Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-20 / 292. szám, szerda

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 20. www.ujszo.com „Általában hamarabb segít az, aki saját tapasztalatból tudja, mit jelent szükséget szenvedni“ - mondja Ősz Katalin, az egyik nagykaposi nyugdíjasotthon vezetője Sohasem kutatják, ki miért szorul támogatásra Ósz Katalin, az egyik nagykaposi nyugdíjasott­hon vezetője nem csupán szakmájának, hanem hiva­tásának is tekinti az el­esett, idős emberek támo­gatását, s emellett a Szent Simeon Polgári Társulás tagjaként is aktív szerepet vállal a szervezet karitatív munkájában. LECZO ZOLTÁN Mióta vezeti a nagykaposi nyugdíjasotthont? Az intézményt 2000 novemberé­től irányítom, ezt megelőzően, ti­zenhét éven keresztül egészen más jellegű munkakörben dolgoztam. Az otthont jelenleg működtető nonprofit szervezetet 2003-ban alapítottuk. Hány lakója van az intézmény­nek? Nagykaposon 32 idős emberről gondoskodunk, ám idén a közeli Lakárdon is létrehoztunk egy nyug­díjasotthont, amelyben további 16 személy veszi igénybe szolgáltatá­sainkat. Az otthonban az elmúlt évek­ben rengeteg fejlesztés történt. Melyek voltak ezek közül a legje­lentősebbek? A legbüszkébb a minden igényt kielégítő rehabilitációs közpon­tunkra vagyok. A múlt évben sike­rült az épületbe beszereltetnünk egy speciális liftet, amely nagy­ban megkönnyíti a mozgásképte­len lakóink életét. Az ingatlant fo­kozatosan akadálymentesítettük, felújítottuk a lakószobákat, kicse­réltük a nyílászárókat, moder­nizáltuk a konyhánkat. Ezenkívül felépítettünk egy szövőműhelyt, melyben az egész év folyamán foglalkoztathatjuk az itt élő idős embereket. helyzetről. Tudjuk, kik azok, akik egy-egy településen bajba jutottak és huzamosabb ideje támogatásra szorulnak. Mi senkit sem utasítunk el. Aki igényli a támogatást, annak lehetőségeinkhez mérten megpró­bálunk segíteni. Soha nem kutat­juk annak az okát, ki, miért került abba a helyzetbe, amelyben már magán sem tud vagy akar segíteni. Elsősorban az Ung-vidéken tevé­kenykedünk, de más településekre is rendszeresen ellátogatunk. Az idős embereknek sokat jelent, hogy az elvégzett munka során a közösség hasznos tagjának érezhetik magukat kezdeményezés fő célja, hogy álta­la aktivizáljuk a lakóinkat. Az idős emberekre nagyon jó hatással van, hogy az elvégzett munka során hasznosnak érezhetik magukat, és mindeközben folyamatosan talál­kozhatnak a fiatalokkal is. Milyen egyéb pénzforrások állnak rendelkezésükre? Az otthon működtetéséhez a me­gyétől kapunk támogatást, a lakó­ink pedig meghatározott összeget fizetnek a szolgáltatásainkért. Kü­lönböző alapítványoktól, intézmé­nyektől és magánszemélyektől is kapunk támogatást, és persze a pá­lyázatok nyújtotta lehetőségeket sem hagyjuk kihasználatlanul. Ön évek óta aktív tagja a Szent Simeon Polgári Társulásnak. Ez a szervezet mikor és milyen céllal alakult? A szervezetet hat éve magánsze­mélyek alapították, törekvéseinket a görög katolikus egyház segíti. Elsősorban karitatív tevékenységet fejtünk ki, azaz megpróbálunk se­gíteni a rászoruló, bajbajutott em­bereknek. Egész évben élelmiszert és ruhát osztunk, melyet itthoni és külföldi támogatóink gyűjtenek össze. Természetesen a nagy egy­házi ünnepek előtt intenzívebben működünk, ám tevékenységünk nem időszakos, a rászorulókat az év bármely szakában támogatni tudjuk. Istennek hála, rengeteg fel­ajánlás érkezik hozzánk. Hogyan döntik el, hogy kinek segítenek, és ki az, akit nem tud­nak támogatni? A különböző egyházi közösségek és szociális ügyekkel foglalkozó hi­vatalok közreműködésével reális képet alkothatunk a régióban lévő < Támogatják készpénzzel a rá­szorulókat? Nem. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a kiosztott pénzado­mányokból sokszor nem a legszük­ségesebb dolgokat vásárolják meg a támogatottak. Ruhát, bútort vagy élelmiszert egyébként is szíveseb­ben adományoznak az emberek, mert ők sem bíznak abban, hogy a felajánlott pénzösszegek mindig el­jutnak a címzettekhez. Mi inkább pályázatok útján, konkrét felada­tok elvégzéséhez igénylünk támo­gatást, nem jellemző, hogy pénz­adományokat fogadnánk el. Ám ha valaki így szeretne nekünk segíte­ni, azt megköszönjük. Hogyan tudják Önökhöz eljut­tatni az adományaikat az embe­rek? Készpénzt a bankszámlánkra utalhatnak, az egyéb típusú fel­ajánlásokat - előzetes egyeztetés után - akár ide, a nagykaposi nyug­díjasotthonba is elhozhatják. A na­gyobb mennyiségű vagy méretű tárgyakért saját gépjárműveinkkel megyünk el. Az adományokat az­tán a raktárainkban tároljuk. Az emberek csak a karácsony közeledtével tesznek felajánláso­kat, vagy van a régiónkban vala­milyen hagyománya az adako­zásnak? Nekünk már állandó „ügyfe­leink” vannak, akik tudják, hogy ál­talunk valóban a rászorulókhoz A szövőműhely, a műanyagfla- kon-feldolgozó és a kis mezőgaz­dasági vállalkozásuk megalapí­tása milyen célt szolgált? A nonprofit szervezeteknek a törvény lehetővé teszi, hogy fő te­vékenységük mellett különböző vállalkozásokat hozzanak létre. A gazdasági tevékenységekből befo­lyó bevételekre természetesen ne­künk is szükségünk van. A haszon­ból a lakóknak különböző kulturá­lis rendezvényeket szervezünk, utaztatjuk őket, valamint más programokat valósítunk meg. Ám a A Szent Simeon Polgári Társulás bankszámlaszáma: 0551322516/0900. Az érdeklődők bővebb felvi­lágosítást a 0905/870 289-es telefonszámon Ósz Katalintól kaphatnak, (leczo) jutnak el a felajánlások. Hála Isten­nek, egyre többen szeretnének se­gíteni embertársaikon. Év közben inkább magánszemélyek keresnek meg bennünket, de különböző egy­házi és világi szervezetekkel, válla­latokkal és oktatási intézmények­kel is kapcsolatban vagyunk. Egy híres ember szerint jóté­konykodni csak névtelenül sza­bad, mert minden egyéb adomá­nyozás reklámnak minősül. Az Önök támogatói igénylik, hogy a rászorulók tudják, kitől kapták a segítséget? Mi a nagyobb adományok küldő­inek levélben köszönjük meg a fel­ajánlásokat. Annak sincs akadálya - ha valaki ezt igényli -, hogy el­áruljuk a támogatottaknak az ado­mányozó nevét. Ám ilyen kérés rit­kán érkezik hozzánk. A szerényebb vagy a jobb „A legbüszkébb a minden igényt kielégítő rehabilitációs közpon­tunkra vagyok“ - mondja Ósz Katalin (Szabó Bernadett felvételei) anyagi körülmények közt élők adakoznak inkább? Talán nem meglepő az, hogy in­kább olyan személyektől kapunk adományokat, akik a saját tapasz­talatukból tudják, mit jelent szük­séget szenvedni valamiben. ISKOLÁINK ELETEB0L A Magyar Kultúra Hete az Ipolyi Arnold Alapiskolában ÚJ SZÓ-BESZÁMOLÓ Az ipolybalogi alapiskolában már hagyománya van a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat­nak. Hagyományosan filmvetíté­sekből, kézműves-foglakozások­ból, Ipolyi Arnolddal kapcsolatos vetélkedőből áll a program. Az idei évben az ipolyszalkai tájház mesteremberei mutatták meg a gyerekeknek tudásukat, és segít­ségükkel készültek a szebbnél szebb „csodák”. A választék zavar­ba ejtő volt, hisz a nemezeléstől kezdve a makramén, a szalvéta- kép-készítésen, tobozból készített karácsonyfadíszeken, kukorica- csuhéból hajtogatott angyalká­kon, Mikulás-figurákon keresztül egészen a boszorkánybábu elké­szítéséig mindent kipróbálhattak a tanulók és tanítóik egyaránt. Ezenkívül megnézhették, hogyan készül el egy vesszőből font kosár, amelyet az útmutatás alapján vé­gül egy tanító néni készített el ha­talmas sikert aratva a nézelődők között. A kosárfonó bácsi eredeti történetekkel, énekekkel is szóra­koztatta a tanulókat. A többórás foglalkozások végén minden kisdiák valamüyen maga készítet­te tárggyal, ajándékkal vagy dísz­szel térhetett haza. A rendezvénysorozaton belül minden évben nagy sikert arat a mesedélután. Ez a program legin­kább az alsó tagozatos tanulók számára kínál szórakozást és hasz­nos időtöltést egyaránt. A legked­veltebb mesék közé még ma is a magyar népmesék tartoznak, amelynek rajzfilmfeldolgozása nemcsak kisdiák, hanem szülő, ne­velő számára is elragadó, érdekes és szórakoztató is egyaránt. Az egyes történetek között a tanulók­nak a mesékhez kötődő kérdésekre kellett válaszolniuk, és találós kér­déseket kaptak a tanító néniktől. A jó válaszért egy-egy szaloncukor vagy kisebb ajándéktárgy volt aju­talom. Nagy öröm volt figyelni, ahogy a kicsik szájtátva nézik a népmeséket, s látni lelkesedésü­ket, amikor az egyes kérdésekre kellett válaszolniuk. Mivel iskolánk Ipolyi Arnold ne­vét viseli, fontosnak tartjuk, hogy a XIX. század e neves személyiségét és munkásságát meg is ismeijék di­ákjaink. Ebből kiindulva a névfel­vétel óta évente rendezünk Ipolyi Arnold Emlékversenyt. Ennek ke­retén belül a gyerekek Ipolyival, az ő életével, működésének helyszí­neivel, munkásságának egy részé­vel ismerkedhetnek meg, majd tu­dásukat és felkészültségüket egy vetélkedő keretén belül bizonyít­hatják. Minden felső tagozatos osz­tályt három-három tanulóból álló csapat képvisel, akik különféle jel­legű kérdéseket kapnak a verseny során, így pl. találkozhatnak kép­felismeréssel, keresztrejtvénnyel, igaz-hamis játékkal stb. A legjobb csapatok könyvjutalomban része­sülnek. Az idei évben az első helye­zést a 9. osztály csapata érte el, de itt senki sem érezhette, hogy vesz­tes, hisz tudását gyarapította, s mellette apró tárgyjutalmakkal tér­hetett haza az összes versenyző. A Magyar Kultúra Hetének utol­só napja egyben a programok ki- csúcsosodását is jelentette. Az ipolybalogi alapiskola név­adója, Ipolyi Arnold tisztéletére évente Ipolyi-emléknapot rendez, melynek célja Ipolyi hagyatékának megismerése, ápolása és a neves elődre való emlékezés. Idén ezt az alkalmat még ünnepélyesebbé és emelkedettebbé tette az iskola zászlójának felszentelése. Az ün­nepséget megtisztelték jelenlétük­kel községünk, valamint a környe­ző falvak polgármesterei, iskola- igazgatói, az iskola szülői szövetsé­gének képviselői, és tiszteletét tette az egyéb kötelességei miatt távol maradó díszvendég, Csáky Pál he­lyett irodavezetője, Peczár Károly is. A nap a diákok számára különfé­le foglalkozásokkal kezdődött: a ta­nulók és pedagógusaik által össze­gyűjtött és összeállított néprajzi ki­állítást nézhettek meg, egy hagyo­mányos régi mesterség, a kötélve­rés tudományába avatta őket be a szálkái tájházból Joákim bácsi, a helyi Lőrincz Aranka néni az itteni népviseletből és a helyű hagyomá­nyokból adott ízelítőt, valamint nagy sikert arattak a régi játékok is. Ezt a szklabonyai Mikszáth-emlék­ház gondnoka, Bőhm András hozta el, és mutatta be a diákoknak. A gyerekek önfeledten játszottak a különféle - talán még nagyszüleik által - játszott játékokkal, kipróbál­ták a gólyalábakat, a diótörő játé­kot, amely a diótörés egy nem ha­gyományos módját mutatta be, a mai tekejáték elődjét - további ügyességi játékokkal együtt. Az igazgatónő megnyitója után György Ferenc ipolybalogi római katolikus lelkipásztor felavatta, majd megszentelte az iskola zász­lóját. Ezt követte Balogh Gábor pol­gármester ünnepi beszéde, majd Peczár Károly üdvözlő beszéde. A program további részében az alap­iskola tanulóinak kultúrműsora kö­vetkezett. Az összeállításban is tük­röződött az iskola szellemisége, va­gyis az, hogy a népi hagyományo­kat, népművészetet, értékeket min­dig szem előtt tartjuk. Helyet ka­pott a kultúrműsorban a népdal, a népmese, a népi hangszerek közül a citera, a furulya, valamint egy jól ismert Mátyás királyról szóló nép­monda színpadi feldolgozása. A gyerekek nagy örömére ismét ellá­togatott iskolánkba Zsapka Attila, aki különféle dalokkal, megzenésí­tett versekkel szórakoztatta őket. Az egyes, jól ismert számok közben a helyszínként szolgáló nagy folyo­só szülte zengett a gyerekek éneké­től. Ezen az ünnepi délelőttön vala­mennyi diák, tanár és vendég meg­tapasztalhatta, hogy Ipolyi egyik jól ismert mondata, miszerint „azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal a saját sírem­lékét készíti” meghallgattatott, és nem talált süket fülekre, hiszen itt, az iskolában mindenki fontosnak tartja elődeink életének megisme­rését, felelevenítését, ápolását és továbbadását, (ná) I 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 < 4 4 4 4 A mellékletet szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-maÚ: korpas.arpad@centrum.sk

Next

/
Thumbnails
Contents