Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-16 / 289. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 16. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A számok bűvöletében ÉDES ÁRPÁD Ige: „Újból haragra gerjedt az Úrlzráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: menj, vedd számba Izráelt és Júdát! A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét..és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát. De Jóáb ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Istened, az Úr a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban... ?” (.2Sámuel 24,1-3) Hát már a népszámlálás is bűn? Melyik parancsolat tiltja? És vajon visszatérő bűnt követünk el, amikor tízévenként részt veszünk a népszámlálásokon? Hiszen még azt is megkérdezik olyankor, hogy van-e hűtőnk meg fürdőszobánk, mobiltelefonunk vagy internetünk? Ha meg nem bűn, akkor miért rosszallja Jóáb a fönti idézetben Dávid népszámlálását, vagy miért beszél a Biblia vele kapcsolatban az Isten föl- geijedt haragjáról? Antoine de Saint-Exu- péry A kis herceg című könyvének elején ezt írja: „A fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: Milyen a hangja? Mik a kedves játékai? Szokott-e lepkét gyűjteni? Ehelyett azt tudakolják: Hány éves? Hány testvére van? Hány kiló? Mennyi jövedelme van a papájának? És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.” Bizony leleplező ránk nézve is ez a fölismerés, mennyire a számok bűvöletében élünk. Pedig nem is a különféle babonákra, számmisztikára, szerencse és szerencsétlen számokra gondolok. Ezek külön figyelmet érdemelnek. Most csak arra akarok rámutatni, hogy egész más érzéseket vált ki bennünk, ha egy 380 vagy egy 3800 koronás cipőről beszélünk. Az utóbbi sokkal inkább, megmozgatja a fantáziánkat, izgalomba hoz. Ez a gondolkodásmód már nemcsak a felnőttekre, de a fiatalokra és a gyerekekre is érvényes. Az iskolában már nem elég, ha van tiszta szép ruhám. Kell, hogy az márkás cucc legyen, lehetőleg a legújabb és legdrágább fazon. Az már nem szám, hogy mobilja van a gyereknek, kell hozzá egy MP3-as, de inkább 4-es. Az ilyen dolgokat holmi tanulmányi eredménnyel nem lehet behozni. Dávid arra kényszeríti a hadseregparancsnokát, hogy vegye számba az egész országot. Miért olyan nagy baj ez, hogy az Isten fölgerjedt haragjáról szólhatunk vele kapcsolatban? Hiszen Dávid a király, s joga van tudni alattvalóinak számát, kell is tudnia a hadba fogható serege létszámát. Csakhogy itt egy szemléletbeli váltás van Dávid viselkedésében. Korábban nem az embereit számolgatta, hanem az Istent kérdezte meg, ha csatába indult. Ha kellett, akár egyedül is harcba szállt Góliáttal, de az Isten nevében s az Úr harcait harcolva. Ám ez a mostani nép- számlálás a saját hatalmát, királyságának erejét volt hivatott alátámasztani. Az Isten dicsősége helyett a saját dicsőségét kereste. Gyors volt az Úr válasza is, a halálos dögvész az egész országot megtizedelte. S aki eddig büszkeséggel számlálgat- ta az élőket, most fájdalmasan számolhatta a holtakat. A parancsolatban így szól az Úr: Ne legyenek más isteneid rajtam kívül! Még te magad se! Másutt így int: dicsőségemet másnak nem adom! Közelednek az ünnepek. Előtte már beezüstözzük, bearanyozzuk a vasárnapokat is. De kinek?! Pedig káténk szerint ez a mi legnagyobb ünnepünk. Hajtjuk az ajándékokat, bennük találjuk számszerűsítve az ünnep értékét. De vigyázzunk, nehogy a lényeget feledjük ki az egy és legfőbb ajándékot, akit az Isten szeretne nekünk adni. Nehogy olyanok legyünk, mint a hajdani bedehemi fogadósok. A nagy számok, nagy nyereségek bűvöletében élve a Megváltó számára nem maradt egy csöppnyi hely sem. Később Jézus talán nekik, de biztosan nekünk is címezve mondta: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16,26) A szerző református lelkész w Sokan már jó előre megtervezik a vásárlásokat (Reuters-felvétel) Segítségünkre lehet az is, ha írunk egy listát arról, kinek mit szeretnénk ajándékozni (Képarchívum) Minden 20. ember kényszeres vásárló Küzdjük le a vásárlási lázat! A karácsony közeledtével szinte mindenkit elkap rö- videbb-hosszabb időre a vásárlási láz. ÖSSZEFOGLALÓ Vannak azonban olyanok, akiknek ez az időszak kifejezetten fájdalmas lehet: a megrögzött vásárlók számára igazi tortúra az ajándékvadászat. Ilyenkor semmi nincs, ami megállíthatná őket. Az ünnepi ajándékvásárlás a legtöbb ember számára örömteli feladat vagy egy újabb nyűg, amin szeretnének minél hamarabb túlesni. A kényszeres, megrögzött vásárlóknak - azaz minden huszadik embernek - ez a néhány hét azonban komoly krízisidőszak lehet. A pszichológus szerint a vásárlási mánia egyik kiváltó oka az lehet, hogy ezek az emberek abban a hitben élnek, hogy rengeteg ajándékot kell adniuk másoknak, hogy kifejezésre jutassák szeretetüket. Bár könnyű azt gondolni, hogy a kényszeres vásárlás kifejezetten női betegség, a férfiak ugyanúgy szenvedhetnek tőle. Segíthet, ha például jó előre megtervezzük a vásárlásokat. Ez ugyanis befolyásolhatja a vásárláshoz való hozzáállást. A legtöbb ember nem csupán a tárgyak, sokkal inkább az élmény miatt vásárol - ám ha ezt is csak egy elvégzendő feladatként, egyfajta házimunkaként fogja fel, nem csábul el olyan könnyen. Az is jól jöhet, ha ír egy listát arról, kinek mit szeretne venni, amihez aztán tartja is magát. Az sem árthat, ha a nagy bevásárlás közepette megáll egy-egy pü- lanatra, és alaposan átgondolja, hogy valóban szükség van-e arra, amit épp megvenni készül, vagy valamilyen más, lelki szükséget próbál kielégíteni, (o-o) ÖTLETTÁR Készítsünk asztaldíszt és csomagolást! A csillogó asztaldísz (Fotók: Vári) TIPPEK A kapkodásban megfeledkeztünk az adventi koszorúról, de az ünnepi asztalon jól mutatna egy hangulatos dísz, és az utolsó pillanatban már nincs hozzá erőnk, hogy a tumultusban elinduljunk keresgélni... A helyzet ilyenkor sem reménytelen. Vegyünk elő egy szép tálat vagy egy üres befőttesüveget! A hozzávalók: tál, befőttesüveg, gyöngyök, gyertya, ragasztószalag, masnik és egy olló Gyöngyökből, szalagokból mindig van otthon elég, vékony drótot is könnyen találhatunk, a tavalyi gyertyáink közül pedig valószínűleg még jó pár érintetlen. Szerszámként csak ollóra ván szükségünk, meg ragasztószalagra (amely mindkét felén rögzít). Kikészítjük a hozzávalókat. A szalagokat felszabdaljuk (kb. 50 centiméter kell egy masnihoz), vékony dróttal összefogjuk. Sok kis masnit készítünk. Mivel a tál eléggé mély, a gyertyát talapzatra állítjuk, hogy biztonságos legyen, lángot ne fogjanak a színes masnik. De hogy ne derüljön ki az első pillanatban, hogy befőttesüvegen áll a gyertya, a szép tiszta üveget megtöltjük a gyöngyökkel, rácsavarjuk a tetejét, és fejre állítjuk. A biztonság érdekében kétoldali ragasztó- szalaggal rögzítjük a tálon. Ä díszítés roppant egyszerű és gyors: a dróttal összefogott masnikkal körberakjuk ä befőttesüveget, és ráállítjuk a gyertyát. Filléres csomagolás Ha az ajándékokat megvettük, de a csomagolásra már nem futotta az időnkből, otthon viszont egy centi csomagolópapírunk sincs, van más megoldás. Az üzletben vásárolt gyümölcs színes műanyag hálóját használtuk fel - lefejtettük, a két végét levágtuk, széthúztuk és középen csomót kötöttünk rá. A piros selyem két végét ferdén levágtuk, közepére állítottuk a dobozt, az anyag két végét összefogtuk, átkötöttük. A kimustrált függönyből levágtunk egy kockát, beletettük a dobozt, és batyuba kötöttük, (köp)
