Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-05 / 279. szám, kedd
12 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Évzáró a Déja vu-klubban Pozsony. Holnap este évzáró Deja vu-klubest lesz a Hlava XXII zenés klubban (Bazová 9.) Vendégként a nagymegyeri Big Man Band játssza ezúttal könnyedebbre, akusztikusabbra hangszerelt zenéjét. A szervezők 18 órától várják az érdeklődőket, (ú) Schell Judit lett a legjobb Budapest. Schell Judit kapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat a szombaton véget ért monte- carlói filmfesztiválon - közölte a Magyar Filmunió. A komédiák nemzetközi fesztiválján a Jászai- díjas színésznő Goda Krisztina első nagyjátékfilmjében, a Csak szex és más semmi című vígjátékban nyújtott alakításáért kapta az elismerést. Goda Krisztina játékfilmjét már sikerrel vetítették többek között Moszkvában, Chicagóban, Isztambulban és Tajvanon. Az alkotást a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon december 6-án ás 9-én vetítik. (MTI) Schell Judit (Képarchívum) Jim és Caroline kábítószerbe, depresszióba süllyedve Színpadon Lou Reed Berlinje MTl-JELENTES Párizs. Edgar Allan Poe művei után saját „klasszikusát” állítja színpadra Lou Reed. Az amerikai rock-költő 1973-as kultuszlemezét, a Berlint mutatja be decemberben New York-ban, majd januárban Sydney-ben. A Berlint, amely Lou Reed harmadik szólóalbuma volt a Velvet Underground-korszakot követően, annak idején „minden idők legkomorabb lemezének” nevezte a kritika. Egy képzeletbeli párról, Jimről és Caroline-ról, az ő fokozatos kábítószerbe és depresszióba való süllyedéséről szól, amelynek háttere egy dekadens, lepusztult (Nyugat-)Berlin. Nem ő volt az egyetlen, akit a Fallal kettéosztott város megihletett a rock-világban azokban az évtizedekben: David Bowie, Brian Eno és Nick Cave egy időre oda is költöztek. A lemezen mellesleg világhírű muzsikusok egész sora közreműködött, köztük a Brecker-fivérek, Jack Bruce, Stevie Winwood, Tony Levin és Ayns- ley Dunbar, producere pedig az a kanadai Bob Ezrin volt, aki olyan további rock-történeti jelentőségű lemezeken dolgozott, mint Alice Cooper: Welcome To My Night- mare-je, Peter Gabriel első szólólemeze vagy a Pink Floyd The Wall- ja. A Berlin felkerült a Rolling Stone magazin 500-as album-öröklistájá- ra is. A színpadi változatban Lou előadja a teljes lemezt, öt új dallal kiegészítve, Caroline-t pedig Em- manuelle Seigner francia színésznő személyesíti meg. Hazai alkotók munkái a Pozsonyi Magyar Galériában Karácsonyi műtárgyvásár UJ SZO-TUDOS1TAS Pozsony. A Pozsonyi Magyar Galéria szervezői az ünnepek előtt karácsonyi műtárgyvásárra invitálják a képzőművészet iránt érdeklődőket, akik többek közt Nagy Zoltán, Lukács Zsolt, Rácz Noémi, Kalita Gábor, Jaksity Ferenc alkotásait tekinthetik és vehetik meg, A tárlat vernisszázsán Bíró Ágnes parlamenti képviselő, a kiállítás védnöke elmondta: „Jó lenne, ha e kezdeményezés hagyománnyá fejlődne, ugyanis hivatásos képzőművészeink megérdemlik a figyelmet, s azt az emberi, anyagi hozzájárulást, ami alkotómunkájukat elősegíti.” A tárlatot megnyitó Du- ba Gyula szerint a kiállítás „mintegy művészetszociológiái kísérletnek is felfogható. Valamiféle kétoldalú ízléspróbának. Milyen témákat, esztétikai minőséget, művészi látványt kínál a festő a vásárlónak? Mely műveit véli mindenekelőtt piacképesnek? Más oldalról: müyen szépérzékkel és műízléssel közeledik a műtárgyhoz a közönség? A piac számára minden termék, a műtárgy is áru. Alkotás közben a művészt nem befolyásolja műve fogadtatásának a gondolata, sem gazdasági értéke, munkája öntörvényű, személyes és elemi természetű. Ám műve sorsa érdekli, léte függ tőle. Már az egykori Salonok is arra utaltak, hogy a művész munkája nemcsak önkifejezés, szuverén teremtés, hanem egyben önfenntartó tevékenység. “ A tárlat, amelynek szakmai védnökségét a Pozsonyi Műtermek Szabad Művészeti Társulás tagjai látják el, december 22-ig naponta 10-től 18 óráig, a Csemadok OV székházának nagytermében (Május 1. tér 10-12.) tekinthető meg. (ú) (Kalita Gábor felvétele) Miskolcon állomásozik a Munkácsy-képek Amerikából - Válogatás Pákh Imre gyűjteményéből című kiállítás Messziről jött festmények (Somogyi Tibor felvétele) Több magyar nagyváros után jelenleg Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban állomásozik az a Munkácsy- kiállítás, amely válogatást nyújt Pákh Imre elismert New York-i üzletember magángyűjteményéből. TALLÓSl BÉLA Elöljáróban rövidke névjegy Pákh Imréről. Talán nem véletlen, hogy gyűjtőszenvedélyének egyik tárgya Munkácsy Mihály. O is Munkácsról származik, onnan került el Szentpétervárra, ahol először lobbant fel benne a szenvedély, amely régi orosz ikonok gyűjtéséhez vezetett. Később a 16-18. századi holland festészet iránt érdeklődött, mígnem egyre nagyobb lelkesedéssel fordult a klasszikus magyar festészet felé. Elhatározta, felkutatja Munkácsy külföldön maradt képeit, hogy minél többet összegyűjthessen belőlük, s a megszerzett alkotásokat a magyarországi közönségnek is megmutathassa. E gesztusnak köszönhetően látható Miskolcon a hónap végéig a Munkácsy-képek Amerikából - Válogatás Pákh Imre gyűjteményéből című kiállítás. A helyi művészetkedvelők között szinte rajongói lázat váltott ki a tárlat, mivel Munkácsy gyerekkora egy részét itt töltötte, ezért úgy éreznek iránta, hogy egy kicsit a város gyermeke is, s ezzel a kiállítással jelképesen hazalátogatott. Munkácsy egyébként később is járt a városban, 1891-ben, amikor találkozott a híres miskolci fotográfussal, Schabinszky Lászlóval, akit arra kért, hogy az éppen akkor tartott országos vásárban fotografáljon számára arcokat, amelyek ihletalapként szolgálhatnak majd az Országház számára festendő Honfoglalás című kompozícióhoz. A látogatással kapcsolatban a korabeli tudósítás egyebek között arról értesítette az olvasókat, hogy: „Munkácsy lefényképeztetett itt időzése alatt Schabinszky fényképész által, a mi azonban csak úgy titokban történt, mert Schabinszky kérte ugyan a művészt, hogy engedje magát lefényképeztetni, de Munkácsy nem akart erre ráállni. Került mégis egy pillanat, a melyben Munkácsy nem is gondolva, az ügyes Schabinszky által lefényképeztetett. Még nem volt alkalmunk megtudni, hogy minő sikerrel.” Azóta azonban kiderült, hogy sikerült a „titkos fotózás”, s a miskolci kiállítás látogatói meg is csodálhatják az eredményét. Á Herman Ottó Múzeumban látható festményeket olyan kuriózumokkal is kiegészítették, amelyek Munkácsy és Miskolc kapcsolatát mutatják be, hiszen a fentebb jelzett vonatkozásoknak köszönhetően a városban már a 19. század végétől hangsúlyos Munkácsy-kul- tusz él. Ezt a kultuszt a Herman Ottó Múzeum is elevenen ápolja: 1975-ben, Munkácsy halálának 75. évfordulója alkalmából emlékkiállítást, 1994-ben, születésének 150. évfordulóján ugyancsak emlékkiállítást és konferenciát rendezett. Legutóbb 2003-ban állítottak össze Munkácsy-bemutatót, amely a múzeum leglátogatottabb, legsikeresebb kiállítása volt. E mostani tárlat különleges, mondhatni, egyedi volta azonban záloga lehet annak, hogy esetleg megdönti a három évvel ezelőtti látogatottsági rekordot. A helyi Munkácsy-kultuszt erősíti az is, hogy jó ideig Miskolc számított a magyarországi Munkácsy-ku- tatás legfőbb bázisának. A Herman Ottó Múzeum munkatársa volt ugyanis Végvári Lajos művészettörténész, aki hosszú kutatómunka után 1958-ban megjelentette a Munkácsy Mihály élete és művei című monográfiát, amely a mai napig a legteljesebb szakirodalma a Munkácsy-életműnek. A kiállításon képviselve vannak Munkácsy romantikus-realista festményei, parasztokkal, halászokkal benépesített tájképei, jellemábrázoló portréi és szalonképei, valamint népéletképei, amelyeket a fiatalon átélt gyötrelmes élmények, a nyomor és szenvedés ihlettek. Sok olyan érdekességet prezentál a tárlat, amit először láthat a magyarországi közönség, illetve amivel ez alkalommal ismerkedhet meg alaposabban. Munkácsy több mint félszáz szalonképet festett, a nagyközönség és a kutatók előtt viszont ezek alig ismertek, ugyanis e művek zöme magángyűjtőkhöz került, ezért nem válhatott közkinccsé. Legtöbbjük kiállításokon sem szerepelt, mint a Ballada című 1888- ban készült vászon, amelyet először mutatnak be Magyarországon. Ugyanez mondható el a Sétány a Pare Monceauban (1882) című festményről is, amely 1923-tól - akkor került az Egyesült Államokba -, csak fekete-fehér reprodukcióról volt ismert a magyarországi Munkácsy-kutatók előtt. Hasonló sorsú a Cigányok az erdőszélen (1873), amelynek festői értékeiről Végvári Lajos - a már említett monográfiában - csak fekete-fehér