Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-30 / 275. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 30. Vélemény és háttér 7- Ma csak egy órácskát játszhatok. Tudod, beraktak egy felügyelőtanácsba... (Peter Gossányi rajza) A NATO szerint Afganisztán nagy fejlődésen ment át a tálibok megdöntése óta Afganisztán ma Az észak-atlanti szövetség ál­FIGYELŐ Elfajult az iraki helyzet Az amerikai védelmi miniszté­rium azt tervezi, hogy kivonja Irak nyugati részéből az ott ál­lomásozó erőit - jelentette az ABC News amerikai televíziós csatorna Pentagon-forrásokra hivatkozva. Az ABC szerint a túlnyomórészt szunnita lakos­ságú al-Anbár tartományban szolgálatot teljesítő mintegy 30 ezer amerikai katonát Bag­dad környékére csoportosítják át. Anbár tartományt az iraki felkelés fellegvárának tekintik, ahol eddig már legkevesebb 1055 amerikai katona veszítet­te életét. A The Washington Post című amerikai lap keddi számában közzétett egy, az amerikai tengerészgyalogság felderítése által készített titkos jelentést, amelyben az áll, hogy az amerikai csapatok nem képesek megfékezni a vé­res felkelést Irak nyugati ré­szén, és nem tudják csökken­teni az al-Kaida befolyását sem a térségben. A jelentés szerint ha nem érkezik továb­bi 15-20 ezer katona és több milliárd dollár fejlesztési se­gély a tartományba, akkor az ott állomásozó erők semmit sem tehetnek a helyzet javítá­sára. Ajelentés szerint a szoci­ális és politikai helyzet olyannyira elromlott, hogy az amerikai és iraki csapatok már nem képesek úrrá lenni az anbári felkelésen. Az egyik lehetséges megoldásként a je­lentés készítői azt javasolták, hogy szunnita államot kellene teremteni Anbár tartomány­ban, amelynek saját félkato­nai szervezete meg tudná vé­deni a szunnita népességet, és el tudná hárítani az iráni befo­lyást. (m) Baklövés volt az iraki háború Jimmy Carter szerint az iraki háború megindításáról hozott döntés az amerikai elnökök történetében az egyik legna­gyobb baklövés volt. Az Egye­sült Államok egykori demok­rata párti elnöke ezt a véle­ményét a CNN hírtelevízióban fejtette ki. „Be fog bizonyosod­ni, hogy az egyik legnagyobb baklövés volt, amit valaha amerikai elnök elkövetett” - fogalmazott. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az Irak elleni támadás súlyosabb külpoliti­kai hiba volt-e, mint a vietna­mi háború, úgy felelt: a kettő közelít egymáshoz, de az iraki konfliktusra valószínűleg sok­kal élénkebben fog emlékezni a világ. Carter ugyanakkor ki­jelentette: nem tekinti polgár- háborúnak az kaki belső har­cokat. „Szerintem a polgárhá­ború az irakinál sokkal súlyo­sabb állapotra vonatkozik” - fejtette ki. Carter úgy látja, Bush elnöknek ki kellene von­nia az amerikai csapatokat Irakból, amit győzelemnek le­hetne elkönyvelni, ha nemzet­közi konferenciát rendezné­nek utána a háborúról. A 2002-ben Nobel-békedíjjal ki­tüntetett, 82 éves volt elnök nem először lepte meg a köz­véleményt azzal, hogy nyűt támadást intézett Bush ellen. Októberben azért a „merev ál­láspontért” bírálta a republi­kánus kormányt, mert nem hajlandó párbeszédet folytatni Phenjannal az észak-koreai nukleáris válság rendezése ér­dekében. (m) tál a rigai csúcstalálkozóra készített összegzés emlékez­tet arra, hogy öt éve nem lé­tezett sem nemzeti kormány, sem demokrácia a közép­ázsiai országban. Mostanra viszont az afgánok megal­kották alkotmányukat, el­nök- és törvényhozási vá­lasztást tartottak, amelyen kilenc millió afgán vett részt ÚJVÁRI MARGIT A tálibok által a társadalom éle­téből kirekesztetett nők ma már jelen vannak a kormányban, és a 351 tagú nemzetgyűlésben 87 női képviselő van. A nemzetközi kö­zösség támogatásával a jogrend egyre szélesedik, a civil szerveze­tek száma gyarapodik. 4,6 millió afgán menekült visszatérhetett hazájába. 2001 óta több mint 60 ezer fegyverest sikerült leszerelni, és egy új nemzeti hadsereget létre­hozni, amelyben jelenleg 30 ezer katona van. További 35-40 ezer tagja van az afgán nemzeti rendőrségnek. Az elmúlt években több mint egymilliárd négyzetmé­tert sikerült megtisztítani az ak­náktól. Az egészségügy területén már biztosított, hogy a lakosság 77 A tanulmányt az európai unió fajüldözéssel és idegenellenesség- gel foglalkozó, brüsszeli központ­ja készítette, s annak Németor­szágra vonatkozó részeit szerdán hozták nyilvánosságra Berlinben. A jelentés készítői utaltak arra, hogy a német iskolákban gyakori­ak a fajüldöző és antiszemita je­lenségek, s az elmúlt időszakban egyre több szélsőjobboldali indít­tatású cselekményt hajtottak vég­re. A bírált jelenségek között emlí­tette egyebek között a tanul­mány, hogy például külföldi dá­kok számára megtiltják, hogy akár még csak az iskolaudvaron is anyanyelvűket használják. Egy német felmérést idézett a brüsszeli jelentés azzal kapcsolat­százaléka hozzájusson orvosi ellá­táshoz, 2004-ben ez az arány még csupán 9 százalék volt. Megindul­tak az oltási programok a lakosság egészségi állapotának javítása ér­dekében, mostanra mintegy 30 millió gyermeket oltottak be pél­dául a gyermekbénulás ellen. Miközben a tálibok uralma alatt a lányok nem és csak igen csekély számú fiú járhatott isko­lába, jelenleg 7 millió a beiskolá­zottak száma az alap- és felsőok­tatásban, 35 százalékuk lány. Az elmúlt években ezer iskolát épí­tettek, illetve nyitottak meg. A felsőoktatásban is jelentős ered­mények születtek, az országban A tálibok által a társada­lom életéből kirekesztett nők ma már jelen vannak a kormányban, és a nemzetgyűlésben. ma már 10 egyetem van, szem­ben a tálib uralom idején működő egyetlen ilyen intéz­ménnyel. Az egy főre eső nemzeti jövede­lem ma 355 dollár a három évvel ezelőtti 180 dollárral szemben. Af­ganisztánban idén 13,8 százalé­kos GDP-növekedés várható. A nö­vekedés egyik motoiját az infrast­ban, hogy az országban tanuló külföldi diákoknak jóval kevesebb esélyük van úgynevezett szakmai gyakorlatokra, annak ellenére is, hogy számos esetben német társa­iknál jobb bizonyítványt tudnak felmutatni. Az uniós beszámoló nemcsak az iskolákat említette, hanem a munkaerőpiaci helyzetet is hasonló szempontok alapján ér­tékelte. S ebben a tekintetben Né­metország ugyancsak a vádlottak padjára került, mivel a jelentés azon országok között említette, amelyek esetében a különböző cé­gek gyakorta etnikai feltételek alapján töltik be a munkahelye­ket. Végezetül az illetékes brüsszeli hatóságok egy. harmadik területet is „átvilágítottak”, mégpedig a la­káspiaci helyzet alakulását. Ber­rukturális beruházások alkotják, mostanra négyezer kilométernyi út épült meg. Nemzetközi segít­séggel a NATO és az afgán kor­mány azon dolgozik, hogy talpra állítsa a légiközlekedést. Folyik a kabuli nemzetközi repülőtér és számos regionális légikikötő kor­szerűsítése, miközben már telje­séggel működőképessé váltak. A NATO vezette nemzetközi biztonsági erők (ISAF) 2003 óta négy szakaszban terjesztették ki működési területüket az ország­ban: 2003 decemberében az észa­ki, 2005 szeptemberében a nyu­gati, 2006 júliusában a déli, 2006 októberében a keleti körzetekre. 