Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-06 / 280. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 6. Sport - hirdetés Vll Bőgi Sándor Szlovákiából elsőként teljesítette a Bécs-Budapest Szupermaratont Vasakaratú vásárúti sportember ÚJ SZÓ-PORTRÉ Ilyen látvány fogadja azt, aki az egyházfai futballpályára látogat Felbőszült egyházfai lakosság, önfejű tulajdonos, tehetetlen polgármester Felszántották a focipályát Nagy sokk érte az egyházfai lakosságot. November 22-én este fél hétkor arra lettek figyelmesek, hogy szántják a focipályát. Régóta beszélték, hogy ez bekövetkezik, de mégis váratlanul érte őket. HORVÁTH PÉTER Filkász János polgármester e témával kapcsolatban nyilatkozott lapunknak: „Amikor 2002-ben a polgármesteri székbe kerültem, az első dolgom az volt, hogy rendezzem a focipálya ügyét, ugyanis az elődöm nem nagyon foglalkozott vele. Tudtam, hogy tulajdonjogi problémák vannak körülötte, és a bírósághoz fordultam. Ügyvédet fogadtam, és tárgyalni kezdtem a focipálya hét tulajdonosával, akik saját céljaikra akarták felhasználni a létesítményt. Nagyon magas pénzösszeget kértek a pályáért, viszont megegyeztünk, hogy amíg nincsenek építkezési szándékaik, addig a focipálya marad. Aztán hirtelen az egyik tulajdonos gondolt egyet, és mindenki beleegyezése nélkül felszántotta az egyik részét. Feljelentést tettem a rendőrségen, és mivel ez bűncselekménynek számít, egy hónapon belül meg kellene hozniuk a döntést.” A faluban működő focicsapat nem jelentkezett be a Pozsony-vi- dék VI. ligájába, ebben a pálya bizonytalan állapota is közrejátszott. „Nagyon sajnálom, hogy Filkász János: Talán a traktor elé kellett volna állnom? (Horváth Péter felvételei) nincs labdarúgás Egyházfán. Amikor először megválasztottak, azt ígértem, hogy újból lesz sport a faluban, hiszen én is fociztam. Ez sikerült is, igaz, csupán két évig. Sokan engem hibáztatnak, hogy ide jutottunk, de a törvényesség keretein belül minden tőlem telhetőt megtettem. Talán a traktor elé kellett volna állnom? Azt se tehettem volna meg, mert amikor tudomást szereztem arról, hogy szántják a pályát, és odamentem érdeklődni, azt mondták, ez magántulajdon, és elküldték“ - nyilatkozta a polgármester. Természetesen ezt nem hagyják ennyiben, és tervbe van véve az új focipálya kiépítése. „Nem tudom, mikorra készül el, hiszen ehhez nem kis összeg szükséges. A pályának szánt telek már megvan, és ez a falu tulajdona, tehát ilyen jellegű problémák már nem fordulhatnak elő. Megpróbálunk Európai Uniós támogatást igényelni, reméljük, hogy sikerül” - tette hozzá Filkász János. Egy ilyen kis faluban mindenki együtt él a focival, tehát a lakosság többségét mélyen érintette az ügy. „Ezzel én is így vagyok, hiszen 13 évig futballoztam azon a pályán. Ilyen esetről még nem hallottam, sajnálom, hogy pont velünk történt meg. Még egy érdekesség: a felszántást kieszközlő tulajdonosnak van egy elhanyagolt földterülete a pálya mellett, melyhez hozzá se nyúlt. Miért nem azt kezdte szántani? Gyanús, hogy ez pont a választások előtt történt. De kaptam még egy esélyt, hiszen a polgárok újabb négy évre bizalmat szavaztak nekem, és remélem, hogy a sporttal kapcsolatos céljaimat minél hamarabb meg tudom valósítani” - zárta le a beszélgetést Filkász János, a falu első embere. Utolsó helyezettként zárta az őszi idényt az újonc vezekényi labdarúgócsapat Belső gondokkal is tépázva ÚJ SZÓ-HÍR Vezekény. „Sajnos így van” - ismerte be Toncko Miklós, a ga- lántai területi bajnokság I. osztályban szereplő vezekényi futball- klub elnöke, hogy az együttes gyenge szereplésén a belső széthúzások is nagy szerepet játszottak. Az újonc néhány kiadósabb vereségbe is beleszaladt, a fiúk nem mindig tudták feldolgozni a történteket. „A vereségek széthúzáshoz vezettek, az edzéseket is kevesen látogatták. Szűk a keretünk, volt hogy nem is fejeztük be tizenegyen a mérkőzést” - summázta a nem túl sikeres őszt a klubelnök. A csapatot egyelőre továbbra is Kohut Roman irányítja - többszöri próbálkozásra sem sikerült elérnünk -, de megeshet, hogy tavasz- szal más valaki veszi át a marsall- botot. „December közepén évértékelő gyűlést tartunk, az edző kérdése is szóba kerül majd. Mindenképpen szeretnénk kiharcolni a bennmaradást. Nem lehetetlen feladat, hiszen csak három ponttal vagyunk lemaradva. A keret magja együtt marad, igyekszünk majd erősítéseket is igazolni” - vázolta a közeli vezekényi fejleményeket a tisztségviselő, aki egyben a község polgármestere is. De vajon akad-e anyagi keret a tervezett erősítésekre? „Az említett gyűlésre meg szeretnénk hívni a helyi vállalkozókat is, és a segítségüket kérni” - tette hozzá Toncko Miklós, (sk) Vásárát. A vásárúti Bőgi Sándor a Samsung Szupermaraton tizenhetedik évfolyamának sikeres teljesítését sportpályafutása legnagyobb erőpróbájaként értékeli. „A verseny krónikájában lapozgatva figyeltem fel arra a tényre, hogy ez év októberéig hazánkból még nem akadt olyan vállalkozó, aki egyéniben vágott volna neki a 345 kilométeres távnak. Gondoltam, hadd legyek én az első szlovákiai vasember, aki ráadásul magyar nemzetiségű. Azt is vonzónak tartottam, hogy a legutóbbi évfolyam résztvevői immár három fővárosban (Bécs, Budapest, Pozsony - a szerző megj.) vizitelhettek futócipőben. Ráadásul néhány kilométeren át szülőföldemen, a Csallóközben is népszerűsíthettem sportágunkat” - nyilatkozta lapunknak motivációjáról az 52 esztendős ultrama- raton-futó, aki augusztus elején kezdte el a felkészülést a szuper- maratonra. „Váltanom kellett. A legnagyobb forgalomban, esőben, szélben, tikkasztó napsütésben hetente ötször Albár és Nagymegyer között edzettem, rendre a legforgalmasabb napszakban, 8 és 12 óra között. Hétvégeken pedig versenyeken vettem részt. A szeptember kilométeradagja elérte a bűvös 1000-es határt. A szupermaraton rajija előtt úgy éreztem, csordultig vagyok a küométerekkel. Testileg, lelküeg Schmitt Pál Bőgi Sándor nyakába akasztja az emlékérmet (Új Szó-felvétel) felkészülten vártam a nagy kihívást” - emlékezett vissza a felkészülés tortúrájára a vasakarattal megáldott csallóközi sportoló, aki az október 19-23. között zajló megmérettetést sikerrel abszolválta. „Az összes útszakaszt a szervezők által megszabott szintidőn belül teljesítettem. Mondhatni napról napra javultam. Abszolút sorrendHősként a Hősök terén „Nagyon sok támogatóm megelőlegezte a bizalmat, anyagi segítségüknek köszönhetően készülhettem fel csúcsszinten a nagy megmérettetésre. Gondolok itt a rajtdíjra, a sportfelszerelésre, a vitaminokra, táplálékkiegészítőkre. Ha mindent belekalkulálok, a szuper- maratonra való felkészülés, a részvétel csaknem nyolcvanezer koronába került. A távval azonban nekem kellett megbirkóznom. Igyekezetemet, elszántságomat siker koronázta. Nem okoztam csalódást szponzoraimnak, becsülettel helytálltam” - ezek a mondatok motoszkáltak Bőgi Sándor fejében, amikor célba érkezéskor a Hősök terén Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a nyakába akasztotta az emlékérmet, (ái) ben 36 óra 26 perces teljesítménynyel a 30. helyen végeztem. Ez korosztályomban, az 50-54 éves férfiak mezőnyében a 3. helyezést jelentette számomra. Egyéniben hárman indultunk Szlovákiából, két társam, Frantisek Gallik és Jaroslav Sopuch az előírt távot szintidőre nem teljesítők listájára kerüld’ - adta közre elért eredményét, helyezését Bőgi Sándor, aki a fizikai megpróbáltatásokat jobban viselte, mint a magány óráit. „Számomra nem annyira a kilométerek, sokkal inkább a hosszútávfutó magánya jelentette a legnagyobb ellenfelet. Sehol egy ismerős arc, csak engem buzdító barát, a frissítéskor asszisztáló, célba érkezés után gyúróként, szervezőként, ügyintézőként közreműködő segítőtárs. Javamra vált, hogy Bősre nejem és szponzoraim is eljöttek, jelenlétükkel, buzdításukkal felvillanyoztak” - tárulkozott ki a külföldön is jegyzett ultramaratonista. (ái) A csallóközi Szabó Andrea kétszer állt dobogóra az összmagyar diákbajnokságon Ezüst után bravúros aranyérem UJ SZO-ERTEKELES Bük. A Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság döntőjében Szabó Andrea, a duna- szerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola 13 éves tanulója két érmet szerzett. Az alapiskolás lányok asztalitenisz-versenyében magabiztosan menetelt, majd a döntőben úgy szenvedett vereséget a délvidéki Pásztor Emmától, hogy már 2:l-re vezetett, sőt az ötödik szettben meccslabdája volt. „Tavaly harmadik lettem, idén második helyen végeztem, bízom benne, hogy jövőre már én leszek a győztes. Úgy gondolom, a mezőny nem volt annyira erős, mint egy évvel korábban” - nyüatkozta lapunknak. A középiskolás lányok versengését néhány órával az alapiskolások viadala után rendezték. A kevés résztvevő miatt Andrea is asztalhoz állhatott, és ami nem sikerült a saját korosztályában, az összejött az idősebbek között: nagyszerű teljesítményt nyújtva lett az első. „Komolyan vettem a délutáni mérkőzéseket, de talán nem annyira, mint a délelőttieket. Ennek köszönhetően felszabadultabbanjátszottam. Inkább egyfajta edzésnek fogtam fel, és annak örültem, hogy kipróbálhatom magam a néhány évvel idősebbek ellen.” A reményteljes asztaliteniszező nem bánta meg, hogy másodszor is eljutott a rendezvényre. „Nyáron nem voltunk kirándulni, ezért számomra a büki hétvége jelentette az idei kirándulást. Jól éreztem magam, tetszett a szervezés. Talán csak az a baj, hogy a kézilabdázóink nem láthatták a délelőtti pingpongversenyt, mivel éppen akkor vitték őket a fürdőbe” - zárta mondandóját Andrea. (pll) Horváth Lajos, Bük polgármestere, gratulál Szabó Andreának (Bőgi Ferenc felvétele)
