszaki gyakor­lat által igényelt változtatások be­vezetését, erre már csak az új köz­társaság keretei között, 1920-ban került sor. Ekkor alakult ki megne­vezésének mai alakja: Cseh Mű­egyetemként kezdett működni. Szervezetileg ekkor osztották fel 7 főiskolára, amelynek keretén belül külön képezték a műépítészeket, az építőmérnököket, a gépészmér­nököket, a villamosmérnököket, a vegyészmérnököket, a mezőgazda- sági és az erdészmémököket, vala­mint a közgazdászokat. A felsoro­lásból kitűnik, hogy ez a korabeli műegyetem több későbbi főiskola alapjává vált, amelyek az idők fo­lyamán kiváltak belőle. A 20. század első harmada abból a szempontból is fontos volt a mű­egyetem életében, mivel a karok és tanszékek mellett több kutatólabo­ratóriumot és intézetet is kialakí­tottak. A későbbiek folyamán ezek a műszaki tudományos élet fontos alappilléreivé, a mai egyetemi ku­tatóintézetek magjaivá váltak. A cseh főiskolák 1939-es bezárá­sa a műegyetem számára is csapást jelentett. Egyrészt tanárai és diák­jai szétszóródtak, megszakadt a fo­lyamatos tudományos munka, va­lamint a dejvicei egyetemi város 1925-ben megkezdett építését is le­állították. A felszabadulás után gőzerővel folytatták a megszakított munkát. Hogy mekkora feladat el­látásáról volt szó, arra a legjobb példa, hogy a campus épületegyüt­tesének utolsó tagját 1988-ban ve­hették birtokukba a hallgatók. Az 50-es évek elejét a lázas át­szervezésjellemezte, amely megle­hetősen megosztotta a szakmai közvéleményt. Az egységes intéz­ményt részeire bontották. Ekkor született meg - kiválás útján - a Ve­gyészeti Főiskola, a Mezőgazdasági és az Erdészeti Főiskola, valamint a Közgazdasági Főiskola. Az átszer­vezés 1960-ig tartott. Ekkor az or­szág egykor legnépesebb műegye­temén négy szervezeti egység ma­radt: az építészmérnöki, a gépész­mérnöki, a villamosmérnöki, vala­mint a magfizikai kar. Ezt 1976- ban kiegészítették a műépítészed karral. A növekvő hallgatói létszám megkövetelte újabb kollégiumi központok kiépítését. Prága több pontján is egész kis diákvárosok nőttek ki a földből. Strahov, Bube- neč és Podolí neve ismerősen cseng hazai értelmiségünk körében, hi­szen a legutóbbi fél évszázadban ezernél is több szlovákiai magyar lakott a falaik között, szerezte meg a száztornyú városban diplomáját. A legújabb korban is beleszólt a politika .az egyetem életébe: Cseh­szlovákia 1993-as szétválása, az ad­dig országos hatáskörű zsolnai Köz­lekedésügyi Főiskola „külföldre” ke­rülése után meg kellett szervezni a megfelelő szakemberek csehorszá­gi képzését. Ennek eredményekép­pen alapították meg a Cseh Mű­egyetemen a közlekedési kart. Nap­jainkban az intézmény hét kutató-, egy mérnök továbbképző intézetet, saját könyvkiadót és kihelyezett egyetemi karokat tart fenn. Ezen kívül hozzá tartozik az ipari örök­ség kutató-, valamint a műszaki és kísérleti fizikai intézet is. Az egyetemalapító Christian Joseph Willenberg aligha sejthet­te, hogy ötlete milyen termékeny talajra hullott. 300 év múltán a vi­lág műszaki életének egyik legfon­tosabb fellegvára lett, amelynek napjainkban tízezernél is több hallgatója, több ezer oktatója, ku­tatómérnöke van. A világ második legrégebbi műegyeteme egyben a műszaki haladás egyik legfonto­sabb záloga is emberi civilizációnk számára. AGILA Astra Classic 200 000 Sk-ért ‘Az árjegyzék szerinti ár 50%-a GMAC www.opel.sk infovonal: 0800 101 101 ■ Fizesse ki a kocsi árának 50%-át ■ Használja egész évben ingyen ■ Egy év múltán a fennmaradó 50%-ot kifizetheti készpénzzel, megemelés nélkül, vagy előnyös kölcsönt vehet fel rá Szerezzen örömet magának a formatervezett attraktív külsővel, a tágas beltérrel, dinamikával és a fejlett technológiával... Szerezzen örömet magának az Astrával! Most elég, ha van rá 250 000 koronája. Figyelem, az ajánlat csak 2007. 1. 31-éig érvényes! BP-7-10037

Next

/
Thumbnails
Contents