Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-15 / 11. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 15. www.ujszo.com RÖVIDEN 160 éve született Mikszáth Kálmán Szldabonya. A Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma január 16-án kedden, 16 órakor szeretettel vár minden irodalombarátot és érdeklődőt a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház előtt sorra kerülő koszorúzásra. A Mikszáth Kálmán születésének 160. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen Csáky Károly helytörténész mond ünnepi beszédet, (cs) Főszerepben: Bárdos Deák Ágnes Pozsony. Január 17-én 18 órai kezdéssel Deja vu klubest zajlik a törzshelyen (Hlava XXII., Bazová 9.). Az est vendége a kultikusnak számító Kontroll Csoport együttes énekesnője, Bárdos Deák Ágnes. A beszélgetés előtt levetítésre kerül Müller Péter Sziámi rövid filmje a Kontroll Csoportról. A beszélgetést Nagy András vezeti, a műsor csúcsaként Bárdos Deák Ágnes elénekel néhány Kontroli- dalt a Deja vu kíséretében, (ú) Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Budapest. Glatz Ferenc elnökletével a kultúra tizenhat jelentős képviselőjét díjazta szombaton a magyar kultúra napja alkalmából a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány. Ä két fődíjak egyikét Juhász Ferenc költő kapta kimagasló irodalmi teljesítményéért. Díjban részesült eredményes néprajzkutatói és oktatói tevékenysége elismeréséül Andrásfalvy Bertalan etnográfus is. Az elismerésekkel nettó 500 ezer forint, a fődíjjal pedig 1 millió forintjár. Eddig tizenegy alkalommal adták át a díjakat, és összesen 232-en részesültek az elismerésben, (mti) FELHÍVÁS Anyám fekete rózsa A lévai Reviczky Társulás 2007. március 3-án 9.30-kor rendezi meg az Anyám fekete rózsa magyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondó találkozó újabb szlovákiai elődöntőjét Léván, a Junior művelődési központban. A szervezők négy kategóriában vátják az érdeklődők jelentkezését: gyermekkategória (12—15 év), ifjúsági (16-21 év), felnőtt- (22 éves kortól) és megzenésített versek. A jelentkezési határidő 2007. február 20. Postacím: Reviczky Társulás, Vojenská 28, 934 01 Levice; telefon: 036/6313818,0908/419877; e-mail: reviczky.lv@stonline.sk . Ajelentke- zéseknek tartalmazniuk kell az előadók nevét, életkorát, lakcímét (vagy az iskola címét), két vers vagy próza szerzőjét és címét, valamint az esetleges szállásigényt. A jelentkezőknek a szervezők február 26-ig bővebb információkat küldenek, (fm) A mű jelentős része színes reprodukcióiból áll Löffler Béla négy nyelven KOZSÁR ZSUZSANNA A Magyarok Szlovákiában 111. kötetének bemutatója a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban Helyzetjelentés a kultúráról (Somogyi Tibor felvétele) Könyvet adott ki a közelmúltban a kassai Löffler Múzeum. Az intézmény nem a könyvkiadás és irodalom terén akar versenyezni az erre a célra létrejött szervezetekkel, csupán, névadójának, Löffler Béla szobrászművésznek akar emléket állítani. A Löfflerről szóló kiadványokat gyakran keresik a turisták, ám eddig a múzeum nem tudott egy összefoglaló jellegű, formailag is példás művel szolgálni. A művész születésének századik évfordulója és a kereslet így egyaránt indokolta a könyv létrejöttét. A krétapapíron nyomott mű 117 oldalának jelentős része az alkotások színes reprodukcióiból áll, de az érdeklődő találhat a műben Löfflerről szóló cikkeket, véleményeket, életrajzi adatokat is. A szlovák, magyar, angol és német nyelvű szövegek között nyilván több is akad, mely egyes belföldi és külföldi múzeumlátogatók érdeklődését felkelti, például a rövi- debb, egy-két bekezdésnyi, múlt századbeli publicisztikai részletek gyűjteménye. A könyv összeállítója, Gazdag József múzeumigazgató szerint a szobrászművészről már évekkel ezelőtt mindent megírtak. Ezért született most olyan döntés, hogy összeválogatják azokat a monográfia-, újságcikk- és ismertetésrészleteket, melyekből az olvasó átfogó képet kaphat a művészről. Természetesen életrajzi adatokkal és az alkotások listájával kiegészítve az előbbieket. A legfontosabb azonban a sok színes reprodukció, mely bármennyi méltatásnál és recenziónál hívebb képet adhat Löffler Béla munkásságáról. A könyv négyszáz példányban jelent meg a tavalyi év végén, a művész születésének századik évfordulójára. Kultúra (1989-2006) címmel jelentette meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet a Lilium Aurum Könyvkiadóval közös gondozásban a Magyarok Szlovákiában című sorozatának ül. kötetét, amelynek bemutatóját csütörtökön tartották a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. MISLAY EDIT A Magyarok Szlovákiában kötetei a szlovákiai magyarság történetét foglalják össze a rendszerváltástól napjainkig. Az ezt megelőzően napvilágot látott, „sikerkönyvvé” vált Összefoglaló jelentés, amelyet Fazekas József és Hunčík Péter szerkesztett, kitért ugyan a kultúra helyzetére is, ám abban - terjedelemi okokból - nem kaphatott akkora teret, mint amekkorát egy önálló kötet kínál. Ezért, amint az a Kultúra (1989— 2006) előszavában a szerkesztők, Tóth Károly és Csanda Gábor tollából olvasható, a sorozatot a továbbiakban monografikus igényű kötetekkel kívánják folytatni. Tegyük azonban rögtön hozzá, hogy Oktatásügy (1989-2006) címmel már napvilágot látott a IV. kötet is. „A monográfia átfogó, a kultúra legfontosabb területeit bemutatni szándékozó igénye óhatatlanul annak a látszatát is keltheti, hogy a kötet a maga keretei közt a kultúra és a művelődés tizenöt éves alakulásának kimerítő és mindenre kiterjedő összefoglalója kíván lenni, mégpedig a szükséges mértékben a kijelölt időszak elé és mögé is figyelve. Természetesen ez a cél lebegett a leginkább az érdekeltek, azaz a szerzők és a szerkesztők szeme előtt. Ugyanakkor az érintettek kezdettől fogva tisztában voltak lehetőségeik, ismereteik s végső soron céljaik korlátozottságával. A monográfia így korántsem tekinti magát cáfolhatatlan sarktételek tárának, avagy mélységében, szélességében és főként tárgya megközelítési irányaiban újra nem gondolható tótumfaktumnak” - olvasható az Előszóban. Az átfogó kulturális helyzetjelentésre való törekvést SZABÓM1HÁLY GIZELLA A sajátosan szlovákiai magyar, a közmagyarban ismeretlen szavak nálunk rendszerint nem kizárólagos használatúak, velük párhuzamosan előfordul magyarországi „párjuk” is. A két változat előfordulási gyakorisága azonban (valamint az, hogy kik és mikor élnek velük) eltérő lehet. Nézzük például a gyermeket vállaló szülőknek, elsősorban az anyáknak járó alapvető társadalom- biztosítási ellátásokat. Köztudott, hogy a szülő nőket terhességük utolsó heteiben és a szülés után, rendszerint a gyermek hároméves koráig speciális szabadság illeti meg. Az első szabadságtípust a szlovák így nevezi: materská dovolenka, az erre az időre járó támogatás neve jelenleg materské (materský príspevok). Ez után igényelhető a másik szabadság, a rodičovská dovolenka, az időtartama alatt kapott ellátás a rodičovský príspevok. Magyarországon a terhes és a szülő nőt szülési szabadság és terKorpás Arpád és Csanda Gábor mutatja az is, hogy a kötet valóban kiteljed a kultúra minden szeletére. Ennek illusztrálására álljanak itt a fejezetcímek, zárójelben pedig a szerzők, akik az adott témát feldogozták: Irodalom (Csanda Gábor, H. Nagy Péter, Dusík Anikó, Polgár Anikó, Kocur László), Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek (Hus- hegyi Gábor), Színházak-színházi élet (Hizsnyan Géza, Dömötör Varga Emese), Zenei élet (Duka- Zólyomi Emese, Puha József), A tudományos intézményrendszer, a tudományos élet és irodalom (Liszka József), Levéltárak (Novák Veronika), Muzeológia (Dan- ter Izabella), Könyvtárak (Végh László), Színpadi folklór (Nagy Myrtil), Az egyházak szerepe a kulturális értékek ápolásában (A. Kis Béla, Zsidó János), A szlovákiai magyarok kulturális fogyasztásának néhány szelete a szociológiai felmérések tükrében (Lampl Zsuzsanna), A kulturális intézményrendszer (Tóth Károly, Nagy Myrtil), A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete (Szabómihály Gizella). S hogy egy kicsit „hazabeszéljek”: jóleső érzés, hogy a kötet megszületéséhez bizonyos mértékben napilapunk is hozzájárult munkatársaink - Csanda Gábor, Kocur László, Puha József - réhességi-gyermekágyi segély illeti meg, ez után pedig gyermekgondozási segélyt e (gyes) jogosult. Mivel a gyes igénybevétele mellett (a gyermek egyéves korától) a szülő dolgozhat, Magyarországon jelenleg nincs hivatalos „párja” a rodičovská dovolenkának, a köznyelvben rendszerint így nevezik: gyesen van, gyermekgondozási szabadságon van. Nálunk érdekesen alakul ezeknek a szavaknak és kifejezéseknek a használata: a sajtóban -nagy számban adatolható a szülési szabadság, a gyermekgondozási segély (gyes formában is), a gyermekgondozási szabadság. A terhességigyermekágyi segély azonban érdekes módon nem honosodott meg, holott ezt a támogatási formát