Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-02 / 277. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 2. Kultúra 9 Bolognában fény derült egy sokéves titokra: szerelmi bánat miatt rövidült meg a Canterbury mesék Szlovákiában továbbra is kapós a szépirodalom Ki miatt „csonkított” Pasolini? Ninetto Davoli és Madaras József A zsarnok szívében (Markovics Ferenc felvétele) Egy évvel azután, hogy a berlini filmfesztiválon Ezüst Medvét nyert Pier Paolo Pasolini Dekameron- ja, az Élet-trilógia követke­ző darabját, a Canterbury meséket ugyanott, 1972- ben Arany Medvével díjazta a zsűri. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bocaccio novellái alapján ké­szült az első, Geoffrey Chaucer írá­sa nyomán született a második rész. Mindkettő, mint ahogy a tri­lógia záró darabja, Az ezeregy éj­szaka virágai is, amely 1974-ben a cannes-i mustra különdíját kapta, kincsesbányaként szolgált Pasoli- ninak ahhoz, hogy komikus, tragi­kus vagy éppen groteszk epizódjai­val az esendő ember életútjának különböző, ideológiai gátaktól és szexuális tabuktól mentes állomá­sait mutassa meg. A trilógia mindegyik részében feltűnik egy fekete fürtös, örökké víg kedélyű, furfangos, népies fi­gura, akire az olasz röviden csak azt mondja: popolano. A Dekame- ronban egy gazdag ember pórul járt fia, a Canterbury mesékben mindenre kapható csavargó, Az ezeregy éjszaka virágaiban ő a bo­londos Aziz. Ninetto Davoli. Amikor a Dekameront forgatta, Pier Paolo Pasolini még rajongva szerette őt. Tíz évig tartó, titkok­nak egyáltalán nem nevezhető vi­szonyuk a Canterbury mesék szüle­tésekor ért véget, s amikor Az ezer­egy éjszaka virágain dolgozott a rendező, filmes Jolly Jokere már másvalaki mellett ébredt. A mérhe­tetlen csalódás, a gyógyíthatatlan fájdalom a trilógia második részén is lemérhető. Főleg azok után, hogy Bolognában, a Pasolini-alapítvány- nál „terítékre került” egy levél, amelyet a rendező egy közeli barát­jának írt. A sorokból ugyanis kide­rül: amikor a Canterbury meséket forgatta, élete egyik legboldogtala­nabb időszakát élte. Vidámsággal és vágyakkal teli műnek szánta a filmet, ehelyett komor, helyenként kétségbeesést és kiábrándultságot sugalló alkotás lett. A nagy boldog­talanság oka az az ember volt, aki­ből ő faragott színészt, aki neki kö­szönhette minden szerepét, de még a tudását, a műveltségét is. Ninetto Davolit az utcán fedezte fel Paso­lini, valahol Róma külvárosában, ahol egy meglehetősen népes famí­lia saljaként alkalmi munkából élt. Asztalos édesapja mellett a bútor­fényezést tanulta ki leginkább, ez­zel kereste kenyerét, amíg meg nem akadt rajta Pasolini szeme. A tizenhat éves fiú sugárzó lénye, fü­lig érő vigyora annyira lenyűgözte, hogy a sötétből azonnal a fényre vitte. 1964-ben készült alkotásá­ban, a Máté evangéliumában epi­zódszerepet kap tőle, pásztornak öltözteti. A forgatás megkezdése előtt a helyszíneket is megmutatja neki: magával viszi a festői szépsé­gű Palesztinába. Nagy a szerelem. Az akkor negyvenkét éves rendező (és író, és költő, és esszéista), aki­nek hősei, szentjei a legtöbbször zsebtolvajok, selyemfiúk, kivén- hedt ringyók, senkivel és semmi­vel nem törődve formálja hím Pygmalionját, aki testi szépsége mellett a lelkét is neki adja. Tíz évig tart a viszonyuk. Az alatt a tíz év alatt Davoli csaknem az összes Pasolini-fümben ott van. Totó fia, az ifjú páter a Madarak és madár­kákban, Otelló a Mik a felhők? - ben, postásfiú a Teorémában. In­diába utazik Pasolinival egy har­mincperces úti fűm „szerelmi poggyászaként”, Észak-Jemenbe, amikor Sana falairól forgat tizen­hat perces beszámolót. A Canterbury mesékben maga Pasolini is megjelenik, méghozzá Geoffrey Chaucer jelmezében. Ere­deti elképzelése szerint az egész fil­met ez a figura fogta volna keretbe, kedélyes narrátorként felvezetve a szereplőket és műiden egyes törté­netet. Szerelmi bánatában azon­ban, miután Davoli elhagyta őt, úgy esett neki a felvett anyagnak, a már bemutatásra váró filmnek, hogy nem kevesebb, mint harminc percet kivágott belőle. A saját jele­neteit kurtította meg egyetlen éj­szaka során. A kivágott részek az­óta elvesztek, csupán néhány fotó maradt Pasolini színészi arcait megörökítve. Ninetto Davoli Az ezeregy éjsza­ka virágai után végérvényesen küé- pett a rendező életéből. Pasolinit, aki hívőnek ateista, marxistának katolikus, filozófusnak művész volt, 1975-ben meggyilkolták. Da­voli az ezt megelőző években már másokkal is forgatott. Sergio Citti- vel (Ostia, Gonosz történetek, Bó­dé, A zöldségleves), Carlo Lizzani­A tizenhat éves fiú sugár­zó lénye, fülig érő vigyora annyira lenyűgözte, hogy a sötétből azonnal a fényre vitte. val (Nyugodjanak békében), Ber­nardo Bertoluccival (Partner) és Sergio Corbuccival (Kicsi, de szem­telen). 1981-ben Jancsó Miklós Bu­dapestre hívta egy olasz csepűrágó szerepére A zsarnok szívébe. Akkor már túl van azon az emberi és mű­vészi válságon, amit Pasolini el­vesztése váltott ki nála. Magyar partnerei, Gálffi László, Madaras József és Márkus László társaságá­ban szemmel láthatóan jól érzi ma­gát. Az ezt követő években, és fő­leg mostanában kevésbé ismert rendezők nem éppen jelentős munkáiban vállal szerepet. Pályá­jának legfényesebb évei Pasolini­hez kötik. Szakmai szempontból mindenképpen. A többi pedig már csak az ő titka. Övé a nyitókép a Dekameron- ban. Andreuccio, egy gazdag szicí­liai polgár fia lovakat jön vásárolni a nápolyi piacra. Nemes hölgynek adva ki magát ott szedi fel egy csa­varos eszű kurtizán. Fészkébe csa­logatja, majd kirabolja, de a pórul járt fiú nem marad pénz nélkül. Két tolvaj társaságában kirabol egy sírt, s megtartja a főpap drága gyű­rűjét. Davoli valósággal felragyog a szerepben. A felszabadult dalos pacsirtából előbb szerencsétlen flótás lesz, de miután újra rátalál a szerencse, visszatér régi, derűs én­je. Az átmenetek, a lelki váltások itt is nagyszerűek. A Disznóólban az ő kezében a fűm utolsó epizódja. Egy német nagyiparos fia, aki gazdagon él pompázatosán berendezett ottho­nában, furcsa kór, egy különös szenvedély áldozata: barátnője szerelme helyett inkább a disznó­kat választja. Minden értelemben. És megy ez egészen addig, amíg egy nap az áüatok martalékává nem válik. Ezt a keűemetlen hírt hozza a palotába a beözönlő pa­rasztok élén a nép, az istenverte nép szószólója, akit Ninetto Davoli játszik, de úgy, hogy a „kaland” rémálomként elevenedik meg fi­nom érzékkel megformált játéká­ban. Színészi tehetsége vitathatat­lan. Csak egy zseni keűett hozzá, hogy élni tudjon vele, s kibonta­koztathassa. Csak egy szenvedé­lyes szerelem. A Galántai Kodály Zoltán Hangversenykórus koncertje a dunaszerdahelyi református templomban Könyvbarátoknak és zenerajongóknak ELŐZETES Advent első vasárnapján, azaz holnap délután három órakor Gyermek születik Betlehemben címmel ünnepi gálakoncert lesz a dunaszerdahelyi ' református templomban. A Galántai Kodály Zoltán Hangversenykórust Józsa Mónika, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével kitüntetett kar­nagy fogja vezényelni. Az ingyenes hangverseny szer­vezője a Családi Könyvklub, amelynek vezetője, Győry Attila a rendezvény kapcsán elmondta: „A Családi Könyvklub idén ün­nepli tizedik születésnapját. Eb­ből az alkalomból egy nívós aján­dékkal szerettünk volna kedves­kedni a könyvbarátoknak és a ze­nerajongóknak egyaránt. Úgy gondolom, ennél szebb, a kará­csony hangulatához jobban ülő ajándékról, mint az idén ugyan­úgy gondolom, ennél szebb, a karácsony han­gulatához jobban illő ajándékról nem is álmodhattam volna. csak jubiláló, megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Galántai Kodály Zoltán Hangver­senykórus adventi gálakoncertje, nem is álmodhattam volna. A Családi Könyvklub eddig is szervezett vagy szponzorált kul­turális rendezvényeket, karácso­nyi koncertet azonban még nem szerveztünk. Az elmúlt egy évti­zed során a Könyvklub dinamikus fejlődésen ment keresztül. Annak idején egyszemélyes cégként kezdtem a munkát, ma már tíz munkatárssal dolgozom együtt, akik egy jó értelemben vett fanati­kus csapatot alkotnak, hiszen a munkájukat a hivatásuknak te­kintik. Katalógusunk évente hat­hét alkalommal jelenik meg, és napjainkban több mint harminc­ezer klubtagot tartunk számon. Az ő ragaszkodásukat is szeret­nénk meghálálni a holnapi ünne­pi gálahangversennyel.” (me) (Somogyi Tibor felvétele) Tartós olvasási kedv S1TA-JELENTÉS Pozsony. Nem csökkent a szlo­vák olvasók érdeklődése a szépiro­dalom iránt az utóbbi négy évben - erről tanúskodik az a szociológiai felmérés, amelyet 2003 és 2006 kö­zött végzett Peter Valcek és Pavol Rankov a Nemzeti Művelődési Köz­ponttal együttműködve. A tanul­mány készítői négy kategóriában - szépirodalom, szakirodalom, tudo­mányos-népszerű irodalom, perio- dikumok - vizsgálták az olvasás­kultúrát. Amint az az évente készí­tett, 1500-as reprezentatív múlta alapján született felmérésből kide­rült, a szlovákok 20,1 százaléka rendszeresen, naponta vagy heten­te többször olvas szépirodalmat. Hetente egyszer, de legkevesebb havonta egyszer 22,2 százalék nyúl szépirodalmi mű után. A megkér­dezettek 17,4 százaléka pedig leg­alább negyed-, ületve félévente egyszer olvas szépirodalmat. Az ol­vasók körében a szerelemről, a csa­ládi életről szóló könyvek, a detek- tívregények, valamint a történelmi regények a legnépszerűbbek. PENGE Bárczi Zsófia: A keselyű hava AB-ART, Pozsony, 2004 Bárczi Zsófia első könyve, A keselyű hava nem egyetlen nyel­ven szólal meg, elbeszélései há­rom, viszonylag jól elkülöníthető csoportba sorolhatók: Az elsőbe a mágikus realiz­musra többé-kevésbé rájátszó, ún. egzotikus noveűák tartoz­nak, amelyek néha meseszerűek, máskor nosztalgikusak, történel­mi témájúak, de mindenképpen megjelenik a transzcendencia mint élmény - ide tartozónak vé­lem a kötet első két elbeszélését, a Fián és a Tocino de cielo című szövegeket, de ebbe a csoportba sorolhatók a Legenda, Az örök­kévalóság kék köténye, az Anti bácsi, a Nikolai Marín Fe, a Jolán neném és a világvége, Az emlé­Ba*czi Za kezés borostyánjai, A keselyű ha­va és a Szürke felhők című elbe­szélések is, vagyis a kötet több mint felét, meghatározó vonula­tát adják ezek a szövegek. Fősze­replőik leggyakrabban nők, s a mágikus realizmus titokzatossá­ga gyakran fonódik össze ben­nük a nőiséggel. A megszemélye­sített áűatokkal dolgozó filozófi­ai mesék, példázatok alkotják a könyv második csoportját, amelybe a kötet négy noveüája tartozik, s A lélek megszemélye­sített tája című ciklusba sorolta őket a kötet összeállítója (engem némiképp Hajnóczy Péter „me­séire” és Mándy Iván történeteire emlékeztetnek). A kötet harma­dik rétegét alkotó Patkányok, Kókó és Az ingo vány olyan törté­netek, amelyek valamüyen devi­áns szereplő és tudatáűapot köré szerveződnek, a határok áthágá­sa és az őrület tematizálódik bennük. Jeüemző technikája a filmszerűség, kihagyások, szag­gatottság (például Csáth Géza Anyagyilkosok című noveűájá- nak átirataként is olvasható a Patkányok). Számomra legizgalmasabbak az első és a harmadik csoportba tartozó elbeszélések, közülük is leginkább azok, amelyek több sí­kon hozzák játékba a női írásle­hetőségeket. A kötet első noveűá- ja, a Fián például egyfajta női ge­nealógiát állít szembe a patriar­chális, férfiközpontú rend örök­léstechnikájával. Ez azt jelenti, hogy a névátadásban is megnyil­vánuló férfiuralom eűenében író­dik a történet, a férfiak kiiktatód­nak ebből a szövegből: marad a nagyanya, a narrátor és végül Zorayda, a boldogtalan sorsú ki­rálylány. Mindhárom nő fénykép­ről olvasódik, s ez mintha arra utalna, hogy míg a patriarchális vüág a szövegeken keresztül ural­kodik, addig a nőiség tartomá­nyai a látáson, a vizualitáson ke­resztül képesek leginkább meg- nyüvánulni (gondoljunk csak ar­ra, hogy a magazinok képei mi­lyen arányban tartalmaznak női és férfifotókat). A Tocino del cielo címet viselő noveűa a mese ősi szabályai szerint íródik, s ez­által a műfaj kérdését rendeli hozzá a női írásmódhoz, hiszen a mese talán a leginkább női ter­mészetű az irodalom műfajai kö­zül, gondoljunk csak az Ezeregy­éjszaka meséire, ületve a meséié­re, Seherezádéra. Ebben az elbe­szélésben újra feltűnik a férfi ter­mészetű szöveg és a nőiséghez kapcsolható képszerűség prob- lematizálása. A három lány va­rázskönyvet kap ajándékba, melynek csodálatosak a lapjai. Nem szöveget tartalmaznak, ha­nem folyton változó képeket, amelynek szereplői átlépnek, át­folynak a következő lapokra is. A könyv egységes felfogását tehát Bárczi szövege kettéhasítja, s mintegy benne, ebben az új jelen­tésben viszi végbe szöveg és kép kettős játékát. A szó valódi értel­mében „képeskönyvéről van te­hát szó, s ez a könyv válik a há­rom lány végzetévé is, ebben a könyvben pülantják meg a három keresztény lovagot. A történet vé­gén aztán egy egész birodalom bukik bele a nők felett gyakorolt hatalom kinyüvánításába. A keselyű hava jellegzetes első kötet, nincs kialakult elbeszélői nyelve, általában könnyen felis­merhető irodalmi mintákat kö­vet, vagyis az egyéni, jól megkü­lönböztethető elbeszélői hang megtalálása tűnik legfontosabb célnak. Kultivált nyelve, a mű­veltségélmény összetett felhasz­nálása azonban a kötet több írá­sában feledtetni képes az előbbi hiányokat. Értékelés: •••••••OOO

Next

/
Thumbnails
Contents