Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-27 / 272. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 27. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Rumsfeld rendelte el Janis Karpinski volt amerikai dandártábornok, az iraki fegyintézetek volt amerikai parancsnoka azzal vádolja Donald Rumsfeld nemrég leváltott amerikai védelmi minisztert, hogy személyesen ő rendelte el a foglyok kínzását. „Láttam egy Donald Rumsfeld által aláírt emlékeztetőt e kihallgatási módszerek alkalmazásáról - mondta Karpinski asszony az El País című madridi lap szombati számában megjelent beszélgetésben. - A neve fölött ott volt a saját kezű aláírása (...), a dokumentum margójára pedig ezt írta: Gondoskodni arról, hogy betartsák.” Janis Karpinski volt az amerikai katonai hierarchia egyetlen magas rangú tagja, akit megbüntettek - lefokoztak, továbbá megrovással és pénzbírsággal sújtottak - az iraki Abu Graib börtönében folytatott kínzások ügyében. Karpinski most hajlandó tanúskodni abban a perben, amelyet egy nemzetközi jogászkollektíva indított november 14-én Németországban Rumsfeld és több más magas rangú amerikai vezető ellen az Irakban és a kubai Guantána- món folytatott kínzások miatt. Néhány a volt börtönparancsnok által említett módszerek közül: a foglyokat arra kényszerítették, hogy hosszú ideig álljanak; nem engedték aludni őket; összezavarták étkezési időrendjüket; teljes hangerővel kellett zenét hallgatniuk; olyan helyzeteket teremtettek, hogy a foglyok kényelmedenül érezzék magukat. „Rumsfeld engedélyezte e speciális technikákat” - mondta az inteijú- ban Karpinski asszony. Szerinte az egész 2003 szeptemberében kezdődött Geoffrey Miller tábornoknak, a guantánamói börtön főparancsnokának iraki látogatásával. „A védelmi miniszter küldte oda, hogy megtanítsa a katonai hírszerzés tagjait a Guantánamón már addig is alkalmazott kihallgatási technikákra” - tett hozzá. (MTI) Janis Karpinski kontra Donald Rumsfeld (Reuters- és SITA/AP-felvétel)- Fiam, ha nem választanak meg újra polgármesternek, el kell menned dolgozni... (Peter Gossányi rajza) Akkor ragadtak rá az ügynökök, amikor a nyolcvanas években az NDK-ban járt Kohlért is figyelte a Stasi Már átböngészte a Stasi rá vonatkozó aktáit (SITA/AP-felvétel) Horst Köhler jelenlegi államfőt is megfigyelte annak idején az egykori NDK volt állambiztonsági minisztériuma, a Stasi. PIETSCH LAJOS A Der Spiegel című hamburgi hírmagazin számolt be erről legfrissebb számában a Stasi aktáit vizsgáló német szövetségi hivatal, az úgynevezett Birthler-hatóság egyik képviselőjére hivatkozva. Az elnöki hivatal szóvivője tegnapi nyilatkozatában megerősítette a Der Spiegel értesülését, hangoztatva, hogy Kohlért a hivatal már korábban tájékoztatta, s az államfő néhány héttel ezelőtt áttanulmányozta a Stasi rá vonatkozó aktáit. A hajdani kommunista német állam hírhedt titkosszolgálata- műit az iratokból kitűnt - már a nyolcvanas évek elején ráragadt Köhlerre, amikor a jelenlegi elnök- akkoriban a német szövetségi pénzügyminisztérium magas rangú munkatársaként az NDK-ban járt. Ezt követően a Der Spiegel információi szerint éveken keresztül figyelték Kohlért. A Stasi rendszeresen kémkedett olyan nyugatnémet politikusok után, akik annak idején az NDK- ban tettek látogatást. Korábban már ismertté vált, hogy a Stasi az 1968 és 1972 közötti bonni parlament legtekintélyesebb tagjai közül többet megfigyelt, s róluk aktát vezetett. Köztük szerepelt Willy Brandt egykori kancellár, Herbert Wehner, a szociáldemokrata Bundestag-frakció korábbi elnöke, valamint Franz Josef Strauss, a bajor CSU elnöke, aki az ötvenes években védelmi miniszter volt az akkori bonni kormányban. A megfigyeltek többségét a Stasi csak „felhasználta”, néhá- nyan azonban együttműködtek a titkosszolgálattal. A szerző az MTI berlini tudósítója JEGYZET Hétköznapi kisfasisztáink NÉMETH ZOLTÁN Idős férfi várakozik. Alázatos, meggörnyedt alakja valamiképpen a tizenkilencedik századi Mikszáth-novellák némely szereplőinek testtartására emlékeztet. Nagy a csönd, hiszen vagy fél percig nem történik semmi. Akkor az idős, keszeg termetű férfi újra megszólal: legyen szíves bekapcsolni a telefonom. A mobüszolgáltatók ügyfélszolgálatára kiképzett hivatalos célszemély lassan felveti a tekintetét, ránéz az idős emberre, majd maga elé néz. Újabb fél percig megint csak nem történik semmi, egy-két elkésett légy dünnyög a sarokban. Akkor megszólal: nem tudja bekapcsolni a telefonját? Az idős, kopott, meglehetősen siralmas öltözékben görnyedő alak reszketeg hangon válaszol: nem tudom, legyen szíves bekapcsolni. De a mondatot nem követi sem válasz, sem mozdulat az asztal másik feléről, a célszemély maga elé néz. Fél perc után az idős férfi megembereli magát, mobütelefonját lassan ráhelyezi az asztalra, a célszemély elé: legyen szíves bekapcsolni, kérem szépen, mondja remegő, alázatos hangon. Egy perc is eltelik, mire a mobil- szolgáltató alkalmazottja megszólal: nem tudja bekapcsolni? Újabb egy perc, az alkalmazott kolléganője oldalról csöndben figyeli az eseményeket, amikor a húszas évei végén járó célszemély lassan felemeli hosszú, vékony tollát, és mintha szarba nyúlna vele, a toll végével megpiszkálja az öreg mobütelefonját, maga felé fordítja, majd a tollal a magasból, felülről, valami utánozhatatlan, felsőbbrendű undorral megnyomja a gombot, s aztán újra a csönd semmijébe mered. Az öreg kézbe veszi a telefont, és megszólal: nem tudom beleütni a számokat, de ide van írva a PIN kód a hátuljára. Elkoszolódott csík, talán ragtapasz látható a telefon hátulján, rajta számok. A mobilszolgáltató fokozódó undort tükröző arccal válaszol, kb. egy, megint csak végtelennek tűnő perc elteltével: nem tud beírni négy számot? Arcán néma röhögés, de nem csinál semmit, meg sem mozdul. Az öreg ácsorog, segélykérőén néz körül, kezében a telefon. A mobüszolgáltató alkalmazottja most már annyira fensőbbséges, undorodó arcot visel, amelyről könnyűszerrel leolvasható: legszívesebben felkelne és - ha nem sajnálná cipőjét - kirugdosná az öreget a helyiségből. De meg sem mozdul, néz az öregre, mint a hóhér, amikor az kiváija a vonagló test megsemmisülését, felsőbbrendű, gúnyosan türelmes, néma röhögéssel. Nem üti be a számokat, hiszen élvezi az előadást, nyüt színen élvezi a szerepét. Az öreg áll, sőt ácsorog, nyöszörög valamit magának. Majd lassan, mérhetetlen lassúsággal kikopik a helyiségből, elkoszolódott alakja belesimul a szürke utcaképbe. Közben eltelt néhány perc, zümmögnek a legyek. A mobilszolgáltató trónja mozdul pár centimétert, könnyedén felemel egy papírlapot. Hétköznapi kisfasisztáink. ' KOMMENTÁR Nem vágta ki a Rezest BARAK LÁSZLÓ Közhely, hogy - finoman szólva - nem lehet egy fehérszemély egyszerre örömlány meg szűz is. Van e tárgyban vulgárisabban megfogalmazott definíció, amely a nemi közösülés meg az árverezés dilemmáját feszegeti - vagylagos alapon. Érdekes, ám korántsem meglepő, hogy az efféle népi bölcsességeket általában a politikusok meg a köznép hagyják figyelmen kívül. Előbbiek nyüván abban bízva, hogy az általában közéleti fáziskésében lévő, azaz mindig későn kapcsoló köznép úgy hülye, ahogy van. Be is jön szülte mindig a politikusi számítás. Annál is inkább, mivel szülte soha nem lett még szalonna egyetlen kutyálkodó politikusból sem. Természetesen megint Robert Ficóról van szó, még ha nem is csak róla. Ugyanis némelyik politikus, legyen bár a hatalom csúcsán, vagy épp egy lábsza- gú vidéki önkormányzatban, mind egyforma. Akárcsak a nők... No és a férfiak...! Maradjunk azonban egyelőre a jelenlegi szlovák miniszterelnöknél. Bár a képmutatás, a porhintés, a hazudozás, a kivagyi sóderolás tárgyában nem igen lehet vele kapcsolatosan újat mondani. Nyüvánvaló, hogy legfrissebb színjátéka, amelynek köszönhetően az a Július Rezes került az áüami többségű Transpetrol Rt. legfelesőbb vezető testületébe - aki néhai apukájával együtt or- szág-vüág szeme láttára nyúlta le kassai vasművet -, csak a jéghegy csúcsa. Pedig amíg ellenzéki vezér volt Fico, állandóan tele pofával prédikált a pártérdekeken, sógorságon-komaságon alapuló állami protekcionizmus eüen. Tegyük hozzá, többé-kevésbé joggal, hiszen a jelenleg eüenzéki státusra kárhoztatott Dzurinda-adminisztráció idején sem volt, enyhén szólva, szeplőtlen