Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-22 / 294. szám, péntek

KARÁCSONY A komáromi gyermekotthonban tölti az idei karácsonyt a homokozóban talált kétéves kislány Az apja nem akar lemondani róla A komáromi csecsemő- és gyermekotthonban tölti a karácsonyi ünnepeket az a kétéves kislány, akit de­cember elsején a rend­őrök - névtelen bejelentés alapján az Eötvös utcá­ban egy homokozóban ta­láltak. V. KRASZN1CA MELITTA A megdöbbentő esetről lapunk­ban is hírt adtunk. Időközben ki­derült: maga az édesapa, Farkas Róbert hagyta a gyermeket a ho­mokozóban, ugyanakkor ő volt az is, aki kihívta a rendőröket. El­mondása szerint azzal hagyta ott a kislányt, hogy bújócskát játsza­nak, majd a közelből figyelte, hogy ne legyen semmi bántódása a kicsinek. Majd miután észrevette az érkező rendőröket, a háztöm­böt megkerülve továbbsétált. El volt keseredve „Még láttam, amint a rendőrau­tóban a kislányom az egyik járőr ölében ül. Összesen talán 10 percet volt egyedül a homokozóban” - mesélte lapunknak az édesapa, akit természetesen arról kérdeztünk, mi késztette őt e szélsőséges csele­kedetre és mit vár a jövőtől. „Na­gyon el voltam keseredve, már két napja az utcán voltunk Nikivel, és nem akartam egy újabb éjszakát egy pádon ülve, kislányomat a hi­deg elől a kabátomba rejtve tölteni - idézte fel az eseményeket az édesapa. - így legalább abban biz­tos lehettem, hogy Niki melegen lesz és kap rendes ételt. Másnap az­tán önként jelentkeztem a rendőr­ségen, ahol emberségesen bántak vele. Két napra rá már meg is láto­gathattam a kislányomat a gyer­mekotthonban, és azóta is naponta kétszer felkeresem őt.” Nem tudta fizetni a lakbért Az előzményekről szólva Farkas Róbert elmesélte: élettársával, a közel kétéves Niki és a hároméves Viki édesanyjával nyár elején szakí­tottak, és míg a nagyobb gyermek az anyjánál maradt, a kicsit azóta ő gondozta. Egy ideig korábbi albér­letükben éltek, de mivel elveszítet­te munkáját - egy őrző-védő szol­gálatnál dolgozott nem tudta fi­zetni a lakbért és több ezres hátra- lékothalmozott fel. „November 27- én végleg fedél nélkül maradtunk, és mivel akkor éppen nálam volt a nagyobb lányom is, kértem a volt élettársamat, hogy vegye magához a gyerekeket. Azt a választ kaptam, hogy a nagyobbat igen, de a kicsit nem vállalja. Adott hétszáz koro­nát, hogy átmenetileg menjek szál­lodába, de ha azt kifizetem, akkor élelemre nem maradt volna. így ke­rültünk az utcára” - mondta az édesapa. Büntetőeljárás folyik ellene Megtudtuk: míg a nagyobb lány gyámja az édesanya, Nikinek egy­előre hivatalos gyámja sincs. A gye­reksegélyt viszont mindkét gyer­mekre az anya kapta. Igaz, a férfi elismerte az is, hogy volt élettársá­tól hetente kapott néhányszáz ko­ronát, amit elsősorban élelemre és pelenkára költött. Kérdésünkre, hogy szűkebb-tágabb családjában nem akadt-e valaki, aki átsegítette volna nehéz helyzetén, Farkas Ró­bert elmondta: édesanyja Keszeg- falván él élettársával, de saját idős szüleit, és Róbert beteg testvérét is ő gondozza. Ezért a kicsit már nem tudta vállalni. „Édesanyám nyáron kisegített négyezer koronával, ami­ből akkor az esedékes lakbért kifi­zettem, de azóta nem is találkoz­tunk. Most azonban ismét hozzá fordultam, mégpedig azért, hogy Nikivel együtt tölthessük a kará­csonyt. Mivel ellenem a kislány el­hagyása miatt büntetőeljárás fo­lyik, és állandó lakhelyem sincs, ezért nem kérvényezhettem a gyer­mekotthonban, hogy legalább né­hány napra engedjék haza Nikit. Az édesanyám viszont megtehette vol­na, sajnos, ő elutasította ezt a kéré­semet. Nagyon szerettem volna, ha együtt tölthetjük az ünnepeket, hi­szen ez lesz Niki első olyan kará­csonya, amit már fel is tud fogni, örülni tud a fának és az ajándékok­nak. Sajnos, nem jött össze” - szólt szomorúan az édesapa. Akinek - bevallása szerint nagyon hiányzik a kislány, hiszen korábban a nap 24 órájában együtt voltak. Nem oko­zott számára nehézséget a kislány­nyal való törődés, hiszen születésé­től fogva számtalanszor fürdette, pelenkázta, etette a kicsit. A szoros kötődés egyébként meglátszik a gyermeken, a gyermekotthonban együtt töltött órák alatt szinte su­gárzik a boldogságtól a kislány. Az elválás pedig minden alkalommal szomorú. Oroszlányon talált munkát Róbert és Niki közös jövője első­sorban attól függ, hogy a férfit tet­téért elítéli-e a bíróság vagy az eny­hítő körülményeket figyelembe vé­ve megússza feltételes szabadság- vesztéssel. Munkahelyi problémája úgy tűnik, januártól megoldódik, a Komáromi Körzeti Munka-, Szociá­lis és Családügyi Hivatal közremű­ködésével ugyanis Oroszlányon ta­lált munkát, ahol elszállásolása is biztosított. „Mindenképpen az a cé­lom, hogy a lehető leghamarabb új­ra magamhoz vegyem Nikit - állí­totta határozottan a férfi. - Ehhez először is az kell, hogy ne kerüljek börtönbe, majd az, hogy megfelelő albérletet találjak. Szeptembertől Niki óvodás lesz, legkésőbb addig­ra már itthon szeretnék olyan mun­kát találni, hogy reggel el tudjam vinni, délután pedig érte tudjak menni. Ez az álmom, és nem mon­dok le róla.” Apa és lánya között szemmel láthatóan meghitt a kapcsolat (Vas Gyula felvétele) Pozitív helyzetben is lesújthat ránk a stressz, így az örömünnep is nyűggé válhat Az idegeskedés a túlzott elvárásokból fakad ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Bár a karácsony a szeretetről, a meghittségről szól, sokan megol­dásra váró feladatként, sőt teher­ként élik meg az ünnepet. Emiatt szinte elviselhetetlen nyomás ne­hezedik ránk, a kudarctól való fé­lelem idegességgel tölt el. Egyálta­A titok abban áll, hogy próbáljuk meg felmérni erőnket és lehetőségein­ket. A készülődés ne tel­jen kapkodással. Ián nem véletlen, hogy ingerléke­nyebbek vagyunk az ünnepek ide­jén, ez magyarázza a karácsony­kor oly gyakori családi összezör­düléseket is. Az ünnep, a karácsony is lehet stressztényező, figyelmeztet a lé­lekgyógyász. Pozitív helyzetben is lesújthat ránk a stressz. Az öröm­ünnep is nyűggé válhat. Stredl Te­rézia pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem Óvó- és Taní­tóképző Tanszékének tanára sze­rint sokaknak már maga a készülő­dés is stresszel jár. Maximálisan igénybe veszi az embert, hogy szentestére minden a helyére ke­rüljön, minden tökéletesen sikerül­jön, hogy mindenkinek jusson ajándék, hogy ne felejtsen el sem­mit, ne feledkezzen el senkiről, aki hozzá közel áll, és akit szeret, fon­tosnak tart.,Ebből a szempontból a perfekcionisták, vagyis azok, akik a tökéletességre törekednek, a legve­szélyeztetettebbek. Ha ehhez még stresszes alkat is járul, a karácsony­ból könnyen megterhelő életél­mény válhat. Aki eleve lazábban veszi a dolgokat, és a hétköznapok­kal együtt az ünnepeket sem veszi görcsösen, az ünnepi asztalhoz is lazábban ül le. Az idegeskedés a túlzott elvárásokból fakad” - ma­gyarázza Stredl Terézia. A titok abban áll, hogy próbáljuk meg felmérni erőnket és lehetősé­geinket. Ne akaijunk többet, csak annyit, amennyivel vele bírunk. A készülődés ne teljen kapkodással. „Ne csak a külsőségekre figyeljünk, a belső harmónia egyébként is sok­kal fontosabb. Önmagunkban és a környezetünkben is meg kell te­remteni a harmóniát. A belső nél­kül