Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-28 / 297. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Újdonságok a bécsi újévi koncerten Bécs. A Bécsi Filharmonikusok 2007-es újévi koncertjének műsorán hat olyan szám szerepel, amelyek eddig még nem csendültek fel újévi hangversenyeken az osztrák fővárosban. Választottak műveket az egész Strauss család terméséből - hatot Josef és négyet Johann Strausstól, hármat idősebb Johann Strausstól (1809-1849), egyet Eduard Strausstól, továbbá ifjabb Josef Hellmesbergertől (1855-1907), akinek jövőre lesz halála 100. évfordulója, az „Elfen- reigen“-t (Elefánttánc). Ezúttal immár negyedik alkalommal vezényel bécsi újévi koncerten az indiai származású Zubin Mehta, akit a Bécsi Filharmonikusok 2001-ben a zenekar tiszteletbeli tagjává választottak és kilenc éven át müncheni elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni az újévi fellépést. Az újévi koncert közvetítése 2007. január elsején 11.15-kor kezdődik. Előtte 9.50-től portrét sugároznak Zubin Mehtáról Egy indiai bécsi szívvel címmel. (MTI) Nyolcvan éve halt meg Rainer Maria Rilke A 20. század költőkirálya MTI Nyolcvan éve, 1926. december 29-én hunyt el Rainer Maria Rilke osztrák író és költő, a huszadik századi költészet egyik legnagyobb alakja. Prágában született 1875. december 4-én. Apja vasúti tisztviselő, anyja viszont régi nagypolgári család sarja volt, aki mindvégig elégedetlenkedett rangon alulinak érzett házassága miatt. 1894-ben már megjelent egy verseskötete, s elhatározta, hogy irodalmi pályára lép. 1895-ben beiratkozott a prágai Károly Egyetemre, ám egy év múlva csapot- papot otthagyva Münchenbe ment. Itt ismerkedett meg 1897- ben Lou Andreas-Saloméval, egy német tudós feleségével, aki hamarosan a szeretője és szellemi társa lett. Neki írta Rilke firenzei naplóját, amelyben először foglalta össze esztétikai nézeteit, s vele utazott el 1899-ben és 1900-ban Oroszországba, ahol többek között Tolsztojt is meglátogatták. Az orosz táj, az emberek olyan élményt jelentettek Rilke számára, hogy haláláig választott hazájának nevezte az országot. Ekkor kezdte írni első jelentős kötetének, Az áhítat könyvének darabjait, amely egy orosz szerzetes imáit tartalmazza. 1902-ben Rilke egy német kiadótól megbízást kapott, hogy könyvet írjon Rodinről, s a költő ekkor Párizsba költözött. Tizenkét évig élt itt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. 1905 és 1906 között Rodin személyi titkára volt, s tőle tanulta meg a szüntelen munkálkodás művészi erkölcsét, a részletek aprólékos kidol(Képarchívum) gozását, a dolgok lényegének megragadását. A párizsi években Rilke új lírai formát fejlesztett ki, az ún. Ding- gedichtet, „dologi verset”, amelyben a fizikai tárgyak lényegét próbálja képszerűen megragadni. Ekkor írta egyik legismertebb versét, az Archaikus Apolló-torzót, amely az 1907-es Új versek kötetében jelent meg. Párizsban fejezte be egyetlen, erősen önéletrajzi ihletésű regényét, a Malte Laurids Brigge feljegyzéseit, a modern regény egyik korai remekét. A túlfeszített munka, az állandó szellemi készenlét miatt azonban az 1910-es évek elején Rilke mély depresszióba zuhant, s egy darabig képtelen volt írni. A gyógyulás első jeleként 1912-ben megszületett a Duinói elégiák első két verse, közreadásukkal azonban várt, mert egy új ciklus darabjainak ígérkeztek. Az I. világháború kitörése Münchenben érte, s a katonai szolgálatot ő sem kerülhette el: 1915-ben behívták Bécsbe az oszt1905 és 1906 között Rodin személyi titkára volt, s tőle tanulta meg a szüntelen munkálkodás művészi erkölcsét. rák hadseregbe, de már 1916 júniusában leszerelték, s így visszatért Münchenbe. 1919 júniusában Svájcba utazott előadó körútra, s kisebb párizsi és velencei utakat leszámítva itt is maradt haláláig. 