Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-13 / 10. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 13. Szalon 19 DVD-AJÁNLÓ LAPAJÁNLÓ ®8@@®®8^^3&g8®&9B8BB6M®S88nBafW8B8 'lufi i i if'iíi'iDiii n~ i»il|i>MWWnafflWWIIiraftWB1fflffllMWtfffrTO^ A könnyek és a kiborg H. NAGY PÉTER A magyar DVD-piacon futó Legendák Klubja sorozat darabjaként a közelmúltban látott napvilágot a Terminátor 2. Az ítélet Napja extra változata. Valóban legendás alkotás. Szinte biztos, hogy sokak tetszését elnyerte az emlékezőfémszerű terminátortípus (mimetikus polialoid), de a filmet nem pusztán emiatt érdemes újranézni... A történetet keresztező kérdésirányok közül érdemes egyre nyomatékosan felhívni a figyelmet: az Arnold Schwarzenegger által alakított kiborg számos alkalommal érdeklődik John Connortól az emberi könnyek eredete felől, sőt még a megsemmisülése előtti percekben is ez foglalkoztatja. A kisfiú persze nem bocsátkozik tudományos fejtegetésbe a sírás kapcsán, a film közben azonban egyre világosabbá válik, hogy a Terminátor 2. alkotói ezt tekintik a történet keretében az emberi tényező specifikumának. Hogy tisztábban lássuk, miért tartható ez telitalálatnak, rövid elméleti biológiai kitérőre van szükség. Magam Dawkinsnál olvastam, de nyilvánvalóan több evolúciószakértő felvetette már, hogy rendkívül nehéz megmagyarázni az emberi sírás evolúciós előnyét. Ez a képesség ugyanis úgy jutott át a természetes szelekció rostáján, hogy - a személyiséghez hasonlóan - annyiféle változata lehet, ahány egyed. Ha a sírásküszöb a gének „ellenőrzése” alatt áll, akkor belátható, hogy bizonyos emberek számára a sírás nem azért „nehezebb”, mert túl edzettek vagy mert vissza tudják tartam, hanem azért, mert bennük ez a genetikai „léc” magasabban van. Ugyanakkor pontosan ez akadályozhatja a sírás populációban való elteijedését is. Ha a síró lény felhívja magára fajtársai figyelmét, egyfelől gondoskodásra számíthat (pl. anyai ösztön), másfelől (pl. menekülés közben) éppen ő lehet a következő áldozat. Ráadásul gondoljunk el egy éjszaka felsíró gyermeket, akinek hangja - a horkoláshoz hasonlóan - azonnal a barlanghoz vonzza a ragadozókat... A két példa alapján is látható, hogy fogas kérdésekkel néz szembe az, aki a sírás képességének vizsgálatára adja a fejét. Mivel az evolúció az egyénre hat, annak túlélési képességét növeli, ez a kutató olyan könyvtárban tapogatózik, melynek minden szobája harmincezer kötetből áll, ám szobánként csak egyetlen kötet egyetlen betűje hordozza azt az eltérést, amely a másik szobában levő kötetek összességétől megkülönbözteti az adott korpuszt. Gondolatkísérletünkben ez a betű a sírásra való hajlam génjét befolyásoló bázisnak feleltethető meg (egy szoba természetesen egy ember genomja). Máshogy fogalmazva: az emberek különböző génállománnyal rendelkeznek, ezek különböző agyakat építenek fel, melyek különböző személyiségeket hoznak létre, akik számtalanféle, eltérő okokból sírnak, még akkor is, ha a dolog „ragadós”. A sírás pedig minden hátránya ellenére fennmaradt: az evolúció bizony nem mindig tűnik logikusnak, sőt olykor kifejezetten kontárként viselkedik... Amikor tehát a testőrterminátor megérti, hogy védence miért sír, belepillant valami olyanba, ami a nézők számára is csak részlegesen adott. De ennél talán fontosabb, hogy mindezt - mivel utalás történt rá - a kiborg programja nem tartalmazta. A gép megtanulta... Amikor önként megy a halálba, felcseréli sorsát az emberiségével. Ekkor már világos: ha nincsenek könnyek, nincs emberi faj sem... CDAJÁNLÓ WIHflmriraiTlíirtMÉÉMHniiMMIMNlBHNIfflllfflilBllfM Kowalsky meg a Vega: Forradalom RT. látott napvilágot. A rockersrácok még jobban meglágyultak, a címmel ellentétben a forradalom elmarad, a Forradalom RT. az előző két albumnál is pozitívabb kicsengésű, optimizmussal teli és slágeresebb. A pop-rockos hangzás fülbemászó szövegvilággal párosul. A rövid lemezfelvezető után felcsendülő dal arról szól, hogy a rossz dolgok véget érnek, új nap virrad, a felhő is eltűnik, és minden rendben lesz. A további felvételekből is sugárzik a „minden rendben