legalább 1927 óta így nevezik. Ezek mellett azonban mind írott szövegekben, még inkább pedig a mindennapi beszédben használatosak a szlovák kifejezéseknek megfelelő megnevezések is, pl. az anyaszabadság, a szülői szabadság, anyasági segély, de még vén. Végül is ne szerénykedjünk: a Vámbéry Kávéházban ugyancsak lapunk munkatársa, Korpás Árpád mutatta be kötetet. Számára „különösen rokonszenves az önmaga továbbgondolásában és to- vábbírásában érdekelt szer- kesztői-szerzői magatartás, mert a kötet olyan képlékeny, több szempontú értékelést-összegzést igénylő, érzékeny területtel foglalkozik, mint amilyen a kultúra. Körültekintő, de egyben értékítéleteiben határozott, érveket, szak- irodalmi fogalmakat és apparátust felsorakoztató értekezések sora ez a monográfia”. A könyv szerkesztőinek képviseletében Csanda Gábor volt jelen a bemutatón, ő „alapos alapozó munkaként” jellemezte a Magyarok Szlovákiában IV. kötetét, bár, mint hozzátette, nem nyújt egységes rálátást a szlovákiai magyarok kultúrájára, de ez egy sokszerzős kötet esetében szinte elkerülhetetlen, hiszen minden szerző más stílusban, más szemszögből vizsgálja írása tárgyát, más szerzői attitűddel áll hozzá. Úgy véli, üyen jellegű kiadványnak legalább ötévente meg kellene jelennie, hiszen egy közösségnek szüksége van a folyamatos önreflexióra. A Kultúra (1989-2006) nem csupán helyzetjelentés, hanem a gondokinkább az anyasági, pl.: Anyasági segély: Ezt 28 hétig kapja a kismama”; „Az anyaszabadságot kötelezően a szülés időpontja előtt hat héttel kell elkezdeni"; „A katonák, a polgári szolgálatos katonák, az anyaságin és a szülői szabadságon lévők után az állam fogja fizetni a biztosítást”; „Munkaviszonyom fennáll, de már két éve gyermekgondozási szabadságomat (gyes, szlovákul materská dovolenka) töltöm”; „Öt évig voltam anyaságin". Példáinkból (és az egyéb, itt helyszűke miatt nem idézett szövegekből) kitűnik, hogy a szülői szabadságot a rodičovská dovolenka megfelelőjeként használják, az anyasági és az anyaszabadság értelmezése azonban nem egyértelmű, hol a szülési szabadságra (materská dovolenka), hol a gyermekgondozási szabadságra (rodičovská dovolenka) értik; az anyasági szó (főnévként, pL „Az anyaságit jelenleg a Szociális Biztosító fizeti”) pedig ritkábban a terhességi-gyermekágyi segély (materský príspevok), ra is ráirányítja a figyelmet: erősen kongatja a vészharangot például levéltáraink helyzetét illetően. Érdekes volt Korpás Árpád azon felvetése is, mely szerint egy ilyen monográfia talán arra is vállalkozhatna, hogy megvizsgálja: mennyire vagyunk jelen a szlovákiai, netán az európai kultúrában. Nem biztos, hogy hosszú lenne ez a lista, de annyi bizonyos, hogy nem lenne üres. S még egy gondolat Korpás Árpád alapos és mindenre kiteijedő méltatásból: „Modernizációs szakadék - úgy érzem, ez a Hushegyi Gábor által a kötetben használt fogalom lett az egyik kimozdíthatat- lan viszonyítási pontja mindazoknak az értelmezési kísérleteimnek, amelyekkel a könyvben leírtakat próháltam-próbálom a magam számára emészthetővé tenni. Hushegyi többé-kevésbé az egész kultúránkra, művelődésügyünkre vonatkoztatható gondolatot fogalmaz meg: »A kultúrát és művészetet kétszínű fúgaként kellene értelmezni, amelyben helye van mind a magas, mind a helyi kultúrának és művészetnek, s egyik sem helyettesítheti a másikat, bármelyik preferálása öncsonkításhoz, a csak amatőr tevékenység elismerése modernizációs szakadékba vezet.«” gyakrabban pedig a gyermekgondozási segély (gyes, rodičovský príspevok) értelemben szerepel. S ez érthető is, hiszen az anyák döntő többsége nemcsak a gyermeke féléves koráig kíván otthon maradni, vagyis automatikusan gyesre mennek. Mivel ezt a támogatási formát még mindig inkább az anyák veszik igénybe, kézenfekvő az anyasági szó használata, annál is inkább, mert Magyarországon is van ’anyáknak járó ellátás’ értelme, csak éppen más ellátási formákat neveznek meg velük. Az anyasági támogatás (vagy másképp kelengyepénz, régebben anyasági segély) a szülés esetén járó egyszeri juttatás, ezt nálunk így hívják: príspevok pri narodení dietaía. Nem hivatalos szövegekben, a köznyelvben pedig vagy az anya által igénybe vehető fizetés nélküli szabadságot, vagy pedig a három és több gyermeket nevelő, ún. hivatásos anyáknak járó gyermeknevelési támogatás igénybe vételének idejét nevezik így. OTTHONUNK A NYELV ^mm —IBMMMBB—BMI Az anyasági nálunk és Magyarországon Ízelítő a könyvből (Szűcs Éva felvétele)
