Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-12 / 285. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Pinochet érdemeit domborí­totta ki az orosz kormánylap a volt chilei diktátornak szentelt nekrológjában, úgy vélve, a volt diktátor ártatlanul halt meg, hiszen nem ítélték el. Ép­pen ő nem hagyta Chilét a „fej­lett populizmus” országává válni - írta a Rosszijszkaja Ga- zeta, amely szerint Chile a mai Venezuelához vált volna ha­sonlóvá, ha a baloldaliak ha­talmon maradtak volna. A Kommerszant felidézte, mi­lyen érdeklődést váltott ki Oroszországban a „chilei mo­dell” hosszú éveken át. A füg­getlen orosz lap rámutatott: a diktatúra alatt háromezer em­bert öltek meg vagy tüntettek el, Pinochet lerombolta a chi­lei középosztályt, nyomorba döntötte az ország felét. A libe­rális Vremja Novosztyej szerint „a XX. század egyik leggyűlö­letesebb politikusa” hunyt el a santiagói klinikán, (mti)- Ha még egyszer azt mondod, hogy ez eddig a legjobb költségvetés, letiltalak a tévéről... (Peter Gossányi rajza) A The New York Times máris elkezdte kampányát az egykori first lady, Hillary Clinton mellett Inkább nőt, mint feketét Az eddigi 43 fehér bőrű férfi elnök után az Egyesült Álla­mok 2008-ban esetleg női el­nököt választ, de fekete bőrűt aligha - írta a The New York Times, amely megálla­pította, hogy a politikusok bőrszíne és neme az ameri­kai belpolitika meghatározó kérdései közé tartozik. MTI Vajon készen áll-e Amerika arra, hogy egy nőt vagy eseüeg egy, a „politikailag korrekt” szóhasználat szerint afrikai-amerikai elnököt válasszon - tette fel a kérdést a li­berális újság, miután az ellenzéki Demokrata Párt soraiban két olyan, az elnöki posztra kacsintga­tó vezető politikus van, akik közül az egyik nő, a másik pedig fekete. Hillary Clinton, New York állam szenátora a legnépszerűbb demok­rata politikus, Barack Obama pe­dig Illinois államot képviseli a sze­nátusban, a washingtoni politikai elit egyik legkiválóbb debattere. Az elnöki posztért még ma sem indulhat mindenki egyenlő eséllyel, de az amerikai társada­lom a korábbiakhoz már sokkal nyitottabb egy fekete és még in­kább egy nő, mint egy ateista vagy egy homoszexuális politikus jelöltségére. „Az ország kész arra, hogy nőt válasszon elnöknek (...) nem állítom, hogy ez 2008-ban bekövetkezik, de az ország készen áll erre” - mondta Elizabeth Dole, Észak-Karolina szenátora, aki 2000-ben az elnökjelöltek között volt. Elemzők szerint a szavazói hoz­záállás megváltozását jelzi az, hogy az utóbbi nyolc évben több szövetségi államban nőket válasz­tottak vezető végrehajtó hatalmi pozíciókba. Jövő évtől például ki­lenc államot női kormányzó fog vezetni, fekete viszont csak egy ál­lam, Massachusetts élén áll majd. Jesse Jackson fekete tiszteletes, ismert polgárjogi harcos, aki 1984-ben és 1988-ban is pályázott az elnökségre, úgy nyüatkozott: egy fehér nőnek előnye van egy fekete férfi politikussal szemben, mivel még mindig „létezik egy adag faji szemlélet az Egyesült Ál­lamokban, tudatosan vagy sem, de létezik”. A The New York Times, amely érezhetően igyekszik kidomborí­tani Hillary Clinton képességeit és alkalmasságát az elnöki hiva­tásra, azt írta, a volt first lady szenátorságának eddigi hat éve alatt bebizonyította: nem igaz az a beidegződés, hogy a nők bizo­nyos kérdésekben nem tudnak olyan keményen fellépni, mint a férfiak. Clinton a fegyveres szol­gálatok bizottságának tagja, és az iraki háborút is pártolta kez­detben. (Bírálói viszont éppen az ezzel kapcsolatos „köpönyeg­forgatását” róják fel neki.) A lap szerint a sok helyütt a fehérek körében is népszerű 45 éves Ba­rack Obamának, aki sok tekin­tetben elüt a polgárjogi harcos fekete politikusok korábbi nem­zedékétől, elsősorban nem bőré­nek színe okoz gondot, hanem az, hogy kétéves szenátori múlt­tal a háta mögött még tapaszta­latlannak mondható a nagypoli­tikában. Bush népszerűsége 30 százalékon George Bush amerikai elnök népszerűsége minden korábbinál ala­csonyabbra, 30 százalékosra zuhant - a Zogby Poll intézet friss tele­fonos felmérése alapján. Bush támogatottságát a Fehér Háznak a június eleji rekordalacsony 31 százalékról a félidős kongresszusi vá­lasztások előtt, októberre sikerült 36 százalékra feltornázni. A vá­lasztásokon viszont a demokraták győztek, és a republikánusok a kongresszus mindkét házában elveszítették többségüket. A republi­kánus szavazóknak is csak 60 százaléka értékeli pozitívan teljesít­ményét, 39 százalékuk lehúzza. A demokrata szavazótáboron belül csak 9 százalék nyilatkozik pozitívan az elnökről, a függetlenek kö­zött ez az arány 22 százalék, (m) ÉLETRAJZ taMM iriMMrtMMÉMHRI v\ wtm s s i HMM 'Mill imww i. MH m i H lÉWBgga Augusto Pinochet Ugarte 2006. december 10-én elhunyt Augusto Pinochet Ugarte egyko­ri chilei diktátor. Augusto Pinochet 1915. novem­ber 25-én született Valparaisó- ban. A gyalogsági tisztképző, majd a katonai akadémia elvég­zése után a hadiakadémia inst­ruktora lett. 1966-ban megkapta a dandártábornoki rangot, 1969- ben a chilei hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. 1973-ban katonai puccsot szervezett Sal­vador Allende államfő baloldali kormánya ellen, és négytagú ka­tonai junta élén átvette a hatal­mat. 1974 decemberében formá­lisan is elnökké nyilváníttatta magát, s kemény jobboldali dik­tatúrát vezetett be. Betiltotta a politikai pártokat, felfüggesztet­te a szakszervezetek működését, bebörtönöztette a baloldali poli­tikusokat, kíméletlenül leszá­molt ellenfeleivel. Uralma alatt több mint háromezer embert öl­tek meg politikai okokból vagy nyilvánítottak eltűntté, 27 ezer embert pedig megkínoztak. Ugyanakkor a gazdaságban szi­gorú monetáris politikát, sza­badpiaci reformokat vezetett be, Chüét a gazdasági átalakulás mintaképévé változtatta. 17 esz­tendős uralma végére rendszere belpolitikaüag, a kormány pedig külpolitikailag csaknem teljesen elszigetelődött. A nagy hazai és nemzetközi nyo­más hatására 1990-ben kényte­len volt lemondani államfői tisztségéről, de a hadsereg főpa­rancsnokaként az ország erős embere maradt. 1998 márciusá­ban e tisztségéről is lemondott, de rögvest örökös szenátornak nevezték ki, ami életre szóló mentességet biztosított számára a hazájában addig beterjesztett 14 vádemelési indítvány alól. (Örökös szenátori címétől 2002- ben vált meg.) Az 1998-as le­mondások és kinevezések kö­zepette a chilei fegyveres erők tábornoki kara tiszteletbeli had­seregparancsnokká nevezte ki. Pinochetet nem sikerült bíróság elé állítani bűneiért, noha 2000 óta több beadvány esetében is feloldották mentelmi jogát. Őri­zetbe vételére 1998 októberé­ben, londoni gyógykezelése ide­jén került sor a chilei katonai junta ügyeit vizsgáló spanyol bí­ró letartóztatási parancsára. Le­tartóztatása hatalmas nemzet­közi politikai és diplomáciai vi­hart kavart, végül 17 hónapi nagy-britanniai kényszertartóz­kodás és hosszas jogi procedúra után, 2000. március 3-án haza­térhetett Chilébe. A cukorbeteg, enyhe fokú elbutulásban szen­vedő agg politikus azóta több­ször kapott szélütést, (egyszer már az utolsó kenetet is feladták neki), s egészségi állapota miatt időről időre kórházba kell szál­lítani. Pinochetet az elmúlt években több ügyben is megfosztották mentelmi jogától, vádat emeltek ellene gyilkosságban való bűnré­szességért a Halálkaraván elne­vezésű katonai különítmény vé­rengzésével, a chilei baloldal száznál több tagjával végző Co- lombo-akcióval kapcsolatban, sőt adócsalásért és korrupcióért is. 2005 végén rövid ideig házi őrizetben is volt, de a tárgyaláso­kat újra és újra elhalasztották megromlott egészségi állapota miatt, jóllehet az orvosok szerint elmeállapota nem zárta ki, hogy bíróság elé állítsák. 2006 novemberében, a 91. szüle­tésnapján nyilatkozatot adott ki, amelyben elismerte „politikai fe­lelősségét” az uralma alatt elkö­vetett cselekményekért. Decem­ber 3-án szívrohama volt, a kór­házban megműtötték, s olyan gyorsan rendeződött az állapota, hogy a Pinochet-diktatúra áldo­zatainak hozzátartozói orvos szakértői vizsgálatot követeltek annak bírósági megállapítására, hogy színlelt volt-e az infarktu­sa. Ä műtét után egy héttel szív­elégtelenség következtében Pi­nochet diktátor meghalt, (sa) KOMMENTÁR Folytassa, Szlovákia! JARÁB1K BALÁZS Ritka pillanat Szlovákiában, amikor egy ellenzéki politikus látogatá­sa miatt - vasárnap - felsorakozik a szlovák politikai elit, média és a Pozsonyba akkreditált diplomáciai testületek szinte teljes egésze. Pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt az ilyesmi, még akkor is, ha éppen Alekszandr Milinkevicsről volt szó, aki az Európai Parlament (EP) idei Szacharov-díjasa, és ez a vasárnap történetesen az emberi jogok napjára esett. Mind az EP, mind pedig a szlovák politikai elit méltán tisztelgett Mi- linkevics bátorsága előtt, aki ez év márciusában Lukasenko - demok­ratikusan megválasztott - ellenjelöltjeként olyan folyamatokat segí­tett beindítani, amelyek elérhető közelségbe hozták a változásokat Európa utolsó diktatúrájában. Az ellenzéknek azonban továbbra sincs könnyű dolga: a politikai apátia továbbra is Lukasenko hatal­mát erősíti. A márciusi tüntetések azonban először mutatták meg azt az új generációt, amely elveszve látszik - Lukasenko számára. Ő pedig hatalma megtartása érdekében mindenre hajlandó: simán fel­adta az Oroszországgal való integráció tíz éve tervezett projektjét, mivel Moszkva immáron komolyan gondolja az integrációt. A közel két éve gründölt, az Európai Unió modelljén alapuló gazdasági unió ismét egy tömbbe tömörítené a volt Szovjetunió többségét. A Moszk- va-központú „keleti unió” azonban egy dologban jelentősen eltérne az EU-tól: alapját a Jelcin által kitalált és Putyin által megvalósított úgynevezett menedzselt demokrácia képezné. Moszkva diktátumá­ból azonban egyre kevésbé kémek a „testvéri” országok, és egyre többjei utal arra, hogy Lukasenko ugyanabba a pozícióba igyekszik, amit a szomszéd Ukrajna már jó pár éve élvez: Kelet és Nyugat közé. Ebben a felfokozott geopolitikai helyzetben nem lehet közömbös a tőlünk mindössze hatszáz kilométerre fekvő Belarusz sorsa. Nem volt könnyű elfogadtatni sem a szlovák közvéleménnyel, sem az előző kormánnyal, hogy egy sikeres Szlovákia nem élhet önmagába zárkózva. De sikerült, így nem véletlen, hogy a három ellenzéki (volt kormánykoalíció) vezér, Bugár Dzurinda és Eírusovsky találkozója volt a Milinkevics-látogatás csúcsa. A látogatás egészét értékelve nem igazán érdemes azzal foglalkozni miért nem fogadta őt Paska parlamenti elnök, Fico kormányfő vagy Gasparovic államfő. Sokkal fontosabb az, hogy mind Kubis külügy­miniszter mind Boris Zala', a parlament külügyi bizottságának elnö­ke szájából elhangzott a Belarusz demokratizálását támogató aktív szlovák külpolitika folytatásáról szóló ígéret. A Milinkevicset Szlová­kiában körülvevő általános tisztelet, mediális kavalkád és a további hasonló tervezett lépések a kormány felé előbb-utóbb meggyőzik a Smer teljes vezérkarát, hogy az otthon sokat hangoztatott szolidari­tást érdemes kiteijeszteni olyan országokra, ahol Szlovákia nem mindennapi tapasztalatával sokat segíthet. Milinkevics fő üzenete nem Belaruszról szólt, hanem rólunk - folytassa, Szlovákia. JEGYZET Szenátorok vályúja RÁCZ VINCE Aztán nem tudom, tudják-e, hol működtetik az ország legolcsóbb büféjét. Hol van az a hely, ahol degeszre tömheti magát az em­ber úgy, hogy nem fizet többet, mondjuk egy húszasnál, sőt ab­ból akár még vissza is kaphat. Attól tartok, sosem fogják kita­lálni. Ha mint Wattnak, halvány gőzük sincs, hát annyit segítek, hogy a legolcsóbban szeretett fővárosunkban lakhatnak jól. Hogy azon belül hol? Tippelje­nek. Hogy valamelyik peremke­rületben, a külvárosban? Ló- fütty! Hideg, mint menzán a leb­bencsleves! Hogy valamelyik üzemben? Ugyan már! Esetleg valamelyik iskolában? Hát hova gondolnak, már miért a diákok­nak lenne jó!? Hogy valamelyik ingyenkonyhán? Langyos, de nem egészen. Úgysem jönnek rá, úgyhogy legjobb lesz, ha el­árulom. Az ország legolcsóbb ét­kezdéje a parlamenti büfé. A parlamenti büfében ugyanis alighanem megállt az idő. Az árak erre perdöntő bizonyíték­ként szolgálnak. Még a nagy nemzetközi üzletláncok, bolthá­lózatok akciósán kínált, gazda­ságos csomagolású termékei sem vehetik fel árban a versenyt a parlamenti büfé hűtőpultja alól kapható finomságokkal. Gondolták volna? Ugye nem. Mert ugye kinek jutna eszébe, hogy éppen a parlamentben, ahoi az ország nagyjai tanács­koznak, kaphatna a legolcsób­ban tíz deka parizert. Csak hogy tudják, sehol annyiért, mármint bagóért nem kapni töpörtyűs pogácsát, mint ott, ahol az alkal­mazottak, vagyis a képviselők legkevesebb négyszer vagy öt­ször annyit keresnek havonta, mint az átlagpolgár, aki szavaza­tával négyévente parlamenti képviselői mandátumhoz, más szóval és érthetőbben, a tutiba juttatja őket. Naná, hogy itt, ahol semmi sem indokolná, le­het aprópénzből jóllakni, hát hol máshol... FIGYELŐ Radikálisok a szerb voksoláson A 64 Vármegye Ifjúsági Mozga­lom délvidéki tagjainak a szerbiai parlamenti választásokon való részvételéről ír a Vecemje Novos- ti. Rámutat, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vaj­dasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) által létreho­zott Magyar Összefogás Koalíció listáján hat tag kapott helyet. A Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) sze­rint viszont a radikálisok nem le­hetnek szövetségesek, (m)

Next

/
Thumbnails
Contents