Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-17 / 265. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 18. Sport - öcsi bácsi halálára 21 Az Alzheimer-kórhoz hasonló idegrendszeri betegsége 2000 novemberében kezdődött, azóta haláláig a Kútvölgyi úti kórházban kezelték Elhunyt Puskás Ferenc futball-legenda 1953. november 25. Angol-magyar a Wembleyben. Puskás zászlót cserél a házigazdák csapatkapitányával. (TASR/ AP-felvétel) PUSKÁS FERENC ♦ SZÜLETETT: 1927. április 2., Kispest. ♦ EREDETI NEVE: Purczeld Ferenc. ♦ VÁLOGATOTTSÁG/GÓL: 85/84 (magyar), 4/0 (spa­nyol). ♦ POSZTJA: bal összekötő. ♦ KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT: 1942^19 Kispesti AC, 1949-56 Bp. Honvéd (magyar bajnok­ságban összesen: 349 mér- kőzés/358 gól), 1958-67 Real Madrid (spanyol bajnokság­ban összesen: 179/154). ♦ KLUBJAI EDZŐKÉNT: Ali­cante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinai- kosz (görög), Colo-Colo (chi­lei), Szaúd-Arábia válogatott­ja, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Sói de América és Cerro Porteno (paraguayi), Panhellenic Melbourne (ausztrál), Magyarország vá­logatottja (1993. április-júli­us, 4 mérkőzés). ♦ LEGNAGYOBB EREDMÉ­NYEI JÁTÉKOSKÉNT - A MA­GYAR VÁLOGATOTTAL: olim­piai bajnok (1952, Helsinki), vb-ezüstérmes (1954, Svájc), Európa-kupa győztes (1953). A BUDAPEST HONVÉDDAL: ötszörös magyar bajnok, négy­szeres magyar gólkirály. A RÉ- AL MADRIDDAL: háromszo­ros BEK-győztes (1958/59, 1959/60 - a döntőben négy gólt szerzett, ami máig rekord, 1965/66), kétszer a BEK-soro- zat gólkirálya, Vk-győztes (1960), hatszoros spanyol baj­nok, négyszeres spanyol gólki­rály, Világválogatott (1963). ♦ LEGNAGYOBB EREDMÉ­NYEI EDZŐKÉNT: BEK-döntős - Panathinaikosz (1971), há­romszoros görög bajnok, egy­szeres ausztrál bajnok és ku­pagyőztes. (mti) Hetvenkilenc éves korában tegnap reggel, a Kútvölgyi Kórházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legna­gyobb magyar labdarúgója. ÖSSZEÁLLÍTÁS A világ egyik legismertebb ma­gyar embere, a legendás magyar Áranycsapat balösszekötője 1927 április 2-án született Kispesten, és 1943 és 1967 között, 24 éven át on­totta a gólokat a vüág élvonalában. 16 évesen, a Kispesti AC játékosa­ként lépett először pályára a ma­gyar élvonalban, majd egy hónap­pal a 18. születésnapja előtt 1945. március 2-án a magyar válogatott­ban is bemutatkozott, és máris gólt szerzett Ausztria ellen. Utolsó fellé­pése a nemzeti tizenegyben 1956. október 14-én volt, szintén Auszt­ria ellen, és ezúttal is betalált. A század góllövője Ebben az időszakban a magyar közönség által Öcsinek becézett vi­lágklasszis csatár a Kispesttel (ké­sőbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpi­ai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer ta­lált be a híres 6:3-as mérkőzésen. A1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találko­zón 84-szer volt eredményes. Utóbbi mutatójával a Gazzetta dello Sport című olasz lap összeál­lítása alapján a 20. század legjobb góllövője lett. Kényszerszünet után a Reálban Miután 1956 őszén nem tért ha­za a Kispest dél-amerikai túrájáról, közel kétéves szünet következett a pályafutásában. Majdnem 32 éve­sen, erősen túlsúlyosan került a Re­al Madridhoz, ahol a kemény edzé­seknek köszönhetően az 1958/59- es szezonban mutatkozott be a nagyközönség előtt. A szurkolók azonnal kegyeibe fogadták, s gyor­san ráragadt a Pancho becenév, az 1959/1960-as évadban pedig már ő lett a gólkirály, 24 mérkőzésen 25 góllal. Az Európa-kupában még ennél is elképesztőbb gólátlagot produkált: 39 BEK-meccsen össze­sen 49 gólt rúgott. A királyi gárda hivatalos honlapjának 2002-es sza­vazása alapján Puskás minden idők legnépszerűbb és legjobbnak tartott Real Madrid-futballistája. Stadion viseli a nevét Visszavonulása után spanyol, gö­rög, egyiptomi, chilei, szaúd-arábi- ai, osztrák, észak-amerikai, para­guayi és magyar csapatok mellett edzősködött. Legjobb eredményét a Panathinaikosszal az 1970/1971- es idényben érte el, amikor a BEK- ben másodikok lettek. 1981-ben tért haza először, 1993-ban négy hónapig a magyar válogatott szö­vetségi kapitánya volt. 1997-ben a Nemzetközi Ólimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki. 1997 elején Münchenben a lab­darúgás történetével és statisztiká­jával foglalkozó német szervezet (IFFHS) adatai alapján jutalmaz­ták, mert - a Kispest, a Bp. Honvéd és a Real Madrid színeiben - első osztályú bajnoki mérkőzéseken ő szerezte a legtöbb gólt a világon: 489-et. 1999-ben megkapta A ma­gyar sport tiszteletbeli nagykövete címet. 2001-ben a Magyar Ólimpiai Bizottság védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson a 20. század legjobb magyar férfi sportolójává választották. 2002. április 2., azaz 75. szüle­tésnapja óta Puskás Ferenc nevét viseli az ország legnagyobb sport- létesítménye, az egykori Népstadi­on. 2004-ben elnyerte a Nemzet Sportolója címet. Az Alzheimer-kórhoz hasonló idegrendszeri betegsége 2000 no­vemberében kezdődött, azóta a budapesti Kútvölgyi úti kórház­ban kezelték, (o, ú) TEMETÉS A Puskás Ferenc Kegyeleti Bi­zottságnak a család által fel­kért vezetője, Schmitt Pál kije­lölte az elhunyt Puskás Ferenc gyászszertartásának napját. A barátok és tisztelők ezrei de­cember 9-én, szombaton, Bu­dapesten kísérhetik utolsó út­jára a legismertebb és legnép­szerűbb magyar embert. Nemzeti gyásznap lesz aznap Magyarországon, (o) Még ketten maradtak Az egykori Aranycsapat tagjai közül már csak Grosics Gyula (1926. február 4.) és Buzánszky Jenő (1925. május 4.) él, a többieket tegnap követte az aranylábú Puskás Ferenc. ♦ Lóránt Gyula (1923. február 6.-1981. május 31.) ♦ Lantos Mihály (1928. szeptember 29.-1989. december 31.) ♦ Bozsik József (1925. november 28.-1978. május 31.) ♦ Zakariás József (1924. március 25.-1971. november 22.) ♦ Budai László (1928. július 19.-1983. július 2.) ♦ Kocsis Sándor (1929. szeptember 21.-1979. július 22.) ♦ Hidegkúti Nándor (1922. március 3.-2002. február 14.) ♦ Puskás Ferenc (1927. április 2.-2006. november 17.) ♦ Czibor Zoltán (1929. augusztus 23.