Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-27 / 296. szám, szerda

22 Sport ÚJ SZÓ -2006. DECEMBER 27. www.ujszo.com Formula-1 Komoly változások Jan Zelezny háromszoros olimpiai és világbajnok gerelyhajítót ezután a mindennapi örömök, apróságok viszik majd előre £ A sportban nem nyerő a gyenge alkat * Több jelentős változtatást tervez a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) a Formula—1-es gyorsasági világbajnokságban a 2009-es évtől. Jelentős változás lesz, hogy 2009- től növekednek az autók méretei. A maximális szélesség például a je­lenlegi 1800 milliméterről 2000 mm-re nő, de a jármű nem lehet keskenyebb 1980 mm-nél. Más lesz az abroncsok szélessége is. Jelenleg az első gumi legfeljebb 355 mm széles lehet, a jövőben ezt 365 mm- re, hátul pedig 380 mm-ről 460 mm-re emelik. Ez természetesen azt jelenti, hogy nő a tapadás. A hátsó kerekek mögött a karosszéria megengedett szélessége a mostani 1000 mm-ről a duplájára, 2000 mm-re növekszik. Ez a módosítás ugyancsak a leszorító erő növelését szolgálja. Nagyobb teret adnak majd az úgynevezett kinetikuse- nergia-hasznosító rendszereknek (KERS), ami azt jelenti, hogy a mozgási energia változásánál (pl. fékezésnél) bizonyos rendszerek energiát halmoznak fel, amit később felhasználhat az autó. Kü­lönböző elektronikus rendszerek­kel kívánják növelni a biztonságot. A vezetőülésben például azonnal vörös, kék és sárga lámpák jelzik majd a versenyzőknek a pályán kia­lakult helyzetre vagy a pálya áll­apotára vonatkozó legfontosabb pillanatnyi információkat. Azokat az újításokat, amelyekről nem ren­delkeznek külön a szabályok, csak annak a bajnoki idénynek a végén engedélyezik majd, amelyben az új rendszert bemutatták. Ezt kö­vetően a Formula-l-es szakbizott­ságot felkérik, hogy vizsgálja meg az új megoldásnál alkalmazott technológiát, és döntsön arról, hogy az értékes-e a szakág számá­ra. Ha nem, akkor betiltják, és a csapatnak nyilvánosságra kell hoz­nia a rendszerre vonatkozó infor­mációkat. (ns) EGY MONDATBAN ♦ Lapértesülések szerint Luis Fernandez ül majd a nemrég megüresedett Betis Sevila fut- ballklub kispadjára. ♦ Szerdán temetik Jelena Mu- hinát, a szovjet tornasport ki­emelkedő alakját, aki pénte­ken halt meg, 46 éves korá­ban. ♦ Közös megegyezéssel szer­ződést bontott egymással az angol labdarúgó Premier Lea- gue-ben szereplő Charlton At- letic, illetve a csapat edzője, Les Reed, az új edző a nemrég West Ham-tól menesztett Alan Pardew lett. ♦ A korábbi argentin váloga­tott Ramón Díazt nevezték ki a San Lorenzo labdarúgócsapa­tának edzőjévé. ♦ Térdszalagszakadást szen­vedet Nenad Krstic, a New Jer­sey Nets szerb kosárlabdázója, és ebben az idényben már nem léphet pályára az észak-ameri­kai profi bajnokságban (NBA). ♦ Anatolij Bisovec lett az orosz labdarúgó-bajnokságban sze­replő Lokomotív Moszkva új vezetőedzője: a 60 éves koráb­bi szövetségi kapitány Oleg Gyolmatovot váltja a kispa- don. ♦ Tomás Ujfalusit, a Fiorenti- na cseh válogatott labdarú­góját a spanyol FC Sevilla csábítja. Negyvenévesen bronzéremmel búcsúzott (TASR/EPA-felvétel) Előfordult, amikor ódzko­dott a sajtótól. Ehhez elég volt, ha valami