Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-02 / 252. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Hangay Enikő Csendes napjai Pozsony. Hangay Enikő fotóművész felvételeiből nyílik kiállí­tás a Fotóhónap keretében ma 15 órakor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában. A fiatal művész Csendes napok című sorozata a természet és a városi ember kapcsolatát tükrözi. A kiállítás kurátora Csízek Gabriella. Megtekinthető no­vember 30-ig. (ú) Könyvárverés a Tisza-partján Szeged. Több mint négyszáz könyv és folyóirat ritkaság kerül kalapács alá szombaton azon a könyvárverésen, melyet immár nyolcadik alkalommal rendeznek meg a Tisza-parti városban. Az aukción több szegedi antikvárium régi, ritka könyvei, össze­sen 435 tétel közül válogathatnak a licitálók. A legrégebbi árve­résre kerülő kötet egy 1655-ben Frankfurtban nyomtatott latin nyelvtankönyv, melyet egy néhány esztendővel később készült irodalomtörténeti művel kötöttek egybe. A tétel kikiáltási ára 80 ezer forint. (MTI) Gregor Józsefet méltatta a The New York Times Amerikában is tisztelték MTl-HÍR Washington. Hatalmas ember volt hatalmas hanggal és lenyűgöző színészi képességgel - írta Gregor Józsefről a keddi The New York Times. A múlt hét pénteken 66 éves korában súlyos betegség után el­hunyt operaénekesről a lap úgy írt: igazi sztár volt Magyarorszá­gon, az 1970-es évek óta a ma­gyar opera egyik meghatározó énekese volt olyan basszbariton szerepekben nyújtott teljesítmé­nyével, mint Sarastro (Varázsfu- vola), Falstaff (Falstaff) és Me- fisztó (Faust). Markáns hangjával és erős sze­repjátékával tiszteletet vívott ki az amerikai közönség körében, bár sohasem szerzett olyan hírnevet, mint hazájában, ahol a művészek­nek adható legmagasabb kitünte­tés, a Kossuth-díj birtokosa volt. Életrajzából az újság kiemelte azt az elemet, hogy 1990-ben a Szegedi Opera igazgatója lett, de lemondott, mivel el akarta kerül­ni, hogy politikai megfontolások befolyásolják művészeti döntése­it. Ez is hozzájárult népszerűsé­géhez. Az 1980-as évek végétől egyre többet utazott külföldre, Fran­ciaországba, Belgiumba, Kana­dába és az oregoni Portland Operába, ahol egészen 2002-ig rendszeresen fellépett. Állítólag a Budapesti Operával való vitája miatt vállalt több külföldi sze­replést; gyakran megfordult a Houstoni Nagy Operában és a New York-i Metben. MOZIJEGY Afrikai szeretők Carola (Nina Hoss) éppen ha­zafelé indulna kenyai nyaralásá­ról, amikor véletlenül találkozik a szamburu törzshöz tartozó Le- maliannal (Jacky Idő), aki ha­gyományos harci öltözetével és fegyvereivel igencsak lenyűgöző látványt nyújt az európai nő szá­mára. A rövid találkozásnak fa­tális következményei lesznek: Carola hirtelen úgy dönt, még­sem utazik vissza Svájcba, ha­nem Kenyában marad és megke­resi Lemaliant - barátját (Janek Rieke) viszont hazaküldi egye­dül. Az afrikai vadonban egyedül próbálja felkutatni a maszáj har­cost, mígnem Maralalban talál­kozik és összebarátkozik a né­met Elisabeth-tel (Katja Flint). A városban újra összefut Lemali- annal, s követi őt falujába, Bar- saloiba. Carola úgy dönt, végleg hátat fordít régi, svájci életének. Nem kis akadályokat kell