-1997. szeptember 1.) Elment a legismertebb magyar BATTA GYÖRGY Puskás Ferenccel a legismer­tebb magyar emberrel, az Arany­csapat kapitányával, a magyar és a spanyol válogatott volt kiválósá­gával 1973-ban Pozsonyban ké­szítettem az első interjút. Ó akko­riban az athéni Panathinaikosz edzője volt, és csapata a Slovan- nal került össze a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A görögök Bécsben szálltak meg, a meccs előtti napon autóbusszal jöttek át a közeli Pozsonyba. Sokan azt hit­ték, hogy Puskás, akit a magyar hatóságok katonaszökevénynek minősítettek, nem tart a csapatá­val, de szerencsére nem így tör­tént. Csaknem egy órát tölthet­tem vele a hírére összegyűlt po­zsonyi és környékbeli magyarok­kal együtt, sőt, láthattam őt kapu­ra lövöldözni: a Panathinaikosz kapusát mozgatta meg a másnapi diadal előtt. Azóta sem gyönyör­ködhettem olyan brilliáns rúgó­technikában, műit amüyet Puskás már edzőként bemutatott. Leír­hatatlan, hogyan üányította a labdát, müyen elegánsan helyez- gette egyik vagy másik sarokba. A beszélgetésből interjúsorozat lett az Új Ifjúságban, a nyomdászok olvashatták a Puskásról szóló írá­sokat elsőként. A próbanyomás után leállított gépből szedték ki a lapot, és azon melegében állva ol­vasták az újabb folytatást. A sors kegyelme folytán aztán többször is találkoztam ezzel a rendkívüli labdarúgóval. Például 1994-ben, amikor a szlovákiai magyar újságírók válogatott foci­csapata Koppenhágában a dániai szórványmagyarok együttesével mérkőzött. Puskás, Papp Laci és Szepesi is ott volt a meccsünkön. A találkozó utáni csoportkép a három világhírű magyarral azóta is ágyam fölött függ. Ä dán televí­zió meghívta a stúdióba Puská- sékat, sőt engem, a csapatkapi­tányt is. Ott láthattam, hogyan vi­szonyul a vüág legismertebb ma­gyarjához a külföld. Bár Papp La­ci háromszoros olimpiai bajnok volt, a figyelem középpontjában Öcsi bácsi állt, őt őszülte tisztelet­tel, sőt csodálattal vették körül. Az egykori kispesti srác a legböl- csebb áUamférfiakhoz hasonlóan lenyűgöző stílusban válaszolga- tott a kérdésekre. Puskás Ferenc minden idők legkiválóbb futballistája volt, de­rült ki az idei világbajnokság előt­ti szakmai felmérésből. Halálát az a tündöklő agy okozta, amely év­tizedeken át koordinálta mozgá­sát, számolta ki minden ellenfelé­nél gyorsabban a legjobb és leg- váradanabb megoldásokat, s amely képessé tette a pálya teré­nek tökéletes érzékelésére a mér­kőzés mindegyik pillanatában. A „Svábot” a sorsa, az idegenben való boldogulás kényszere, a vi­lágjárás hazájához hűségesen ra­gaszkodó, nemzetét forrón szere­tő magyarrá tette. Az idő óceánjá­ban lassan elsüllyedő hajót, az Aranycsapatot jó kapitányaként csaknem utolsóként hagyta el. Emlékét megőrzi a magyar törté­nelem és a labdarúgás világtörté­nete. Temetésén lélekben ott lesz a világ mindegyik magyarja, hi­szen a második világháború utáni nehéz időkben az ő művészi játé­ka gyógyír volt a nemzet sebeire. ____] __JHHH (R euters-felvétel) Játékosként és emberként is tízes TOMI VINCE Homérosz után Odüsszeiát al­kotni? Puskás Ferencről megje­lent könyvtárnyi irodalom után szabad, lehet újabb méltatást ír­ni? Leheteden. Most azonban kell. A legendás Aranycsapat ka­pitánya, szeüemi vezére, front­embere, mindenki Öcsije eltávo­zott az örök vadászmezőkre. Sze­rencsés vagyok. Láttam őt focizni, beszéltem vele. Müyen játékos volt? Zseniális. Hogy ez frázis? Csak a nagy igazságokból szület­nek közhelyek. Mindenki tudja, kitűnően cselezett, nagy stratéga volt és félelmetesen gólerős. Mindmáig hihetedennek tűnik számomra, hogy mennyit moz­gott, támadásokat indított és ami még hihetetíenebb, mindig ott volt a befejezéseknél. Elképesztő, mennyi gólt lőtt. A Honvédban, a válogatottban és a Reálban. Min­denki szerette. Hogy minek kö­szönhetően? „Talán jó kedélyem­nek, vagányságomnak. Nem bán­tottam soha senkit, nem lógtam ki a sorból, nem vártam el előjo­gokat, előnyöket. Valószínűleg ezért becsültek a társak...” Nem is szidta őket. Amikor például Grosics gólt kapott, széttárta a kaiját, s csak ennyit mondott: „Már ezt sem tudod megfogni?” Nem kevesen mondták róla, ő áhította össze a válogatottat. „Na­gyon korrekt volt a kapcsolatom a szövetségi kapitánnyal. Guszti bácsi a meccsek előtt hármunk­kal, Bozsikkal, Hidegkútival és velem egy külön kis megbeszé­lést, amolyan taktikai értekezle­tet tartott. Felhatalmazott ben­nünket, hogy menet közben vál­toztassunk a vele megbeszélt tak­tikán, ha úgy látjuk, az eüenfél is változtat. A közönség persze csak azt láttta, hogy mi hárman össze­futunk, váltunk néhány szót, s rögtön azt gondolták, én irányí­tom a csapatot. Műidig szót fo­gadtam a kapitánynak...” A sokat emlegetett németek eüeni 1954- es vb-döntőről így beszélt: „ÁUít- ják, eladtuk a meccset. Nem tu­dok Uyesmiről. Kettő-nuü után azt hittük, megnyerjük. Azt hit­tük? Biztosak voltunk benne. Ké­sőbb szememre vetették, miért váüaltam sérülten a játékot? Mert a mérkőzés előtt nem fájt a lá­bam, és azt mondták, játsszam. Miért ne játszottam volna?” Puskás csodálatos futbaüozá- sán és góljain kívül spanyolorszá­gi adaptálása is elképesztő szá­momra. Mesébe ülő. Á profik kö­nyörtelen vüágában. Nem volt ez mese. Amikor közhírré vált, hogy a Real érdeklődik iránta, sokan csóválták a fejüket: elkényelme- sedett, nagy súlyfeleslegén kívül már 31 esztendős... Mi volt a tit­ka, hogy az elparentált „száguldó őrnagy” (így nevezte a nyugati sajtó) egyedüláüó karriert futott be Hispániában? „Másfél évig na­gyon nehezen kaptam össze ma­gam. De hát csak magamra szá­míthattam, nem volt más válasz­tásom, kínkeservesen le keüett fogynom tizenegy küót. Hogy Magyarországon miért nem vol­tam erre képes? Akkor a fociban első voltam, Spanyolországban viszont hiába volt a hírem, az aranycsapat híre, az emlékek, meg a nimbusz, nem segített. Be­csöppentem egy egészen más vi­lágba, a szerződésre váró profik közé. Itt megértettem, csak egy vagyok a sok közül. Megértettem, ha ki akarok emelkedni, azt keü csinálni, amit mondanak. Nem a tudásommal lettem itt jó labdarú­gó, hanem a hozzáállásommal. Az emberekről a vüágon minde­nütt elmondják, hogy üyenek, meg olyanok, pedig csak megpró­bálnak alkalmazkodni. Aztán vagy tudnak, vagy sem...” Puskás Ferenc nagyon tudott. A szurkolóktól Pancho művészne­vet kapta, hétszeres bajnok lett a Reaüal és négyszeres spanyol gól­király, 156 gólt lőtt a madridiak színeiben... És mindig, minden­hol pártfogolta honfitársait. Nem emlékszem, ki mondta róla, hogy játékosként és emberként is tízes. Minden magyarnak segített, olyan volt a magyaroknak, mint egy nagykövetség. A pénzét rájuk költötte. Aztán hazatelepült. Mindenki Öcsije, Öcsi bácsija lett, tisztelet­beli ezredes, a magyar sport tisz­teletbeli nagykövete. Szinte az utolsó pülanatig megmaradt le­gendásan jó kedélye. Bő tíz évvel ezelőtt mondta e sorok írójának: „Sohasem vagyok letört. Ha vala­mi nem megy, hát azt mondom, holnap jobb lesz...” Legyen mindig jó és jobb, Öcsi bácsi! Ott, az örök vadászmező­kön.

Next

/
Thumbnails
Contents