Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-17 / 265. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 18. Szombati vengég 9 Mikulás Dzurinda volt kormányfő: Szlovákiában is eljön az idő, amikor a nem szlovák nemzetiségűek nem kimondottan etnikai alapon választanak majd „Sosem hittem, hogy Fico tiszta játékot játszik” Mikulás Dzurinda: Ha tetszik Ficónak, ha nem, ez a kormány felkészületlen Szlovákia történetének leg­hosszabb ideig hivatalban volt miniszterelnöke. Most az ellenzék vezére. Pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) tegnap tartotta kongresszu­sát, amelyen újra elnökké választották. Robert Ficót populistának tartja, Ra- dicovától nem fél, Meciarral együttműködne, Bugáit, a betyárt pedig szereti. Mikulás Dzurindával be­szélgettünk. MOLNÁR NORBERT Megszokta már az ellenzéki szerepet? Igen is, meg nem is. Voltam én már ellenzéki, s azt is tudatosí­tom, demokráciában nemcsak a kormány, hanem az ellenzék is fontos tényező. De tény, jobban tetszett az a szerep, amikor enyém volt a felelősség. Hogyan értékeli az ellenzék eddigi tevékenységét? Arculatunk egyelőre csak rajzo­lódik. Mindegyikünknek egy kicsit más elképzelése volt arról, hogyan viselkedjünk ellenzéki szerepben. Főleg a kereszténydemokraták voltak depressziósak, de az is rá­nyomta a bélyegét viselkedésünk­re, hogy az MKP hajlandó lett vol­na belépni Robert Fico kormányá­ba. Mind a hárman más kottából játszottunk. Újra egymásra találá­sunk eltartott egy ideig. De ma úgy érzem, megtaláltuk az utat. Ami összetartozik, márpedig az MKP-KDH-SDKÚ hármas össze­tartozik, az megtalálja egymást. Elítéli az MKP-t azért, mert hajlandó lett volna kormányt alakítani a Smerrel? Nem ítélem el. Inkább úgy fogal­maznék, meglepődtem. Sosem hit­tem abban, hogy Robert Fico tiszta játékot játszik. A kormányban köz­vetlenül mellettem ült Csáky Pál, s emlékszem az utolsó ebédre, ami­kor azt kérdeztem tőle: hogyan le­het az, hogy egy ilyen öreg harcos nem látja át Fico játékát? Nem ne­heztelek ezért az MKP-ra, politikai­lag teljesen legitim törekvés, ha va­laki kormányba szeretne kerülni, azt pedig meg is értem, hogy Bugár Béla azért szorgalmazta ezt, hogy ne legyen ott Ján Slota, csak mint­ha nem látták volna át a helyzetet. Mi már a választások előtt is tud­tuk, ha Ficónak elég szavazata lesz Slotával és Meciarral együtt, senkit sem fog kérdezni. Az SDKÚ kongresszusán meg­nevezték legközelebbi partnerei­ket, vagyis a KDH-t és az MKP-t, valamint legnagyobb ellenfelü­ket, a Smert. Innen azonban hiá­nyolom az SNS-t A kormánykoalíció feje nem Meciar és nem Slota, hanem Fico. Ő az én legfőbb ellenfelem. Mindig a főszereplőt kell kiválasztani. Ez­zel nem azt akarjuk mondani, hogy elfogadjuk az SNS politikáját. Abból, amit mond, számomra mégis az derül ki, hogy az SDKÚ- nak az SNS elfogadhatóbb, mint a Smer. Nem, nem ez derül ki. Tudatosí­tani kell, kinek mekkora ereje van. Fico Slota nélkül létezhet, de Slota Fico nélkül nem. Egyesek azt mondják a Fico- kormányról, hogy nem csinál semmit, mások meg azt, hogy az előző garnitúra pozitív lépé­seit teszi tönkre. A két kijelen­tés között jelentős ellentmon­dás van. Pedig mindkét kijelentés helyt­álló. Megdöbbentő, milyen kevés törvényjavaslatot juttatott a kor­mány a parlamentbe, s hogy mi­lyen ritkán ülésezik a parlament. A januári ülés pedig biztosan fiaskó lesz: hat törvényt nyújtottak be a miniszterek. De másutt is ezt lát­hatjuk. Mennyi mindent bírált Fico a választások előtt: a szegénysé­get, a regionális különbségeket, a fiatalok külföldre vándorlását. Nincs tudomásom arról, hogy kor­mányfőként bármit is tett volna ezek ellen. Nem csinál semmit, csak erős szavakat használ és vá­daskodik. Amit most tesz, az a kor­mányprogram teljesítésének mí- melése, s mint ilyen, csupán mar­ketingszempontból értékelhető. Vonatkozik ez az adókra, a kará­csonyi nyugdíjra, a nagy cégek fe­nyegetésére - csak a nagy hang, de semmi tett. Ami paradox: minél kevesebbet tesz, annál jobb ennek az országnak. Mert egy jól beindí­tott gazdaságot kapott, tehát in­kább ne tegyen semmit. Miért van akkor hetvenszáza­lékos népszerűsége? Ez egy komplex kérdés. Az em­berek nagyrészt belefáradtak a re­formokba, Fico pedig egy tehetsé­ges demagóg. Rövidtávon jólelkű nagybácsira játszik, aki abból jóté­konykodik, amit nem ő gazdálko­dott ki. Ki ne örülne az olcsó ben­zinnek vagy áramnak? Csak idő kérdése, hogy az emberek rájön­nek, a benzinár nem Ficótól vagy Dzurindától függ, hanem a vüágpi- aci áraktól. S egyre többen rádöb­bennek, Fico bort iszik és vizet pré­dikál. Gondoljunk csak a Záhu- mensky-ügyre vagy a korrupciós botrányára, amit nem jelentett a rendőrségen. A populistáknak az egész világon jól megy, de hozzá kell tenni, hogy rövidtávon. Azáltal, hogy Ján Camogursky visszatért a nagypolitikába, na­gyobb az esélye egy jobboldali blokk létrejöttének? Konkrétan a Vladimír Meciarral való együtt­működésre célzok. Ján Camogursky akkor tért vissza, amikor a KDH-nak és a jobb­oldalnak is a legnagyobb szüksége volt rá. Tapasztalt, művelt politi­kus, emellett gyakorlati ember is, el tudja fogadni a legkisebb rossz, vagy a két rossz közötti választás elvét. Mivel Camogursky pragma­tikus, visszajövetelét pozitív lépés­nek tartom. El tudja képzelni, hogy egyszer a jobboldal is hasonlóképpen in­tegrálódik Szlovákiában, mint a baloldal tette? Igen, de erre még jó ideig várni kell. Azért is, mert bár az SDKÚ és a KDH között ez nem tartana sokáig, de problémát jelentene olyan pár­tok esetében, mint az MKP vagy az SNS. Nem akarom feldühíteni Bugár Bélát, de úgy gondolom, Szlovákiában is eljön az idő, ami­kor a nem szlovák nemzetiségűek nem kimondottan etnikai alapon fognak majd választani, mert bizto­sak lesznek abban, hogy itt polgári társadalom van. Inkább azt fogják kérdezni, ki csökkenti és ki növeli az adókat. Szlovákiára ez vár, s mindenféle érdek nélkül mondom, erre 15, 20, 25 év múlva sor kerül. Egyébként milyenek a kapcso­latai az MKP-val? Csak azért kér­dezem, mert nem voltak mindig fényesek... Ez igaz, de nem tudok olyasmi­ről, amivel ártottam volna az MKP- nak. Természetesen nem teljesít­hettem az MKP minden kérését. Hogy miért nem, ezt Bugár Béla és mások is pontosan tudják. Miért nem? Mert ártottam volna Szlovákiá­nak, például a kedvezménytörvény esetében. Semmi jóra nem vezetett volna. Magam is tudatosítom, hogy kapcsolatunk az MKP-val szinusz­görbét ír le, de szerencsére a pozi­tív tartományban többet van a gör­be, mint a negatívban. Lehet, hogy pontosan azért, mert sokat edződ­tünk egymás mellett, a bizalom is megnőtt közöttünk, tudjuk, mit várhatunk egymástól, és éppen ezért mondhatom, nagyon jó a vi­szonyunk az MKP-val. Miért történhetett meg, hogy Pozsonyban mégis kihagyta a koalícióból az SDKÚ az MKP-t? Információink szerint az SDKÚ helyi prominensei kijelentet­ték: sem az MKP-val, sem az SNS-szel! Ilyesmiről nem hallottam. Tény­leg nem. Ezekbe a tárgyalásokba a központból nem szoktunk beavat­kozni. Az SDKÚ-ban előválasztá­sok vannak, respektáljuk az alul­ról építkezés elvét, s csak akkor le­szünk részesei a tárgyalásoknak, ha erre külön felkérnek bennün­ket, vagy ha úgy érezzük, segíthe­tünk tanácsainkkal. Engem Dur- kovsky főpolgármester úr szólított meg, s rengeteg dolgunk akadt, hogy össze tudjuk hangolni a KDH és az SDKÚ lépéseit. Azt, hogy az MKP nincs a koalícióban, csak a koalíciós szerződés aláírása után tudatosítottam. A fenti mondatban - sem az MKP-val, sem az SNS-szel - az a legfurcsább, hogy éppen Robert Fico tematizál hasonlóképpen, amikor megpróbálja megma­gyarázni, miért lépett koalíció­ra az SNS-szel, vagyis azt pró­bálja meg érzékeltetni, hogy az MKP és az SNS semmiben sem különbözik. Egyszerűen nem akarom elhin­ni, hogy az SDKÚ-ban elhangzott volna ilyen mondat. Bugár Bélával együtt kampányoltunk Léván az MKP-SDKÚ-HZDS koalíció mel­lett, együtt indulunk Kassán, szó­val nehéz elhinnem ilyesmit. Lépjünk tovább. Nem fél Iveta Radicovától? A legkevésbé sem. Miért félnék? Népszerű, a választásokon több karikát szerzett, mint ön. Úgy beszéltek róla, mint az SDKÚ lehetséges miniszterelnökéről... Ha készen áll majd erre, és ő is úgy akaija, akkor az lesz. Most még nem áll készen? Honnan tudjam? Az SDKÚ-ban mindenkinek annyi tere van, amennyit kialakít magának. Ha hi­szi, ha nem, minél többet dolgoz­nak majd a kollégáim, annál boldo­gabb leszek. Nem érzek semmiféle belső igényt arra, hogy még bizo­nyítsak. Szívesen veszem magam körül a legjobbakkal. Aztán majd eldől, kinek jut szerep. A kulcsszó a csapat. Éveken át azt az elvet követ­tem, hogy első helyen Szlovákia van, aztán az SDKÚ-DS és csak azután az én személyes érdekeim. Örömmel tölt el, hogy kollégáim nagy része is így gondolkodik. Kér­dése a legkevésbé sem zavar. Sőt. Iveta Radicová lesz az SDKÚ 2008-as államfőjelöltje? Ezzel a kérdéssel még nem fog­lalkoztunk. Az önkormányzati vá­lasztások előtt vagyunk. De elkép­zelhető, hogy karácsony után meg­vitatjuk ezt a témát. 2004-ben Eduard Kukán személyében na­gyon jó jelöltet választottunk ki, s hiszem, hogy most is sikerül ha­sonló kaliberű egyéniséget találni. Most felsorolok néhány nevet, s kérem, mondja el, milyen a vi­szonya ezekhez az emberekhez. Kezdjük Vladimír Palkóval. Személytelen. Az utóbbi hóna­pokban nem győzök rajta csodál­kozni. Ludovít Karúk. Normális a viszotly. Örülnék, ha nem adná fel, és tovább dolgozna. Pavol Rusko. Szomorú vagyok, ha ezt a nevet hallom. Ján Camogursky. Szinte szentimentális leszek. Mi­atta kezdtem el politizálni. Renge­teg dolgot lestem el tőle, noha na­gyon sok mindenre egészen más­ként nézünk. Nem szégyellem azt mondani, hogy mint embert, na­gyon szeretem, és úgy érzem, ha valamit megtanultam, akkor azt éppen neki köszönhetem. Duray Miklós. Erre nem tudok válaszolni. Annyira keveset beszélgettünk, hogy egyszerűen jellemezhetetlen. Bugár Béla. Nagyon jó. Emberileg és politi­kailag is. Ökos ember. Betyár. Bu- gárt szeretem. Robert Fico. Emberileg ambivalens, de politi­kailag tudom, hogy ő a fő ellenfe­lem. Politikája céltalan. A vasutas, ha egy vonat foglalt sín felé tart, át­dobja a váltót. Pontosan ezt gondo­lom róla is, a váltót kellene átdob­ni. Vakvágányon van. Vladimír Meciar. Ellentmondásos. Nagyon jó dön­tésnek tartom, hogy a HZDS-t az Európai Néppárt felé vezette és nem a vörösök felé. Másrészt vi­szont, az 1995 és 1998 közötti évekkel valamit kezdem kell. Most nem a jogi oldalára gondolok, mert soha senkit nem akadályoztam ab­ban, hogy kivizsgálják az akkor tör­ténteket, hanem a dolgok erkölcsi oldaláról beszélek. El tudja képzelni a szorosabb együttműködést Vladimír Me­ciarral? El tudnám képzelni a vele való együttműködést, ha úgy érezném, hogy abban a helyzetben nincs jobb megoldás. Nem fél attól a Meciartól, ame­lyik egy hónapja szólalt fel a par­lamentben az amnesztiák eltör­lése kapcsán? Félelmetes volt... Nem láttam, Helsinkiben vol­tam, viszont el tudom képzelni. De nem félek, mert a politikába nem tartozik bele a félelem. Ám ismétlem, gondolkodás nélkül együttműködnék vele, ha ez len­ne a legkisebb rossz. És ne feledje: Vladimír Meciar és a HZDS ma egy nyolcszázalékos párt, nem 35 százalékos. Azt se feledje, az SDKÚ-MKP-KDH triónak több mint 38 százaléka volt. Miben látja a jelenlegi kor­mány legnagyobb hiányosságát? Ha tetszik Ficónak, ha nem, ez a kormány felkészületlen, a Smer­nek nincs szakmai háttere. Ez a legfontosabb. De hozzátenném, át van itatva ez a politika a klien- telizmussal. Sokkoló, ahogy a mi­niszterelnök arról beszél, kor­rumpálni akarták, de nem ment el a rendőrségre. így utólag, miben látja az ön kormányának legnagyobb hiá­nyosságát? Talán ügyesebben kellett volna kommunikálnunk. Nekünk is meg kellett volna tennünk néhány nép­szerű lépést. Terveztük, de sajnos a KDH kilépett a koalícióból, amivel meglepett bennünket, s jöttek az előbbre hozott választások. Camogursky miatt kezdett el politizálni (Somogyi Tibor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents