Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-25 / 271. szám, szombat

12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 25. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Rózsacsoda HA11KO JÓZSEF Erzsébet éppen kenyeret vitt a szegényeknek. Wartburg várá­nak nem minden lakója értett egyet ilyen fokú „eltúlzott” jóté­konysággal. Talán az apja, a fér­je vagy Herrman földesúr volt, aki az ismert legenda szerint ne­kiszegezte a rosszhiszemű kér­dést: mit visz éppen a kötényé­ben? Ijedtében - noha tél köze­pén jártak - azzal az állítással védekezett, hogy rózsákat visz. Isten jelzése volt, hogy abban a pillanatban a kenyér rózsává változott. Ez több, mint ismert és ro­mantikus legenda. Többszörö­sen szimbolikus kép: a várfalak mögül kilépő Erzsébet a szegé­nyek, a betegek és az elesettek érdekében a saját, személyes biztonságáról lemondó embert jelképezi. Túlajdonképpen a sa­ját lakóhelyén fennálló kapcso­latokat veszélyezteti, hogy azon kívül szeretettel és áldozattal te­li kapcsolatot építsen ki. Bizo­nyos szempontból Jézus­ra hasonlított, aki saját magáról állította, hogy „a rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania” (Lk 9, 58). Az „otthon” a szó legszo­rosabb értelmében minden, sze­retettel és elfogadással teli kör­nyezet - Jézus tehát mindenütt otthon van, mert mindenhova szeretetet és elfogadást vitt. Er­zsébet az ő nyomában a hajlék­talanok közé otthont hordoz: el­fogadással és szeretettel öleli őket körbe. A rózsává változott kenyér a dolgok lényegét jelenti: a kenyér eltelít, jóllakat és csillapítja az éhséget. De a szellemi és a testi eltelítődés elképzelhetetlen a ró­zsák által képviselt áldozat vagy önmegtagadás nélkül. Nemcsak felülmúlhatatlanul szép virágai, hanem szúrós tövisei is vannak. Pierre Véron francia író tréfásan megjegyezte, hogy a tövisek a ró­zsa testőrei. Talán nemcsak a vé­delmére szolgálnak, hanem elvá­laszthatatlan részei is annak, amit jelképeznek: a szellemi szépséget. Hiszen amíg a kenye­ret tárgyi valójában cipelte Szent Erzsébet a kötényében, a rózsák a szívéből virágoztak, ezért a ro­konai gyanúsítgatására adott re­akció nem volt hazugság. „Sokan panaszkodnak, hogy a rózsán tö­visek vannak - jegyzi meg Al­phonse Karr, francia újságíró -, nekem viszont elég, hogy a tövi­seken rózsa van.” Igen, ez a he­lyes sorrend: a hajtást betetőző rózsabimbó szépsége mintha képtelen volna teljesen kifejlődni az alatta lévő hajtás nélkül. Ró­zsát adni egyben azt is jelenti, hogy egy kicsit megszüljük ma­gunkat - enélkül nem megy. Az imádság és az önmegtaga­dás termékenységéről - amelyek a legmélyebb lényegükből nem tudnak ellenállni a tevékeny sze­retet cselekedeteinek - szólnak ezekben a napokban a magyar püspökök is: azzal, hogy a nem­zet megmentésének szentelt imaév után Szent Erzsébet évét hirdették meg. Az imádságban tanúsított felengedés nélkül hangsúlyozzák a mindennapi életben tárgyiasított szeretet hat- hatósabbá tételének elengedhe- tetlenségét. Amint Szent Erzsé­bet is a szegények miatt elhagyta az arisztokrata lakóhely falait, és így - a kor szokásai ellenére - le­küzdötte a gazdagok és a szegé­nyek közti akadályokat, úgy kel­lene nekünk is elhagy­nunk az önmegváltó fel­sőbbrendűségünk vastag falait és szolgáim bármi­lyen módon a rászoruló­kat. Ez pedig biztosan nem megy a szenvedés, az értedenség és az ellentmon­dás tövisei nélkül, amely fölött aztán kirügyeznek a szeretet illa­tos virágai. A Magyar Püspöki Konferen­cia már jó néhány éve a Szent Er- zsébet-rózsát adományozza egy illetőnek. Tavaly például Mesz- lényi Lászlónak és Meszlényiné Bükkösi Gabriellának, a Katoli­kus Alkoholistamentő Szolgálat és a Katolikus Karitász önkéntes munkatársainak ítélte oda. Eb­ben az évben pedig a Szombat- helyi Egyházmegyei Karitász Szervezet felterjesztésére Gom­bás Istvánná Fehér Anna nyug­díjas ápolónő kapta a díjat a szenvedélybetegek gyógyulásá­ért kifejtett fáradhatatlan, önzet­len tevékenységéért. Ezzel a szimbolikus gesztussal az isme­retiének ezreit jutalmazták meg, akik napról napra csendes szol­gálatukkal hordoznak lelki ró­zsákat a magány, a fájdalom és a szenvedés sivatagára. A Szent Erzsébet-rózsát persze csak bizo­nyos emberek kaphatják meg - a győztes koszorút életünk végén mindannyian, akik szeretetben éltünk. A szerző római katolikus pap Ne érezzük úgy, hogy a gyermek már nem szeret minket, ha egyre többet igényli az egyedüllétet! Magánélet a családban Bármennyire szeretjük is a családunkat, szüksé­günk van egy kis magán­szférára, de nemcsak ne­künk, hanem a gyermeke­inknek is. ÖSSZEFOGLALÓ Minél nagyobbak a gyermeke­ink, annál nagyobb igényük van sa­ját élettérre, ahova visszavonulhat­nak, ha úgy tartja kedvük. Ne érez­zük úgy, hogy a gyermek már nem szeret minket, mikor azt vesszük észre, hogy egyre többet igényli az egyedüllétet. Inkább örüljünk, mi­vel ez annak a jele, hogy elindult a megbízható, felelősségteljes felnőt­té válás útján. Ha megbeszéljük gyermekünk­kel a viselkedésének okait, rá fo­gunk jönni, hogy nem azért akar el­bújni, mert nem szeret velünk len­ni, vagy mert rosszban töri a fejét. Fontos, hogy szülőként ezt megért­sük, és különbséget tudjunk tenni a természetes igényei és aközött, hogy gyermekünk gyanúsan válto­zékony hangulatban van, sokszor lehangolt, és ezért vonul el egy ma­gányos helyre. Fontos, hogy a gyerekünknek adjuk meg a kért szabadságot, de ne ész nélkül. Beszéljünk meg né­hány alapszabályt! Például azt, hogy kopogtatunk az ajtaján, mie­lőtt belépünk a szobájába (pont úgy, ahogy ezt mi is elvárjuk tőle a saját szobánk esetében). Tisztán és világosan fektessük le a szabályo­kat: ehet-e a gyermek a szobájá­ban, vagy nem; ki takarítja a szobá­ját? Tegyük vüágossá, hogy a ma­gánszféra bizonyos kötelezettsé­gekkel jár (pl. rendet kell tartam), amelyeket ha nem tart be, akkor lőttek a nagy szabadságnak. Mindeközben persze ne felejt­kezzünk el arról, hogy példát kell mutatnunk a gyermekünknek! Mert hogy várhatnánk el tőle, hogy rendben tartsa a szobáját, kopog­jon, mielőtt bejön hozzánk, ha tő­lünk nem ezt látja? (m-g) (CTK-felvétel) Fontos, hogy a gyerekünknek adjuk meg a kért szabadságot NYÍLT level a télapóhoz Kedves Télapó! Én írok levelet néked... LŐR1NCZ ADRIÁN ...Virág Bogi kiscsoportos. Most, hogy becses névnapodig már csak tizenegyet kell aludnom (ami azért még mindig több, mint amit a két kezemen meg tudok számolni), kö­zölném veled óhajaimat. Aztán cse­lekedj belátásod szerint! Szeretnék havat, sokat. Bár Apa szerint a hó vízből van, ezt én nem hiszem el, mert láttál már Te olyat, hogy