Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-16 / 264. szám, csütörtök
6 Fókuszban: a bársonyos forradalom ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 16. www.ujszo.com A legifjabb generáció, a diákok többsége számára november 17-e elsősorban iskolaszüneti napot jelent Egy elfelejtett forradalom Több napon át tízezrek özönlötték el az utcákat (MAFA-felvétel) Pozsony. A Nemzetközi Diáknapot ünnepeljük holnap, egyben a szabadságért és demokráciáért folytatott harca is emlékezünk, az egykori Csehszlovákiában a politikai fordulat ugyanis az 1989. november 17-én kezdődött tiltakozásokkal indult. Vajon tudják-e a mai fiatalok, voltaképpen mi is történt ’89 őszén idehaza, vagy csak száraz történelmi adat számukra a bársonyos forradalom. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Vajon tisztában vannak-e az akkori események jelentőségével. Rögtönzött felmérésünk alapján aligha. A helyzet pikantériája, hogy annak idején éppen az ő generációjuk vonult elsőként az utcákra szabadságot követelve. 1989 így tehát többszörösen is az övék, de kell-e nekik? A diákok többsége számára november 17-e elsősorban iskolaszüneti napot jelent. Ebben nyilván az is nagy szerepet játszhat, hogy az akkori események taglalása máig nem kapott megfelelő helyet a tananyagban. A fiataloknak 1989 forradalmi ősze alighanem még nem igazán jelent történelmet, ugyanakkor nem jelent élő valóságot sem. Az iskolák a kapcsolódó megemlékezéseket a mára tervezett diáknapi rendezvényeik programjába ülesztik bele. „Legfeljebb csupán néhány diákot érdekelhet behatóbban a bársonyos forradalom emléke, a többség általában közömbösen viseltetik iránta. Érthető is, mivel, ők már ebben az új világban születtek, szocializálódtak” mondta lapunknak Galo Pál Vilmos, a tornaijai magyar gimnázium igazgatója. A Lévai Magyar Tanítási Nyelvű (ÍTK-felvétel) Egyházi Gimnáziumban a rendszeresen megtartott hétfői áhítat alkalmával emlékeznek majd meg ’89-ről, tájékoztatott Hajtman Béla igazgató. „Történelem szakos kollégánk szerint a diákok nem igazán ismerik ezt a történelmi időszakot, és nem csupán a kellő érdeklődés hiánya miatt. Azért is idegenek számukra a félmúlt eseményei, mert a hiányoznak tankönyvekből, legalábbis nem foglalkoznak a témával kellőképpen. Azt tapasztalom egyébként, hogy otthon sem jelent különösebb beszédtémát az akkori történéssorozat” - fűzte hozzá. „Kétségtelen, a diákok tudatában nem úgy él november 17-e, mint az idősebb nemzedékében, aki résztvevője volt. A szabadság kézenfekvő számukra - válaszolta lapunknak Andruskó Imre, a komáromi magyar gimnázium igazgatója. - Foglalkoznak ugyan a témával, egyebek mellett egy-egy osztályfőnöki óra részeként, de érdeklődésük érthetően nem olyan mély. Mindez a mai kor velejárója. Azóta annyira felgyorsult az élet, hogy nincs idő az elmélyedésre.” Az igazgató szerint diákjaik sokkal köny- nyebben azonosultak 1956, mintsem 1989 üzenetével. A kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban szintén a ma tartandó diáknapot használják fel arra, hogy megemlékezzenek a bársonyos forradalomról, tájékoztatott Máthé Margit igazgató, (-cz-e) VISSZATEKINTŐ 1989. november 17-én legális megemlékező tüntetés kezdődött (1938. november 17-én a nácik bezárták a cseh felsőoktatási intézményeket), amely rendszerellenes tüntetéssé alakult, rendőri beavatkozással. A tüntetések több napon keresztül folytatódtak, s már nem csak a diákok és színészek vettek rajtuk részt. 1989. november 19-én Prágában megalakult az ellenzéki Polgári Fórum (OF), november 20-án pedig Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN). E mozgalmak november 21. után felvették egymással a kapcsolatot, kijelölték maguk közül a hatalommal való tárgyalások képviselőit, és országszerte kezdték kiépíteni szervezeteiket. A régi kommunista rendszer kimúlásával eltűnt az egykori hétköznapi életünk számos tartozéka is Hol van már a zacskós tej és a szódásszifon? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az 1989. november 17-én kirobbant bársonyos forradalommal nemcsak egy, az alapvető emberi jogokat lábbal tipró, a szabadságjogokat semmibe vevő politikai kurzus lett oda, a már recsegő-ropogó régi rendszer kimúlásával eltűnt az egykori hétköznapi életünk számos tartozéka is, azok a mindennapi használati tárgyaink, melyek jobb híján vették körül az előző korszak emberét. Kevésbé történelmi tény, de a kisember szempontjából mérföldkövet jelent, hogy mára végleg kikopott a boltokból például a zacskós tej. Árulták kék és piros kiszerelésben, zsírtartalmukban és csomagolásukban ugyan különböztek, de közös volt bennük, hogy csöpögtek. A kor változásával ugyanígy befellegzett a szódásszifonnak is. Az egykor olyannyira kedvelt, magas cukortartalmú rágógumi (csomagolásáról egy szombrérós kisfiú nézett ránk) sem tesz már többé tönkre gyerekfogat. Csak úgy csikorgott az ember foga alatt a benne található cukor. Aztán volt még citrom- és/vagy orgonaillatú szappan, egy- legfeljebb kétféle, leginkább légyir- tóra emlékeztető női dezodor, „sárgamálna”, pléhdobozos cukorka (nyári és téli keverék) és még számos más dolog, aminek ma már nyomát sem találjuk a boltok polcain. Összeállításunk ezekről az egykori hétköznapi tárgyakról készített fotókból kínál válogatást, (-cz-e) KRONOLÓGIA 1989. november 17. - A prágai diákok békés felvonulást szerveztek Jan Opletal emlékére, akit 1939 novemberében nácik öltek meg. A rendőrség brutálisan lépett fel a tüntetők ellen, ami mozgósította az egész csehszlovák társadalmat. A művészeti iskolák diákjai a tüntetés után szinte azonnal több találkozót szerveztek a színészekkel, s arról tárgyaltak, hogyan lépjenek fel közösen a rendszer ellen. Kezdetét vette a bársonyos forradalom. 1989. november 18. - A prágai egyetemek néhány karán a diákok a további lépésekről egyeztettek, egyhetes sztrájkot hirdettek. A prágai színházak azonnal, a fővároson kívüliek és a pozsonyiak fokozatosan csatlakoztak hozzájuk. Az egyetemisták nyilatkozatukban követelték az állami és pártbeli tisztségviselők azonnali lemondását, valamint hogy vegyék ki az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepéről szóló részt. Ugyancsak november 18-án Vágsellyén megalakult az 1948 utáni Csehszlovákia első szabad magyar politikai mozgalma, a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). 1989. november 19. - Prágában létrejön a Polgári Fórum, Pozsonyban megalakul a Nyilvánosság az Erőszak Ellen - ez volt a két legfontosabb ellenzéki szervezet. Mindkét fővárosban, valamint több nagyobb városban tüntetéseket szerveztek, a lakosok rendszerváltást követeltek. Szorgalmazták Ján Carnogursky kiszabadítását is. 1989. november 21. - Ladislav Adamec kommunista kormányfő elkezdett tárgyalni az ellenzékkel. 1989. november 24. - Lemondott a Cseh Kommunista Párt Központi Bizottsága. Karel Urbánek lett a párt új főtitkára. 