Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-09 / 283. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 9. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A betlehemi láng HA11KO JÓZSEF Két, a betlehemi lángot hordozó cserkészről szól a következő történet: valahol félúton, Jeruzsálem felől nagy sietségben voltak, amikor egy szegény ember megállította őket azzal a kéréssel, hogy otthonában a szélvihar kioltotta a tüzet, neki viszont nagy szüksége volna rá - újból fel kellene szítania, hogy a családját felmelegíthesse. A cserkészek vonakodtak; nemcsak az időszűke miatt, hanem azért is, mert nem tartották illendőnek, hogy a Jézus szülőhelyéről származó lángot ilyen profán helyzetben adják tovább. Végül is adtak tüzet, nem sejtve, hogy a szél kisvártatva az ő fáklyájukat oltja el. Ezúttal ők gyújtottak tüzet az előbb még szeretettel átadott lángokból. Nem, tüzet gyújtani a betlehe-' mi fénnyel a profán családi tűzhelyben semmiképpen nem jelenti a bedehemi vüágosság megszentségtelenítését. Nem azt akarta Jézus, hogy az ő fényessége világítson be minden családot és kapcsolatot? Nem ő mondta, hogy „azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre”, és hogy „mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12, 49) A történet bedehemi lángja a vészjósló szélvihar elől éppen azáltal menekült meg, hogy az emberek egymásnak adták át, és hogy végül is a rohanás helyett a felebarátnak nyújtott segítséget helyezték előtérbe. A sajtó már bejelentette, hogy a cserkészek idén is elhozzák a betlehemi lángot, és szétviszik Szlovákia 350 helységébe. A tizenegy éves felső-ausztriai Judith Pitzer hozza el a bedehemi Születés-bazilikából, hogy aztán repülőgépen kísérje el Európába. Később a lángot átadja Heinz Fischer osztrák államfőnek, elviszi az Európai Unió brüsszeli és strasbourgi intézményeibe, majd december 13-án, szerdán átadja XVI. Benedek pápának a Szent Péter téren. A bedehemi tűzvivő staféta mély lelki üzenetet hordoz, amely messze túlhalad a láng fizikai átvitelén Betlehemből a világ háztartásaiba. Többről van szó: Jézus égő szívéről, a szeretet lángjáról, amely másokért ég el. Ezt a tüzet akkor őrizheted meg, ha osztozkodsz rajta. „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” - olvashatjuk a Zsidóknak írt levélben (12, 29). Ám csak a megtisztult és felkészült szívben képes meggyulladni. Keresztelő János azért sürget advent második vasárnapi evangéliumában, hogy „készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Az „ösvények egyen- getésén”, a „völgyek feltöltésén” és a „hegyek-halmok elhordá- sán” kívül még egy érdekes szófordulatot használ: „Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá!” (Lk 3, 4-5) Mi a görbe, és minek kell kiegyenesednie? Tán a meggörbült lelkiismeretnek? Természetesen ha nem olvasom a Szentírást, ha nem társalgók az imádságban Istennel, ha estéről estére nem értékelem át a viselkedésemet, a lelkiismeretem köny- nyen eltompul és elgörbül a mindennapos kompromisszumok súlya alatt, míg az önző számítások hidegsége nem engedi bennem felgyűlni az isteni lángot. Az elgörbült lelkiismereten kívül a görbe hozzáállásról is szó van - az evangéliumi üzenet radikális vonulatától eltérően. Ha például nem gyakorlom napi rendszerességgel a megbocsátó szerete- tet, akkor az isteni tűz helyett másfajta lángok égetnek majd: a harag, az előítélet és a gyűlölet hideg lángja. Ebből erednek a meggörbült kapcsolatok; csakhogy az Úr útját előkészíteni annyit jelent, hogy azokat kijavítjuk, megbékélünk és megbocsátunk. Feltölteni a szeretetet ott, ahol hiányzik, tompítani a haragot, amely akadályoz. Karácsony egyik legszebb hagyománya szintén a fényhez kapcsolódik: kitesszük az ablakba szimbolikus elégtételként, hogy nem engedték be Jézust a betlehemi fogadóba. Mintha ezzel szeretnénk kifejezni, hogy mi készek vagyunk Jézust befogadni a családunkba és a környezetünkbe, hogy az élő Betlehemmé változzon. Fontos, hogy ott valóságos és létező betlehemi fényesség gyűljön, amelyet máshonnan nem hozhatunk el. A belsőnkből kell gyúlnia, a tényleges megtérésünkből. A szerző római katolikus pap Az ünnepi időszak közeledtével sokan gyújtanak meghitt hangulatot keltő illatos gyertyákat. A kutatók szerint ezek mécsesek nemcsak a hangulatot, hanem a megbetegedés veszélyét is fokozzák. Több laboratóriumi kísérlet igazolta, hogy az elégő anyag (fűrészpor, gyanta, aromaanyagok) füstje gyakorlatilag azonos hatású a dohányzáséval, a helyiségben szétterjedő illatos füst pedig növeli a finompor-koncentrációt Azt kell elsősorban tisztázni, hogy hajlandók-e mindketten engedni az elvárásaikból Milyen a sikeres párkapcsolat? csolat elején minden szebb nek látszik, mint amilyenné később - legalábbis statisztikailag - válik. Azok, akik elégedettek a házasságukkal, a kívülálló számára érzékelhetően idealizálják kapcsolatukat, és házastársukat irreálisan Minden kapcsolatot tudatosan kell ápolni, gondozni (Reuters-felvétel) A párkapcsolat sorsát sokszor az dönti el, miként tudnak megbirkózni a szerelmesek a közelség és a függetlenség ellentmondásával. A sikeres párkapcsolat olyan, mint a tánc: egymás közelében lenni anélkül, hogy minduntalan egymás lábára lépnénk. ÖSSZEFOGLALÓ Egy idő után valamelyikükben törvényszerűen feltámad a szabadságvágy, szeretné legalább rövid időre a saját önálló életét élni. A fojtogató közelség felfokozza az eltávolodás iránti igényt, ráadásul ez nem egyszerre és nem egyforma erővel jelentkezik mindkettőjüknél. A tapasztalatok szerint a nők erősebben és tovább akaiják fenntartani a minden más személyt, sőt gondolatot is kizáró intimitást, mint a férfiak. A házassági problémák szakértői szerint ez a különbség nagyon hamar krízishez vezethet már a kapcsolat elején, ha nem tudják az érintettek nyíltan megbeszélni az eltérő elvárásaikat. Könnyen belecsúszhatnak az üldöző és a menekülő szerepébe, ha egyikük (általában a férfi) fogolynak érzi magát a kapcsolatban, a másik pedig (többnyire a nő) minden erővel vissza akaija tartani partnerét a külvilág felé való nyitástól. Nyilván mindkettőjük magatartása túlzó, és még szélsőségesebbé válik, ha elmarad az őszinte beszélgetés. Itt elsősorban azt kell tisztázni, hogy hajlandók-e mindketten engedni az elvárásaikból. Az egyezkedés során szembesülnek azzal, hogy ha nem sikerül közös nevezőre jutni, az akár a kapcsolat végét is jelentheti. Az esetek többségében az eltávolodás korai szakaszában még minden helyre hozható lenne, ha ezek a fontos beszélgetések valóban megtörténnének. Mire jó az életterv? Manapság, amikor az intimitást és függetlenséget egyaránt fontosnak tartjuk, ajánlatos, hogy mindenki rendelkezzen saját élettervvel, amelynek megvalósítása nem függ a házasságkötéstől. Ez az életterv elsősorban a saját egzisztenciális, lelki terveinkkel és ezek kivitelezésének feltételeivel foglalkozik. Olyan pontokat tartalmaz, mint a saját képességeink és érdeklődésünk felsorolása, azoknak az értékeknek a listája, amelyeket követni akarunk. Ez az életterv segíthet bennünket abban, hogy elkerüljük az érzelmi rabszolgaságot. Sokak számára ugyanis a házasság súlyos függőséget jelent. Talán egész életükben nem gondolnak arra, hogy az illetőt többé-kevésbé véletlenül ismerték meg. Száz másik személy is lehetne a páijuk. Tanulságos megfigyelni a környezetünkben, hogy milyen ritkán beszélnek az emberek a megismerkedésük körülményeiről úgy, ahogy az valóban történhetett, nevezetesen a véletlent és a „másként is történhetett volna” lehetőségét is megemlítve. Kétségtelen, ehhez bizonyos fokú humorérzék és bölcsesség is keE, nem könnyű magunknak-egymásnak bevallani, hogy a Nagy Ő sok más személy is lehetett volna. Csínján az illúziókkal! Száz évvel ezelőtt igaz, hogy nagyon kevesen váltak el, de amiről alig tudunk, sokkal több volt a nem házasságban élő felnőtt, mint manapság. A felnőtt nők 65 százaléka volt az 1900-as évek elején a mai fejlett országokban egyedülálló - vagy azért, mert sosem ment férjhez, vagy azért, mert a házastársa korán meghalt. A házasodási kedv az 1900-as években kezdetben erőteljesen nőtt, majd az elmúlt 15 évben drámaian csökkenni kezdett. A házassággal való elégedettség ezzel egyenes arányban ugyancsak visszaesett, különösen a nők körében. A megkötött házasságok közül a fejlett országokban általában minden másodüt válással végződik, de az ifjú házasok 75 százaléka még ma is kizárja annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben velük is ez történjen. Vagyis a kapfelmagasztalják. A tapasztalatok szerint annál boldogabb egy pár, minél több illúziót táplálnak egymás és a kapcsolat iránt. Ezzel csak az a baj, az illúziók egyben az előrelátás hiányát is jelentik, a párok többsége mindenfajta előkészület és előzetes ismeret nélkül szembesül a saját házassági problémáival, esetleg krízisével. A szakértők szerint