Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-30 / 299. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 30. Szilveszter 17 Tudós és szerető Történetek, amelyek megtörténtek vagy megtörténhettek volna a hírességekkel Tudós ember huncutsága (SITA/AP-felvétel) Hooke Newton hóna alatt Isaac Newton gravitációs törvényével rendet teremtett a világ- egyetemben: általa feleslegessé vált a „Deux ex machina”, Arisztotelész csillagokat és bolygókat mozgató isteni szerkezeteinek alkalmazása. Viszont magának a tömegvonzásnak mint a test alapvető tulajdonságának a gondolata egyik jeles kortársa, a szilárdságtan megalapítójának, Robert Hooke-nak a fejéből pattant ki. Lett is nagy perpatvar az elsőség kérdéséből, aminek eredményeként Hooke nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy kortársa a Principiát, minden idők legnagyobb hatású természettudományos művét tőle csente. Az emberiség ékességének nevezett tudós nem vágta zsebre ezt a sértést: saját tevékenységét értékelve azt nyilatkozta, hogy csak amiatt látott messzebbre, mint mások, mert óriásoknak a vállán állt. Ez félreérthetetlen célzás volt a kisebbségi komplexusban szenvedő Hooke apró termetére, akit Newton könnyedén a hóna alá kaphatott volna. Ez utóbbiról jegyezték fel: a Principia írása közben olyan tempóban dolgozott, hogy néha napokig enni is elfelejtett, az is megesett, hogy ebédelni indult, ehelyett az utcára tévedt, ahol felocsúdott, majd - evés nélkül - visszament, hogy folytassa a munkát. Vele szemben Erwin Schrödinger, a róla elnevezett hullámegyenlet kiötlője jóval kellemesebb munkamódszert választott: kibérelt egy kis hegyi villát a svájci Alpokban, ahova édes kettesben a barátnőjével elvonult a karácsonyi ünnepek idejére. Eközben - valószínűleg nem egészen tudósi szórakozottság okán - feleségét otthon felejtette. E kéthetes, kellemes vakáció eredményeként megszületett a kvantummechanika egyik alappillérét jelentő hullámegyenlete, amelyért hét év múltán átvehette a fizikai Nobel-díjat. Tettével ékesen cáfolta az ókori görög tudósok elméletét, akik szerint épelméjű tudós messze elkerüli a szebbik nem képviselőit, (oe) Isaac Newton (Képarchívum) A tudósok viselt dolgai mindig megmozgatták a laikusok fantáziáját Annál is inkább, mivel úgy gondolják, egészen másképpen forog az agyuk, a hétköznapi életben sután, esedenül mozognak. OZOGÁNY ERNŐ Erre a legjobb példa minden idők egyik legragyogóbb elméjéről, Albert Einsteinről fabrikált történet, amely szerint olyan szórakozott volt, hogy esténként gyertyát gyújtott, ellenőrizendő, eloltotta-e a lámpát. Mondani sem kell, hogy ez csak koholmány. Annál is inkább, mivel kevés olyan, széles érdeklődéssel és sokoldalú tehetséggel megáldott tudóst ismerünk, mint ő. Való igaz, a felfedezői kutatómunka nagy szellemi összpontosítást kíván, ez viszont nem jelenti azt, hogy a szellem óriásai különböznének az egyszerű halandóktól. Az oldalon olvasható történetek is azt bizonyítják, hogy a tudomány legnagyobbjai semmiben sem különböztek tőlünk: ugyanúgy találunk közöttük nagyvonalú világfiakat, mint fösvényeket, magányos álmodozókat és nőcsábászokat; ahogyan ez megszokott a többi halandó körében. Legfeljebb feljegyezték a velük kapcsolatos eseteket. Amelyek vagy megtörténtek, vagy csak megtörténhettek volna velük. Eseüeg teljes egészében a fantáziája szüleményei. Azt követően, hogy az első világháború után a dél-afrikai napfogyatkozás alkalmával sikerült igazolni Einstein általános relativitáselméletének helyességét, az Egyesült Államokba látogató tudóst kétszázezres ünneplő tömeg várta a New York-i kikötőben. A város utcáin nyitott fiá- keren kocsikázó tudóshoz odahajolt a mellette ülő Charlie Chaplin: ,Tatod, kedves Albert, mindkettőnket másért ünnepelnek. Engem azért, mert mindenki megért, téged meg azért, mert senki.” Fiatal a saját előadására Egy alkalommal a már világhírű Max Planck elfelejtette, melyik teremben kell előadást tartania. Ezért a tanszéki titkárságra sietett: „Mondják meg, legyenek szívesek, melyik teremben ad elő Max Planck?” Az ügyeletes hölgy nem sok jóval bíztatta: „Ne is keresse, fiatalember. Ön még túl fiatal ahhoz, hogy Planck professzor előadását megértse.” Ä százötven évvel ezelőtt született