balul ütött ki, mert ilyenre is akadt pél­da hosszúra nyúlt csodála­tos pályafutása során. Az­tán a vége felé azért bujkált, mert a népszerűsége volt terhes - lépten-nyomon zar- gattuk. Az idei göteborgi Eb előtt és után nem vette fel a telefont, pedig lett volna mivel dicsekednie, negyve­névesen bronzéremmel bú­csúzott. Újabb negyedév el­teltével annál jobban meg­lepett, amikor jelentkezett. És áradt belőle a szó, szinte nem tudta abbahagyni... URBÁN KLÁRA A búcsú kapcsán az is elhang­zott, hogy három-négy év elmúltá­val szívesen írna könyvet arról, mi­ként oldaná meg most a pályafu­tása során felmerült különböző élethelyzeteket. Visszatekintve a több mint két évtizedre, megemlít­hetné a három legmarkánsabb szi­tuációt. Volt belőlük jócskán, s tudom, hogy semmit nem lehet megismé­telni, a mai tapasztalataimat már nem kamatoztathatom. Fiatal ko­romban sok hibát elkövettem, a felkészülés, az edzések során, meg másutt is. Az ember az évek során megváltozik, de egy életen át tanul. Három olimpiai és világbajno­ki cím mellett voltak nehéz pilla­natai - például a tokiói vb-n, de a kontinensbajnokságokon is, ahol soha nem sikerült győznie. Soknak magam is tanúja voltam, s láttam, mennyire nehezen vi­selte. Melyik volt a legnehezebb pillanata az életének? Mikor esett leginkább kétségbe? Amikor kiderült, hogy eltörött két csigolyám, s talán mindennek vége. Az kegyetlen volt. Még fiatal voltam, amikor az orvosok rájöt­tek, mi a baj. Senki nem tudta, mi lesz, hogyan tovább. Azok, akik túlságosan szeretik önmagukat, ebben a helyzetben rég föladták volna. Honnan merített akkor erőt, ki öntött belé bátorságot? Főleg nekem kellett erősnek lennem, még nem akartam lekö­szönni. Segített a környezetem, a családom, sokan mások. Minden­kinek akadnak nehéz percei, van, amikor határozatlan és szenved, velem is megesett, de erről csak a hozzám legközelebb állók tudtak. Lehet, hogy flegmának tűnök, olyannak, akinek minden sikerül, áld körül rendben vannak a dol­gok, de ez tudatos: a sportban nem nyerő a gyenge alkat. Negyvenévesen még bronzér­met nyert az augusztusi göte­borgi kontinensviadalon, egy hó­nappal utána Mladá Boleslavban búcsút intett az atlétikának. Hogy zajlik azóta az élete? Részben kitölti az atlétika. Min­dig mondtam, hogy nem akarok teljesen elszakadni tőle. Találtam három srácot, mindháromban van annyi ambíció, hogy sikere­sek legyenek, őket edzem. Nekem kihívás, hogy velük is eléljek vala­mit. Van bennük valami abból, ami JanZeleznyta világ egyik legna­gyobb sportegyéniségévé tette? Ezt így nehéz kimondani. Egy­részt még csak két hónapja dolgo­zom velük, másrészt nem is az a fe­ladatom, hogy megtaláljam ben­nük magamat, hanem azt keresem, ami bennük van. Mindjárt megra­gadott az akaraterejük, a hitük ab­ban, hogy előreléphetnek. Ez jó alap, láttam sok olyan sportolót, akikben sok volt a tehetség, de nem voltak hajlandók arra, hogy annyit áldozzanak a sportért, mint ezek a fiúk. Érdekes viszonya alakult ki egykori ellenfeleivel. Riválisai voltak ugyan a pályán, de né- hánnyal szoros barátságban állt, sőt, együtt is edzettek. Az angol Backley, az orosz Makarov, aki ma is az egyik legjobb, sokat