Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-22 / 268. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 22. Szülőföldünk 27 Már ötszáznál is több babát „gyógyított meg", varázsolt újjá a magyarországi Parasznyán élő Dolongovszky Józsefné, Piri mama, aki tájainkon is egyre ismertebb Sérült babákkal a beteg gyerekekért KOZSÁR ZSUZSANNA Torna. Belépsz az információs központba. Babákat látsz. Babák a polcon, babák az ablakban, babák mindenütt. Kicsi, nagy, barbie és csecsemő, mindenféle. Menyasz- szony, huszár, parasztmenyecske, apáca, cigányasszony, hercegkis­asszony. Hajdani, megunt, eldo­bott, tönkretett babák. Megmosva, megjavítva, csodálatos új ruhába felöltöztetve. A határ túloldalán, Parasznya nevű községben lakik Dolongovsz- ky Józsefné, Piri mama, az a nyug­díjas néni, aki a babák gyógyítója. Régóta folytatja már ezt a mester­A tornaiak is kiállításra hívták Piri néni a babákkal már sokaknak okozott nagy örömöt séget. A kislánya egyik „elromlott” babájával kezdődött hajdanán: a gyermek nem új játékért sírt, arra kérte édesanyját, gyógyítsák meg azt a régi, kedves játékot. Voltak aztán kidobott babák a kukák mel­lett, a szeméttelepen is. Össze­szedte őket, megmosta, megjaví­totta, pótolta a hajukat. Mindig az =arcukat nézte, ahhoz képzelte a ruhát, de előbb fehérneműt varrt, csipkés bugyogót, aztán jöttek a ruhaköltemények, cipők, kalapok. Könnyű volt varrni rájuk: ha belé­jük szúrta néha a tűt, nem orrol- tak meg érte. Szépek lettek, egye­(Szűcs Éva felvételei) diek, szívének gyermeke vala­mennyi. Pedig sérült babák. Van, amelyiket nem lehet leültetni, mert a lába nem bírná. Van, ame­lyiknek két bal keze van, mert a hi­ányzó jobb kart nem lehetett más­sal pótolni. Ám ezeket nem látja senki, a csodálatos ruhák takarják a fogyatékosságokat. Mikor százötven baba volt már otthon, meglett az első kiállítás is. . Azóta számtalan. Soha egyeden fil­lér hasznot sem hozott Piri mamá­nak. A tetszőleges árú belépti díja­kat egy beteg gyerekekről gondos­kodó alapítványnak adja. A sérült baba így segítse a beteg gyerekeket. Ma már nem jár a szeméttelepre, a hely- és környékbeliek hordják oda neki régi, megunt babáikat. Várnak most is vagy húszán a kicsinosítás­ra. A varrógép állandóan készen­létben a konyhában, a kész babák két kiállítás közt dobozokban a há­romszobás lakás egyik szobájában. Egyikük sem eladó, hisz mind ked­ves, mind a gyermeke, és mind szolgálatot teljesít. Piri mama em­lékszik rájuk kidobott játék koruk­ból, arra is, kitől kapta őket, arra is, melyük veszett el egy-egy kiállítá­son. Csak ha bemegy a spájzba, ar­ra nem emlékszik, mit is akart ki­hozni onnan. Szeret beszélni, és gondolatait gyakran leírja. Pletykálni nem sze­ret. Mert ő nemcsak néz, lát is. „A világot megváltani nem tudom, és nem is akarom. Csak szeretném ki­tárni felétek a karom” - mondja pá­tosz nélkül egyik leírt versének kez­dősorát. Kitárta a karját a tornaiak felé is. Azok pedig a szívükbe zárták, meg­hívták, eljött. Hogy a babák látvá­nyával felejthetetlen élményt sze­rezzen, és a tornaiak adományát is eljuttassa a beteg gyerekekhez. A szakember szerint egymilliárd korona is elkelne a városi utak felújítására, de idén csak 42 millió jut erre Kassán felkészültek a télre Kassa. A téli útkarbantartást szabályozó általános érvé­nytű rendelet értelmében a az útkarbantartóknál no­vember közepén kezdődik és március 31-ig tart a „téli üzemmód”. JUHÁSZ KATALIN Bár idén Kassára sem sietett túl­ságosan a tél - november 15-én például 16 fokot mértek a városban -, decemberben és januárban ko­moly fagyokat és vastag hótakarót ígérnek a meteorológusok. Az útkarbantartásért felelős Ko­sit vállalat 21 szóróautóval és öt speciális hókotróval várja a havas napokat, különböző jegesedés- gátló anyagokból pedig összesen ti­zenkétezer tonnányi készletet hal­moztak fel. Az utakon azonban egyszerre csak annyi gépet állíta­nak csatasorba, amennyit a város megrendel tőlük. Az első osztályú utak többsége az állami útkezelőség felügyelete alá került, a mellékutak, vala­mint az autóbuszok és trolik út­vonalainak állapotáért a városi közterület-fenntartók a felelősek, a villamossínek és a tömegközle­kedési eszközök megállóinak tisztán tartása pedig a közlekedé­si vállalat feladata. A munkát ezért alaposan össze kell hangol­ni. Az olasz többségi tulajdonban lévő Kosit vállalat egyébként a másod- és harmadosztályú utak mellett csupán a hét legnagyobb városkerületben felel a téli kar­bantartásért. A kisebb kerületek immár ötödik éve önerőből kény­telenek megoldani ezt a feladatot csakúgy, mint a parkok járdáinak tisztítását. Ezt a munkát a na­gyobb kerületekben a városi ker­tészet alkalmazottai végzik. A téli karbantartás ára szezo­A vállalat a város útjain egyszerre csak annyi gé­pet állít csatasorba, amennyit a város meg­rendel tőle. nőnként változik, míg a 2002/ 2003-as időszakban elérte a 31 millió koronát, egy évvel később már csak 27 milliót emésztett fel. Tavalyelőtt több mint 33 millió, tavaly pedig kereken 34 millió ko­rona került a városi költségvetés­ből az útkarbantartók zsebébe. Idén 32 millió koronát különítet­tek el e célra, az előzetes számítá­sok szerint ennyiből át lehet vé­szelni, a téli hónapokat. A legna­gyobb problémát az okozza, hogy az utak igencsak megsínylették a tavalya telet. „A kátyúk tovább mélyültek, a karbantartás során kiszórt törmeléket pedig alig győzték eltakarítani az utakról. A közterületek megtisztítása ezért a vártnál jóval többe került” - állítja Václav Kohoutek, a városi útkar­bantartók főellenőre, aki szerint egymilliárd koronát is azonnal el tudnának költeni az utak felújítá­sára. A városi költségvetésben azonban idén csak 42 millió akadt e célra. PÁLYÁZAT A Mikszáth Társaság, a Palóc Társaság, Pásztó Város Önkor­mányzata, a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány és a Mikszáth Kálmán Gimnázium - Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium művészeti pályázatot hirdet a Kárpát-medence kö­zépiskolásai számára Mikszáth Kálmán születésének 160. évfordu­lója alkalmából. A pályázatot két művészeti ágban hirdetik meg: 1. Képzőművészeti - 1.1 Illusztráció - az író bármely művének, tetszőleges technikával történő illusztrálása. Az alkotás mérete: A/3- as, melyet paszpartu nélkül kérünk beküldeni; 1.2 Képregény - az író valamely novellájának vagy regényének legtöbb öt Ä/4-es méretű oldalon, oldalanként tetszőleges számú képkockákban történő meg­jelenítése. 2. Mozgóképi - az író valamely művének (vagy műrészletének) mozgóképi feldolgozása legtöbb 10 perces filmetűd keretében. A pályamunkát VHS kell leadni a következő címre, jeligésen: Mik­száth Kálmán Gimnázium - Postaforgalmi Szakközépiskola és Kol­légium, 3060 Pásztó, Rákóczi út 1. Zárt borítékban csatolandók az alkotó személyi adatai (név, életkor, iskola neve, címe, lakcím, e- mail cím, telefon), csoportos munka esetén valamennyi készítő adata. A pályaművek beérkezési határideje: 2007. február 20. Ered­ményhirdetés: 2007. április 13., Pásztó. Apályázat díjai kategórián­ként: I. díj: 20 000 Ft, II. díj: 15 000 Ft, III. díj: 10 000 Ft. Különdí- jak: könyvcsomagok. Érdeldődés az iskola címén, telefon: 0036/32 460791/108, e-mail: mikszath@mixat.sulinet.hu . (ú) Az együttes fennállása jeles évfordulójára cédét is megjelentetett, amely az elmúlt tizenöt esztendő népdalrepertoárjának ötvenhat darabját tartalmazza A nagyidai hagyományőrzők jubileumi ünnepe ÚJ SZÓ-HÍR Nagyida. 1991 nyarán, az Ilos- vai Selymes Péter Néptáncegyüttes megalakulásának 40. évfordulójá­ra készített műsor összeállításakor jutott eszébe az együttes vezetői­nek, hogy a jubüeumi bemutatón szerepeljenek azok is, akik az ötve­nes évek elején megalapozták az Ilosvai jövőjét. Bul’ko Gyula vezeté­sével összeállt egy lelkes társaság, amely betanulta és az ünnepi mű­sorban nagy sikerrel eltáncolta a Magyar kettest. A sikeren annyira felbuzdultak, hogy a további rend­szeres tevékenység mellett döntöt­tek. A Magyar kettes után a Búza, búza.., a Rábaközi táncok, vala­mint a Fonótánc című műsor követ­kezett. Ezek még az ötvenes évek­beli „népies” táncolási mód nyoma­it viselték magukon. Legújabb tán­caik, amelyeknek anyaga a gömöri és mátyusföldi tájegységből szár­mazik, már az eredeti tánchagyo­mányok szellemében készültek. Ahogy telt az idő, egyre nagyobb figyelmet szenteltek az együttesen belül a népdaléneklésnek. Nem­csak a helyi és járási rendezvénye­ken léptek fel nagy sikerrel, hanem külföldön is (például Kalocsán, Tállyán, Halmajon, Felsőzsolcán, Forrón, Edelényben, Rudabányán, Adácson és Bogácson). 1999-ben Dunaszerdahelyen a Bíborpiros szép rózsa országos népdalversenyen nívódíjat kaptak, 2002-ben Egerben a Népzenei Együttesek Országos Minősítésén arany fokozatot értek el. A tizenöt éves jubileumot nagyszabású mű­sorral ünnepelték meg a helyi kul- túrházban, amelyen egy kedves meglepetés is várta a közönséget. A nagyidai torony... címmel ugyanis egy cédét is kiadtak, amely az el­múlt 15 év népdalrepertoárjának 56 darabját tartalmazza, (jdj) Az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes tagjai (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents