Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-03 / 253. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 3. Kultúra 9 A pozsonyi Fotóhónap kiállításaihoz kapcsolódva nyitották meg tegnap a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában Hangay Enikő (balról) magyarországi fotóművész Csendes napok című kiállítását, amely november 30-ig tekinthető meg. (Somogyi Tibor felvétele) Száz éve született, és harminc éve halt meg Luchino Visconti, az olasz neorealizmus mestere A szépség megszállottja Két ember volt jelen elemi erővel Luchino Visconti életében: Jean Renoir francia filmrendező és Helmut Berger osztrák pincér. Renoir mellett vált igazi művésszé, humanista gondolkodóvá, Berger a mindent elsöprő szenvedélyt jelentette számára. SZABÓ G. LÁSZLÓ mondható a filmről: a Megszállottság a neorealizmus korai előfutára volt. Azé a születendő irányzaté, amely szerint a film természetes forrása a valóság, annak is a legmélyebb pontja, a színtiszta igazság. 1948-ban, amikor Giovanni Verga regényét, A Malavaglia családot ülteti át mozivászonra Vihar előtt címmel, már a neorealizmus az európai filmművészet avantgárdja. E grandiózus alkotás egy teljesen elszegényedett szicíliai halászcsalád mindennapjairól szól amatőr színészekkel, akik még az olaszok számára is sokszor érthetetlen tájszólásban beszélnek. Ezt követte a Szépek szépe című erkölcsi asszonyportré a zseniális Renoirral Párizsban találkozott 1936-ban. Pont harmincévesen. Addig élt, mint Mondrone grófja, gazdagon és gondtalanul, elvégre neves patríciusfamíliába született. Ősei alapították Itália legerősebb városállamát, a milánói hercegséget. Apja, akárcsak a többi gyerekébe, belé is a művészetek szeretetét oltotta. A színház, a zene és a festészet mellett azonban volt más is, ami lenyűgözte az ifjú Viscontit: a lóversenyek, a zsokék világa. Az ott látott erő, szilajság és elegancia. Az állati szépség és a markáns férfibáj. E kettő együtt, de külön-kü- lön is. Milánóból előbb Firenzébe, Rómába, majd Velencébe járt a művészetekre éhes fiatal gróf, később külföldön szerzett tudást és tapasztalatot. Családi háttere ellenére Párizsban baloldali gondolkodó lett, marxista harcos. Egyébként az sem mellékes, ki mutatta be Jean Renoirnak: Coco Chanel, a divat világának az idő tájt kétségkívül legbefolyásosabb személyisége. Amikor visszatér hazájába, Olaszországban tetőfokára hág a fasizmus. Első egész estét betöltő játékfilmjével, a Milánóból előbb Firenzébe, majd Velencébe járt a művészetekre éhes gróf, később külföldön szerzett tudást és tapasztalatot. Kivételes szépérzéke minden filmjében megmutatkozik Anna Magnanival, majd az Érzelem, amely egy olasz arisztokrata nő és egy fiatal osztrák tiszt szenvedélyes kapcsolatát mutatja be úgy, hogy társadalmi célzásai miatt a hadügyminiszter javaslatára cenzúra alá vonták. Az egyházi cenzúra haragját az 1960-ban forgatott Rocco és fivéreivel vívta ki, azzal a társadalmi drámával, amely a „gazdasági csoda” idején Milánóban játszódik. Ott mutatja be egy délről felköltözött parasztcsalád széthullásának fájdalmas történetét. Kritikusai ezt a művet tartják a legértékesebb alkotásának. A Dosztojevszkij regénye nyomán forgatott Fehér éjszakák, a Risorgimento korában játszódó A párduc vagy a Camus Közönye alapján készült Az idegen csak ezután következik a minőség alapján felállított sorrendben. Német trilógiáját 1969-ben kezdte el. Az Elátkozottak a nácizmus démonikus erejét idézi meg egy kapitalista család tükrében. (Forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölték Viscontit.) A Thomas Mann elbeszéléséből készült Halál Velencében (a cannes-i fesztivál