vízen szánkózott volna vala­ki?! Mondja Apa, hogy a nagy he­gyek között, ahol ő a gyerek volt (méghogy Apa gyerek, mikor majd kétméteres, nevetnem kell!), gyak­ran derékig ért a hó. És a szánkót a dédapám két kutyája húzta, végig a falun. Hát kutyát is szeretnék, jó nagyot, mert a Csutak, az nem megbízható ilyen szempontból. Igaz, más szempontból sem, mert már egy kanapét és egy fotelt is megevett, de ezt nem árulom el senkinek, mert ez titok... Új köny­vek is kellenének, mert mióta isme­rem az ábécédét, minden mesét fú­jok, fejből. Aztán, hogy érdekesebb legyen, keverem őket, amin a fel­nőttek általában jókat nevetnek, vagy értetlenül néznek. Miért nem értik meg a felnőttek, ha a gyere­kek maguknak mesélnek? S miért nem jó az, ha legalább a mesében a gyenge is győz néha? Miért kell mindenben rendnek lenni, meg ésszerűségnek? S ha a felnőttek annyira ragaszkodnak ehhez, mi­ért nem csinálnak maguk köré olyan világot? Ezt meg én nem értem... Míg el nem felejtem: ne hozzál a fiúknak puskát, ninja- kardot, se más olyan szerszámot, amivel bunyózni tudnának. Mert mindig az ártatlanokon próbálják ki őket. Ja, és ha lehet, szólj oda a tévében lakó embereknek, hogy legalább Mikulás napján és kará­csonykor ne legyen lövöldözés, öl­döklés a képernyőn, mert attól fé­lek. A gyerekműsor Anya szerint lassan erőszakosabb, mint a Rambó három, s múltkor mondta Apának, szerinte azért robbantják fel az amerikai filmek végén az egész díszletet, hogy le tudják írni az adóalapjukból. Ezt nem igazán értem, de ha Anyáék beszélnek ró­la, igaz lehet... Kedves Télapó, kellene egy új számítógép is, mert a régit, a fago­lyósat már kinőttem, s az Apáéban, ha akarja, mesét is lehet találni. Ha mégsem tudnád teljesítem a kíván­ságaimat, drága Télapó, az sem nagy baj; Apa ugyanis azt mondta, hogy akit szeretnek, annak minde­ne megvan, s ez irányban igazán nem panaszkodhatom. Utóirat: A levélben esetleg előforduló, Jézus­kára tartozó kívánságok törlendők. Kedves Olvasó! Olvassa el magazinunk írásait, s vála­szoljon kérdéseinkre! A meg­fejtést levelezőlapon küldje el a Családi Kör cí­mére! Az Új Szó ajándékát nyer­heti meg. Bekül­dési határidő: november 29. 1. Mi a közös Andrisban, Ádámban, Lacikában és Voj- tiban? 2. Ki volt Thököly Imre fe­lesége? 3. Hogy hívták Tóth Béla nagyapját? Az november 11-i Családi kvíz helyes megfejtése: lb, 2b, 3b. Az Új Szó ajándékát Urbán Ilona abarai olvasónk nyerte. NAGY EMBEREK KICSIBEN A császárverő Thököly Imre OZOGÁNY ERNŐ Időnként feltűnnek olyan érté­kelések, amelyek szerint Thököly Imre személyes példájával és neve­lési módszereivel hozzájárult mos­tohafia, II. Rákóczi Ferenc szellemi gyarapodásához, későbbi szabad­ságharcának kirobbantásához. A megállapításnak van valóságalap­ja, egy azonban biztos: nem nevel­te felesége, Zrínyi Ilona gyermekét, hiszen alig ismerte. Csupán né­hányszor találkoztak. Nem mintha Thököly nem szerette volna, csak­hogy a kor zaklatott körülményei ezt nem tették lehetővé. Magyaror­szágon háború dúlt. A küzdelem első számú hadvezére épp Thököly Imre volt. Mivel sikeres hadjárat­ban elfoglalta szinte az egész Felvi­déket, olyan hatalomra és gazdag­ságra tett szert, hogy saját pénzt is veretett. Zrínyi Ilonával kötött Habsburg-ellenes szövetsége egy­ben egy sírig tartó szerelem kezde­tét is jelentette. A daliás hadvezér halálosan beleszeretett a 14 évvel idősebb, férfias bátofságú nőként emlegetett szépasszonyba. Hogy mennyire igaz nejének jellemzése, arra a legjobb bizonyíték feleségé­nek egyik levele: „Ha asszonyem­ber vagyok is, Munkácson meg mertem őket várni.” (A két hírhedt hadvezért, Caraffa és Caprara tá­bornokot.) A köztük levő gyengéd viszonyról ugyancsak Zrínyi Ilona egyik levele tanúskodik: „Akár gya­log is felkerekednék utánad, hogy egymást vigasztaljuk, és együtt le­gyünk, mint Isten akaijä, együtt vi­seljük a keresztet.” Erre épp a két zsoldosvezér miatt nem kerülhetett sor. Pontosabban: csak jó néhány év múlva valósulhatott meg az asz­szony vágya. A szerelmesek 1682. június 15-én fogadtak örök hűséget egymásnak. Két hét sem telt el, Thököly ismét hadba vonult, hogy elfoglalja Kassát, Eperjest, és hatal­mát egészen a Vág vonaláig terjesz- sze. A következő évben a török se­regek egészen Bécsig hatoltak, ost­rom alá is vették a császárvárost. Szövetségesük, Thököly Imre ugyancsak hadba vonult, ahova magával vitte a hétéves Ferencet is. Úgy gondolta, személyes példája jó hatással lesz a gyermekre, aki édes­apját nem is ismerte. Csakhogy a kaland hajszál híján balul sült el: az oszmán hadak csúfos vereséget szenvedtek; visszavonulás közben találkoztak a Pozsony melletti Cseklésznél állomásozó Thököly seregével. A nagy kavarodásban, a visszavonulók és üldözők közötti csetepatéban a későbbi nagyságos fejedelem hajszál híján a fűbe hara­pott. Mivel Thököly támogatói is sok esetben ingadoztak a pogány török és a Habsburgok között, meg­ingott a porta bizalma a magyar hadvezér iránt. Ekkor Thököly el­követte azt, amit egy édes mostoha aligha tenne: túszként ajánlotta fel a kis Ferencet a török szultánnak, hogy ezzel is biztosítsa hűségét iránta. Zrínyi Ilona ezúttal is méltó volt hírnevéhez: megakadályozta a politikai alkut. Olyannyira, hogy a munkácsi vár védésekor Ferenc mostohaapja helyett édesanyja pél­dájából merített ihletet későbbi küzdelmeihez. De Thökölynek a töröknél is rosszul állt a szénája. A szultán rö­vid időre még börtönbe is vetette. Ennek hatására a szabadságharc több vezetője átállt a Habsburgok­hoz, Buda 1686-os ostrománál már a törökök ellen harcolt. Bár végül is sikerült tisztáznia magát, hogy csak a felesége miatt alkudozott a császáriakkal, még egy kisebb had­sereg vezetését is rábízták, a továb­biakban már nem tudta érdemben befolyásolni az eseményeket. Ne­velt fiával teljesen elvesztette a kapcsolatot. Ferenc édesanyjával a munkácsi várban tartózkodott, ahonnan csaknem három évi hősi­es ellenállás után Bécsbe, majd Prágába került. Thököly erejéből a későbbiekben csak annyira futotta, hogy elfogta Heister tábornokot, akiért visszakapta imádott felesé­gét. Bár még megválasztották erdélyi fejedelemnek, a törökök egyre csökkenő hatalma miatt ezt a címét hamarosan elvesztette, majd a szultán belső száműzetésre ítélte. Konstantinápoly Galata negyedé­Thököly Imre ben élt a továbbiakban Zrínyi Ilo­nával. Megérte ugyan a Rákóczi- szabadságharcot, de semmilyen befolyást nem tudott rá gyakorolni. 1705. szeptember 13-án hunyt el; hamvait 1906-ban szülővárosában, a késmárki evangélikus templom­ban helyezték örök nyugalomra.

Next

/
Thumbnails
Contents