2002 februárjában az ISAF-ot 4800 katona alkotta, jelenleg 37 ország 32 500 katonája szolgál benne. Az afgán kormány fennha­tóságának kiterjesztését, az újjá­építést és a gazdaság fejlesztését segítő tartományi újjáépítési cso­portok (PRT) első egységei 2003 decemberében jelentek meg Kun- duz tartományban. Jelenleg 25 ilyen csoport működik szerte az országban. Az ISAF segítséget nyújt továbbá az ENSZ megfelelő szakosított ügynökségeivel ka­röltve a humanitárius szállítmá­nyok eljuttatásában, az árvíz súj­totta térségek megsegítésében - áll a NATO-összegzésben. A szerző az MTI tudósítója linnek - mint a jelentésből kitűnt - ezen a téren sincs oka a büszkél- kedésre. A beszámoló ugyanis megállapította, hogy Spanyolor­szág, Olaszország és Franciaor­szág után Németország az az uni­ós tagállam, amelyben, az ott élő külföldieknek a lakáshoz jutás te­rén meglehetős megkülönbözte­téssel kell szembenézniük. Általánosságban a tanulmány arra a következtetésre jutott: a faj­üldöző, rasszista, idegenellenes jelenségek, illetve erőszakos cse­lekmények az elmúlt időszakban Németországban, Dániában, Franciaországban és Szlovákiá­ban növekedtek leginkább. Külön kiemelte a romák elleni erősza­kot, továbbá az erősödő iszlámel- lenességet, illetve antiszemitiz­must. Szlovákiát is elmarasztalta fajüldöző jelenségek miatt egy brüsszeli jelentés Idegengyűlölet Németországban MT1-F1GYELŐ KOMMENTÁR Francia kór MAL1NÁK ISTVÁN Fontos döntések várnak az elkövetkező hetekben-hónapokban az EU-ra, ezért különösen rossz, hogy a kontinens egyik vezető ha­talma, Franciaország az utóbbi időben teljesen kiszámíthatatlan­ná vált. Mindig is szívesen éreztették a többiekkel saját arisztokra­tizmusukat a franciák. De tavaly május vége óta, amikor a francia szavazók elutasították a francia vezénylettel kidolgozott európai alkotmányt, a párizsi nyilatkozatok ellentmondásossága felerősö­dött. Most tetőzik ez a folyamat, hiszen mindent a túl korán kezdődött elnökválasztási kampánynak rendelnek alá. A politika ellentmondásainak azonban mélyebb társadalmi okai is vannak- elég a külvárosi zavargásokra vagy az azokat követő, a munkajogi reform miatti országos megmozdulásokra utalni. És amiért me­gint nagyon szégyellni fogják magukat a franciák, úgy mint 2002- ben: az utóbbi napokban, pontosabban amióta Ségolene Royal lett a baloldal elnökjelöltje, a szélsőjobboldali Le Pen népszerűsé­ge alaposan megugrott. Egyesek még azt sem tartják kizártnak, hogy 2007 áprilisában megismétlődhet a 2002-es forgatókönyv: a jobb- és a baloldal úgy kiütötte egymást, hogy Le Pen nevető har­madikként bekerült a 2. fordulóba, s a franciák keserű szájízzel kénytelenek voltak újraválasztani Chiracot. A Le Pen-jelenség egyik oka lehet a csinos, szimpatikus Ségo asszony elképesztő populizmusa, amellyel legvalószínűbb jobbol­dali riválisán - a kormánypárti UMP-nek még nincs hivatalos el­nökjelöltje, több vasat is tart a tűzben -, a magyar származású Ni­colas Sarkozyn is túltesz. Nemcsak ez utóbbi, hanem Ségo is a va­gyonosabb középrétegeket szólítja meg, a mintegy húsz százalé­kosra becsült szavazóerőt képviselő, politikailag ingadozó hagyo­mányos munkásrétegek pedig Le Pen felé fordultak. A politikai elit nem a feszítő társadalmi problémákkal foglalkozik, hanem: a jobboldal harcol a baloldallal. A jobboldali kormány tagjai egy­mással, például Villepin kormányfő Sakozy pártelnökkel-belügy- miniszterrel. Sarkozynek, Chirac korábbi puszipajtásának most az államfő is ott tesz be, ahol csak tud. Még uniós ügyekben is ta­pasztalhattuk azt, ha Sarkozy mondott valamit, Chirac rögtön megkontrázta. Mindennek oka egyes elemzők szerint az lehet, hogy mindkét tá­bor vezető politikusai lényegében egy tőről fakadnak, a híres ENA-n, az 1945-ben alapított Közigazgatási Főiskolán végeztek. Az utóbbi időben sokat beszélnek az új politikusnemzedékről, de ez mintha az ENA-t jelentené, amely kinevelt egy zárt politikai eli­tet. Amely pedig a köztársaság, s az azt megtestesítő hatalmas köztisztviselői réteg érdekeit képviseli, csak utána következik a jobb- vagy baloldaliság. Az ENA-n végzett a szocialista Ségo asszony, onnan ismeri őt a jobboldali Villepin kormányfő, és ott szerzett diplomát több mostani konzervatív miniszter. Sőt még Chirac elnök is, bár a hírek szerint őt ifjonti kommunista múltja miatt csak a felesége családja tudta oda benyomni. Sarkozy kivé­tel, talán ezért is viseli el őt nehezen a hagyományos elit. JEGYZET Született férj PUHA JÓZSEF Csak most, hogy leültem a számítógép elé, jutott eszem­be: párommal hajdanán meg­egyeztünk abban, kapcsola­tunk válságának első jele az lesz, ha asszonynak szólítom. Ezért, amikor valaki asszony­nak nevezi feleségét, élettár­sát, beleborzongok. Jegyzetem főszereplője egy munkásember, gyakran uta­zom vele az autóbuszon, ma kiderült, neki is van asszony­kája. A férfiról lerí, hogy álta­lános iskolából maradt ki, és valóban, a minap elárulta, hogy neki bizony hat elemije van. Ezzel nincs gond, de az­zal igen, hogy az illető megle­hetősen primitív és arrogáns. Mindezek mellett szeret a kö­zéppontban lenni, élvezi, ha sokan figyelik. Amikor nincs társa, akinek mondhatná a magáét, hát önmagának mondja. Ráadásul nagy han­gon beszél, az is kénytelen vé­gighallgatni sületlenségeit, aki nem akarja. Ma mellém ült. Miután elterebélyesedett mellettem, összeért a tekinte­tünk, s erre bejelentette, alig várja, hogy hazaérjen, s ott­honjói megszeretgesse az asszonyt. Csak az imént tuda­tosult bennem, hogy asszony­nak nevezte párját, az általa használt ige ugyanis az adott pillanatban eltörpítette a kife­jezést. Először rácsodálkoz­tam, hogy van párja, mivel ed­dig azt feltételeztem róla, egyedül, esetleg idős szüleivel él. Elképzeltem, milyen lehet a hölgy, azóta egyfolytában ő jár a fejemben. Lehet, hogy igazi háziasszony, aki munka után tanul a gyerekekkel, és mindig meleg vacsorával várja a férjét? Nem hinném. Akkor bizonyára felhívná párja fi­gyelmét a rendszeres tisztál­kodásra, és születésnapjára venne neki egy normális tás­kát, hogy lecserélhesse végre a gyerektől örökölt ütött-ko- pott kisiskolás táskát, amelyből a múltkor, amikor szintén mellém ült, hangyák másztak át a lábamra. Szerin­tem a hölgy inkább olyan le­het, aki férje szülinapjára itó- kát vesz, és közösen elfo­gyasztják. Akivel együtt jár kocsmázni, s miután berúg­nak, egymásnak esnek. Hol szeretnek, hol veszekednek. Közel másfél óra telt el a tör­téntek óta. írom a jegyzetet, s még mindig a hölgyre gondo­lok. Aki most épp talán házas­társi tennivalóit végzi, és köz­ben csuklik, mert egy idegen emlegeti. S az az idegen min­den bizonnyal sosem tudja meg, hogy a hölgy sajnálatra méltó-e vagy sem. Talán nincs is miért sajnálni, mivel neki minden úgy jó, ahogy van, az ő számára talán a párja a főnyeremény, a született férj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents