Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-24 / 270. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 24. Gondolat-hirdetés 13 Kusturicát idézve az élet egy csoda, vallja Andrej Bán fotográfus Egy másik Szlovákia száztizenhat arca A Fotóhónap nem csak a kiállításokról, hanem konferenciákról, „képes koncertekről”, valamint alkotóműhelyekről is szól. Ez utóbbiból idén hármat is rendeztek, melyek vezetői neves szlovákiai fotográfusok voltak. A fényképezés iránt komolyan érdeklődő laikusoknak így alkalmuk nyűt a gyakorlatban is megcsillantani tudásukat. Andrej Bán: Ladomierska Vieska, 1992. LŐRINCZ ADRIÁN Az egyik ilyen alkotóműhely témája a kollázs volt, vezetője pedig Miro Svolík, a műfaj nemzetközileg elismert szaktekintélye. Egy másik műhelyben Kamii Varga fotográfus vezetésével az emberi test geometriájának titkaiba nyerhettek bepillantást az akt szerelmesei, míg az „útszéli hangulatok” kedvelői Andrej Bán vezetésével Pozsony bemutatott másik Szlovákia attól, amelyben élünk? A különbséget azok érzékelik igazán, akik Gömör vagy a Felső- Garammente félreeső zugaiban élnek; köröttük mintha megállt volna az idő. A többiek pedig - főképp a dinamikusan fejlődő nagyvárosok lakói - csak néznek, hogy milyen országban élnek. Szeretem azokat a helyeket, ahova a modem kor vívmányai még nem törtek be, és azokat is, ahol a hagyományos a modernnel érintkezik. Milyen szerepet játszik munkája során az eszmék iránti elkötelezettség? Hiszek abban, hogy az an- gazsáltság nem csak üres fogalom vagy politikai kategória. Erről akkor győződtem meg, amikor Koszo- vóból vagy Afganisztánból hazatérve kiállítottam a felvételeimet, s láttam, mennyi embert érintettek meg. Jóleső érzéssel töltött el, hogy a fotóimmal segíthettem a humanitárius szervezetek munkáját. A Fotóhónap során mely kiállítások szólították meg? Eddig csak hat kiállítást volt alkalmam megnézni, mégpedig a Művészetek Házában, valamint Antonín Kratochvíl tárlatát a Közlekedési Múzeumban. Kratochvü fekete-fehér portréit mindig szívesen nézegetem, nagyon kifejezőek. Megdöbbentettek Edward Bur- tynsky Kínáról készült képei, Min- kinnen önarcképeit viszont mulatságosnak találtam. Az Ön által vezetett workshop a Pozsony kontrasztjai címet viseli. Mennyire ellentmondásos ez a város? Pozsony a szemünk láttára, hatalmas ütemben válik európai metropolisszá, s az itt élő ember nap mint nap szembesül ennek minden áldásával és átkával. Az alkotóműhely célja az volt, hogy ennek a változásnak a szociális és kulturális aspektusait kutassuk és megörökítsük. Végül hadd kérdezzem meg: készít újabb könyvet? Igen, és ez Koszovóról, illetve a Balkánról fog szólni. Ha minden jól megy, már 2007-ben megjelenik. Felszólalás a Jeden svet filmfesztiválon (Lőrincz Adrián fevétele) Andrej Bán: Litmanová, 1993. Andrej Bán természetes, hogy a jól ismert helyzeteket örökítsem meg, és azt vallom, hogy a jó fotóért nem kell egzotikus országokba utaznunk, hiszen az egzotikum itt van, a kertek alatt. Emir Kusturicát idézve: az élet egy csoda...! kontrasztjaival ismerkedhettek meg. A négynapos program „IV. árkategóriás csavargásokat” ígért a ligetfalui betondzsungelben, a Slavín alatti villanegyedben, valamint a főváros elfeledett zugaiban. Andrej Bán tavaly adta ki Iné Slovensko (Másik Szlovákia) címmel legújabb kötetét, mely egy még élő, a közép-európai köztes térben és időben megrekedt világ száztizenhét arcát mutatja be. „Olyan országban élünk, melyben minden bizonyos rituálékhoz kötött, és ezek elhagyása a gyökerektől történő elszakadással fenyeget. Mintha a hagyományos és az új értékek nem férnének meg egymással, mintha áldozatot kellene hoznunk azért, hogy ádépjünk egy másik korba” - nyilatkozta egy éve, s könyvének sikerét jellemzi, hogy idén az Év fotográfiai személyiségévé választották. A megtett útról, illetve a még előtte álló, megoldandó feladatokról beszélgettem vele a workshop kapcsán. Mikor kezdett az Iné Slovensko című könyvön dolgozni? A rendszerváltást követően, 1989-ben, amikor is riporterként bejártam az ország félreeső zugait is. A könyv első kiadásának anyaga csaknem egy évtized alatt állt ösz- sze; 1999-ben adta ki a Fotofo Alapítványba tavaly megjelent változat bővített kiadás. Számomra teljesen Egyszerre lirizálni és a sajtó számára fotózni nem könnyű. Hogyan egyezteti össze a kettőt? Sosem fotózom csak a sajtó számára vagy csak könyv kiadásának céljával. Minden egyes felvételnek küldetése, mondanivalója van, s ezek bárhol és bármikor készülhetnek. A legjobb témák általában váratlanul bukkannak fel, s éppen ez a szép a riport- és dokumentáris fotónál: hogy nem lehet betervezni, beállítani őket. A biztonság kedvéért azért mindig hordok magammal egy „kis- ügyes” gépet, fekete-fehér filmmel töltve, hogy ha kell, „csípőből tüzelhessek”... Miben különbözik az Ön által BP-6-15085
