Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-30 / 299. szám, szombat

Családi kör - hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 30. Sétáljunk gyakran kéz a kézben! (Reute rs-felvétel) A férj jelenlétében általában sokkal kevésbé jellemző a feleség fenyegetettségének érzése A jó házasság csökkenti a stresszt A kiegyensúlyozott párkap­csolat, a biztos érzelmi hát­tér boldoggá tesz. Segítsé­gével könnyebben viselhe­tők az élet egyéb területein bennünket érő megpróbál­tatások. ÖSSZEFOGLALÓ Á harmonikus kapcsolat jóté­kony hatásait tovább fokozhatjuk, amennyiben gyakran sétálunk kéz a kézben. A University of Vir­ginia kutatói átlagosan 30 év kö­rüli házaspárokat vizsgáltak. A résztvevők elsőként egy 0-151 kö­zötti skálán értékelték házasságu­kat. A100 alatti pontszámok vala­milyen problémát jeleztek a kap­csolaton belül. A kísérletben olyan párok vehettek részt, akik egy­aránt 100 pont felett értékelték vi­szonyukat. A férjek így átlagosan 126, míg a feleségek 127 pontot értek el. A vizsgálat során a nők bokájára elektródákat helyeztek. Közben egy képernyőt figyeltek, mely előre jelezte, ha enyhe erős­ségű elektromos inger közeledett, ületve biztosította őket arról, ha ilyen megpróbáltatásra nem ke­rült sor. Az elvárásoknak megfele­lően amint a hölgyek tudomást szereztek róla, hogy elektromos inger fogja őket érni, az agy azon része működésbe lépett, mely a fe­nyegetettség, félelem érzetét irá­nyítja. A kísérletet a férfiak bevo­násával is elvégezték. A mérések szerint a kézfogás hatására a nők­nél jelentkező félelemérzet jóval kisebbnek bizonyult, mint amikor egyedül vettek részt a próbán. A bizonyosság kedvéért a vizsgá­latot idegenek részvételével is vég­rehajtották. Itt megfigyelhető volt, hogy ugyan kisebb félelemérzet ke­letkezett a nőkben az ismeretlen férfi kézfogásának hatására, mint ha egyedül lettek volna, de a féljük jelenlétében sokkal inkább csök­kent a fenyegetettség érzése. A részvevő hölgyek beszámolói is megerősítik a kutatók mérései­nek helyességét. A vizsgálat így to­vább erősíti azt a korábbi nézetet, mely a társas kapcsolatok fontossá­gát hangsúlyozza az izolációval szemben. A szoros érzelmi kötődés pozitív hatásait az igazán jó házas­ságban élők élvezhetik különösen. A kísérletet végző kutatók feltétele­zik ugyanis, hogy az eredmények kevésbé boldog, kiegyensúlyozat­lan kapcsolatokban nem állnák meg a helyüket, (stop) Háromszázhatvanöt napon FÜLE LAJOS Háromszázhatvanöt napon kerítés voltál, oltalom elől és hátul, lenn s felül, hogy el ne vesszünk, emberül. Ha ránk vallottak bűneink, kegyelmet adtál már megint, s ha tán hűségünk meglazult, vessződ, botod lett vigaszunk. Szilveszter napján újra ép lelkünk falán a régi kép: a Golgotán a szent kereszt, s tekinteted, mely nem ereszt. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Selmecbánya, 2006. december BOLEAAANT ÉVA Karácsony előesté­jén mindent becso­magolva, megpa­kolva az autót, megérkeztünk Sel­mecbányára. Egy kis bányászházikóban, amit bará­tunktól kaptunk kölcsön az ünne­pekre, töltjük az év utolsó napjait. Nagy várakozás előzte meg az utat, hiszen még nem láttuk a há­zat, nem igazán tudtuk, milyen körülmények várnak ránk. Gya­korlott Selmecbánya-látogatók vagyunk, ennek ellenére a várt­nál meredekebb helyen, kacska- ringósabb és járhatatlan utak vé­gében találtunk rá a szálláshe­lyünkre. Éppen olyan, amilyet szerettünk volna. Fantasztikus ki­látás nyílik a házból a városra. Itt, alattunk bújnak meg a piros tetős házikók a dombok között. A dél­utáni napnyugta bíbor színűre festette a kálvária falait. Az udvar, mint a mesében... A kicsi almafá­kon fenn maradt az alma télire a madaraknak. A feketerigót, a széncinkét ilyenkor is hallani. Az udvar közepén