leküz- denie ahhoz, hogy alkalmazkod­jon az afrikai vadonban uralko­dó viszonyokhoz, s új életet te­remtsen magának. Am amiről azt hitte, hogy élete nagy szerel­me, az idő múlásával rémálom­má változik. Carolának el kell gondolkoznia azon, hogyan mentheti meg magát és kétéves kislányát... A film alapjául Corinne Hof­mann Afrikai szeretők című re­génye szolgált, mely négymillió példányban kelt el világszerte. Nem mindennapi szerelmi törté­net az Afrikai szeretők - a klasszikus romantikus drámák hagyományait is szem előtt tart­va, két világ ütköztetéséből eg­zotikus, szokatlan stílusú film született. Német filmdráma. Rendező: Hermine Huntgeburth. Sze­replők: Nina Hoss (Carola), Jacky Ido (Lemalian), Katja Flint (Elisabeth), Antonio Prester (Bernardo), Janek Rieke (Ste­fan) (port.hu) A film alapjául Corinne Hofmann Afrikai szeretők című regénye szol­gált, mely négymillió példányban kelt el világszerte. Nem mindenna­pi szerelmi történet. (port.hu) Bemutatóról, tervekről és az igazgatóhiányról Hégli Dusánnal, az Ifjú Szivek művészeti vezetőjével Tánc, színház, iskola www.ifjusztvek.sk Skola tanca 2. •ifjú- S í i v e le A-^vúrTánc- eguuiies Amhq Srlv cia Pozsony •MuS* Ezt a műsort felnőtteknek ajánljuk?* Tenio program etdporücqme dospeißm .»• -s'J ■■ í eh: =,V-- .< r- -;- * -i-: h. Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes Mad'arsky umelcckv súbor Mladé srdeia Ä'!5E* Hégli Dusán Szerte az országban számos helyen bemutatta már az If­jú Szivek új, Tánciskola 2. című műsorát, a pozsonyi bemutatót immár hagyo­mányosan őszre tervezték. Novemberben 20-án 17.00- tól és 19.30-tól az Astorka Színházban láthatja a fővá­ros közönsége a nagy si­kerű Magyar tánciskola folytatását. Az Ifjú Szivek háza táján azonban a be­mutatón kívül egyéb újság is van. Erről beszélgettünk Hégli Dusánnal, az együttes művészeti vezetőjével. MISLAY EDIT Hogyan született a Táncisko­la 2.? Azt hiszem, kevés olyan gyerek van az országban, aki még nem látta a Magyar tánciskolát. Össze­sen körülbelül 120 alkalommal adtuk elő. Ez még a Broadwayn is szép szám. S mivel tájolunk, a 120 előadáshoz még hozzáadhatunk vagy 30 ezer kilométernyi buszo­zást. A gyerekek mindenhol na­gyon lelkesedtek a műsorért, és követelték, hogy menjünk újra, de ne ezzel a műsorral, hanem má­sikkal. így „kénytelenek” voltunk elkészíteni a második részt. Mit láthat a közönség a foly­tatásban? A Magyar tánciskola a Kárpát­medencei magyar tánctípusokat mutatta be, míg a Tánciskola 2. más megközelítésből, tánctörté­neti szempontból láttatja ugya­nennek a régiónak a magyar, ro­mán, szlovák, cigány táncait. Azo­kat a tánctípusokat vittük a szín­padra, amelyek még a reformkor előtt alakultak ki, amikor még nem a csárdás volt a nemzet tán­ca. Természetesen mindezt olyan formába öntöttük, hogy a gyere­(Somogyi Tibor felvétele) kék számára érthető legyen. Nem titkolt célunk, hogy ezt a műsort szlovák iskolákban is bemutas­suk, sőt, volt is már rá példa. Szeptembertől az együttes kezdeményezésére és köz­reműködésével néprajz tagoza­tos osztály nyílt a pozsonyi Du­na utcai gimnáziumban. Milyen elgondolásból indult és mekko­ra volt az érdeklődés iránta? Több fél érdeke