Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-19 / 291. szám, kedd
12 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 19. www.ujszo.com RÖVIDEN Tóth Vera - Petra Kepenová-koncert Rimaszombat. Különleges zenei élmény vár mindazokra, akik ma este hat órára ellátogatnak a városi művelődési központba, ahol együtt koncertezik a magyarországi Megasztár első sorozatának győztese, Tóth Vera és a a szlovák Superstar második sorozatában szerepelt rimaszombati Petra Kepenová. Az est házigazdája Rák Viki lesz, akit színházi szerepei mellett (kassai Thália Színház) a Markíza Televízió Szomszédok (Susedia) című sorozatából is ismerhetünk, (jdj) Szíjjártó Jenő életútját idézték fel barátai Kórusművei időtállóak ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szíjjártó Jenő zeneszerző, karmester, népdalgyűjtő életútját idézték fel barátai, pályatársai és tisztelői szombaton a társrendező Csemadok OV pozsonyi, Május 1. téri nagytermében halálának huszadik évfordulója alkalmából. Beszédet mondott dr. Simek Viktor, a Magyar Kultúra Lovagja, majd Dunajsky Géza, Hecht Anna és Jarábik Imre mondta el bensőséges, megható, személyes élményeit Szíjjártó Jenőről. Ezek az emlékezések valódi és hamisítadan kultúrtörténeti adalékként szolgáltak, szolgálhatnak majd egy tervezett Szíjjártó-emlékkönyv kiadásához. Kedves meglepetés volt Szíjjártó Albertinának, Szíjjártó Jenő unokájának a fellépése, aki a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Gimnázium hallgatója, és Haydn-, Chopin-, illetve Debussy-műveket adott elő zongorán. Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéseiből Maga Marianna szólista, majd a Csitári Menyecskekórus énekelt egy-egy csokorra valót. A Zoboralja zsérei női kar a zeneszerző népdal- feldolgozásaiból énekelt. Mindkét kórust dr. Simek Viktor vezeti. Bemutatták a „Szíjjártó Jenő válogatott művei” címmel frissen megjelent CD hanghordozót, amelyen hazai és magyarországi kórusok előadásában hangzanak fel a zeneszerző népdalfeldolgozásai, kórusművei, illetve hangszeres művei. A kiadványt a Median Kiadó és a Szíjjártó Jenő Művészi Öröksége Egyesület a hazai kórusoknak szánja annak bizonyságául, hogy a zeneszerző igényes kórusművei ma is időtállóak, fenségesek és előadhatóak lennének - azaz volna mit megmutatnunk a nagyvilágnak is hazai magyar kultúránk örökségéből. A rendezvény zárómomentumaként Szíjjártó Jenő, a zeneszerző fia mondott köszönetét a rendezvény létrehozóinak és közreműködőinek. (HM) A Csitári Menyecskekórus (A szerző felvétele) Will Smith legújabb filmje tarolt a tengerentúlon Amerika elérzékenyült OR1GO Az amerikai közönség lélekben már karácsonyozik: a mozijegyeladási toplista első öt helyét csupa családi-szünidei film foglalja el. Az ajándékvásárlás szüneteiben mozizok kedvence Will Smith volt, aki egy sárkányt és egy malacot is maga mögé utasított. Érzelmes hangulatba került az amerikai moziközönség a karácsonyt megelőző hétvégén: A boldogság nyomában című, könnyzacskókat megcélzó családi drámát 27 millió dolláros bevételhez juttatták, amellyel a Will Smith és kisfia, Jaden Smith főszereplésével készült alkotás a toplista első helyezését szerezte meg. A nagyrészt Magyarországon forgatott Éragon a 2. helyet tudta megszerezni 23,5 milliós bevételével. A 100 millió dollárból készült sárkányos fantasy teljesítménye közelébe sem ér a tavalyi karácsonyi időszak hasonló műfajú sikerfilmjének, a Narnia krónikáinak, amely 65,5 millióval