1989. november 26. - Prágában nagygyűlést szerveztek. Adamec találkozott az ellenzék fő képviselőjével, Václav Flavellal. Összeült a Cseh Kommunista Párt Központi Bizottsága, s úgy döntött: a forradalmat fegyveres erőkkel kell elnyomni. Moszkva támogatása nélkül azonban nem merték ezt a lépést megtenni. 1989. november 27. - Az általános sztrájk során bebizonyosodott: egész Csehszlovákia kívánta, étjen véget az egypártrendszer, s az ország végre tegye meg az első lépést a demokrácia felé. 1989. november 29. - A parlament kiemelte az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepéről szóló cikkelyt. 1989. december eleje - Elkezdődött a vasfal lerombolása, lassan eltűnt a Csehszlovákiát a szabad világtól elválasztó drótkerítés. 1989. december 10. - Lemondott az Adamec-kabinet, és Prágában Marián Calfa irányítása alatt megalakult a „nemzeti közmegegyezés kormánya”. 1989. december 28. - A Szövetségi Gyűlés Alexander Dubceket választotta meg elnökének. 1989. december 29. - Gustáv Husák államfő lemondása után a Szövetségi Gyűlés Václav Havelt választotta új köztársasági elnöknek. Döntés született arról, hogy júniusban Csehszlovákiában szabad és demokratikus választások lesznek. 1990. március 2. - Megalakult az Együttélés Politikai Mozgalom. 1990. március - Megalakult a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM). 1990. június 8. - Az első szabad választásokon Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a vele koalícióban induló FMK szerezte a legtöbb szavazatot, (i-t, sza) Alapvető fordulópont volt Csehszlovákia életében Idén nem tartanak központi ünnepséget ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Robert Fico miniszterelnök nem vesz részt semmilyen november 17-ével kapcsolatos megemlékezésen, központi ünnepség nem lesz. A kormány mindössze egy rövid nyilatkozatot adott ki ezzel kapcsolatban, melyben ugyan kiemeli, hogy az elmúlt 17 évben sikerült megszilárdítani a plurális demokrácia, a jogállam és a piacgazdaság alapjait, de egyben hozzáteszi, hogy a szociális problémákra nem sikerült megoldást találni. Mikulás Dzurinda korábbi miniszterelnök szerint a jelenlegi kormány ha nem is ignorálja, de elhanyagolja november 17-ét. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja ma délután közösen emlékezik a 17 évvel ezelőtti eseményekről. „1989 november 17-e alapvető fordulópont volt Csehszlovákia életében, amikor a fasiszta és a kommunista diktatúrát követően megkezdődhetett az ország demokratikus fejlődése” - jelentette ki Dzurinda. Szerinte a bolsevizmus még ma is él, ezért nem szabad megfeledkezni erről az ünnepről. Bugár Béla úgy véli, hogy elsősorban a fiatalokat, akik 1989 után vagy közvetlenül előtte születtek - kell tájékoztatni arról, hogy milyen volt az előző rend(hemendex.sk) szer, mit hozott a változás. „Ma már természetes a szólásszabadság, 1989 előtt bárkit elítélhettek, bezárhattak azért, ha nyíltan elmondta véleményét” - mondta az MKP elnöke. A három pártelnök a pozsonyi Carlton hotelben tájékoztatott a ma délután négy órakor a Szlovák Nemzeti Felkelés terén kezdődő megemlékezésről. „A helyszín kiválasztása nem véletlen, az 1988 március 25-i gyertyás tüntetés szétverését ebből az épületből irányította az StB” - magyarázta Pavol Hrusovsky, a KDH elnöke. Szerinte az akkor szétvert békés tüntetés a rendszer egyik utolsó erődemonstrációja volt, ezt követően kezdődött a széthullása. Dzurinda úgy véli, hogy a bársonyos forradalom három alapelvét, á szabadságot, az igazságot és a szeretetet folyamatosan őrizni kell. (lpj)