John Joseph Einsteinből egy nem elég? Thomsonnak, az elektron felfedezőjének George nevű fia ugyancsak Nobel-díjas fizikus volt. Kettejük bensőséges kapcsolatának különös gyöngyszeme az egyik fennmaradt levél: „Kedves apám! Ha adott egy gömbháromszög A, B és C csúcspontokkal...” Ezután négy oldalon matematikai levezetés következik, majd az aláírás: „Fiad, George”. Problémás cipőzsinór Néhány tudósról azt is mondták, hogy cipőjének zsinórját sem tudja megkötni. Ez pontosan ráil- lett Werner Heisenbergre, aki huszonkét évesen doktori értekezését igyekezett megvédeni. A bizottság elnöke, a Nobel-díjas Wilhelm Wien mentve a menthetőt - mivel a dolgozatot meglehetősen zavarosnak találta - feltett az ifjú doktoqelöltnek néhány, alapismereteket igénylő kérdést. Heisenberg egyiket sem tudta megválaszolni. Wien felháborodása nem ismert határt: „Ezt a fiatalembert feneketlen tudatlanság jellemzi!” - csattant fel. A bizottság másik tagja, a témavezető Arnold Sommerfeld, a róla elnevezett atom- modell megalkotója kiállt ifjú kollégája mellett: „Páratlan tehetség!” Wien megkegyelmezett az ifjúnak: hagyta átmenni. Nem kellett döntését megbánnia: néhány év múltán Heisenberg már át is vehette a Nobel-díjat. Azért a szakdolgozatáért, amelyet Wien zavarosnak tartott. Milyen fiatal és máris ismeretlen A kvantummechanika legendás vezéralakja, az osztrák Wolfgang Pauli leplezetlen őszinteségétől sokan rettegtek. Az atombomba előállításának egyik későbbi kulcsfiguráját, Victor Weisskopfot a következőképpen fogadta első munkanapján: „Ah, milyen fiatal és máris ismeretlen.” Maró humora még a fizika legnagyobb élő alakját, Albert Einsteint sem kímélte. Egyik fiatal kollégáját az alábbi levél kíséretében küldte el hozzá: „Ez a fiatalember jó fizikus, bár nem tudja kellőképp megkülönböztetni a matematikát a fizikától. De ez Önt, kedves Mester, valószínűleg nem zavarja majd, mert a szóban forgó különbséget már jó ideje Ön sem érzi.” Leon Lederman egyszer egy elmegyógyintézet ápoltjaival utazott. Az ápolónő létszámolvasást tartott: „Egy-kettő-három- négy... Maga kicsoda?” „Kérem szépen, én Leon Lederman Nobel díjas fizikus, a Fermilab igazgatója vagyok.” Az ápolónő arcán fáradt mosoly suhant át: „...öt-hat- hét-nyolc...” Amerikával ellentétben az Óvilágban a víz nem 212 Fahrenheit-fokon, hanem 90 Celsius-fokon forr fel Ufók: rossz angol kiejtéssel beszélő magyarok ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Kármán Tódor, a hangnál sebesebb, szuperszonikus repülőgép megszerkesztője, a világ első űrhajógyárának megalapítója a második világháború idején az amerikai hadsereg egyik kulcs- fontosságú tanácsadója volt. Emlékirataiban megírja, hogy a normandiai partraszállást megelőzően a tengerentúli katonákat a gyakorlati életben fontos, tudományos tanácsokkal látták el. Az előadó őrmester például elmondta, hogy Amerikával ellentétben az Óvilágban a víz nem 212 Fahrenheit-fokon, hanem 90 Celsius- fokon forr. Erre szólásra jelentkezett az egyik újonc: „Bocsánat, őrmester úr, de száz fokon”. Rövid töprengés után az előadó: „Igaza van fiam, a derékszög forr kilencven fokon.” A nyolcvankét éves Kármán Tódor a Fehér Ház rózsakertjében tanácstalanul álldogált a lépcső tetején, kínzó köszvénye akadályozta őt útja folytatásában. Épp Kármán Tódor (Képarchívum) arra az ünnepségre igyekezett, amelyen a vüágon elsőként neki adta át az elnök az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Érdemérmét. A már életében legendává vált ifjú John Fitzgerald Kennedy karját nyújtva szolgálatkészen sietett a legnagyobb élő tudós segítségére. Kármán nyájasan elhárította a segítséget: „Elnök úr, lefelé nincs szükség segítségre, csak felfelé.” Érdemes újonnan feleleveníteni a marslakók legismertebb legendáját - négy változat forog közszájon amelyet Francis Crick Nobel díjas biológus, a DNS kettős spiráljának felfedezője jegyzett fel. A Szilárd Leó nevéhez kapcsolódó történet szerint egy fogadáson Enrico Fermi, aki épp magyar barátjával együtt szerkesztette meg a vüág első atomreaktorát, népes társaságban a civilizációk kialakulásának folyamatáról elmélkedett. Elmondása szerint a Tejútrendszerben legalább százmillió, a mi Napunkhoz hasonló csillag van. Ebből több millió körül