azonban a külső mit sem ér” - figyelmeztet a pszichológus. A karácsony ugyanakkor nem csupán a maximalistáknak jelent tehertételt, a magányosok is meg­szenvedik. Az idő szűke és bősége ugyanolyan szorongató. Míg egye­sek úgy érzik, a készülődésben nem marad elég idejük saját ma­gukra, mások attól szenvednek, hogy magányosok, egyedül élők lé­vén csak magukkal kell törődniük, nincs kit - jó értelembe véve - kö­rülugrálniuk, nincs kinek ajándé­kot venniük, nincs kivel megoszta­niuk az időt. A magányosokat külö­nösen sújtja a karácsony, mivel bensőséges, családi ünnepnek szá­mít. A magányosok karácsonyára általában rányomja bélyegét a tá­mogatás, a társ hiánya. Nem törvényszerű persze, hogy az egyedül töltött ünnep csakis szo­morúan telhet. Az ember társ hiá­nyában az emlékeibe is kapaszkod­hat. A múlt felidézésével is el lehet bíbelődni, elegendő csak a gyer­mekkorunk pozitív élményeit elő­hívni emlékeink közül. A csendben A stresszhatások csökken­tése érdekében lehetőleg tegyünk hosszú sétákat a szabadban, kerüljük el a városi forgatagot! mérleget vonni is könnyebb, a szimbolikus értelemben vett por­törlés is segíthet az egyedüllét okozta feszültség enyhítésében. Jobb híján a televízió is megteszi. Egy még oly buta tévéműsor is old­hat magányunkon. Arról sem sza­bad elfeledkezni, hogy a karácsony nem feltétlenül jelent bezártságot, nem csupán a négy fal között lehet eltölteni, elmehetünk például templomba, meghallgathatjuk az éjféli misét, városokban karácsonyi koncerteket is tartanak. Ezenkívül egyre több polgári társulás karolja fel az idős, magányos emberek ügyét, és kínál számukra üdítő el­foglaltságot vagy szórakozási lehe­tőséget. A karácsonyi stresszhatások csökkentése érdekében lehetőleg tegyünk hosszú sétákat a szabad­ban, kerüljük el a városi forgatagot! Kerüljük el a zsúfolt bevásárlóköz­pontokat! Hagyjunk időt a munka után egy kis lazításra, kikapcsoló­dásra mielőtt belevetnénk magun­kat a karácsonyi feladatokba. Az ünnepek alatt szakítsunk időt ma­gunkra is! Ha még nem késő, óva­kodjunk a túlköltekezéstől! Gon­dolkodjunk el magunkban, hogy vajon a karácsonyi készülődés örö­met vagy feszültséget vált ki lel­kűnkben. Ha úgy érezzük, jókedv­vel tölt el minket az ünnepi készü­lődés, akkor hagyjuk, hogy ez az érzés motiváljon bennünket! Ha mégis feszültek vagyunk, paran­csoljunk megálljt magunknak. Nem feledhetjük el, a karácsony azért van, hogy pihenjünk, és együtt legyünk a szeretteinkkel, így hát ne vegyük túl komolyan a kül­sőségeket! (-cz-e) Fiatal turista a betlehemi Születés Templomában, mely a világ egyik legrégebben működő székesegyháza. Betlehem leghíresebb látnivaló­ja, melyet a legenda szerint Jézus születésének helyén emeltek. (CTK/AP-felvétel) József Attila: Karácsony Legalább húsz fok hideg van, Szelek és emberek énekelnek, A lombok meghaltak, de született egy ember, Meleg magvető hitünkről Komolyan gondolkodnak a földek, Az uccák biztos szerelemmel Siető szíveket vezetnek, Csak a szomorú szeretet latolgatja, Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, Fa nélkül is befűl az emberektől; De hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég S az újszülött rügyező ágakkal Lángot rak a fázó homlokok mögé. Juhász Gyula: Karácsonyi ének Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem énekelnek, S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világol, És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: Sok farkas és holló kóvályog, S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel, S mikor lesz béke és derű?

Next

/
Thumbnails
Contents