Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-20 / 292. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 20. www.ujszo.com „Általában hamarabb segít az, aki saját tapasztalatból tudja, mit jelent szükséget szenvedni“ - mondja Ősz Katalin, az egyik nagykaposi nyugdíjasotthon vezetője Sohasem kutatják, ki miért szorul támogatásra Ósz Katalin, az egyik nagykaposi nyugdíjasotthon vezetője nem csupán szakmájának, hanem hivatásának is tekinti az elesett, idős emberek támogatását, s emellett a Szent Simeon Polgári Társulás tagjaként is aktív szerepet vállal a szervezet karitatív munkájában. LECZO ZOLTÁN Mióta vezeti a nagykaposi nyugdíjasotthont? Az intézményt 2000 novemberétől irányítom, ezt megelőzően, tizenhét éven keresztül egészen más jellegű munkakörben dolgoztam. Az otthont jelenleg működtető nonprofit szervezetet 2003-ban alapítottuk. Hány lakója van az intézménynek? Nagykaposon 32 idős emberről gondoskodunk, ám idén a közeli Lakárdon is létrehoztunk egy nyugdíjasotthont, amelyben további 16 személy veszi igénybe szolgáltatásainkat. Az otthonban az elmúlt években rengeteg fejlesztés történt. Melyek voltak ezek közül a legjelentősebbek? A legbüszkébb a minden igényt kielégítő rehabilitációs központunkra vagyok. A múlt évben sikerült az épületbe beszereltetnünk egy speciális liftet, amely nagyban megkönnyíti a mozgásképtelen lakóink életét. Az ingatlant fokozatosan akadálymentesítettük, felújítottuk a lakószobákat, kicseréltük a nyílászárókat, modernizáltuk a konyhánkat. Ezenkívül felépítettünk egy szövőműhelyt, melyben az egész év folyamán foglalkoztathatjuk az itt élő idős embereket. helyzetről. Tudjuk, kik azok, akik egy-egy településen bajba jutottak és huzamosabb ideje támogatásra szorulnak. Mi senkit sem utasítunk el. Aki igényli a támogatást, annak lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk segíteni. Soha nem kutatjuk annak az okát, ki, miért került abba a helyzetbe, amelyben már magán sem tud vagy akar segíteni. Elsősorban az Ung-vidéken tevékenykedünk, de más településekre is rendszeresen ellátogatunk. Az idős embereknek sokat jelent, hogy az elvégzett munka során a közösség hasznos tagjának érezhetik magukat kezdeményezés fő célja, hogy általa aktivizáljuk a lakóinkat. Az idős emberekre nagyon jó hatással van, hogy az elvégzett munka során hasznosnak érezhetik magukat, és mindeközben folyamatosan találkozhatnak a fiatalokkal is. Milyen egyéb pénzforrások állnak rendelkezésükre? Az otthon működtetéséhez a megyétől kapunk támogatást, a lakóink pedig meghatározott összeget fizetnek a szolgáltatásainkért. Különböző alapítványoktól, intézményektől és magánszemélyektől is kapunk támogatást, és persze a pályázatok nyújtotta lehetőségeket sem hagyjuk kihasználatlanul. Ön évek óta aktív tagja a Szent Simeon Polgári Társulásnak. Ez a szervezet mikor és milyen céllal alakult? A szervezetet hat éve magánszemélyek alapították, törekvéseinket a görög katolikus egyház segíti. Elsősorban karitatív tevékenységet fejtünk ki, azaz megpróbálunk segíteni a rászoruló, bajbajutott embereknek. Egész évben élelmiszert és ruhát osztunk, melyet itthoni és külföldi támogatóink gyűjtenek össze. Természetesen a nagy egyházi ünnepek előtt intenzívebben működünk, ám tevékenységünk nem időszakos, a rászorulókat az év bármely szakában támogatni tudjuk. Istennek hála, rengeteg felajánlás érkezik hozzánk. Hogyan döntik el, hogy kinek segítenek, és ki az, akit nem tudnak támogatni? A különböző egyházi közösségek és szociális ügyekkel foglalkozó hivatalok közreműködésével reális képet alkothatunk a régióban lévő < Támogatják készpénzzel a rászorulókat? Nem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiosztott pénzadományokból sokszor nem a legszükségesebb dolgokat vásárolják meg a támogatottak. Ruhát, bútort vagy élelmiszert egyébként is szívesebben adományoznak az emberek, mert ők sem bíznak abban, hogy a felajánlott pénzösszegek mindig eljutnak a címzettekhez. Mi inkább pályázatok útján, konkrét feladatok elvégzéséhez igénylünk támogatást, nem jellemző, hogy pénzadományokat fogadnánk el. Ám ha valaki így szeretne nekünk segíteni, azt megköszönjük. Hogyan tudják Önökhöz eljuttatni az adományaikat az emberek? Készpénzt a bankszámlánkra utalhatnak, az egyéb típusú felajánlásokat - előzetes egyeztetés után - akár ide, a nagykaposi nyugdíjasotthonba is elhozhatják. A nagyobb mennyiségű vagy méretű tárgyakért saját gépjárműveinkkel megyünk el. Az adományokat aztán a raktárainkban tároljuk. Az emberek csak a karácsony közeledtével tesznek felajánlásokat, vagy van a régiónkban valamilyen hagyománya az adakozásnak? Nekünk már állandó „ügyfeleink” vannak, akik tudják, hogy általunk valóban a rászorulókhoz A szövőműhely, a műanyagfla- kon-feldolgozó és a kis mezőgazdasági vállalkozásuk megalapítása milyen célt szolgált? A nonprofit szervezeteknek a törvény lehetővé teszi, hogy fő tevékenységük mellett különböző vállalkozásokat hozzanak létre. A gazdasági tevékenységekből befolyó bevételekre természetesen nekünk is szükségünk van. A haszonból a lakóknak különböző kulturális rendezvényeket szervezünk, utaztatjuk őket, valamint más programokat valósítunk meg. Ám a A Szent Simeon Polgári Társulás bankszámlaszáma: 0551322516/0900. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a 0905/870 289-es telefonszámon Ósz Katalintól kaphatnak, (leczo) jutnak el a felajánlások. Hála Istennek, egyre többen szeretnének segíteni embertársaikon. Év közben inkább magánszemélyek keresnek meg bennünket, de különböző egyházi és világi szervezetekkel, vállalatokkal és oktatási intézményekkel is kapcsolatban vagyunk. Egy híres ember szerint jótékonykodni csak névtelenül szabad, mert minden egyéb adományozás reklámnak minősül. Az Önök támogatói igénylik, hogy a rászorulók tudják, kitől kapták a segítséget? Mi a nagyobb adományok küldőinek levélben köszönjük meg a felajánlásokat. Annak sincs akadálya - ha valaki ezt igényli -, hogy eláruljuk a támogatottaknak az adományozó nevét. Ám ilyen kérés ritkán érkezik hozzánk. A szerényebb vagy a jobb „A legbüszkébb a minden igényt kielégítő rehabilitációs központunkra vagyok“ - mondja Ósz Katalin (Szabó Bernadett felvételei) anyagi körülmények közt élők adakoznak inkább? Talán nem meglepő az, hogy inkább olyan személyektől kapunk adományokat, akik a saját tapasztalatukból tudják, mit jelent szükséget szenvedni valamiben. ISKOLÁINK ELETEB0L A Magyar Kultúra Hete az Ipolyi Arnold Alapiskolában ÚJ SZÓ-BESZÁMOLÓ Az ipolybalogi alapiskolában már hagyománya van a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozatnak. Hagyományosan filmvetítésekből, kézműves-foglakozásokból, Ipolyi Arnolddal kapcsolatos vetélkedőből áll a program. Az idei évben az ipolyszalkai tájház mesteremberei mutatták meg a gyerekeknek tudásukat, és segítségükkel készültek a szebbnél szebb „csodák”. A választék zavarba ejtő volt, hisz a nemezeléstől kezdve a makramén, a szalvéta- kép-készítésen, tobozból készített karácsonyfadíszeken, kukorica- csuhéból hajtogatott angyalkákon, Mikulás-figurákon keresztül egészen a boszorkánybábu elkészítéséig mindent kipróbálhattak a tanulók és tanítóik egyaránt. Ezenkívül megnézhették, hogyan készül el egy vesszőből font kosár, amelyet az útmutatás alapján végül egy tanító néni készített el hatalmas sikert aratva a nézelődők között. A kosárfonó bácsi eredeti történetekkel, énekekkel is szórakoztatta a tanulókat. A többórás foglalkozások végén minden kisdiák valamüyen maga készítette tárggyal, ajándékkal vagy díszszel térhetett haza. A rendezvénysorozaton belül minden évben nagy sikert arat a mesedélután. Ez a program leginkább az alsó tagozatos tanulók számára kínál szórakozást és hasznos időtöltést egyaránt. A legkedveltebb mesék közé még ma is a magyar népmesék tartoznak, amelynek rajzfilmfeldolgozása nemcsak kisdiák, hanem szülő, nevelő számára is elragadó, érdekes és szórakoztató is egyaránt. Az egyes történetek között a tanulóknak a mesékhez kötődő kérdésekre kellett válaszolniuk, és találós kérdéseket kaptak a tanító