Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-29 / 274. szám, szerda
22 Sport ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 29. www.ujszo.com Tóth Lászlónál kiütközött a hiányos felkészülés Egy győzelem, egy vereség ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Szkopje. A szlovák kick-box- küldöttség mindkét magyar nemzetiségű tagja, Tóth László és Tóth Zsolt is érem nélkül távozott a WAKO világszervezet égisze alatt rendezett Európa-bajnokságról. A 2005-ben WKA-kontinensviada- lon aranyérmes Tóth László nem tagadta, csalódott. „Első ellenfelemet, egy bolgár srácot legyőztem. A második meccsen egy dán versenyző ellen bunyóztam, akit korábban már kétszer megvertem. Most sajnos nem sikerült, mert az erőnlétem nem volt a kívánt szinten, és így nem bírtam a végét*’ - foglalta össze szkopjei szereplését a somodi versenyző, aki light- contactban a 74 kg-osok mezőnyében indult. A kassai klub Do- ky néven ismert sportolója elsősorban nem megfelelő felkészülésében kereste a hibát. „Csalódott vagyok, hogy nem jött össze egy jobb eredmény, mert talán más sorsolással szerezhettem volna egy bronzérmet. Másrészt, így kell nekem, hiszen nem volt ideális a felkészülésem, ezért tulajdonképpen reális, amit elértem” - mondta önkritikusan Tóth László. A pozsonyi Tóth Zsolt névrokonához hasonlóan egy győztes és egy elvesztett küzdelem után volt kénytelen búcsúzni a kontinens- viadaltól. (bt) Tóth Lászlónak nem a tervek szerint sikerült az Eb (Képarchívum) BAJNOKI PONTOKÉRT Asztalitenisz FÉRFI EXTRALIGA, 5. forduló, PK Komárno/Sahy-UKF Nitra 1:9, a hazaiak mérkőzés nélkül szereztek pontot; Mostex Raca-Topvar Topolcany 8:2; Centrum Zilina-HCH Cadca 0:10; SKST Ruzomberok-MSK Malacky 7:7, Durkov-SKST Bratislava 0:10; Komárno/ Sahy-Topolcany 4:8, hazai pontok: Gáspár 2,5, Machalík 1, Hrabsky 0,5; Raca-Nitra 8:3; Ruzomberok-SKST Bratislava 5:8; Durkov-Malacky 6:8. Az állás: 1. Cadca 27, 2. SKST Bratislava 25, 3. Raca 23, ... 9. Topolcany 11, 10. Komárno/Sahy 9. NŐI EXTRALIGA, 5. forduló: Topvar Topolcany A-TJ Trnávka Bratislava 10:0; Topvar Topol- cany B-MSK Malacky 6:4; Du- najská Streda-Viktória Trnava 4:6, hazai pontok: Kreskócziová, Andelová 2-2; SKST Ruzombe- rok-Doprastav Zvolen 3:7; STO Valaliky-SOG Nitra - elmaradt, a vendégek betegség miatt nem érkeztek meg a bajnokira; Topolcany A-Malacky 10:0; Topolcany B-Tmávka 10:0; Ruzomberok- Nitra - elmaradt, a vendégek betegség miatt nem érkeztek meg a bajnokira; Valaliky-Doprastav Zvolen 5:5. Az állás: 1. Topolcany A 27, 2. Dunajská Streda 21, 3. To- polcany B 21, ... 9. Trnava 13, 10. Trnávka 9. (sita) Biliárdban hetedik csapataranyát nyerte az 1. BC Komáromi egyeduralom UJ SZO-ERTESULES Komárom. Ismét a komáromi I. BC klubcsapata szerezte meg a biliárd extraliga bajnoki címét. Ezzel nem csak megvédték, de immár sorozatban hetedik alkalommal bizonyították be a fiúk, hogy ebben a sportágban bizony egyeduralkodók a hazai mezőnyben. Ez jó is, meg nem is. Jó, mert bizonyítja tudásbeli fölényüket, hiszen bajnoknak lenni jó dolog, de a másik oldalon sajnos azt is jelzi, hogy a többiek képtelenek felnőni melléjük. A komáromi trió, Jaroslav Polách, Ján Kucsera és Petrovics Zoltán nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. A nemrégiben Németországban megrendezett Bajnokcsapatok Európa-kupáján sem lehetett rájuk panasz, hiszen a nagyon erős mezőnyben (16 csapat indult) az 5. helyet szerezték meg. Idehaza pedig nemcsak csapatban, hanem egyéniben is a komáromi fiúk állnak a ranglétra élén. Az idei országos egyéni bajnokság döntőjét is (14 golyós formáció) a komáromi I. BC klub két versenyzője, Polách és Petrovics vívta. Az előbbi győzött, megszerezve ezzel immár tizenötödik egyéni országos bajnoki címét. Egyúttal mindketten megszerezték a 2007-es Európa-bajnoksá- gon való indulás jogát, (kg) Az országverő komáromi biliárdosok, balról: Ján Kucsera, Jaroslav Polách és Petrovics