is találkozott a néprajz tagozat elindításában. Egyrészt azoké a fiatal táncosoké, akik szeremének a Szivekben tán­colni, másrészt a Sziveké, hiszen szükségünk van utánpótlásra. S nem utolsósorban a gimnázium számára is előnyös, hogy olyan képzést tud nyújtani a diákoknak, amelyre tudomásom szerint Szlo­vákiában máshol nem nyílik le­hetőségük. Az a tizenkét gyerek, aki idén megkezdte tanulmányait a néprajz tagozaton, teljes értékű érettségit szerez, emellett népraj­zot, táncjelírást, mozdulatelem­zést, népzenét, zeneelméletet, művészettörténetet, zenetörténe­tet hallgatnak, valamint heti két- három alkalommal a Szivekben táncolnak. Vagyis Szivek-taggá váltak? Mivel az együttesnek csak 18 éven felüliek lehetnek hivatásos tagjai, a fiatalok számára létre­hoztunk egy ifjúsági csoportot, és önálló koreográfiákat is szeret­nénk készíteni velük. A csoport egyébként minden, 15-18 év kö­zötti fiatal előtt nyitott, szívesen várjuk őket, ha szeretnének tán­colni. Az ifjúsági csoportban is a szó legnemesebb értelmében vett profi munka folyik. Milyenek a tapasztalatok a harmadik évfolyamába lépett táncfőiskolával, a budapesti Táncművészeti Főiskola pozso­nyi kihelyezett tagozatával, amelynek elindításában az együttes oroszlánrészt vállalt? idén anyagi okok miatt volt né­mi gond a tanévkezdés körül, megemelkedett a tandíj is. Figye­lembe kell venni azonban, hogy Budapest számára ráfizetéses a kihelyezett képzés, és minden­képpen értékelendő, hogy végig­viszik. Amikor elindítottuk, sokan nem hittek benne, hogy működni fog a pozsonyi Táncművészeti Főiskola. Mára bebizonyosodott az ellenkezője. Sőt, vannak ma­gyarországi hallgatóink is, akik menet közben pártoltak át hoz­zánk, hiszen Győrhöz közelebb van Pozsony, mint Szombathely vagy Budapest. Az együttes székháza hama­rosan egy új kamara-színházte­remmel bővül. Túlajdonképpen a próbaterem lesz átalakítható színházterem­mé. Már régóta tervezzük, az el­múlt két évben pedig végre felpö­rögtek az események, és pénzt is sikerült szereznünk a megvalósí­tásra. December 31-ig kell elké­szülnie. Arénaszerű színpada és 90 férőhelyes nézőtere lesz. Okta­tó előadásokat szeretnénk itt tar­tani iskoláknak, de ki is lehet majd bérelni. Szívesen látunk más magyar és szlovák táncegyüttese­ket is, hogy bemutassák a műso­rukat. Arra is gondoltunk, hogy turistáknak is tarthatnánk itt előadásokat. Muszáj valamilyen irányba lépnünk, hogy a munka minőségén javítani tudjunk, mert eddig sem, és most sem úgy néz, mintha bármit is szeretne valaki a fenekünk alá rakni. Mi a helyzet az együttes igaz­gatói posztjával? Szeptember 13-áig kellett le­adni a pályázatokat. A törvény megszabja, hogy mennyi időt kell hagyni az ilyen jellegű pá­lyázat leadására. Arról azonban nem rendelkezik, hogy a leadási határidőhöz képest mikor kell lefolytatni a szóbeli meghallga­tást, vagy mikor kell kinevezni az új igazgatót. Csupán azt írja elő, hogy a miniszter által kine­vezett komisszió tagjait, vala­mint a pályázókat legalább 7 nappal a meghallgatás előtt ér­tesíteni kell. Ezenkívül azt is ki­mondja a jogszabály, hogy a ko­misszió legalább egy tagjának az együttes alkalmazottai közül kell kikerülnie. Történt