ta­nult öntől, de a fiatalabbak is. Nem gondolt arra, hogy közülük választ ki valakit? Érdeklődő lett volna több is, sok mindenkivel edzettem már, de a dolog nem ilyen egyszerű. Az itteni három fiúval naponta dolgozha­tok, csak annyiból áll az egész, hogy beülök az autóba, s kimegyek a pályára. Megígértem nekik, hogy felkészítem őket, hogy eljuthassa­nak a nagy versenyekre, ha min­den jól megy, a pekingi olimpiára. Már teljesen abbahagyta az edzéseket, vagy azért nem olyan egyszerű egyik napról a másik­ra? Sok élsportoló számára nagy gondot jelent, ha egyszer csak le­áll. Sokuknak azért vannak gond­jai, mert egy csapásra befejezik, a szervezetük viszont hosszú éve­ken át megszokta a terhelést. Ha egy ilyen ember hirtelen abba­hagyja, s nem mozog, akkor logi­kus, hogy a szervezete azonnal re­agál a változásra, elhízik, s egész­sége is megsínyli. Nekem az az előnyöm, hogy tréningezek a fi­úkkal, s ez nem csak azt jelenti, hogy ott állok a pálya szélén - sok mindent kell nekik megmu­tatnom. Kevesebb az időm, mint gondoltam, annak idején örül­tem, mi mindent fogok csinálni, s bizony nem mindenre telik. Arra viszont rájöttem, hogy most ugyan nincsenek problémáim a hátgerincemmel, de nem hanya­golhatom el, el kell kezdenem a tornagyakorlatokat, mert ha en­gedem, hogy elernyedjenek a há­tizmok, akkor nagybaj lesz. Mindig azt mondogatta, nem a győzelmek, hanem a vereségek vitték előre. Mi viszi majd előre az életben? A mindennapi örömök, aprósá­gok. El kell felejtenem, hogy ki vol­tam, s ezentúl azért kell dolgoz­nom, hogy az a három srác, akik rám bízták magukat, eljusson vala­hová, sikeres legyen. Ha ezt el­érem, akkor az ő eredményeik visszaadnak valamit abból, amit beléjük fektetek. Egyáltalán nem biztos, hogy ők is győznek majd nagy versenyeken, attól, hogy én aranyakat nyertem, még nem biz­tos, hogy ők is megismétlik a si­kert. Számomra már az is ered­mény, ha folyton javul a teljesít­ményük, ezen tudom majd lemér­ni, hogy edzőnek is jó vagyok-e. Egy trénernek meg kell győznie a tanítványait arról, hogy neki ők a fontosak, csak így tudnak bízni egymásban. Egyelőre edzőtanfolyamra jár, egyike a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak, ami komoly és felelősségteljes feladat. Nem kurtítják meg az ebből adódó kö­telességek a tanítványait? Nem. Megférnek egymás mel­lett. A NOB nem ülésezik minden­nap, s más egyebet is igyekszem úgy alakítani, hogy az edzéseket ne zavaija. Esetleg akkor lenne gond, ha a sportpolitikai pályája egyre föl­felé ívelne, ami sokak szerint nem kizárt, sőt nagyon is reális. Annak idején a Cseh Olimpiai Bizottság elnöki posztját is meg­pályázta, s a NOB-ban is na­gyon jók az esélyei, Kollégák és sportpolitikusok körében is nép­szerű, tisztelik, a világ sportjá­nak egyik legnagyobb egyénisé­gei közé sorolják. Ezekről még korai beszélni, egyelőre nem vágyok rá, s nem ez az életcélom. Ez majd jön magától... Nem hiszem, már vannak némi tapasztalataim. Úgy érzem, nem ezt szeretném végezni. Annak idején, amikor a besz­tercebányai Duklából vissza­ment Csehországba, a szülővá­rosában, Mladá Boleslavban egy nagy építkezésbe fogott. Most ugyan nem túl