Zoltán (A szerző felvétele) (Re Ute rs-f e I véte I) Maradonát csodálta, ma őt csodálják Fabio Cannavaro labdaszedő volt Maradona meccsein, ma a futball mellett jótékonysági alapítványt vezet Nápolyból Európa csúcsára Az európai szakújságírók szavazatai alapján idén Fabio Cannavaro kapta az Aranylabdát. Figyelembe véve a France Football által felsorakoztatott legfőbb kritériumokat, nincs ebben semmi meglepő. FOCIT1PP-PORTRÉ A szaklap ajánlása szerint az Aranylabdát olyan játékosnak kell adományozni, aki az adott évben egyénileg és csapatával is kimagasló sikereket ér el. Emellett azonban fontos, hogy a díjazott ne csak tehetséges legyen, hanem képviselje a fair play-szellemet is. Fabio Cannavaro megfelel ezeknek a követelményeknek. Tavasszal a Juventus színeiben bajnoki címet szerzett, de ennek még nem örülhetett, mert az olasz szövetség az elmúlt két bajnoki aranyat elvette a torinóiaktól. A legnagyobb sikert azonban a németországi vb jelentette, melynek végén Cannavaro az olasz csapat kapitányaként emelhette fel a vüágbajnoki trófeát. Természetesen bekerült a torna all- star tizenegyébe is (akárcsak a 2000-es Európa-bajnokságon). A világbajnokságon az olaszok védelmének igazi karmestere volt, a csapat összesen két gólt kapott 690 perc alatt. Júliusban aztán átigazolt az évek óta eredménytelen Real Madridhoz. Imádta Maradonát Fabio Cannavaro Nápolyban született, egy nővére (Renata) és egy öccse (Paolo, aki jelenleg a Na- poliban futballozik) van. A nyolcvanas évek vége ideális környezet volt számára ahhoz, hogy egy életre a futball szerelmese legyen. Ciro Ferrara, Alemao, Careca, Cameva- le és az isteni Maradona - ilyen játékosok futballoztak az 1989-ben UEFA-kupa győztes nápolyi csapatban. Fabio 11 évesen kezdett el a Napoli kölyökcsapatában focizni, és éveken keresztül nézhette a nagyok játékát labdaszedőként. Maradómért olyannyira rajongott, hogy az 1990-es világbajnokság nápolyi elődöntőjén (ahol ugyancsak labdaszedőként asszisztált) nem az olaszoknak, hanem az argentinoknak drukkolt - elvégre Diego akkor náluk játszott. Később a példaképei közé került Ciro Ferrara is, akitől zöldfülűként mindent elsajátított a védekezés mesterségéből. Pokol és mennyország Alacsony testalkata (176 cm) ellenére kiváló rugói vannak. Az 1998-as világbajnokságon Maidini kapitány rábízta a nála egy fejjel magasabb Tore-Andre Flo őrzését a nyolcaddöntőben: a norvég csatár leradírozása volt Cannavaro pályafutásának első emlékezetes momentuma. Két évvel később aztán a hollandok elleni Eb-elődöntőben nyújtott játékát sokan a futballtör- ténelem egyik legnagyszerűbb pillanataként őrzik. Hosszú pillanat volt: az olaszok Cannavaro vezérletével kilencven percen keresztül heroikus küzdelemben őrizték tíz emberrel a gólnélküli döntetlent a nyüvánvalóan erősebb, csúcsformában lévő házigazdákkal szemben. A franciák elleni döntőben aztán jött Wiltord és Trezeguet - Olaszország romokban hevert. Idén nyáron azonban a sors kiegyenlítette a számlát, a Squadra Azzurra megszerezte negyedik világbajnoki címét - és ebben a legnagyobb szerepe Fabio Cannavaró- nak volt. Hátvéd, szmokingban Az Aranylabdát Cannavaro előtt háromszor kapta meg védőjátékos, Franz Beckenbauer kétszer, Matthias Sammer pedig egyszer (a kapus Lev Jasin is kapott egyet). Köztük és Cannavaro között azonban van egy óriási különbség. Amíg a németek szervezőnek sem voltak utolsók, addig az olasz klasszikus védőjátékosként érdemelte ki a díjat. Persze Cannavaro-féle klasszikus védőjátékosból évtizedenként ha egy születik. Az olasz a legrázósabb helyzetekben is megőrzi hidegvérét, eleganciáját és sport- szerűségét - ez emeli őt a legnagyobbak közé. Szinte minden meccsen láthatunk tőle egy ollózást vagy egy sarkazást kiélezett szituációban: a tekintélyét is inkább ennek köszönheti, mint a hátvédekhez illő durva belemenések- nek. A Juventusszal az előző két BL-idényben 18 mérkőzésen mindössze 31 szabálytalanságot követett el. Első torinói szezonjában, a 2004/05-ös évben pedig csapata minden bajnoki találkozóján pályára lépett, és mindössze kétszer kapott sárga lapot. Szexszimbólum Fabio Cannavaro 18 évesen ismerte meg jelenlegi feleségét, Dánielét. Romantikus szerelmük emlékét talán máig őrzik azok a nápolyi falak, amelyekre Cannavaro felfirkálta a lánynak írott üzeneteit. Később az ő testét firkálták össze különböző tetoválószalonokban: a lábára egy napot, a kezeire gyermekei és felesége nevét varratta. Talán ez is közrejátszott abban, hogy egy internetes szavazáson az olasz hölgyek a világbajnokság legszexisebb focistájának választották. Jelenleg gyermekkori ideáljával együtt vezetnek egy Fondazi- one Cannavaro Ferrara nevű jótékonysági alapítványt, amellyel egy nápolyi kórháznak próbálnak rákkutatáshoz és speciális műtétekhez szükséges eszközöket beszerezni. Cannavaro számára különösen fontos a város, ahol felnőtt. Korábban már bejelentette, hogy a Real Madrid után Nápolyban szeretné befejezni pályafutását, testvére oldalán. De az Aranylabda elnyerése utáni egyik első nyilatkozatában is megemlítette szülővárosát: „Szeretném ezt a trófeát elvinni Nápolyba, mert a város nehéz időket élt át mostanában. El szeretném mondani a nápolyi srácoknak, hogy higyjenek az álmaiknak, mert azok egyszer beteljesülhetnek.” (ktn) Houllier botrányt emleget Cannavaro Aranylabdája miatt egész Franciaország háborog. Az elégedetlenkedő edzőkön kívül a nyilvánosság is Thierry Henry mellett áll. A hangulat puskaporos. Marcello Lippi szerint nincs kétség afelől, hogy Cannavaro volt a világ- bajnokság legjobb védője, és Diego Maradona is Cannavaro oldalán áll. A legtalálóbb megjegyzést mégis Eamon Dunphy ír szakújságíró tette: „Ha Rio Ferdinand megér egy hétre 120 ezer fontot, akkor Cannavaro százmilliót egy napra.” Raymond Domenech, a franciák szövetségi kapitánya jó futballistának tartja Cannavarót, de szerinte a szezon egészét tekintve Henry jobban megérdemelte volna az Aranylabdát. „Botrány! Más játékosokkal összehasonlítva egyáltalán nem érdemli meg a győzelmet. Aki látta legutóbb John Carew ellen a Bajnokok Ligájában, az megértheti, mennyire visszataszító döntés született” - tajtékzott Gerard Houllier, a Lyon edzője, (ktn) AZ EDDIGI ARANYLABDASOK 1956: Sir Stanley Matthews (angol) 1957: Alfredo di Stéfano (spanyol) 1958: Raymond Kopa (francia) 1959: Alfredo di Stéfano (spanyol) 1960: Luiz Suarez (spanyol) 1961: Enrico Omar Sivori (olasz) 1962: Josef Masopust (csehszlovák) 1963: Lev Jasin (szovjet) 1964: Denis Law (angol) 1965: Eusebio (portugál) 1966: Bobby Charlton (angol) 1967: Albert Flórián (magyar) 1968: George Best (északír) 1969: Gianni Rivera (olasz) 1970: Gerd Müller (nyugatnémet) 1971: Johann Cruyff (holland) 1972: Franz Beckenbauer (nyugatnémet) 1973: Johann Cruyff (holland) 1974: Johann Cruyff (holland) 1975: Oleg Blohin (szovjet) 1976: Franz Beckenbauer (nyugatnémet) 1977: Allan Simonsen (dán) 1978: Kevin Keegan (angol) 1979: Kevin Keegan (angol) 1980: Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet) 1981: Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet) 1982: Paolo Rossi (olasz) 1983: Michel Platini (francia) 1984: Michel Platini (francia) 1985: Michel Platini (francia) 1986: Igor Belanov (szovjet) 1987: Ruud Gullit (holland) 1988: Marco van Basten (holland) 1989: Marco van Basten (holland) 1990: Lothar Matthäus (német) 1991: Jean Pierre Papin (francia) 1992: Marco van Basten (holland) 1993: Roberto Baggio (olasz) 1994: Hriszto Sztoicskov (bolgár) 1995: George Weah (libériái) 1996: Matthias Sammer (német) 1997: Ronaldo (brazil) 1998: Zinedine Zidane (francia) 1999: Rivaldo (brazil) 2000: Luis Figo (portugál) 2001: Michael Owen (angol) 2002: Ronaldo (brazil) 2003: Pavel Nedved (cseh) 2004: Andrij Sevcsenko (ukrán) 2005: Ronaldinho (brazil) 2006: Fabio Cannavaro (olasz) I I Í Í i i i I i < ( i ( I I (
