Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-23 / 295. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 23. Családi kör - hirdetés 13 ADY ENDRE Békesség ünnepén Békesség most tinéktek, emberek. Övendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!... Szép dolog ez!... így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán... Hejh, szép az istenes legenda, A csillag, a jászol, az élet, Ki lehetne még vele húzni Talán még néhány ezer évet... Békesség hát néktek, emberek, Örvendezzék a vak, a béna: A jászol benne van a legendában S a jászolban benne a széna... Különben is az élet csupa vígság, Útvesztőkből csillag vezet ki, A pásztorok és bölcs királyok Szinte futnak - egymást szeretni S a betlehemi félhivatalosban Miként egykor meg vala írva: Mindenkit jászolánál várja Az arany, a tömjén, a mirrha... Örvendezzél, derék világ, Harsogjatok, jó, égi viliik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat Ennyi kis fény tán a világnak. Odakint szörnyű nagy a kétség, Odakint szörnyű a sötétség. Odakint szörnyű vaksötétben Sirály sikoltoz, vércse vijjog, Bagoly huhog, kóbor eb szűköl... Odakint valami nagy titkot Rejteget a sötét világ, Jó lesz mormolni szaporábban A szent zsolozsmát, bibliát. A föld könnyektől terhesült meg S a terhesült föld ing, remeg, A vajúdó kínnak gyümölcse Nem lehet más, csak szörnyeteg... Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt És rettentett a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül, Világot törve, rombolón, Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad-éhesen, vad harcra készen Állnak iszonyú seregek... A Messiást nem várják immár, Nem kell többé a Messiás, Hazug a megváltás meséje, Szentségtelen a szentírás, Hazug minden, amit az ember Évezredekkel istenné tett, Csak egy igazság - közös jussú S egyenlő végű - ez az: élet... Ám ne nézz ki az éjszakába, Örvendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák, Ne halljátok a föld-dübörgést, Menjen tovább a szürke élet, Közéig a földi végítélet... Addig lobogj csak, kicsi gyertya, Harsogjatok csak, égi viliik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. AZ ELET IRTA Levél a Jézuskának (Illusztrációs felvétel) Janika nem volt sem jobb, sem rosszabb a többi hét­éves gyereknél. Élte a gyer­mek felnőtt szemmel gond­talan, gyermek szemmel gondokkal teli mindennapi életét. Reggel anyu puszijá­val ébredt, aztán kakaóva­jas brióssal a táskájában irány az iskola. Hátán a ha­talmas táskával, kicsit ka­limpálva, jókedvűen lépke­dett jobba-balra a járdán az iskola felé. KÖBÖL ZOLTÁN Miért is ment volna egyenesen? Azért olyan széles a járda, hogy jár­jak rajta - gondolta és lépett egy hatalmasat. Édesanyja gyakran mosolyogva kísérte végig tekinteté­vel, amíg az be nem fordult a sar­kon. Boldog volt, ahogy látta gyer­mekét napról napra cseperedni. Janika csupán néhány hónapja járt iskolába, így most kezdte csak szokni az ottani életet. Új környe­zet, új emberek, új cimborák. Elein­te nem nagyon értette, miért nem lehet az ügyes-bajos dolgait meg­beszélni padtársával addig, amíg valaki a tegnapi leckét próbálja el­magyarázni a tanító néninek, de idővel szépen beleszokott az iskolai rendbe. Édesanyja azzal biztatta, hogy ha jól fog tanulni, a Jézuska majd valami szép ajándékot hoz neki a karácsonyfa alá, valami olyat, amire nagyon vágyik. Janika szülei tavasztól külön él­tek. Hat évig próbáltak egymás­hoz csiszolódni, de végül kapcso­latuk teljesen elkopott. Éva sza­kácsnő volt egy közeli étteremben, Jani pincér egy másikban. Alig jött össze a pénz a havi kiadásokra. Próbálkoztak több műszakkal, ott­honi munkával, de valahogy soha­sem sikerült kitörni a nyomorú­ságból. Végső elkeseredésében Ja­ni Olaszországban vállalt nyári idénymunkát pár hónapra. Lett több pénz, új ruha, sikerült a régi kanapét is újra cserélni. Aztán Ja­ni újból elment, és nem jött haza egy évig. Idén márciusban volt itt­hon néhány hétig, aztán vissza­ment, talán örökre. A fiúnak na­gyon hiányzott az édesapja. Már második éve, hogy szinte alig ta­lálkozott vele. Telt-múlt az idő, az „emberek” egymást váltották a naptárban, kö­zeledett a karácsony. A gyerekek az iskolában is érezték az ünnep közeledtét. Volt, aki tudta, volt, aki csak megpróbálta kitalálni, mit kap karácsonyra. Mindenki boldo­gan várta az ünnepeket, csak Jani­ka volt szomorú. Ez lesz az első ka­rácsonya, amit nem hármasban töltenek. Tudta, de gyermeki érte­lemmel mégsem bírta elképzelni, miért nem lehet ez a karácsony is olyan, mint máskor. Azt értette, hogy édesapjának sokat kell dol­goznia, hogy legyen miből megél­niük, ezért ha nehezen is, de el tudta viselni távollétét, tudva, majd egyszer úgyis hazajön. De így, hogy elment, és nem is tudja, mikor látja legközelebb, így a hi­ány még nehezebben húzta a szí­vét. Mindenképpen tenni akart va­lamit, ezért elhatározta, hogy leve­let ír. Úgy tanulta az édesanyjától, hogy a Jézuska nagyon szereti a gyerekeket, ezért őt fogja megkér­ni, hogy karácsonyi ajándéknak hozza el neki és az édesanyjának az apukáját. Elővett hát papírt, ce­ruzát és nekilátott. „Kedves Jézus­ka!” - akarta írni, de jajjjl Az ábécé­nek még csak az elejét tanulták az iskolában. Kis kobakjában elkezd­tek cikázni a gondolatok, vajon ki írhatná meg a levelet. Hát persze, a tanító néni. Olyan szép kerek betű­ket szokott írni a táblára - érett meg benne a megoldás, és már alig várta, hogy másnap a nagyszünet­ben elmondhassa kérését. A taní­tónő meghatódva hallgatta végig az óhajt, és boldogan vállalta el az íródeák szerepét. Kicsengettek az utolsó óráról, a többiek futottak haza, már csak ők ketten maradtak az osztályban. A kisfiú hátravetett kézzel, komótosan járkált fel-alá: kicsit mulatságos, mégis megható jelenet volt, ahogy a diák diktált a tanítónak. Janika boldogan vitte haza a levelet, édesanyjának nem szólt semmit, csak kitette az ablak- párkányra, hogy majd reggelre el­vigye az égi postás. Reggelre való­ban eltűnt a levél. Janika biztos volt benne, hogy egy angyal vitte el. Nagy örömmel mesélte édes­anyjának, és csak úgy csillogott a szeme az örömtől. Éva egész este sírt. Tudta, férje nem fog hazajönni, hisz már any- nyiszor próbálta, | kérlelte, hogy legalább a gyerek érdekében, de mindig volt valami kifogás. Eljött a szenteste, a fenyőfa alatt már ott voltak kicsomagolva a játékok, de Janika még mindig az igazi aján­dékra várt. Megcsörrent a csengő. Janika odafútott az ajtóhoz, kinyi­totta, és édesapja ölelő kaijaiban találta magát. Boldog karácsonyt! - szólalt meg Jani, belépett a szo­bába, és két kis csomagot tett le a karácsonyfa alá. Aznap este egy másik fa alá is tettek egy kis csomagot. Egy kis csomagot, melyben egy levél volt a Jézuskának címezve. Annak a le­vélnek a másolata, amelyet a taní­tó néni vitt el Janikáék ablakából, és küldött el az édesapjának. Bol­dog karácsonyt, Janika! - mondta halkan a tanító néni, és megölelte a férjét. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Teknőcből készült tárgyak tisztítása Teknőcfésűket és hajtűket petró­leummal tisztítanak. Puha rongyot petróleumba mártunk, jól ledör­zsöljük a tisztítandó tárgyakat, és aztán puha gyapjúronggyal fényes­re dörzsöljük. Teknőctárgyak javítása Összetört teknőchajtűt vagy fé­sűt megragaszthatunk, ha az össze­illő részeket kissé lecsiszoljuk, amit legjobb üvegpapírral (smirglivel) tenni. A részeket vízbe áztatjuk, pontosan összeillesztjük őket, ned­ves vászonba becsavaijuk a törést, hogy a részek el ne tolódjanak, né­hány percre izzó vasalóbetét fölé tartjuk. A vászonkötés azonnal elég, a hő meglágyítja a teknőcöt, és a megpuhított részek ismét egésszé forrnak össze. Lehűlés után nagyon óvatosan átdörzsöljük szarvasbőrrel, hogy az összefor­rasztott részek fényesek legyenek. Teknősbéka átteleltetése Legjobb télen át hideg helyiség­ben tartam, kis ládában, amelyet mohával bélelünk. A láda legyen hosszúkás, osszuk két részre, a vá­laszfalba vágjunk akkora nyílást, hogy az állat keresztülbújhasson rajta. A hátsó részt töltsük ki mohá­val, bízzuk aztán az állatra, hogy hol tartózkodjék. Az Ünnep kiadása, Bp., 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Figyelmesen olvassa el hétvégi magazinunk írásait, s jelölje meg a helyes válaszokat kvízkér­déseinkre. A megfejtést levelező­lapon küldje el a Családi Kör cí­mére - ne feledje el feltüntetni a saját elérhetősé­gét sem! Ha ve­lünk játszik, az Új Szó ajándékát nyerheti meg. Beküldési határ­idő: december 28. 1. Hol dolgozik Janika édes­apja? a) Angliában b) Oroszországban c) Olaszországban 2. Az ünnepi bevásárlásra: a) az írek b) a görögök c) a finnek költenek többet. 3. Melyik nép nem állít fát? a) az izlandiak b) a szerbek c) a lengyelek A december 16-i kvíz helyes megfejtése: la, 2b, 3c Az Új Szó ajándékát a deáki Cicman Éva nyerte. BP-6-15713 Meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk látogatóinknak, partnereinknek, támogatóinknak és mindazoknak, akik 200ó-ban is velünk együtt hirdették a nyitott és sokszínű kultúra értékeit. ÍTff A Masyar Köztársaság Kulturális Intézete Kultúrny inäitüt Madarskej republiky iUl fi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Síí CSALÁDI KOR Szerkesztő: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents