Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-20 / 292. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. december 20., szerda 3. évfolyam, 48. szám 26. oldal Dubovsky László, Tornaija polgármestere Városi tulajdonba kell megszerezni a helyi rendelőintézetet 27. oldal Interjú Zacharias Istvánnal „Tervezzük egy közös autóbusz- és vasútállo­más építését" - mondta Szepsi polgármestere Sohasem kutatják, ki miért szorul támogatásra Beszélgetés adakozásról, jótékonykodásról az egyik nagykaposi nyugdíjasotthon vezetőjével A beteg gyermekeknek nemcsak a korszerű orvosi ellátást könnyíti meg a jótékonyság, hanem kórházi életüket is szebbé teheti Jótékonykodás a karácsony szellemében Advent idején nemcsak a karácsonyvár ás jellemző szűkebb-tágabb pátriánkra, hanem a feléledő jótékony- sági hajlam is. A tapasztala­tok szerint az utca embere nem túl bőkezű, nem szíve­sen ad pénzt koldusnak, ké- regetőnek, a Nota Bene cí­mű lapot árusítóknak. Az önkéntesek szervezett gyűj­téssel már jobb eredménye­ket érnek el a polgárok kö­rében. Ám a nagyobb össze­geket jótékony célokra in­kább a nagyvállalatok ado­mányozzák. KOZSÁR ZSUZSANNA A jótékonyság „célpontjai” kö­zött idén a szociálisan hátrányos helyzetűek, a hajléktalanok és munkanélküliek némiképp háttér­be szorultak, ugyanakkor a társa­dalmi érdeklődés inkább a betegek, különösen a komoly vagy gyógyít­hatatlan betegségben szenvedő gyerekek felé irányul. A szervezett polgári adakozás egyik formája az a gyűjtés, melyet a kassai U.S. Steel vasmű alkalmazottai körében szer­veznek. Idén a kassai gyermekkór­ház számára 1,3 millió korona gyűlt össze a kohászok adakozásá­ból, ugyanekkora összeget adomá­nyozott a vállalat és a mellette mű­ködő alapítvány is. Az így négymil­liósra duzzasztott összegből anesz- teziológiai berendezést és más mű­szereket vásárolhat a kórház, mely­nek páciensei egész Kelet-Szlová- kia beteg gyermekeiből kerülnek ki. A gyermekeknek nemcsak a kor­szerű orvosi ellátást könnyíti meg a jótékonyság, hanem mindennapi kórházi életüket is szebbé teheti. Az egyik legszebb Mikulás-ajándé­kot a kis páciensek számára - fő­ként a Cseh-szlovák Kereskedelmi Bank (CSOB) adománya jóvoltá­ból - a gyermekkórház belső udva­rának rendbetétele jelentette. A kis játszótér az onkológiai osztályról közelíthető meg, ám más beteg gyermekek is idejárnak majd leve­gőzni. A „miniparkot” úgy alakítot­ták ki, hogy genetikailag módosí­tott fái és bokrai ne válthassanak ki allergiát, és a növények ne is nő­hessenek túl magasra, hogy a nap­fény végigsimogathassa a sápadt gyermekarcokat. Az érdeklődés központjába ke­rültek a beteg gyermekeken kívül az árvák is. Négy kelet-szlovákiai árvaházba, Vendégibe, Remetevas­gyárra, Podolinba és Szentmihály- falvára már másodszor látogat el a Jézuska a közadakozás jóvoltából. Felülnézetből valóságos mesebirodalomnak látszik a kis páciensek új játszóparkja (Szűcs Éva felvételei) A' kezdeményezés itt is a U. S. Steelhez kapcsolódik, Susan Lohr, a vállalat igazgatójának felesége gyűjtötte össze a gyermekek kará­csonyi vágyait, melyek a dolgozók és a cég adományai jóvoltából vál­hatnak valóra. Természetesen a felnőttek is ré­szesülnek a karácsonyi jótékony légkör áldásaiban. A Bártfán hos­picét működtető kassai Érseki Sze­retetszolgálat például nemrégiben kapott nagyobb összeget gyógy­szerek és egészségügyi berendezé­sek vásárlására az idős emberek Az új játszóteret nem csak a rákos beteg gyermekek használhatják számára. A szociálisan rászorulókról sem feledkeznek meg az ország keleti végeiben. Kassán csupán néhány nappal ezelőtt nyűt meg egy új haj­léktalanszálló, melyben 76 ágy várja éjszakára azokat, akiknek nincs hová menniük. A hajléktala­nokkal apácák foglalkoznak, éjjeli menedéken kívül meleg levest, szükség esetén orvosi ellátást, és minden bizonnyal néhány jó szót is kapnak majd az arra rászorulók. Természetesen nemcsak a karácso­nyi időszak alatt, hanem mindad­dig, míg az időjárás veszélyeztet­heti túlélésüket. RÉGIÓINK 2006-BAN Mi történt idén Dél-Szlovákia tájain Pozsonytól Nagykaposig? Kronológia és a fontosabb események, történések összefoglalói a SZÜLŐFÖLDÜNK december 27-én megjelenő nyolcoldalas számában! JANUAR 3-AN A SZÜLŐFÖLDÜNK MELLÉKLETBEN (fii Feléled a kassai városközpont? „Ötleteim volnának, de minden pénz kérdése" Lubomír Grega, Óváros polgármestere Stefan Cifrussal . — i-Tr „Úgy érzem, öngólt lőtt az MKP Rimaszom­d f.'- Jh| botban" - nyilatkozza a város polgármestere Új ember Nagykapos élén Petrikán Péter a vele készült interjúban tervei­ről, elképzeléseiről és a lehetőségekről szól Adakozás­kutatás JUIHÁSZ KATALIN Mini közvélemény-kutatást végeztem ismerőseim körében arról, szoktak-e adakozni, és milyen megfontolás alapján nyúlnak zsebükbe. Az utóbbi napokban - talán a zimankó hatására - gyakrabban dobok aprót a kassai koldusok kalap­jába. Legjobban az utcazené­szek járnak velem, mert bár­milyen hamisan játszanak is, nem tudom nem tisztelni az elszántságot, kitartást ebben a cudar időben. Az agresszív ci­gányasszonyok már kevésbé hatnak meg, mert minden áron jósolni akarnak nekem. Köszönöm, ebből nem kérek, húszéves koromban ugyanis egy „igazi” jósnőtől megtud­tam: sohasem leszek gazdag, hiába is gürcölök. (Azóta tényleg nem is igyekszem, fe­lesleges). Ismerőseim viszont igencsak megleptek. Huszon­két fős, nem reprezentatív mintáról van szó, de mert tud­tommal ennél fontosabb ügyekben is kérdeztek már meg ennél kevesebb embert „komoly” közvélemény-kuta­tók, az eredményt bátran pre­zentálom. Hatan úgy vélik, a koldusoknak nem érdemes adni, mert már nálunk is mű­ködik a koldusmaffia, a sze­rencsédének másoknak tejel­nek, bűnözőket támogatni pe­dig nem helyes. Tizenegy megkérdezett azt mondta, a kéregetők nem igazi rászoru­lók, csak piára és eigne lejmol- nak, és többet keresnek na­ponta, mint a fizetésből élők. A fennmaradó öt fő rendsze­resen pottyant aprót a kala­pokba. A többség szerint Szlo­vákiában ma a legtöbb bérből és fizetésből élő család nincs kiemelkedően jó helyzetben, bár saját helyzetüket pozití­vabban ítélték meg. Igazán hátrányos helyzetűnek a moz­gássérülteket, a súlyos betege­ket, a munkanélkülieket és leginkább a hajléktalanokat tartják. A huszonkét fő közül tizenhármán életükben leg­alább egyszer adakoztak már; legtöbben hajléktalanokat tá­mogattak, mivel szeretnék, ha az országban senki se kény­szerülne az utcán aludni. Csak négyen vannak, akik adójuk két százalékával segítik vala­melyik humanitárius szerve­zetet. Azt viszont mindannyi­an szeretnék, ha pénzük útját nyomon tudnák követni, és biztosak lehetnének benne, hogy oda kerül, ahová szán­ták. Használt ruhát és megunt háztartási eszközöket senki sem szállít sehová, mert nem tudják, hová szállíthatnák. In­kább kiteszik a konténer mel­lé, hogy akinek kell, vigye...

Next

/
Thumbnails
Contents