a Földünkhöz hasonló bolygó kering. Tehát szükségszerű, hogy egynéhányon közülük a miénkhez hasonló élőlények és civilizációk alakultak ki. Viszont ha ezek sokkal fejlettebbek nálunk, akkor esetleg égi vándorútra kelnek, hogy felkeressék a környező élőlényeket. Miután megszólalásig hasonlítanak az emberekre, a látogatásukat talán észre sem vesszük. „Ha pedig itt vannak közöttünk e rendkívül intelligens lények, hogyan ismerjük fel őket?” - tette fel a szónoki kérdést. Ezt a közelében álló Szüárd Leó nem hagyhatta ki: „Egyszerűen: kicsit furcsa az angol kiejtésük. Magyaroknak mondják magukat.” (o-e) HÍRES EMBEREK - HÍRES SZTORIK Püthagorász „ökrei” A legrégibb anekdota a matematika atyjáról, Püthagorászról terjedt el a köztudatban. Terjesztői alapiskolai matematika- tanárok, alak a derékszögű háromszög törvénye kapcsán mindig elmondják az „igaz“ történetet. Eszerint amikor Püthagorász rájött a róla elnevezett törvényszerűségre, örömében ezer ökröt áldozott az isteneknek. A csattanó, hogy azóta rettegnek az ökrök a matematikától. A mesélő persze ezúttal a saját tanítványaira céloz. A legenda annyira hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehetne. Csakhogy nem az: történelmi kútforrásokból tudjuk, hogy a Püthagorász és tanítványai hittek a lélekvándorlásban, emiatt nem fogyaszthattak húst, tehát ökröt sem sütöttek. Bár egyes korabeli rossznyelvek szerint e tilalom onnan eredt, nehogy véletlenül egyik volt kollégájukat egyék meg... Püthagorász Heuréka! Nem meztelen! Arkhimédészt az ókor legnagyobb fizikusát rokona, II. Hieran szirakuzai király annak megállapításával bízta meg, hogy az általa készíttetett, isteneknek felajánlott fogadalmi koronából nem csente-e el az ötvös az arany egy részét. A fogas kérdésen töprengő tudós a fürdőkádba száll- ván fedezte fel a nagyközönség körében csak a „vízbe mártott testként” ismert felhajtóerő-törvényt, így örömében meztelenül rohant végig hangos „Heuréka!“ (Megtaláltam!) kiáltásokkal Szi- rakuza utcáin. A tévhitet az ókor legnevesebb építésze, Pollio Vitruvius oszlatta el; a tízkötetes La arcitectura szerzője vagy másfél évszázad múltán feketén-fehé- ren bebizonyítja, hogy nem csupán amiatt nem kerülhetett sor a meztelen futkározásra, mivel a görög zseni nem szobatudós, hanem minden idők legjelesebb mérnöke, tehát gyakorlati ember volt, de amiatt sem, mert az aranymíves csalásának leleplezéséhez nem is volt szükség Arkhimédész törvényére, amelyet egyébként is jóval később fedezett fel. Arkhimédész Nagy Sándor ellógott órái A nagyközönség körében ugyancsak ismert a mondás, amely szerint a királyok számára sincs külön út a matematikához. Az már kevésbé, hogy az ókori természettudományos vüágkép kialakítójától, Arisztotelésztől származik, aki vásott tanítványát próbálta ezzel féken tartani. A tizennégy éves királyfinak esze ágában sem volt tanulni, hiszen a kardforgatás jobban érdekelte. Hogy e férfias tevékenység iránti vonzódás nem átmeneti szeszély volt csupán, arra a legjobb példa, hogy négy év múltán ifjú hadvezérként megverte a görög seregeket, majd az elkövetkező tíz esztendőben elfoglalta Perzsiát, Palesztinát, Egyiptomot, Babüont és Indiát. Ekkor már Nagy Sándornak hívták. Viszont Arisztotelész intő szavai mélyen meggyökereztek emlékezetében: dicső hadi tettei mellett megalapítja a róla elnevezett Alexandria városát (rajta kívül még vagy hetvenet szerte a vüágon), az ókor legjelentősebb tudományos központját, amelynek többszázezer tekercses kézirattára civüizációnk legfontosabb kútfőjévé vált. Nagy Sándor Michael Faraday adójövendölése Az eredetileg könyvkötőnek tanuló Michael Faraday minden idők legnagyobb kísérleti fizikusává nőtte ki magát: megalapította az elektrokémiát és egyedül felfedezte az elektromágnesség csaknem minden törvényszerűségét. Tevékenységét a laikusok ámulata övezte. Erre a legjellemzőbb példa, hogy amikor 1832-ben az angol miniszter- elnök felkereste kutatólaboratóriumában, az egyik készülékre mutatva megkérdezte: „Mire jó ez a szerkentyű?” Mire Faraday: „Fogalmam sincs, Sir, de annyi szent, hogy egyszer az Ön kormánya adót vet ki rá.” Igaza lett: 1880-ban bevezették a villamos áram termelésére az adót a szigetországban. (oz) Faraday (Fotók: archívum)