igazi fenyőfa áll, szentestére feldíszítjük és kivilá­gítjuk. Az első délután belakjuk a házat. Didergünk minden szobá­ban, hiszen a túlfűtött panella­káshoz képest itt minden helyiség jégveremnek tűnik. A kihűlt fa­lak, a már hónapok óta fűteden ház lassan melegedik fel. A fás­kamrából a gyerekek nagy lelke­sedéssel hordják a tűzifát, közben igyekeznek mindent felfedezni. Másnap az apjukkal kipróbálják, milyen gyalog „leszaladni” a vá­rosba. A meredek, kövekkel teli gyalogút elkéri a vámot. Mire a kis bevásárlásból visszaérnek, mindenüket fájdítják. Készülő­dünk a szentestére. A munkából mindenki kiveszi a részét. A legki­sebb is. Vele egyfolytában foglal­kozni kell, nem szereti, ha mel­lőzve van. Megterítjük az asztalt. Első évben kerülnek kislányunk kerámiái az ünnepi asztalra. Fel­öltöztetjük a karácsonyfát. Mé­csesekkel jelöljük meg az utat, hogy majd sötétedés után gyer­tyafényvezessen el bennünket az ajándékokhoz. A menü az otthon­ról hozott szokások szerint ké­szül, az asztalon van az ostya, a gyümölcsöstál, a lencseleves, a mákos guba és a rántott pony is. Érkeznek a köszöntők sms-ben. A szeretett Skóciából a szokásos ka­rácsonyi-tengerparti séta alkal­mából jön az üzenet. Szívesen csadakoznánk barátainkhoz az ismert, romantikus partszaka­szon. Éppen két éve, hogy ott-tar- tózkodásunk idején elkezdtem ír­ni ezeket a „tudósításokat”. Na­gyon megszerettem ezt a havi, kö­telező házi feladatot. Az külön öröm volt számomra, hogy ked­ves barátnőmmel, Miriammal legalább az újság hasábjain ha­vonta találkozhattam. Hiszen egyébként egy óceán választ el tő­le! A napokban tudtam meg, hogy itt, ezekkel a mondatokkal ismét véget ér valami. Az életünk­ben mindig van, ami befejeződik, van, ami folytatódik, és bizonyára jönnek új, még ismeretien élet­helyzetek. A házikóban gyorsan telik az idő. Szinte minden napra jut egy- egy látogató. Valahogy a ház han­gulata sugallja, hogy velük együtt összegezzük az eltelt tizenkét hó­napot, és tervezzük a jövő évet, éveket. Reggelente a konyhaab­lakból nézzük a napfelkeltét. Az­tán nyolc óra körül, amikor a kis­baba elalszik a babakocsiban, mi az udvaron isszuk meg a reggeli kávét. A deres fű csikorog a csiz­mánk alatt, és a nagy tulipán min­tás csészéből finom kávéillat gő­zölög, ami talán még szebbé vará­zsolja a zúzmarás reggelt. Hétfő­re virradóra itt köszöntjük majd az új évet. Ki tudja, mit rejteget? A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KULTURÁLIS INTEZETE fSí A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Kultúrny inäitüt Madarskej republiky NEM TUDOM MIÉRT CSINÁLOM. VALÓSZÍNŰLEG VALAMI KÉNYSZE­RÍT RÁ, MERT NEM TUDNÉK ÚGY FESTENI, HOGY A SZÉPSÉGET KERESNÉM A MUNKÁMBAN, HANEM INKÁBB A HÁTTÉRBEN BUJKÁLÓ MONDANIVALÓT KUTATOM. MEG AZTÁN MÉG NEM SIKERÜLT AZT AZ EGY KÉPET MEGFESTENEM, AMIT ANNYIRA SZERETNÉK.’ Szabó Ottó Megtekinthető 2007. január 3 1-its. Visegrádi szalon KB Buda Péter egyházpolitikai szakértú és Gábor György vallásfilozófus cse­rél ESZMÉT A SZEKULÁRIS ÁLLAMRÓL CSEH ÉS SZLOVÁK KOLLÉGÁKKAL. A BESZÉLGETTÉS A VISEGRÁDI SZALON SOROZAT NYITÓ RENDEZ VÉNYE. AZ EST VENDÉGE BÁRDOS-DEÁK ÁGI. A MAGYAR UNDERGROUND KORONÁZATLAN KIRÁLY­NŐJÉVEL Nagy András beszélget. PA RAS ZT D F Rendezd: Pintér Béla Szereplők: Pintér Béla, Baranyi Szilvia, Tóth József, Enyedi Éva, Hámori Gabriella, Szalontay Tünde, Bencze Sándor, Thuróczy Szabolcs, Deák Tamás A Parasztopera balladisztikus történet operaformába ÁTDOLGOZVA. ZENÉJÉNEK ALAPJA AZ ERDÉLYI MAGYAR NÉP­DALOK, A BAROKK ÉS A ROCK BIZARR, MÉGIS HOMOGÉN ELEGYE. A SZÍNHÁZI ELŐADÁS UTÁN KEREKASZTAL-BESZ ÉLGETÉS PINTÉR BÉLA RENDEZŐVEL. A BESZÉLGETÉST HlZSNYAN GÉZA VEZETI. www.magyahintezet.hu BP-6-12914

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents