Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-09 / 283. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 9. Kultúra 9 A kegyelem napja - két ember New Yorkban új életet kezdhetne, ha lenne hozzá bátorsága A Ground Zero árnyékában (Juraj Chlpík felvétele) 2001. szeptember 11-e vízválasztó dátum az életünkben. Vízválasztó még akkor is, ha mi csak a televízió képernyőjén keresztül néztük sok ezer ember tragédiáját, s két kultúra elkerülhetetlennek tűnő háborújának első borzalmas élőképét. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Neil LaBute amerikai színházi szerző, aki élete egyik első jelentős élményeként elkötelezte magát a mormon egyházzal (a sajtó évekig támadta vallási előélete miatt). A kilencvenes évek közepén több drámaírói kurzust is elvégzett, de a filmrendezés is érdekelni kezdte. A legrangosabb európai színházak tűzték sorra műsorukra műveit, s a legkiválóbb rendezők fantáziáját is megmozgatták a többnyire egy alapötletre épülő, ám rendkívül alaposan kidolgozott, sokszor meglepő csattanóval végződő történetei. BASH című első darabját Bécs- ben Peter Zadek vüághírű német színészekkel állította színpadra - s ez a darab lett Magyarországon az első LaBute-bemutató, Szentek fecsegése címen, melyet a Thália Színházban Margittai Ági vitt színre. Shape of Things című darabja az író saját rendezésében óriási sikert aratott a londoni Almeidában, később a Broadway-re is elkerült. A modell címmel Lukáts Andor rendezte meg a Pesti Színházban Telekes Péterrel a főszerepben. Nagy szakmai és közönségsikert arattak LaBute filmjei is (Férfitársaságban, Betty nővér, Költői szerelem), a Betty nővér Cannes-ban Arany Pálma-jelölést is kapott. A most Pozsonyban, a Kis Színpadon bemutatott kamaradarabot a szerző alig egy évvel a tragédia után írta, a mű alapötlete egy repülőgép fedélzetén született. Magyarországon a Krétakör Színház Ingrid Timková és Tomás Mastalír tavaly mutatta be Vajda Miklós fordításában, Schilling Árpád rendezésében. A darab eredeti címe The Mercy Seat, s látszólag nincs sok köze a szeptember 11-i tragédiához. Ben Harcourt ezen a napon nem megy be a World Trade Centerben lévő irodájába, ehelyett a szeretője, Abby Prescott lakásán tartózkodik, s így túléli a támadást. Hátborzongató ötlete támad, úgy gondolja, most jött el végre az ő ideje. A katasztrófa, amely ezrek életébe került, alkalmat ad arra, hogy kitörölje magát az élők névsorából, végre lemoshassa magáról eddigi elhibázott életét, s valahol egy másik országban majd új életet kezdhet Abhy oldalán. Most úgy tűnik, ha nem vesz tudomást folyton csörgő mobiltelefonjáról, elmenekülhet felesége, két lánya, a hétköznapok unalma és elbaltázott karrieije elől, s egyetlen hatalmas hazugság árán véget vethet a folyamatos hazudozásnak és a bűntudatnak. De gyorsan kiderül, hogy Abby (Ingrid Timková) csak alkalmi szeretőt látott a férfiban (Ben szerepét váltott szereposztásban játssza Tomás Mastalír és Alexander Bárta), s egyre jobban idegesíti az önmaga személyiségét nem találó férfi jelenléte. Nem mellesleg pedig nem szeretné kockára tenni a saját karrierjét sem. S hiába ábrándozik a férfi egy most kezdődő új életről, a nő döntött, s megoldhatatlan düem- ma elé állítja a férfit: csak akkor tart vele, ha előbb felhívja a feleségét, és tiszta vizet önt a pohárba... Szőke Anita díszlete japán faliszőnyegével, piros lávalámpájával, s egy, az előteret eluraló bőrfotellel szabványmegoldást kínál, s többségében teljesen kihasználatlan marad. S ahogy telik az idő, a férfi úgy bizonytalanodik el egyre jobban. Már csak egy-egy szeretkezés emléke villan fel, de mint kiderül, ezek során sem néztek egyszer sem egymás szemébe, s ha már nincs más, akkor előkerül Audié Leon Murphy, egy tipikus amerikai hős felemlege- tése, aki a n. világháború során lett sok nő bálványa a tengerentúlon. Az előadás sajtótájékoztatóján a legtöbb szó - mintegy előre is mentegetőzve - a darab kendőzetlen, obszcén nyelvezetét érte, s a szereplők a rendező Vladimír