Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-13 / 10. szám, szombat
PF LESSZÓ R o \ 2007. január 13., szombat ^0^ 1. évfolyam 1. szám 32-33. oldal ■ m •* # • * • * *■ » « Egy fővárosi uj építésű lakásba látogattunk el A kiszolgálóhelyiségek egy belső magot alkotnak; egy körfolyosó köti össze a szobákat Ilyenkor télen is érdemes Egyiptomba utaznunk Hasznos tanácsok, útmutatók turistáknak, akik a hidegből a melegbe vágyakoznak 34. oldal 36. oldal Az ABBA együttes tagjai már nem haragszanak egymásra Zenéjüket évtizedenként újabb és újabb generáció fedezi fel magának A csallóközi kisközségben élő házaspár szerint a genetika csak a forma, amit a nevelés és a környezet tölt meg tartalommal Két éve két kislánnyal teljes a család Mit gondol szerintetek rólatok a falu? - merül fel óhatatlanul a kérdés. „Biztos akad, aki hülyének néz minket - nevet össze Mészáros Tünde és Böszörményi Péter. - De ez nem a lányok miatt van. Négy év alatt azért kiderült rólunk ez-az. Mi nem eszünk húst, nincs tévénk, nem járunk dolgozni, későn kelünk, és későn fekszünk. Szóval furcsa, kicsit gyanús emberek vagyunk.” LAKATOS KRISZTINA Tünde és Péter mérlegelve beszélnek a tapasztalataikról. Hogy nem bánták meg a hazaköltözést, még ha nem egészen azt találták is, amit elképzeltek: azt a fajta faluközösséget, ahol az emberek esténként kiülnek a kapuba, és megbeszélik az élet dolgait, hiába keresték... De korrekt a kapcsolatuk mindenkivel, nem érzik elszigetelve magukat, a társasági élet hiányára sem panaszkodnak - bár az is igaz, hogy inkább régi barátságokat tartanak fenn, nem újakat, helyben kötötteket. Tünde Pozsonyban, Péter Kassán született. A fiatal házaspár sok éves prágai tartózkodás után négy éve telepedett le a csallóközi kis faluban, Balonyon. Nem Csehországban akarták leélni az életüket, és Magyarországra sem vágytak. Az azonban szempont volt, hogy legyen magyar nagyváros jövendő lakhelyük elérhető közelségében. Miskolcig nem jutottak el, Győr magasságában megálltak. A majd hetvenéves balonyi családi házra a szomszéd településen, Csiliz- radványon lakó barátaik segítségével bukkantak rá. Amikor megvették, lakható volt, aztán, mint mesélik, gyorsan lakhatatlanná tették: kivetették a belső falakat, felszedették a padlót, ablakokat és ajtókat cseréltek, festettek és mázoltak, közben pedig elfogyasztottak néhány kőművest és egyéb mesterembert. Néhány hónapig a barátaiknál laktak, utána még jó darabig egy asztal és két szék, meg két szétnyitható tábori ágy adta meg az otthon alaphangulatát. Aztán fokozatosan a helyére került minden: lett konyha, a tágas nappali élettér egyik felében egy kis iroda is helyet kapott. Az ugyanis, hogy vendéglátóink nem járnak dolgozni, nem azt jelenti, hogy nem dolgoznak. A magyarázat a távmunka: Prágát ugyan maguk mögött hagyták, de a szakmai kapcsolatokat továbbra is ápolják. Fordítanak, a munkát interneten kapják, és otthon végzik. Ezzel teremtik meg az anyagi alapot ahhoz, hogy saját elveik és elképzeléseik szerint, a nem kívánt hatásokat kizárva, viszonylag függetlenül élhessenek. Miután elkészült az otthon, Tünde és Péter további közös terveik megvalósításához látott. (folytatás a 30. oldalon) EDITORIAL U gye, Önök is járnak presszóba? Kortól, nemtől, foglalkozástól, érdeklődési körtőlfügget- lenül, mindenki szereti a presszót. Látogatni és inni is. Ma talán egy kevés nosztalgia övezi a szót, a hetvenesnyolcvanas évek füstszagú, nem mindig első osztályú feketét (emlékeznek, vizespohárban, kanállal?) felszolgáló kávézóit idézve, ahova az ember azért tért be, hogy kibeszélje magát. Az átkos idején egyfajta szabadságszigetekként üzemeltek a presszók - ezért is voltak olyan népszerűek. Nem kevésbé a magyar gyártmányú alumínium kotyogok, amelyeket egy egész nemzedék ördögi leleményességgel csempészett a határon át, hogy odahaza is reprodukálni tudják a felejthetetlen presszót. Ez a jelentéstartalom mára a múlté, a presszó azonban ma is a kikapcsolódás, a mindenki számára elérhető luxus szinonimája. Egy jó feketét kortyolgatva - ha csak egy röpke pillanatra is - úgy érezhetjük, csuda jó dolog ez az élet... Ezért neveztük el Presszónak az Új Szó újonnan induló mellékletét. Egy olyan képzeletbeli kávézót álmodtunk meg, amelyben kibeszélhetjük a dolgainkat, könnyed és kevésbé könnyed témákról cseveghetünk bizalmasan, emberközelből. Egyben szórakoztató, kellemes olvasnivalókkal szeretnénk kényeztetni Önöket, s talán éppen egy csésze illatos kávé mellett eltöltött szombat délutánjukat sikerül élvezetesebbé tennünk. A beszélgetés lényege a kölcsönösség, ezért azt szeretnénk, ha a Presszó készítésébe a lehető legnagyobb mértékben beszállnának Önök is, kedves olvasóink, észrevételeikkel, témajavaslataikkal, és persze, kritikájukkal. íiják meg, ha környezetükben van olyan személy, kezdeményezés, aki- ről/amiről érdemes lenne tudnia a szélesebb körű nyilvánosságnak is. A Presszó Önökről, Önöknek szól. Fogadják szeretettel! A szerkesztők A két kis angyal: Fanni es Flora (Családi képarchívum)