nyitott. A Malac a pácban című, élő szereplőket és beszélő állatokat is felvonultató gyerekfilm csak 12 mü- lió dollárt hozott 3566 moziban, ami elég harmatos kezdés, viszont valószínűsíthető, hogy a szünidő alatt még jelentős közönsége lesz a filmnek. A toplista 4. helyén a Táncoló talpak áll immár 149,4 milliós összbevétellel, az 5. helyre pedig a múlt héten bemutatott Holiday csúszott vissza 25,3 milliós eddigi összbevétellel. Három moziban debütált a máris nagy Oscar- esélyesnek tartott Dreamgirls című zenés film, amelyben szinte az ösz- szes fekete sztár felvonul Jamie Foxxtól kezdve Beyoncé Know- leson keresztül Eddie Murphyig. Bill Condon filmje 360 ezer dollárt hozott a hétvége alatt. Kevésbé drámai eredménnyel, de azért jól indított Steven Soderbergh The Good German című fekete-fehér drámája, amely öt moziban összesen 78 600, azaz mozinként 15 720 dollárt hozott. A George Clooney, Cate Blanchett és To- bey Maguire főszereplésével készült alkotást országos szinten péntektől vetítik majd. Diktatúrák és börtönök brutalitása a 8. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon Menekülések kegyetlen krónikái Vallatás az argentin Israel Adrián Caetano filmjében (Képarchívum A háború, a terror, a fenyegetettség érzése, a diktatúrák brutalitása bevonult a moziba is. Legalábbis a 8. Pozsonyi Nemzetközi Film- fesztivál idején a bőrünkön érezhettük a kiszolgáltatottság és a megaláztatás kegyetlen kínjait: erős kisugárzó erővel hatott ugyanis az argentin Israel Adrián Caetano Egy menekülés krónikája - Buenos Aires 1977-ben, valamint a brit Michael Winterbottom Guantánamo című mozgóképe. TALLÓSl BÉLA Az első az Argentína újkori történelmében horror-korszaknak emlegetett katonai diktatúra idején játszódik, s megtörtént esetet dolgoz fel. 1977-ben ajunta speciális alakulata elrabolja Claudio Tamburrinit, a városi futballcsapat kapusát, mert egy fogoly az ő nevét mondta ki vallatása során. Előbb otthonában Tamburrini anyját teperik a földre, s faggatják fia hollétéről. Fizikailag bántalmazzák, és választás elé állítják: vagy elárulja, hol van a fia, vagy Claudio otthon tartózkodó lánytestvérét viszik magukkal. A mérkőzésről hazaérkező gyanútlan férfit arra kényszerítik, hogy beüljön a kocsijukba, bekötik a szemét, és a titkosrendőrség által elfoglalt városszéli lidérces villába hurcolják. Ide gyűjtik a baloldali fiatal értelmiségieket, s kegyetlen fizikai kínzásokkal és lelki terrorral vallomásra próbálják őket kényszeríteni, hogy további neveket csikarjanak ki belőlük. Már az első vallatás.képei is megütközést és döbbenetét váltanak ki, bár ez még csak a kezdet: két fogvatartottat úgy kényszerítenek arra, hogy kapcsolatukról tényeket áruljanak el, hogy vízzel teli fürdőkádba nyomják a fejüket. A kétségbeesett ártatlan emberek ordításai, könyörgése az életért és a foglyok kíméletlen bántalmazása, a titkosok állatias keménysége, kiszámíthatatlan támadásaik mindvégig rémületben, kábult félelemben tartják a nézőt. Elképesztő az emberi méltóság leigázásának az a módja, hogy földről, evőeszköz nélkül kell enniük, vagy a végleges összeroppanást előkészítő teljes le- csupaszítás: a foglyokat mezítelenre vetkőztetik, s ruhátlanul a vaságyhoz bilincselik, csupán az az egyetlen kendő van rajtuk, amely- lyel a szemüket bekötötték, hogy ne lássák vallatóikat. A lelki áldozattá tétel, vagy inkább a teljes lelki megsemmisítés eszközeitől sem riadnak vissza a fasiszta indulatoktól fűtött titkosok: egyik hanyatt fekvő rabot partvisra tekert felmosóronggyal tetőtől talpig „megtakarítják” a kosztól. Iszonyatos képsorok. Israel Adrián Caetano abszolút hiteles filmet rendezett na- turalisztikus módon mutatva a kegyetlenkedéseket és nyomait: az elcsigázott foglyokon, ahogy telnek a napok, mind láthatóbban hagynak nyomot az ütlegelések, égetések és egyéb kínzások. Négy hónap után végső kétségbeesésében Tamburrini négy társával teljesen ruhátlanul kimászik az ablakon, és megszökik. S a rettegés csak fokozódik... A színészi játékon túl minden elismerés a sminkmesteré: a gyötrődést és az elgyö- törtséget ilyen magas szinten maszkírozni - színészi megjelenítéssel és festékkel egyaránt - az már magas művészet. Megnézni ezek után még Michael Winterbottom Guantánamo című doku-drámáját, amely ugyancsak megtörtént esetet rekonstruál, az már kész lelki-szellemi perverzió. Úgy gondolom, Guantánamót nem kell bemutatni: a médiából egyre több információ jut el a Kubában lévő fogolytáborról, amelyet azzal a céllal alakították ki, hogy ide zárják be a legveszélyesebb terroristákat. E börtönkomplexum drótsövény-labirintu- sába „érkezik meg” afganisztáni hosszú kálváriája után Asif, Ruhel és Shafiq. E három muszlim fiatal negyedik társukkal együtt - aki eltűnt úrnak indult otthonából, az angliai Tiptonból, hogy Pakisztánban részt vegyenek barátjuk esküvőjén. Pakisztánból átruccannak Afganisztánba, hogy segítsék az ottaniakat. Bár egy idő után menekülnének vissza Pakisztánba, nem akarnak részt venni a harcokban, akaratlanul belekeverednek: előbb a táli- bok fogságába esnek, majd az amerikaiakéba. Elbeszéléseik és korabeli tudósítások alapján, a velük készített interjúkat beépítve forgatta a filmet a brit rendező - eredeti helyszíneken is - a doku-dráma műfajának megfelelően. S az ember csak kapkodja a fejét, hogy hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a kegyetlen játék a pokolban. Iszonyatos képeket mutat a film Afganisztánról, de még iszonyatosabbakat a három ártatlan muszlim fiatal guantánamói fogva tartásáról. Két és fél évet veszítettek az életükből, félelmetes testi-lelki terrort kellett megélniük, ártatlanul. Az ártatlanság meghurcolásáról szól ennek a háborús, .road movie-s börtönmozinak a színvaló története, hogy elgondolkodjunk a háborúk mögötti valóságról. Robert Capa nyughatatlan, kalandvágyó, soha semmilyen kihívás elől ki nem térő pesti vagány volt Kissé elmosódva - egy fotós háborús emlékei MTl-PRESS Először olvasható magyarul Robert Capa Kissé elmosódva című kötete, amelyben a legendás fotóriporter a n. világháborús élményeit írta meg. Robert Capa (1913-1954) emlékirata eredetileg filmforgatókönyvnek készült szerelmi történet, amelyet átszőnek a II. vüághá- ború eseményei. Megírásában segített John Steinbeck (1902-1968), a neves amerikai író is. Capa emlékirata kötetben 1947-ben jelent meg, és most Sárközy Elga fordításában adták ki magyarul - foglalja össze Szalay Marianne, a Park Kiadó főszerkesztője a frissen megjelent kötet előtörténetét. Capa 1945-ben éppen Berlinben fotózott, amikor találkozott Ingrid Bergman svéd színésznővel. Egymásba szerettek. Együtt mentek Hollywoodba, és ekkor született a forgatókönyv ötlete, de végül is háborús emlékirat lett belőle, csaknem 100 fényképpel illusztrálva. A könyv borítóján - címéhez illően - szintén kissé elmosódott a kép, amelyen a normandiai partraszállásban résztvevő katona, Edward K. Reagan (aki 