Strnis- kóval egyetemben védték a mundér becsületét, hozzátéve, hogy a fordító Ján Simko jelentősen finomított az eredeti szövegen. így utólag nemigen értem, hogy mi célt szolgált LaBute darabjában a banálisán vulgáris nyelv, anélkül is értettük volna. A nő fogja a kabátját, feltekeri a szeretkezés színhelyéül szolgáló perzsaszőnyeget, és otthagyja a férfit. Ben Harcourt magába ros- kadva ül a fotelben, amikor a kezében ismét megszólal a telefon. Hogy felveszi-e? Az ő esetében ez már teljesen egyre megy. A török író szerint az írás titka nem az ihletben rejlik, hanem a kitartásban és türelemben Orhan Pamuk Nobel-beszéde MTl-JELENTÉS Stockholm. Tartotta magát ígéretéhez Orhan Pamuk török író, és nem tett politikai utalásokat az irodalmi Nobel-díj közelgő átvétele alkalmából elmondott beszédében Stockholmban, csütörtökön. Az 54 éves török író a díj átvétele előtt három nappal elhangzott díszbeszédét nem használta fel politikai nézeteinek népszerűsítésére, ellentétben a tavalyi díjazottal, Harold Pinter brit drámaíróval, aki dörgedelmes beszédben ítélte el az Egyesült Államok és hazája Irak- politikáját. Az irodalmi Nobel-díjasok a hagyományoknak megfelelően három nappal a díj átvétele előtt mondanak nagy beszédet Stockholmban. Orhan Pamuk politika helyett inkább bensőséges vallomást intézett két éve halott édesapjához, művészi hitvallását mutatta be műkedvelő író édesapja példáján keresztül. Pamuk édesapja sikertelen üzletember, ám rendkívül életvidám jelenség volt, és 2002-ben egyszer, mintegy mellékesen egy koffernyi kéziratot helyezett el akkor már nagy nemzetközi tekintélynek örvendő fia íróasztala mellé. A török író tétovázva, aggódva, kételyek között közelített apja írásaihoz, és erről a belső utazásról számolt be a stockholmi hallgatóságnak, miközben azt részletezte, hogy miként válik valakiből író, ami édesapjának sok fiatalkori próbálkozás ellenére sem sikerült. „írónak lenni számomra annyit jelent, mint felfedezni magunkban egy rejtett, különös második személyt, és hosszú évek türelmes munkájával lassan megismerni őt és környezetét” - mondta az író. Pamuk szerint az írás titka nem az egyszer csak hirtelen megérkező ihletben rejlik, hanem a kitartásban és türelemben, amelyre a magányos szoba mélyén az íróasztalnál nagy szükség van egy magasabb céí, az irodalom érdekében: „Az irodalom a legértékesebb dolog, amelyet az emberiség alkotott önmaga megismerésére.” Édesapja azonban az irodalom kedvéért nem volt hajlandó „sanyargatni magát. Ő inkább az életet szerette annak minden szépségével együtt.” Pamuk egészen áttételesen érintett politikai kérdéseket: a Nyugat kulturális gazdagságáról és a török irodalmi élet provincializmusáról is beszélt. A Nobel-díjas író hallgatóságát mindvégig bizonytalanságban tartotta azzal kapcsolatban, hogy vajon belső utazása végére érve beigazolódott-e félelme, miszerint édesapja jól tette, hogy meg sem próbálta kiadni írásait. Erre a beszéd utolsó részében derült fény. Pamuk leírása szerint édesapja szavak nélkül is értette, hogy írásai nem nyerték el híres irodalmár fiának a tetszését. „Apám boldog ember volt tele önbizalommal, és azt tette, amit mindig is tett: nevetett egy nagyot” - mondta. Pamuk arról is megemlékezett, müyen volt apja, mikor befejezte fia első kéziratának olvasását: szorosan magához ölelte, „és azt mondta, hogy egyszer majd megkapom azt a díjat, amelyet most nagy örömmel veszek át.” Az író szerint apja ezt nem gondolta komolyan, csak úgy mondta, ahogyan a török apák szokták fiaiknak mondani: fiú, belőled egyszer még tábornok lesz a seregben. „Nagyon szeretném, ha az apám ma itt lehetne közöttünk” - zárta beszédét Orhan Pamuk. (CTK/AP-felvétel) RÖVIDEN Esterházy Péter kitüntetése Esterházy Péter nyerte el az idei Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díjat, amelyet a nápolyi L’Orientale Tudományegyetemen vett át. Áz olaszországi irodalmi díjak sorában a legrangosabbak közé számító elismerést Campania tartomány, a Chilei Nagykövetség és a L’Orientale Tudományegyetem alapította olyan írók számára, akik nemzetük kultúráját magas szinten képviselik a nagyvilágban. (MTI) Magyár Grammy-jelöltek Budapest. Schiff András és Fischer Iván is a 49. Grammy-díj jelöltjei között van. Schiff András zongoraművész a Beethoven zongora- szonáták II. album előadásáért, Fischer Iván karmester pedig Mahler VI. szimfóniájának zenekari előadásáért kapott jelölést. (MTI) PENGE M. Csepécz Szilvia: Egyszerű viselet AB-ART, Pozsony, 2004 Előrebocsátom, M. Csepécz Szilvia Egyszerű viselet című regényét lektűrnek tartom, illetve ehhez képest szépirodalmi eru- dícióval megírt feminista lektűrnek vagy manapság divatos szingli-regénynek, amely a női- ségről és az öregedés problémájáról szól, de mégiscsak lektűrnek. Manapság nem túl szerencsés irodalmi műfajokat fontossági sorrendbe, hierarchikus rendbe sorolni, a lektűrnek és az Egyszerű viseletnek azonban mégiscsak olyan ismérvei vannak, mint a túl könnyen azonosítható történetszövés és téma, a nem túl összetett világlátás és problematika, a leegyszerűsített kérdésekre adott leegyszerűsítettválaszok. M. Csepécz Szüvia valószínűleg a közönségsiker miatt próbálta ki a lektűrregény műfaját, amely az ún. szerelmes regények hanghordozását, intonációját, közhelyeit használja feljelentésalkotásra. Műfajához M. Csepécz Szilvia EGYSZERŰ VISELET AB-ART képest a könyv leggyengébb pontjait azok a túlzottan lírai, patetikus, dőlt betűvel szedett szövegrészek jelentik, amelyek elhelyezését nem nagyon tudtam megindokolni a magam számára, és amelyek csak lazán kapcsolódnak az Egyszerű viselet sztorijához. Néhány példa: „Ki oldoz fel, ki tart meg? Meg- s fulladok a vértajték kibuggya- násáig szorító, néma tenyérmelegben. Menni készülök, hogy ne féljek. Menni készülök minden seculumban. Menekülni. Tőled, akivel egyetlen, csillapíthatatlan erekcióba sűrített testen közösködünk. Nem éppen biedermeieres képzeletemet már agyongyötörte a vágóhidak hústrancsírozó élményévé zsugorított testisége, titkos országunk kocsmai fogadkozásokká esszenciálódott. Hol voltál, míg én a puszta semmiben lobogtam?” Vagy: „Áldd meg gyönyörű gyönyörünk! Aki Istent keresi, bárhol megtalálja. Mindenkire sor kerül, miért ne higgyem ?! Madarak a megzengő égben, miért ne higgyem?! Mintha mezőkön lángoló mályva lennék, gyermekhangok, sok nyíló virág édes zenéje.’’Vagy: „Győzve, ha vesztünk, győzve, ha győzünk, mondd, énekelnél? A halál undok arc, a kés szabadon játszik. Kenyérre hull majd az első csepp vér, csak egy ringató ölre vágyom! Csitul a szorongás, lohad a láz, jajongó boldogság az este."Ezek a részletek számomra hiteltelenné teszik, s csupán egy lektűr ülusztrációjává merevítik azt a merész, bátor, szokatlanul nyers hangot, amely a regényben a női sorssal való szembenézésre buzdít. Bár ezek a részek is meglehetősen leegyszerűsítők, de éppen ezért döbbenthetik rá az olvasót egy élő, nyitott társadalmi problémára. Hiszen a regény a patriarchális, férfiuralmú rend elnyomó erejét férfiba kódolt örök lényegnek tartja, megváltoztathatatlan energiának, s a nő ennek az energiának a szenvedő alanya, a férfi vágyának kitett massza, hústömeg. Eszerint a férfi az általa berendezett társadalmi rend által olyanná erőszakolja, faragja a női húst, hogy az a férfivágyakat a leginkább kielégítse: „Ember a férfi, te meg egyél, legyél! Legyen szép, húspárnák közé vágott szemformád, póktokád, süldőhájad, majdan szopásra kész barna mellgombjaid, rózsaszínre gömbölyödött egyebeid! Legyél kívánatos, de intelligens, pláne diplomásán papírokos semmiképp! Az nem pasz- szol a havibajos XX kromoszómáidhoz. Mert a biogerjede- lemtől karcosan hamis hangjukat és őszintén őszintéden hímtagjukat nekieresztő XY-os egyedek már a puszta, amúgy értelmesnek tűnő félmondataid hallatán elállnak gyereknem- zéstől, jegygyűrű-vásárlástól... Az életcél így az íkúban marad, a vibrátor meg a fiókban.” A feminizmus így azonban csupán illusztráció marad, a szépirodalom meg lektűr. Értékelés: ##00000000