sokat hallani erről a befektetésről, pedig ak­kor úgy festett, hogy vállalkozó lesz önből. Még nem tettem le róla, meglep­ni készülök a világot. Minden adottsága megvan hozzá. Már csak azért is, mert azt mondta, a sportban nincs he­lye a gyengéknek, s önt is ellenál­lóvá tette. A mai, fogyasztói tár­sadalomban ez óriási előny. A gyengeség sehol nem előnyös tulajdonság. Mindenkinek vannak üyen időszakai, percei, de ezt nem szabad kimutatnia, mert a többiek ezzel nagyon gyorsan visszaélnek. Bizonyos dolgokról az ember nem beszél, mindenki életében vannak hullámvölgyek, egyszer fönn, más­kor lenn vagyunk. Ha valaki a pad­lón találja magát, hinnie kell ab­ban, hogy ez nem tart sokáig, újra sikerül följutnia a csúcsra. Néha ugyan kell hozzá egy segítő kéz is. Sokan meggyőződtek róla, hogy épp ez hiányzik nekik s épp akkor, amikor legnagyobb szükségük lenne rá - a pályafu­tásuk befejeztével. Ez megesik, az ember rájön, hogy valami véget ért, és már a kutyának se kell. Ez szomorúan hangzik, s az egész társadalom számára na­gyon rossz bizonyítvány. Az ön­höz hasonlóknak az a dolguk, hogy tegyenek ellene valamit. Ez nem olyan egyszerű, Minden­ki különböző módon éh meg a vál­tozást. Én magam épp most viasko­dom vele, s azt hittem, hogy sok­kal egyszerűbb lesz. De nem, más lett az életem, mint eddig, másak a napjaim, az időbeosztásom, eddig pontos terv szerint zajlott minden. Az ember hirtelen nem tud magá­val mit kezdem, s ha ez sokáig tart, akkor van baj. Ebből kell minél előbb kimászni. A felesége Vágbesztercéről származik, az ön pályája Besz­tercebányán kezdődött, ma is sok itt, Szlovákiában a barátja. Most, hogy több az ideje, meglá­togatja őket? Nemrégen voltam halászni a barátomnál, és szilveszterre is oda készülök. A családról soha sem beszélt szívesen az újságírók előtt. Leg­alább annyit áruljon el, hogy a gyerekeknek, bár már nem na­gyon illik rájuk ez a kifejezés, van-e közük a sporthoz? A fiamra és a lányomra is büsz­ke vagyok, jól tanulnak, illedelmes emberkék. Honza focizik, a lá­nyom atletizál, nincs velük baj. Csak azt sajnálom, hogy amikor még pajkosak voltak, nem volt rá­juk időm, most meg megvan a sa­ját érdeklődési körük, barátaik, s én már öreg vagyok hozzájuk. Ezt eddig, amíg sportoltam, nem is tu­datosítottam, csak most, hogy ab­bahagytam, ébredtem rá. Ha a lá­nyommal megyek valahová, úgy festünk, mintha új barátnőm lenne. Ebből látom, hogy rohan az élet.. Hat világcsúcs fűződik a nevéhez (CTK-felvétel) NÉVJEGYKÁRTYA Név: Jan Zelezny. Született: 1966. június 16-án Mladá Boleslavban. Testmagasság/súly: 186 cm/88 kg. Sportág/versenyszám: atlétíka/gerelyhajítás. Sikerek: 3x olimpiai bajnok (1992 Barcelona, 1996 Atlanta, 2000 Sydney), 3x világbajnok (1993 Stuttgart, 1995 Göteborg, 2001 Edmonton), 2x vb-bronzérmes (1987, 1999), 2x bronzérmes az Eb-n (1994 Helsinki, 2006 Göteborg). Vüágcsúcsok (6): 1987: Nyitra: 87,66, 1990: Oslo: 89,66; új ge­rellyel: 1992: Oslo: 94,74 (nem hitelesített), 1993: Szentpétervár: 95,54,1993: Sheffield: 95,66,1996: Jena: 98,48. További címek: a világ legjobb atlétája (2000), 2x Európa leg­jobbja (1996,2000). « € I 4

Next

/
Thumbnails
Contents