néniktől. A jó válaszért egy-egy szaloncukor vagy kisebb ajándéktárgy volt ajutalom. Nagy öröm volt figyelni, ahogy a kicsik szájtátva nézik a népmeséket, s látni lelkesedésüket, amikor az egyes kérdésekre kellett válaszolniuk. Mivel iskolánk Ipolyi Arnold nevét viseli, fontosnak tartjuk, hogy a XIX. század e neves személyiségét és munkásságát meg is ismeijék diákjaink. Ebből kiindulva a névfelvétel óta évente rendezünk Ipolyi Arnold Emlékversenyt. Ennek keretén belül a gyerekek Ipolyival, az ő életével, működésének helyszíneivel, munkásságának egy részével ismerkedhetnek meg, majd tudásukat és felkészültségüket egy vetélkedő keretén belül bizonyíthatják. Minden felső tagozatos osztályt három-három tanulóból álló csapat képvisel, akik különféle jellegű kérdéseket kapnak a verseny során, így pl. találkozhatnak képfelismeréssel, keresztrejtvénnyel, igaz-hamis játékkal stb. A legjobb csapatok könyvjutalomban részesülnek. Az idei évben az első helyezést a 9. osztály csapata érte el, de itt senki sem érezhette, hogy vesztes, hisz tudását gyarapította, s mellette apró tárgyjutalmakkal térhetett haza az összes versenyző. A Magyar Kultúra Hetének utolsó napja egyben a programok ki- csúcsosodását is jelentette. Az ipolybalogi alapiskola névadója, Ipolyi Arnold tisztéletére évente Ipolyi-emléknapot rendez, melynek célja Ipolyi hagyatékának megismerése, ápolása és a neves elődre való emlékezés. Idén ezt az alkalmat még ünnepélyesebbé és emelkedettebbé tette az iskola zászlójának felszentelése. Az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel községünk, valamint a környező falvak polgármesterei, iskola- igazgatói, az iskola szülői szövetségének képviselői, és tiszteletét tette az egyéb kötelességei miatt távol maradó díszvendég, Csáky Pál helyett irodavezetője, Peczár Károly is. A nap a diákok számára különféle foglalkozásokkal kezdődött: a tanulók és pedagógusaik által összegyűjtött és összeállított néprajzi kiállítást nézhettek meg, egy hagyományos régi mesterség, a kötélverés tudományába avatta őket be a szálkái tájházból Joákim bácsi, a helyi Lőrincz Aranka néni az itteni népviseletből és a helyű hagyományokból adott ízelítőt, valamint nagy sikert arattak a régi játékok is. Ezt a szklabonyai Mikszáth-emlékház gondnoka, Bőhm András hozta el, és mutatta be a diákoknak. A gyerekek önfeledten játszottak a különféle - talán még nagyszüleik által - játszott játékokkal, kipróbálták a gólyalábakat, a diótörő játékot, amely a diótörés egy nem hagyományos módját mutatta be, a mai tekejáték elődjét - további ügyességi játékokkal együtt. Az igazgatónő megnyitója után György Ferenc ipolybalogi római katolikus lelkipásztor felavatta, majd megszentelte az iskola zászlóját. Ezt követte Balogh Gábor polgármester ünnepi beszéde, majd Peczár Károly üdvözlő beszéde. A program további részében az alapiskola tanulóinak kultúrműsora következett. Az összeállításban is tükröződött az iskola szellemisége, vagyis az, hogy a népi hagyományokat, népművészetet, értékeket mindig szem előtt tartjuk. Helyet kapott a kultúrműsorban a népdal, a népmese, a népi hangszerek közül a citera, a furulya, valamint egy jól ismert Mátyás királyról szóló népmonda színpadi feldolgozása. A gyerekek nagy örömére ismét ellátogatott iskolánkba Zsapka Attila, aki különféle dalokkal, megzenésített versekkel szórakoztatta őket. Az egyes, jól ismert számok közben a helyszínként szolgáló nagy folyosó szülte zengett a gyerekek énekétől. Ezen az ünnepi délelőttön valamennyi diák, tanár és vendég megtapasztalhatta, hogy Ipolyi egyik jól ismert mondata, miszerint „azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal a saját síremlékét készíti” meghallgattatott, és nem talált süket fülekre, hiszen itt, az iskolában mindenki fontosnak tartja elődeink életének megismerését, felelevenítését, ápolását és továbbadását, (ná) I 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 < 4 4 4 4 A mellékletet szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-maÚ: korpas.arpad@centrum.sk