1921-től egy pártfogója jóvoltából Muzot-ban, egy Rhone-völgyi kastélyban vendégeskedett. Itt fejezte be 1922-ben a Duinói elégiákat, s megírta az Elégiákhoz hangulatilag és témában is kapcsolódó, 55 darabból álló Szonettek Orpheuszhoz című sorozatot. Muzot-i visszavonultsága idején is tartotta a kapcsolatot barátaival, csodálatosan megírt leveleiben érintkezett velük. 1925 elején ismét felkereste Párizst, ahol költőkirálynak kijáró tisztelettel fogadták hívei, de a látogatás túlságosan próbára tette megrendült egészségét. Valósággal megszökött, visszatért Svájcba, ahol hamarosan diagnosztizálták nála a szörnyű kórt, a fehérvérűség egyik ritka fajtáját. A betegség már annyira előrehaladott stádiumban volt, hogy az orvosok nem tudtak segíteni rajta, s 1926. december 29-én egy Val Mont-i szanatóriumban meghalt. Fehér tenyér - az év legsikeresebb magyar filmje. Flajdu Szabolcs már a következő munkáján dolgozik Továbbra is külön utakon (Simon Márk felvétele) Hét hazai díja után, a februári budapesti szemle óta a világban is komoly babérokat szerzett Hajdú Szabolcs rendezése. A Fehér tenyér minden kétséget kizáróan a 2006-os év legsikeresebb magyar játékfilmje lett, s külföldön is széles köröket fut SZABÓ G. LÁSZLÓ Korábbi alkotásaival, a Macerás ügyekkel és a Tamarával Hajdú Szabolcs kevesebb nézőhöz jutott el, mint drámai erejű tomászfilmjé- vel, amelynek első fele inkább az ő életéről, a második pedig az öccse, Uldi útjáról szól. A szertornát mindketten kiskorukban kezdték el, Szabolcs aztán - a brutális edzői módszerek miatt - abbahagyta, öccse azonban, aki lelküeg is könnyebben viselte a „kínzásokat”, folytatta. Belőle később edző, majd Las Vegas egyik elismert akrobatája, cirkuszművésze lett, bátyjából pedig - Simó Sándor egykori növendékeként - a legifjabb magyar rendezőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Fehér tenyér című alkotásának köszönhetően tulajdonképpen az egész évet utazással töltötte. És ebből lett mára elege. „Ki kell, hogy mondjam: elfáradtam. Húzós esztendő volt ez a mostani. Januárban még vágtam a filmet, február elején bemutatták a szemlén, három hét múlva már vetítették a mozik, ami azt jelentette, hogy rögtön rá kellett ugranom, tehát ki sem tudtam pihenni a forgatást, máris utaznom kellett. Az első megmérettetést Cannes jelentette. Akkor már túl voltam az itthoni reklámkampányon, a vidéki bemutatókon s a közönségtalálkozókon. Március-április ezzel telt, de áprilisban már az új forgatókönyvön dolgoztam, és meg is írtam. Máskor nem is lett volna rá idő, hiszen Cannes után ugyanaz történt, ami itthon, csak külföldön. Gyanítottam, hogy ez lesz, ezért pihenés helyett inkább a következő játékfilmem forgatókönyvére koncentráltam. Cannes-ban fellőtték a petárdát, és szanaszét röpködtek a szikrák. Egymás után kaptuk a különböző fesztiválmeghívásokat. Minden második héten valahol másutt jártam a világban. Kazahsztán, Szlovákia, Csehország, Egyesült Államok, Kanada... Cannes után bárhova mentem is, mindenütt hallottak a fűmről. A torontói fesztivált is Cannes-nak köszönhetem, mint ahogy az Európa- és Oscar- díjra való jelölést is.” Cannes nyolcszáz férőhelyes mozijában állva bravózott a közönség, a legjobb fesztiválnak mégis a Karlovy Vary-it tartja Hajdú Szabolcs. „A hangulata, a szellemisége teljesen lenyűgözött. Karlovy Va- ryban már reggel tízkor telt ház előtt vetítik a fümeket, ott a fesztivál igazi filmünnep. Ilyennel sehol a vüágban nem találkoztam. Karlovy Vary a kedvenc városom lett. Utána Németországba, Portugáliába, Spanyolországba, Dél-Koreá- ba, Franciaországba hívták meg a fűmet, egyik helyről hazajöttem, rendbe raktam a dolgokat, és már mentem is tovább. Cannes után Toronto volt még nagyon fontos, az ottani fogadtatástól nagyon sokat vártam. Aki ott látta a fűmet, Amerikába is elvitte a hírét. Los Angelesben már a vetítés előtt sokan gratuláltak. Bárhova utaztam is, mindenütt ugyanazt tapasztaltam: a Fehér tenyér mindenütt egyformán működik, ugyanaz a megítélése, s még a kérdések is ugyanazok mindenütt. Ami nagyon fontos: a francia és az amerikai forgalmazásba is bekerült, ami számomra azt jelenti, hogy újabb egy évig utazgathatnék a fűmmel, de már nem szándékozom elkísérni sehova. Már úgyis annyi időt és energiát elvett tőlem, hogy mostantól fogva elengedem, illetve azt szeretném, ha az öcsém utazgatna vele. Én már semmi újat nem tudok mondani róla, elemeztem, magyaráztam, meséltem eleget. Azzal együtt, hogy nagyon örülök a sikernek, hogy sokkal többet adott a film, mint amennyire számítottam, én már töltekezni szeretnék, és a következő munkámmal foglalkozom.” Uldi, azaz Hajdú Miklós Zoltán, aki a kanadai tornászfiú, Kyle Shewfelt edzőjét alakítja a filmben, Cannes-ban, Torontóban és Los Angelesben is csak egy-egy napot tölthetett a bemutatón, hiszen munkahelyéről, a Las Vegas-i cirkuszból nem hiányozhatott többet. Hosszabb szabadságról hallani sem akartak a főnökei. A Fehér tenyér bizonyos fokig mégis beleszólt az életébe. „Uldi nyilván tudja, hogy minden siker legfeljebb öt percig tart. Egy filmsiker olyan, mint egy kör a huűámvasúton. Öt percig nagyon érdekes, és már jön is a következő fűm, és mindenki arra kíváncsi. Ebből nem lehet egy életen át megélni. Sem anyagilag, sem er- kölcsűeg. Semmilyen szinten. Lefut a film, díjat kap, utazunk, találkozunk emberekkel, akiknek tetszik, nagyon jókat beszélgetünk, barátokat szerzünk, mindez szívmelengető ajándék, de csak öt percig tart. Most jönnek a kisebb fesztiválok, amelyek lehet, hogy sokkal hangulatosabbak és ember- közelibbek, mint a nagyok, az A kategóriásak, de én már nem utazom ki. Talán majd Uldi.. Aki most fejezte be Las Vegas-i pályafutását. Szerződést bontott a világ egyik legrangosabb akrobatatársulatával. December elsejétől már nem tagja a válogatott csapatnak. „Elege lett belőle. Fizikailag is, lelkileg is. Kőkemény igénybevétel a napi két előadás, plusz a próba. Bírná még, de úgy érezte, hogy már semmi sem motiválná. Harminchárom éves. Csoda, hogy eddig is bírta, és ép bőrrel megúszta. Két gyereke van már, igényli, hogy többet legyen a családdal. Napról napra ugyanazokat a mutatványokat végezte, a legelemibb humánus szempontok figyelembe vétele nélkül. Ezt nem tudta megemészteni, ezért lépett ki a társulatból. Dolgozhat majd személyi edzőként, ha akar, egyelőre azonban utazhat a Fehér tenyérrel. Nagyon jól beszél angolul, mindenki kíváncsi rá, még jobban, mint rám. Kapcsoljon ki, megérdemli a szabadságot. Cannes-ban és Torontóban úgy lehetett csak jelen, hogy jött, meghajolt, és másnap reggel már utazott is vissza, az esti előadásra. Los Angelesbe csak úgy tudott eljutni, hogy beteget jelentett.” Hajdú Szabolcs az elmúlt heteket tévéfilmforgatással töltötte. Egy nap története Budapesten, mondja, műtor a produkcióról kérdezem. A város emberre gyakorolt neurózisát próbálja letapogatni, körüljárni. Család és karrier viszonylata egy művészember életében. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni egy vezető pozícióban levő nő - erről szól a film. Következő játékfilmjét májusban kezdi el forgatni. A Fehér tenyér díjai, külföldi elismerései sokat segítettek a helyzetén. „A kész film már nem lesz jobb a díjaktól, de ha a producer látja, hogy milyen elismerés övezi az előző munkámat, időben közelebb hozza és gördülékenyebbé teszi az új film létrehozását. Vannak díjak, amelyek anyagi támogatással járnak, az pedig nagyon nagy segítség. Bizonyos szempontból a legnagyobb. A lendület nem elég. Kell egy alap, amelyhez sokkal egyszerűbb koprodukciói partnert találni. Az Oscar-nevezés jóleső érzés, különösebben mégsem frusztrál. Tisztában vagyok a film értékeivel, ugyanakkor látorr a hibáit is. Tudom, mit szeretnél csinálni és milyen módon, emiatt azonban nem fogom megváltoztatni a filmkészítésről alkotott el képzelésem. Lehet, hogy a követ kező filmem közel sem lesz ennyi re sikeres vagy közérthető, ér próbálom a saját utamat járni Nem hiszem, hogy nekem most arra kellene figyelnem, hog) megfeleljek ezeknek a díjaknak elvárásoknak. Csinálom, ahogj tudom és kész.” Csütörtökön regionális melléklet és adás-vétel a BÖRZÉBEN