nagydíját nyerte el a film) a vágy elérhetetlen tárgya, a megfoghatatlan szépség szimfóniája: Gustav von Aschenbach, a híres, idősödő zeneszerző Velence tengerpartján beleszeret egy ott nyaraló szőke kamasz fiúba, s ez az érzés pusztító erővel hat rá. A trilógia harmadik része, a Ludwig II. Lajos bajor király életét dolgozza fel. Utolsó filmjén, Az ártatlanon már érződik a halál árnyéka. A Ludwig forgatása során, 1973-ban súlyos szélütés érte, amelyből sosem épült fel igazán, halálát azonban influenzaszövődménnyel súlyosbított szívelégtelenség okozta. Renoir mellett életének másik kulcsfigurája Helmut (Stein)- Berger volt, akivel az Elátkozottakat és a Ludwigot forgatta. Ez a Bad Ischlben született pincér londoni színitanulmányai után utazott Perugiába, hogy olaszul tanuljon, és magába szívja a reneszánsz minden szépségét, s úgy tervezte, Rómában kezdi el színészi pályáját. Perugiában azonban (Képarchívum) egy pizzéria teraszán meglátta őt a városban forgató Visconti, és másnap már mindketten tudták: útjaik elválaszthatatlanok. Ber- gerből tehát maga Visconti faragott színészt, aki végig ki is tartott a jeles rendező mellett, élete utolsó napjáig egyetlen társa volt. Többet, mint Viscontitól nem is kapott senkitől. Sem magánemberként, sem filmszínészként. Az Elátkozottak SS-tisztje és az őrült bajor király szerepe a mozi egyik élő legendájává tette. Olasz szakmai körökben mesélik: Visconti, az olasz neorealizmus egyik zászlóvivője, akinél a dekadencia szinte programmá vált, élete végéig ragaszkodott nemesi családi hagyományához, mégis a kommunista ellenzék vezetőjének számított, az 54-es velencei fesztiválon lekicsinylőén beszélt Fellini Országúton című munkájáról. Nem szerette. Neo- absztrakt filmnek nevezte. A két rendező évekig nem is beszélt egymással, hiszen Fellini meg az Érzelem című fényűző, 19. századi kosztümös Visconti-filmre haragudott. A gróf egyedül Fellini Élete végéig ragaszkodott nemesi családi hagyományához, mégis a kommunista ellenzék vezetőjének számított. felesége, Giulietta Masina előtt hajolt meg, s egyedül az ő érdeme volt, hogy a két mester, csaknem tíz évvel később, a 63-as moszkvai fesztiválon átölelte egymást. Visconti egyszer Budapesten is járt. 1970 februáijában, a Madách Színházban megnézte Seribe Egy pohár víz című vígjátékát. Természetesen nem az előadásra volt kíváncsi, hanem a Masham zászlóst játszó Balázsovits Lajosra. Ót jött szemrevételezni, mert Jancsó Miklóstól hallott róla. Thomas Mann grandiózus művét, a József és testvéreit akarta filmre vinni, ehhez keresett főszereplőt. Tervét végül is a halál húzza keresztül. Megszállottsággal, amely A postás mindig kétszer csenget olasz változata, ki is vívja Mussolini haragját és a cenzorok figyelmét. Ennél azonban sokkal több is elA Rocco és fivérei olasz nyelvű plakátja A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órakor kezdődik zenés publicisztikai magazinunk a, Hétről hétre. 11.30-kor kezdődik a Délidő. Társalgóműsorunk vendége Bíró Ágnes parlamenti képviselő, a kulturális tárca korábbi államtitkára. 13 órakor a Téka irodalmi magazinban Barak László a Nap Kiadó új kiadványait ismerteti, Duba Gyula Mécs László kötetét ajánlja elolvasásra, valamint beszélgetés hangzik el Csehy Zoltán költővel, műfordítóval egy érdekes szakmai tanácskozásról. 15 órától Vonzerő rímmel új magazint indítunk főleg, de nem csak nőhallgatóinknak, bár a műsor elsősorban róluk fog szólni. Vasárnap is reggel 7 órakor indul adásunk. Az első órában összefoglaljuk a hét politikai történéseit. 