1998-ban halt meg) kikúszik sisakban, fegyverrel a tengerből a fövenyre. A fotóriporter a hadműveletről mintegy 70 képet készített könnyű, Leica típusú gépével, de csak 11-et tudott megmenteni, azok sem teljesen tiszták, mert a többi a gyors munka miatt tönkrement a szárítókamrában - tette hozzá a könyv szerkesztője. Capa személyes beszámolója arról tanúskodik, hogy ő mindig a hadműveletek közepében volt. A D-napon szerzett tapasztalatairól írta: „A haditudósító a saját kezében tartja a tétet - az életét,..., de visszadughatja a zsebébe, akár a legutolsó pillanatban is. Én szerencsejátékosnak születtem. Úgy döntöttem, hogy az első hullámban induló E-századot fogadom meg.“ Elhatározásával azt a tanácsot követte, amelyet fotóskollégái nemegyszer hallottak tőle: „Ha nem elég jók a képeid, az az oka, hogy nem vagy elég közel.“ Ő mindig közel volt, de mégis egy lépés távolságra, mert a háború borzalmait nemcsak a harci cselekmények bemutatásával, hanem annak a kisemberekre ható következményeivel is érzékelteti. A szicíliai és a normandiai partraszállásról sok humorral megírt történeteket a könyvben Capa saját felvételei kísérik. Robert Capa, eredeti nevén Friedmann Endre Budapesten született középosztálybeli zsidó családban. Szüleinek elegáns divatszalonja volt a belvárosban. A fiatal fiúnak baloldali tevékenysége miatt érettségi után el kellett hagynia az országot. író szeretett volna lenni, ezért Berlinben újságírást tanult, de elfogyott a pénze és fényképezni kezdett. Ebben olyan, Berlinben élő honfitársai segítették, mint Kepes György képzőművész és Besnyő Éva fotográfus. Barátai megjegyezték, hogy azért kezdett fotózni, mert nem tudott igazán jól idegen nyelvet, bár hét nyelven beszélt, de ieginkább „capanézül“. Hitler hatalomra jutása után Friedmann-nak el kellett hagynia Németországot. Rövid időre visz- szajött Budapestre, de ősszel már Párizsban volt, és hamarosan barátságot kötött fotóskollégáival, André Kertésszel, David Seymour- ral és Henri Cartier-Bressonnal. 1934 őszén találkozott Párizsban Gerda Pohoryllével, egy német zsidó menekült lánnyal, akivel egymásba szerettek és összeköltöztek. Megélhetési nehézségeik miatt megalkották a hírneves, nagy sikerű amerikai fotóriporter, Robert Capa alakját. A csel bevált, a szerkesztőségek sokszoros áron vették meg és közölték a képeit. A Capa név állítólag Frank Capra hollywoodi filmrendező nevéből ered, a Robert név szintén a film világából származik, Robert Taylortól kölcsönözték. Mások szerint gyermekkorában ragadt rá a Cápa név, mert szertelen, vad fiúcska volt, és ebből lett a Capa. A legvalószínűbb az, hogy olyan nevet kreált magának, amely nem utal származására és nem köthető egyetlen országhoz sem. Robert Capa kora legnagyobb háborúit örökítette meg fényképezőgépével: 1936-39 között a spanyol polgárháborút (az ott készített A milicista halála című képével lett vüághírű), a kínai ellenállást a japán megszállás idején (1938), a II. vüágháború európai hadszíntereit (1941-45) és a francia-indokínai háborút (1954), ahol aknára lépett és szörnyethalt. Tekintélyes hagyatékából, a mintegy 70 ezer felvételből 88 fotót őriz a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum. Robert Capa nyughatatlan, kalandvágyó, soha semmilyen kihívás elől ki nem térő pesti vagány volt, vérbeli mesemondó, szellemes társalgó, akit imádtak a nők. De nála vakmerőbben, mélyebb együttérzéssel még soha senki nem készített fotókat a háborúról.