a kincstári káderpolitika. Hajjaj! De hát most már „csak” annyiban snassz ez a szóban forgó urakra és hölgyekre nézvést, hogy, lévén ellenzékiek, jelenleg ők azok, akiknek kötelességük, nem kevésbé pedig érdekük szemrehányást tenni Ficónak a pártos önzésen, a sógorságon-komaságon alapuló állami protekcionizmus miatt. Holott az e műfajban annak idején már-már világcsúcsokat döntögető Meciar-rezsim lebukását követően sem vitte el a balhét tulajdonképpen senki a vonatkozó disznó- ságok miatt. Fogadni lehet hát arra, hogy az ügyeletes és aktuális kutyaugatás ellenére ezúttal is szépen halad majd tovább a karaván. Nem jó ez így. Hiszen a legfontosabb hatalmi-gazdasági posztokra beültetett „mi kutyánk kölykei”, azaz a saját csemeték, bácsikák, nénikék, ivócimborák, lyuksógorok, szeretők, nem utolsósorban hétpró- bás latrok mindenekelőtt a szerencsétlen adófizetők, vagyis a köznép pénzével, annak családi költségvetésével hazardíroznak továbbra is. Míg a közvélemény-kutatók, mintha kincstári megrendelésre, akkordban mérik a jelenlegi kormánypárti „keresztapák” eget verő népszerűségét még műidig... Az isten tudja csak, mi lesz ebből már megint. Vagyishogy épp olyan egyszerű a képlet, mint amüyen általában. Addig járnak majd a korsók a kútra, amíg el nem törnek. Az efféle baleset azonban sajnos korántsem jelenti minden esetben azt, sőt, hogy az eltört korsók helyett nem lesznek megint újak, mások... Általában ugyanis csak az aktuális klientúra változik. Csupán a vesztesek társasága konstans. Mármint a cirkusz közönsége. A porondon szűzleányokat alakító szemfényvesztők közben számolatlanul és sikerrel abszolválják tovább egyre perverzebb numeráikat. Tehetik, hiszen a közéleti fáziskésésben leledző, jellemzően mindig későn kapcsoló nagyérdemű, ugye, jó ideig a saját szemének sem hajlandó hinni... FIGYELŐ Újra angolul Amerikában Az amerikai rendőrök újra angolul fognak beszélni, mind több városban döntenek ugyanis úgy, hogy évtizedek óta használt furcsa, kódolt kommunikációjuk helyett a jövőben közérthető nyelven kell érintkezniük - adta hírül a Voice of America (VOA) rádió. Bárkinek, aki látott már amerikai filmet és benne rendőröket, nem szokatlan az, hogy az amerikai zsaruk üyesféle beszélgetéseket folytatnak a központtal: Hármas egység, hall engem? 10-4, bázis; Mi a 10-20? 10-4; Van egy 10-42-őm; 10-4; Roger that (rendben), 10-37. Ez nem más, mint zsarunyelv. De nem a rendőrök találmánya, a legtöbb 10-es kezdetű kódolt üzenet ugyanis a kamionosoktól származik. A10-4 például azt jelenti, hogy „üzenetet vettem”, a 10-20 valakinek a helyét jelöli. A 10-17 jelentése „komoly”, ha ezt üzeni egy rendőr, vészhelyzetbe került. Ez a sajátos argó a 20-as évekre vezethető vissza, amikor a rendőrségnek csak egyetlen frekvencia állt rendelkezésére. Ezért a közléseknek rendkívül rövideknek kellett lenniük, a 10-4 kimondása sokkal gyorsabb volt, mintha azt mondta volna egy rendőr, hogy: „Hello, Frank, igen, jól hallak, értem, amit mondasz.” A rendőrök tolvajnyelve azonban letűnőben van. Sok amerikai városban a rendőrség úgy döntött, beszünteti a 10-es kódnyelvet, s helyette a közérthető angol nyelv használatát írja elő. A döntés oka egyszerű: az Egyesült Államok különböző részein eltérő jelentésben használják ezeket a kódokat, s ebből nem egyszer kavarodás támadt. A 10-13 például azt is jelentheti, hogy a rendőrtiszt bajban van, máshol pedig vontató teherautó kérésére vonatkozik. Ezek az eltérések zavart okoztak akkor is, amikor a különböző rendfenntartó szervezetek erői nagy tömegben vonultak a 2001. szeptember 11-én lerombolt Vüágkereskedelmi Központ helyszínére vagy a megsérült Pentagonhoz. A VOA szerint sok rendőr nem örül a 10-es kódnyelv eltörlésének, nehezen térnek át a mondatokban történő közlésre, kommunikációjukba be-becsúszik egy 10-4-es vagy 10-20-as üzenet. Egy kicsit úgy érezték, a szleng a különlegesség nimbuszát vonja köréjük, még akkor is, ha a kódok jelentését a bűnözők hamar kitalálták. A 10-es kódok tehát még nem tűntek el teljesen, de hamar mindre egyetlen üzenet, a 10-7 lesz érvényes, amelynek jelentése: szolgálaton kívül. (MTI)