valami azóta az ügy­ben? Bennünket hivatalosan még nem értesítettek. Mennyire befolyásolja az együttes munkáját az igazgató­nélküliség? A megbízott igazgatónknak, Karaba Margitnak korlátozott jogköre van arra az időre, amíg az új igazgatót kinevezik. Az Ifjú Szivek rengeteg változás előtt áll, hiszen készül a színházte­rem, egy ifjúsági csoport jött lét­re az együttesen belül, bemuta­tóra készülünk, egyszóval több olyan döntést kell hozni a na­pokban, ami nem egy-két hónap­ra, hanem több évre előre meg­határozza az együttes működé­sét. Úgy meghozni ezeket a dön­téseket, hogy az ember nem tud­ja, mi lesz az Ifjú Szivekkel hol­nap vagy holnapután, elég ne­héz. Igazából nem tudom, kinek jó ez a helyzet. Szergej Bondarcsuk rendező elveszettnek hitt filmsorozata, a Csendes Don végre képernyőre kerülhet Akárha a cári család hamvai tértek volna haza MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Moszkva. November 7-én, azaz a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulóján mutatja be az orosz televízió Szergej Bondar­csuk elveszettnek hitt Csendes Donját, amelyet a Szovjetunió végnapjaiban forgatott. Mihail Solohov nagyregényé­nek filmre vitelét 1989-ben Enzo Rispoli olasz producer kezdemé­nyezte, aki 60 millió dolláros tá­mogatást szerzett egy olasz bank­tól Bondarcsuk számára. Az orosz rendezőnek nem ez volt az első találkozása Solohowal: egyik leg­híresebb rendezői munkája az Emberi sors feldolgozása volt. Nyugati hírnevét pedig Tolsztoj Háború és békéjének nyolcórás filmeposzával alapozta meg, amelyben ő maga alakította Pier­re Bezuhovot. A filmet 1967-ben a legjobb külföldi film Oscar-díjával tüntették ki. A Csendes Dont 1957-ben Pjotr Geraszimov már megfilmesítette. Az új változat­ban a nyugati igényeknek megfe­lelően a főszerepeket olyan sztá­rokra bízták, mint Rupert Everett és F. Murray Abraham. A filmsorozat forgatása 11 hó­napig tartott, és alig három nap­pal az 1991. augusztus 19-i, Miha- ü Gorbacsov szovjet elnök elleni puccskísérlet előtt ért véget. A Szovjetunió összeomlása utáni káoszban a filmtervet felfüggesz­tették, majd 1994 januárjában a pénzzavarba került producer eltűnt a nyersfilmekkel együtt. Alig kilenc hónappal később Szer­gej Bondarcsuk meghalt Moszk­vában anélkül, hogy be tudta vol­na fejezni művét. Családja és az orosz első tv-csatorna azonban azóta is kereste a kópiát, míg vé­gül tavaly megtalálták. Az olasz féllel való hosszas tár­gyalások után a csatorna megsze­rezte az oroszországi vetítési jo­got, így kerülhet sor az egykori je­les ünnepen a bemutatóra. Ugyanakkor Rispoli megőrizte a mozifilmes változat jogát, és beje­lentése szerint a filmet hamaro­san Nyugaton is vetíteni kezdik. A film narrátora Nyikita Mihal- kov, aki szerint a Csendes Don kó­piájának visszaszerzése egyenér­tékű a cári család hamvainak ha­zatérésével. Bondarcsuk fia, Fjo­dor - aki a közelmúltban készítet­te el az afganisztáni háborúról szóló, A kilencedik század című filmet - végezte el a sorozat hét részének vágását. Számára nem csupán művészi feladat volt ez, hanem egyben segített neki újra „megtalálni” az apját, akivel a for­gatás idején összeveszett.

Next

/
Thumbnails
Contents