sokkal korábban és sokkal reálisabban kellene a párkapcsolat valódi összetevőit, mozgatórugóit megismerni ahhoz, hogy az óriási emberi és anyagi veszteségeket okozó válások számát csökkenteni lehessen. Hogy kibírjuk egymást (akár) ötven évig Egy mai házasság szerencsés esetben 50-60 évig is eltart, és ez alatt nagyon fontos változásokat élnek át együtt a házastársak. A házasságok tartósságával és minőségével foglalkozó kutatások általában egyetértenek abban, hogy a kapcsolat minden szakaszában tudatosan kell védekezni a romboló, ellenséges érzelmek, a megszokás, az unalom, az érzelmi igénytelenség ellen. A jó házassághoz természetesen kellenek bizonyos adottságok, de ennél sokkal fontosabb, hogy ugyanúgy gondozni, karbantartani kell, mint egy épületet, egyébként visszafordíthatatlan károsodások lépnek fel. (hp) Van néhány különösen fontos készség, amelynek gyakorlása meghatározó lehet a házasság fennmaradásában: ♦ a felmerülő konfliktusok eredményes kezelésének képessége; ♦ jó kommunikációs készségek, amelyek a nézeteltérések korrekt, elfogadható rendezéséhez nélkülözhetetlenek; ♦ az indulatok kezelésének képessége, amelynek hiányában a viták veszekedéssé, agresszióvá fajulnak. Ez utóbbiak rövid idő alatt megölik a szerelmet és a válás előszobáját jelentik. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Brooklyn, 2006 novembere MOLNÁR MIRIAM ton este viszont egy nagyon kedves ismerős jött hozzánk vacsorára, akit még Budapesten ismertem meg, bár New York-i. Nevezzük Jennifernek ezt a magas, vékony, szőke hajú hölgyet, aki a harmincas évei vége felé jár. Mivel csak egy hét telt el a hálaadási vacsora óta, és errefelé ez a leginkább családcentrikus ünnep, a beszélgetés rögtön az idei hálaadási eseményekre terelődött. Kiderült, hogy Jennifer édesanyjának a második félje uralni szerette volna a család hálaadását és az asztal körüli beszélgetést. Megkövetelte, hogy az ő szónoklatára figyeljen mindenki és amikor vacsora után az emberek szétszéledtek - ki a konyhában segédkezett, ki kávét főzött -, nagy hanggal hívta a családtagokat vissza az asztalhoz. ,Jtt most csak egy beszélgetés folyik, éspedig ennél az asztalnál!” - jelentette ki az önjelölt családfő. Erre több vendég sietve elbúcsúzott, köztük Jennifer is. Nem mindig könnyű a családdal. Vannak családtagok, akik megnehezítik a dolgunkat, és üyenkor nem lehet nem megkérdezni, mire jó az, hogy valaki hatalmaskodni szeretne egy családi összejövetelen, ahelyett, hogy szeretettel közeledne, érdeklődne a jelenlévők hogyléte felől. Jennifernek terebélyes a családja. Édesanyjának hét, édesapjának nyolc testvére van. Édesanyja is uralkodó típus, bár a lány felnőtt kora óta megtanulta távol tartani őt a mindennapjaitól, mert öncélú kritikára és támadásokra nem volt szüksége. Testvéreivel jó a kapcsolata, a legjobb barátja mégis egy volt kapcsolatából származik. Az exbarát elkíséri a családi eseményekre is, mert Jennifernek már négy éve nincs állandó partnere. Szomorú, hogy egy ilyen jószívű, ügyes és szép fiatal nő, akinek jó munkahelye van, és aki minden más szempontból sikeresnek mondható, nem boldog. Szeretne gyerekeket is, de nem egyedül. A nagy őt már rég nem keresi, csak szerelmet szeretne - valakit, akiben megbízhat, és aki viszontszereti őt. A vacsora sajttálból, salátából, igazi steakből, illetve párolt és friss fokhagymán pirított zöldségekből állt. Desszertnek brownie- t vettünk. A süteményen kívül ezúttal minden a mi konyhánkban és általunk készült. Italnak zöld teát és vörös bort szolgáltunk fel. Tizenegy óra felé taxit hívtunk Jennifernek, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát nálunk. Sammyvel, az egyéves cicával is összebarátkoztak. Ahogy raktuk a tányérokat a mosogatógépbe, egyre csak azon spekuláltunk, hogy valami helyes fiatalemberrel kellene összeismertetni Jennifert. Vasárnap még egy záróvizsgát is letettem, az interneten keresztül. Előtte eljöttek értem a barátnőm szülei, mert a kétéves számítógépük rosszalkodni látszott. Útközben vettünk egy nagy kapacitású hordozható tárolót, és minden fontos anyagot arra mentettem át. Mire megebédeltünk, és hazaértünk, már késő délután lett. A vizsga után örömmel pihentem a Született feleségek legújabb epizódja mellett. Újra a hétfőre, a hétköznapokra gondoltam. Láttam az autóból, hogy a sarki fűszeres boltja előtt már ott sorakoznak a fenyőfák. Közeledik a karácsony, és megint eltelt egy év...