7.50-kor elhangzik heti jegyzetünk, a Napjaink - Miklósi Péter olvassa fel írását. A 8 órai híreket követően a Világosság katolikus félórájában a vasárnapi evangélium alapján Bozai Krisztián somoijai káplán elmélkedik. 9 órakor hírek, majd a Randevú jelentkezik. A műsorban a legkisebbeknek Kovács Magda mondja el meséjét, majd bemutatunk egy ifjú zenészpalántát. Számítógépes ismeretek az interneten, avagy indul az on-line-oktatás. Új honlapja van a Taksonyi Ifjúsági Szervezetnek. 10 óra 30 perctől Pop-mix. 11 órától a Randevú második részében következők a témák: Enviromentális nap a Duna Utcai Alapiskola és Gimnáziumban; beszámoló hangzik el az 1956-os forradalom 50. évfordulójára tartott Gloria Victis történelmi vetélkedőről; a komáromi Gimisz Színpad zenés-prózai darabot adott elő október 23-án, Kiss Péntek Józseffel beszélgetünk. 13 órától közvetítjük a Térerőt, ezúttal az újvidéki magyar rádió szerkesztésében. 14.05-kor Kaleidoszkóp. A műsorban először dr. Alexander Balega történészt és műemlékvédelmi szakembert mutatjuk be, aki a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal külkapcsolatainak szervezője, majd Tánczos Tibor helytörténészt életéről és a nagymegyeri tájházról faggatjuk. 15 órakor a Nevelők fóruma a XV. Katedra Napokról ad összefoglalást. 15.30-től Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban virrasztási énekeket és szokásokat elevenítünk fel Kluka Margittal Nyitracsehiből. (MoL) Elhunyt William Styron Nyolcvanegy éves korában elhunyt William Styron amerikai író. 1951-ben jelent meg első regénye Feküdj le sötétben címmel. A regény, amely egy déü család alkoholizmussal, vérfertőzéssel, őrülettel és öngyilkossággal súlyosbított életét és a család végső összeomlását ábrázolja, azonnal nagy sikert aratott. A következő Styron-műre azonban várni kellett, mert a szerzőt behívták a seregbe a koreai háború miatt. Hamar leszerelték azonban, mert megsérült a szeme, élményeit pedig 1953-ban A nagy menetelés című kisregényben dolgozta fel, amelyet a Házam lángra gyullad című, 1960-ban megjelent regény követett. A kilenc évvel az első, sikeres regény után kiadott munkát nagy várakozások előzték meg, a kritika pedig annak rendje és módja szerint ki is kezdte azzal, hogy az új mű túlírt és igencsak elmarad a szerző korábbi műveinek színvonalától. Éppen ezért Styron nagy alapossággal készült következő regényére, amelyen hét éven keresztül dolgozott. A Nat Tumer vallomásai, amely az 1831-es rabszolgalázadás vezérének fiktívvisszaemlékezéseiből áll, igen heves vitát váltott ki. A kritikusok rasszizmussal, illetve rasszista előítéletek erősítésével vádolták a szerzőt, különösen arra a szövegrészre hivatkozva, amelyben Tumer egy fehér nő megerőszakolásáról fantáziái. Az ilyen cselekmények, vagy azok vélel- mé volt ugyanis a színes bőrű rabszolgák meglincselésének igazolására szolgáló leggyakoribb érv a déli államokban. Mások viszont azt emelték ki, hogy a mű minden hibája ellenére Tumer figurája rokonszenves, erős és hősies. Styron műve végül 1968-ban Pulitzer-díjat kapott és meghozta a szerzőnek a világhírt. Későbbi munkái közül kiemelendő az 1979-ben megjelent Sophie választása, amely szintén nagy sikert aratott. Talán még nagyobb siker lett a lengyel, hangsúlyosan nem zsidó holocaust-áldozat Sophie történetének 1982-ben bemutatott filmváltozata, amelyet öt Oscar-díjra jelöltek A legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat a Sophie-t alakító Meryl Streep nyerte el. Styron gyakran szenvedett a depresszió különböző formáitól, amiről az 1990-ben megjelent, Látható sötétség című művében vall a kritikusok szerint megdöbbentően őszintén. Személyében a huszadik század amerikai irodalmának egyik legnagyobb alakját gyászolja a világ. (MTI)