van életérzés”, leginkább a .. .Mint hal a vízben... címűből. Legyünk vagányak, de mértékkel, vegyük lazán a dolgokat, ne rohanjunk, törekedjünk a boldogságra - nagyjából ezt hirdetik. Az együttes lírával is alaposan megfűszerezte az albumot, több lassú szerzemény is felcsendül rajta. Persze néhány zsiványkodós is felkerült rá jó tanáccsal és bölcsességgel, például a címadó vagy a Kezeket fel! című. A vendég-közreműködők közt találjuk a Cotton Club Singers- ből a napokban kivált Kozma Orsit és az említett Ganxsta Zolee-t is. A Kowalsky meg a Vega jól hallhatóan a kereskedelmi igények felé orientálódik, hogy akarva vagy akaratlanul-e, nem lényeges. A rádióállomások azonban továbbra sem adnak teret a zenekarnak, pedig például az elsőként megklipesí- tett, vidám hangulatú Nem minden szarka farka című kis hátszéllel hatalmas slágerré válhatna. Meg továbbijó néhány dal. Szembeszéllel azonban nem fognak. Kowalskyék egyelőre szembeszéllel haladnak a média irányába. Közben zenéjük ordít a publicitásért - legalábbis a józan ész szerint. PUHA JÓZSEF Manapság a tehetségkutató versenyeken kívül kétféleképpen lehet a zeneéletben debütálni. A rádiók és zenei tévécsatornák támogatásával, amelyek felkapnak egy dalt, játsszák unos-untalan, s közben megismeijük az előadóját is. Ez a gyakoribb. Előfordul, hogy a zenész vagy az együttes híre szájhagyomány útján terjed, merthogy a média ignorálja, aztán az ember egyszer csak beléje botlik. Én így ismertem meg a Kowalsky meg a Vega nevű zenekart. Sok jót hallottam róla, meg egy-két dalt is tőle, mígnem az egyik fesztiválon felfedeztem a fellépők között. Megnéztem, és valóban szuper koncertet láttam. Érdekes mód az ilyen, mellékutakon történő befutási esetekben jóval nagyobb a biztosíték arra, hogy igényesebb produkciót kapunk. Jobban belegondolva ezen nincs mit csodálkozni, a média - a magyarországi meg főleg - leginkább a könnyen emészthető, tinglitangli zenét részesíti előnyben. Az azóta eltelt két és fél évben az együttes mindkét lemeze eljutott hozzám. A CD-lejátszóból épp a harmadik, a Forradalom RT. című szól. Nehéz behatárolni a fiúk stílusát. Hiphop-elemekkel megtűzdelt modern rockzenét játszanak, sőt néhol annyira laza rockzenét, hogy az már inkább pop, mintsem rock - talán ez a legtalálóbb rá. Ha szükséges, párhuzamot vonhatunk a zenekar és Ganxsta Zolee Kartelje között. Ha nem szükséges, inkább ne tegyük, Kowalskyék zenéje ugyanis élvezetesebb, slágeresebb, és a borítóra sem kell figyelmeztetéseket kirakni, a szövegek mentesek a trágár szavaktól. Természetesebben, laza szókinccsel, és nem erőltetet- ten tátják elénk mindazt, amihez Ganxstáék a csillagokat is lekáromróla: a Fekete Lepke, a Többet érdemelsz, valamint az Aszfalt és fehér csík címűeket. 2005 áprilisában jelent meg a második korong, a Vegasztár - a második pimaszság, ugyancsak rossz terjesztés közepette. Ehhez szintén három videoklip készült: a Herceg fehér lovon, az Aki mer, az nyer és a Balul sül el című dalokhoz. Az utóbbi Árpa Attila Argó című filmjében is hallható. A zenekar kodják az égről. Mivel az együttes ismertté válása nem a média kereszttüzében zajlott, azt ajánlom, menjünk vissza a múltba. 1999 őszén két együtt bulizó zenész: Kowalsky és Jávorszky Béla felvetette, mi lenne, ha zenekart alapítanának. A harmadik tag Juhász Rob volt, aki groove-os alapokat készített a dalokhoz. Miután már majdnem két lemezanyagra való szerzeményt összeraktak, adott volt a következő lépés. Stúdióba vonultak, és elkészítették első albumukat, amely 2003 októberében került a boltokba Pimasz grimasz címmel, pontosabban csak itt-ott került a boltokba, a terjesztés hagyott kívánnivalót maga után. Három felvételt klipesítettek meg fokozatosan, számos tagcsere mellett - mára már csak Kowalsky maradt meg az alapítók közül - egyre nagyobb rajongótábort verbuvált maga köré. A szakma elismerését is kivívta, több neves díjra kapott jelölést. Szinte valamennyi nagyobb fesztivál állandó fellépője, vendégszerepeit többek közt a Tankcsapda és a Jamie Winchester - Hrutka Róbert páros előtt is. A harmadik korong már nagy kiadó, a CLS Records gondozásában A januári Kalligram KENÉZ BORBÁLA Nem a hátsó borítón feltüntetett 96, hanem az impresszum szerinti 48 korona a helyes ára a Kalligram januári számának, mely talán az új évfolyam és az új szerkesztőgárda tiszteletére bújt sárgaarany színbe; a folyóirat egészét ennek fénye hatja át. A lap Polgár Anikó két versével indít, ezt Kiss László rövid líriko-epikus iramatai és elegyei követik szaporán, majd László Noémi két verse; a kolozsvári költő-műfordító verseinek értelmezéséhez a Zsebtükör kérdés-feleletei kínálnak fogódzót. Nincs Kalligram Kukorel- ly nélkül: az alig kétoldalas, versszerűre tördelt prózafutam leginkább a TündérVölgy spleenjét idézi fel olvasójában. Galácz Karolina vershelyzetjelentései testhelyzetekről szólnak, a test fokozatosan eltűnő körvonalaival: a Féltés című darabból maga a test is kivonja magát, álomszerűén. Gerőcs Péter Kudarc című novellája realista környezetfestő aprólékossággal lakja be önnön minimális terét. A Térey- vers a már említett Polgár Anikóéihoz hasonlóan a lap egyik húzóanyaga, a hozzá tartozó Zsebtükör ezúttal a szokottnál bővebben reflektál tárgyára, az Előadás a kápolnában című versre. („A társasági viselkedés finomságairól van szó - így a szerző, de idézhető hosszabban is: - A vers beszélője egy kvázi műkedvelő előadással szembesül, amelyet kvázi lelkes közönség fogad. A beszélő, az udvariasság nyelvi alakzatait mozgósítva, azt mímeli, hogy neki is tetszett ez a bemutató, így mintegy zavartalanul fölolvadhat a közegben. A »szintek« tulajdonképpen a mindannyiunkban lappangó színészi képességek fokozatai - egytől ötig, mint az iskolában -, amelyeket olykor ülemből vagy kényelemszeretetből alkalmazunk” - beszéli el Térey a főszerkesztő Németh Zoltán egyik kérdésére válaszolva.) Rögtön ezután szólal meg az Új Szó-olvasók számára sem ismeretlen L. Varga Péter, kritikája az Ultra című, legfrissebb Térey-verses- kötetre vonatkozik. Birtalan Balázs nyelvjátékos-raptechnikás két verse a meghökkentés versesztétikai hatását (ha mondható ez) aknázza ki, például: „a megfelelő magasságba mégy” sort ezzel rímelteti: „anyádat lent a rák zabálja szét”. A folyóirat elülső borítójának fényképe és a név a sokoldalú Pasoliniról szóló összeállítást hivatott kiemelni: Gerevich András frappáns életrajzi összefoglalója ehhez a blokkhoz bevezető; a hosszabb Pasolini- versciklus Csehy Zoltán fordítása, a prózarészlet (a Tisztátalan cselekedetek regényből) Preszler Ágnesé; egy újabb Pasolini-vers Nádasdy Ádám fordításában; egy esszé (Dante költői szándékáról, Lukácsy Margit fordítása), megint egy vers (Nouvo corso del potere, Salzkammer Judit fordítása); a blokkot Bar- kóczi Janka kiváló tanulmánya zárja: Valószerű mítoszok. Posztkolonialista nézőpont Pier Paolo Pasolini művészetében. És még csak a lap felénél tartunk. Itt olvasható Németh Ádám (e hasábokon ő sem szorul bemutatásra) beszélgetése Tomáš Štrauss művészettörténésszel (Bartók és a képzőművészet). Gombos Katalin tanulmánya (alcíme szerint Neo- avantgarde és posztmodem jelenségek a gyerekköltészetben) a gyermekirodalom-értés újabb fontos adaléka, ráadásul ismert kortárs darabokat vizsgál (Túl a Maszat- hegyen, Samunadrág, Vásárhelyi vásár, Víg toportyán, Cet ecetben, Kuszi-Muszi-Alamuszi, A londoni mackók, A buta felnőtt, Bögre család) . És minden jó, ha jó a vége (is): Dániel Arasse művészettörténész esszéfüzére (Vári Erzsébet és Vári István fordításai), a Festménytörténetek csemege a javából. És még mindig nincs vége, mert a januári Kalligramot két kritika záija, Sebők Zoltáné (Miroslav Marcelli nemrégiben megjelent Foucalt-könyvé- ről) és N. Tóth Anikóé a Vetkőztetik a menyasszonyt című Jóry Judit-re- gényről („regényszerű szövegűéről, az irodalomtörténész regényszerű recenzenziójából véve kölcsön a szót). Mindenkinek (beleértve mindenkit, kifejezetten az irodalmat, képzőművészetet, zenét, bölcseletet kedvelőket) ajánlható. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia (tel. 02/59233447) Levélcím: Szalon, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. E-mail: szalon@ujszo.com