reprodukció alapján, sejtéseire hagyatkozva szólhatott. Ugyancsak most látható először Magyarországon az Erdőrészlet két alakkal (1873) című festmény is. Hasonló múltjuk miatt - vagyis hogy elkészültük után külföldi magángyűjteményekbe kerültek - szinte valamennyi képhez érdekes történet vagy sors kapcsolódik. Pákh Imre jóvoltából eljutott Magyarországra, így Miskolcra is a Munkácsy arcképfestmények egyik legkorábbik darabja, a Munkácsy Emü kislányának arcképe című portré; ennek köszönhetően összevethető a művész korai és későbbi portréfestői stílusa. Reök Ivánnéról két portré is készült: az egyiket a debreceni múzeumban őrzik, a másik - a debreceninél vázlatosabb - most Miskolcon látható. A kettőnek az összevetése arra is lehetőséget ad, hogy a festői munkafolyamatról, a képépítés technikájáról kapjunk közelebbi információkat. A Téli út című kép előtt azért érdemes elidőzni, mert az mintegy téli változata a hues Poros úrnak, a Konyhában (1872-1873) című kompozíció pedig azért érdekes, mert sok szempontból rokonítható a Röpülő asszonnyal. A Konyhában azért is különleges, mert ez szolgált alapul Munkácsy egyetlen ismert rézkarcához, amelynek a fejek kivételével műiden részlete elkészült. A rézlemez egy levonatát 1977-ben megvásárolta a Herman Ottó Múzeum, s besorolta a mostani tárlat anyagába. A bohém (1873), valamint az Öregasszony mappával című képeket azért érdemes szemügyre venni, mert a Zálogházhoz készült tanulmányok, s mutatják, hogy Munkácsy a kép valamennyi figuráját külön-külön kiérlelte. Hasonló különlegességekért érdemes ellátogatni a Herman Ottó Múzeumban. Florian Henckel von Donnersmarck drámája a nyolcvanas évek elejének Kelet-Berlinjében játszódik Stasi-tiszt vitte haza az Európa Filmdíjat OR1GO A19. Európa Filmdíj-átadáson a legjobb film díjával a Das leben der anderen című, a kommunista Kelet-Németországban játszódó alkotást tüntették ki. Pedro Almodovar Volvere öt díjat kapott, mi pedig a legjobb rövidfilm díjának örülhetünk, melyet Kenyeres Bálint vitt haza Before Dawn című munkájáért. December 2-án Varsóban adták át tizenkilencedszer az Európa Filmdíjat, melyet az Európai Film- akadémia 1700 tagjának szavazatai alapján osztottak ki. Nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a német Das leben der anderen (Mások élete) című alkotás nyerte el a legjobb film díját és a legjobb férfi színész díját is. Florian Henckel von Donnersmarck drámája a 80- as évek elejének Kelet-Berlinjében játszódik, és egy művészpár megfigyelésével megbízott Stasi-tisztről (Ulrich Mühe) szól, aki munkája során sajátos lelki kapcsolatot alakít ki megfigyelése tárgyaival. Az alkotás, amely a legjobb forgató- könyv díját is elnyerte, májusban 7 Lola-szobrot söpört be a Német Filmdíjon, és világszerte nagyon kedvező kritikai visszhangot kapott. Ha a legfontosabb díjat nem is kapta meg, a legtöbb elismeréssel mégis Pedro Almodovar nagy Oscar-esélyesnek tartott Volvere távozott a díjkiosztóról. Almodóvart a legjobb rendezés díjával, a főszerepet játszó Penélope Cruzt pedig a legjobb szülésznő díjával tüntették ki. A filmet fényképező Jósé Luis Alcaine a legjobb operatőr díját megosztva kapta Barry Ackroyd- dal, aki a Felkavar a szél című Ken Loach-film operatőre volt. Alberto Iglesias a legjobb zeneszerző díját vitte haza, a film ötödik elismerése pedig a közönségdíj volt. EUROPA FILMDÍJ 2006 Legjobb film: Das leben der anderen (Florian Henckel von Donnersmarck) Legjobb rendező: Pedro Almodovar (Volver) Legjobb színésznő: Penélope Cruz (Volver) Legjobb színész: Ulrich Mühe (Das leben der anderen) Legjobb operatőr: Barry Ackroyd (Felkavar a szél), Jósé Luis Alcaine (Volver) Legjobb forgatókönyv: Florian Henckel von Donnersmarck (Das leben der anderen) Legjobb zeneszerző: Alberto Iglesias (Volver) Életműdíj: Roman Polanski A legjobb művészeti teljesítmény: Pierre Pell és Stéphane Rozenbaum a La science des reves (Michel Gondry) látványtervéért Az év felfedezettje: 13 (Tzameti) (Gela Babluani) Az európai filmkritikusok díja (Fipresd-díj): Le amants reguliere (Philippe Garrel) Legjobb dokumentumfilm: Die grosse stille (Phüip Gröning) Legjobb rövidfilm (UlP-dij): Before Dawn (Kenyeres Bálint) Kiemelkedő európai teljesítmény a világ filmművészetében (Screen Intemational-díj): Jeremy Thomas Közönségdíj: Volver
