Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-15 / 263. szám, szerda

30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 15. www.ujszo.com RÖVIDEN ____ Fók uszban az utca embere Szepsi. A Kárpátok Alapítvány jóvoltából a múlt hét végén immár másodszor zajlott Szepsiben az a rendhagyó találkozó, amelynek keretében egy helyi lakosokból álló, ötven fős csoport elemzi a kör­nyék községeinek állapotát, a kihasználadan lehetőségeket és az elsődleges tennivalókat. A European Citizens’ Panel nevű projekt egy-egy konkrét régió problémáit igyekszik feltérképezni, az össze­gyűjtött ötleteket és információkat pedig az illetékes szerveknek to­vábbítják a szakemberek. Szlovákiában a Bódva-völgyét szemelték ki, ahol 25 településen mintegy 32 ezer lakos él. A reprezentatív mintacsoport összeállításakor figyelembe vették a résztvevők élet­korát, műveltségi szintjét, nemzetiségét és sok egyéb tényezőt. A határ túloldalán, Szikszón is zajlanak hasonló, irányított beszélge­tések a Kárpátok Alapítvány magyarországi központjának szerve­zésében. December folyamán a két munkacsoport találkozik, hogy összesítsék a projekt eredményeit, majd elemezzék a két régió köz­ti hasonlóságokat. A költségeket az alapítvány az amerikai székhe­lyű Ch. S. Mott Foundation támogatásából fedezi, (juk) Szelektív hulladékgyűjtés indul Királyhelmec. A jövő év elejétől már a Bodrogköz központjában is beindulhat a szelektív hulladékgyűjtés, ugyanis a város e célra mintegy 3,1 millió korona állami támogatást kapott. Királyhelmecen hamarosan megvásárolják a módszer alkalmazásához szükséges speciális konténereket, egy hordozható szeméttárolót és két szállító­járművet. A hulladékot a családi házaknál különböző színű zsákok­ban gyűjtik össze: a kék színűekbe a papír, a sárgába a műanyag, a feketébe a többrétegű csomagolóanyag (például gyümölcslé­vagy tejesdoboz), a zöldbe az üveg, a fehér színű zsákokba pedig a vas- és fémhulladék kerül. A lakótelepeken erre a célra három különböző színű szeméttárolót helyeznek el. A városban egy előre meghatározott ütemterv szerint összegyűjtik a gumiabroncsokat, a festékeket és a festékes dobozokat, a neoncsöveket, az elhasználó­dott akkumulátorokat, a fáradt olajat, valamint a használaton kívüli műszaki cikkeket is. A fent említett berendezések megvásárlására hamarosan közbeszerzési eljárást hirdetnek. Az év végéig valószínű­leg a konténereket is elhelyezik a város utcáin. A rendszeres elszállí­tás jövő januárban kezdődik. A tervezett változtatásokról a város la­kosait a megfelelő időben tájékoztatni fogják, (leczo) Nyelvi labor a magyar iskolában Szepsi. Nyelvi laboratóriumot építettek ki a helyi magyar alapiskolá­ban. A speciális technikai berendezés 340 ezer koronába került. A szükséges pénzt a tanintézmény saját forrásból, valamint szponzori és szülői támogatásból szerezte meg. A teremben már két éve volt új iskolai berendezés, amely most vezérlőpulttal, fülhallgatókkal és mikrofonokkal gazdagodott. Egyszerre 14 tanuló, azaz egy-egy nyel­vi csoport tudja használni a laboratóriumot. A szepsi magyar alapis­kolában harmadik osztálytól évfolyamonként egy osztályban meg­emelt óraszámban, heti négy órában folyik az angol nyelv tanítása, de nagy az érdeklődés a német nyelv iránt is. (kozs) Díszkúta vár bejáratánál Fülek. Alaposan megváltozott a várhoz vezető Várfelső utca. Felújí­tása ugyan objektív okok miatt jó néhány hetet késik, ám a végered­mény mindenkit kárpótol majd. A várromhoz november végétől bazaltburkolatú, öntöttvas kandelláberekkel is díszített utca vezet majd fel, ennek végében ivókút váija majd a várba betérőket. Idén panzió is épült a vár tövében. A Várfelső utcát eredetileg még szep­tember végén át kellett volna adni, ám olyan műszaki porblémák merültek fel, amelyek alaposan meghosszabították az építkezést. Egyebek közt a föld alatti és az oszlopokon függő vezetékek áthe­lyezése okozott gondot, valamint az, hogy a kivitelező nem tudott folyamatosan olyan útburkoló anyagot beszerezni, amely a tervdo­kumentációban szerepel, (szaszi) Rt Épül a díszkút körüli burkolat (Szekeres Éva felvétele) Foglalkoztatói részről pozitív példák is akadnak a kelet-szlovákiai régióban, számuk viszont elenyésző Ki szeretne szlovákiai roma lenni? A munkanélküliség csökkentésének kérdése igazi ördögi kör, szaképesítés nélkül ma már kevesen tudnak elhelyezkedni. (Szekeres Éva illusztrációs felvétele) Ki szeretne szlovákiai roma lenni? Ezt az egyszerű, ám meglehetősen provokatív kérdést tette fel a minap egy eperjesi egyetemi okta­tó szociológia szakos hall­gatóinak egy szemináriu­mon kirobbant vita „felol­dásaként”. JUHÁSZ KATALIN A hatást el lehet képzelni, döb­bent csend borult a teremre, azok sem lendítették magasba a kezü­ket, akik addig bőszen érveltek a romák pozitív diszkriminációja ellen. Egy ENSZ-felmérés Az ENSZ közelmúltban nyilvá­nosságra hozott felmérése megle­hetősen szomorú képet fest a szlo­vákiai romák életminőségéről és érvényesülési lehetőségeiről. A ku­tatásban megkérdezettek mintegy fele tartós munkanélküli, azaz leg­alább három éve él segélyből, és semmiféle perspektívát nem látnak maguk előtt. A gazdaságilag aktív korú roma nőknél ez az arány még ijesztőbb, hiszen kevesebb mint öt százalékuknak van állandó mun­kahelyük. A helyzet keleten tűnik a leginkább reménytelennek, ahol egyes járásokban harminc százalék körül mozog a munkanélküliségi arány, és a szakképzett „nem ro­mák” sem könnyen találnak állást. A munkáltatók pedig - még ha ezt hivatalosan nehéz is bizonyítani - vonakodva alkalmaznak romákat, ha már válogathatnak a jelentke­zők között. A miértekről és a hogyan továbbról rendezett nemrég konfrenciát Kassán az UDNP, az ENSZ Fejlesz­tési Programjának regionális képvi­selete mintegy száz szakember részvételével. A szervezet új kezde­ményezést indítványoz a civil szfé­ra, a roma értelmiség, valamint a helyi és regionális önkormányza­tok bevonásával. A roma közösség­hez tartozók életkörülményeinek javítása, érvényesülési lehetősége­ik növelése szerintük össztársadal­mi feladat, érdemben azonban sen­ki sem akar foglalkozni a problé­mával, egymásra mutogatnak, egy­mástól várnak megoldást. A mun­kanélküliség csökkentésének kérdése pedig igazi ördögi kör, szakképesítés nélkül ugyanis ma már kevesen tudnak elhelyezkedni, az oktatási rendszer pedig nem iga­zán vesz tudomást a hátrányos helyzetű, putriból iskolába járó ro­mákról, sok esetben inkább csak megtűrik, mint oktatják őket. Kevés pozitív példa Foglalkoztatói részről azért pozi­tív példák is akadnak, ám ezek szá­ma oly kevés, hogy a kassai konfe­rencián egy négyszemélyes pulpi­tusra felfértek a „cigánybarát” munkáltatók, akik - miután tole­ranciáról, esélyegyenlőségről és demokráciáról puffogtattak el né­hány közhelyt - a vállalkozás buk­tatóit, nehézségeit, sőt kilátásta- lanságát is elemezték, gyakorta használva a „szélmalomharc” kife­jezést. A bánfai Obnova üzemben pél­dául ezer alkalmazottból mintegy háromszáz roma származású. Ha ugyanarra a munkahelyre egy fe­hér és egy roma jelentkezik, ha nem is élvez előnyt ez utóbbi, de egyenlő eséllyel pályázhat. A felvé­teli beszélgetésen már csak azért sem kell szorongnia, mert az üzem tulajdonosa is roma, aki szívén vi­seli saját etnikuma jövőjét. „Kezdetben nem szándékoztam kivételezni senkivel, elsősorban vállalkozó akartam lenni, és csak másodsorban roma. A környékbeli romák azonban egyre gyakrabban kerestek munkát az üzemben, biza­lommal fordultak hozzám, érezhe­tően segítséget vártak tőlem. Meg­rázó történeteket meséltek, sokan közülük évek óta nem tudtak elhe­lyezkedni, nem elsősorban az álta­lános munkanélküliség, hanem származásuk miatt” - állítja Jozef Patkan, a bártfai vállalat tulajdono­sa, aki szerint igenis létezik diszkri­mináció ezen a téren. Az üzemben tudatosan törekszenek vegyes kol­lektívák kialakítására, egy-egy részlegen általában 70-30 százalék a nem romák és a romák aránya. Az integráció megkönnyítése érdeké­ben üyenkor valóban nem a szak- képzettséget, rátermettséget nézik, hanem a nemzetiségi hovatarto­zást, ez a módszer azonban az évek alatt látványos eredményt hozott, méghozzá úgy, hogy az államtól egyeüen fillér támogatást sem kap­tak a kezdeményezésre. A kassai U. S. Steel vállalatnál a „kiemeléses módszert” részesítik előnyben. Három éve elindított projektjük keretében Kassa két, ro­ma munkanélküliek által legsűrűb­ben lakott városkerületéből, Sacá- ról és a Lunik IX. laktótelepről, va­lamint Nagyidéról verbuváltak igyekvő romákat, akiket saját költ­ségen képeztek át vasgyári mun­kássá. A program végén ugyan 155 jelentkezőből csupán hatan kaptak állást az acélkonszemben, ám Lubomíra Soltésová, a külkapcso- latokért felelős osztály vezetője szerint ez is komoly eredmény, hi­szen a feltételek meglehetősen szi­gorúak voltak, a jelentkezők zöme pedig nyolc általánost végzett, szakképzetlen, tartós munkanélkü­liek voltak. Ők hatan azonban saját közösségükben máris példaképek, élő bizonyítékai annak, hogy a szorgalom, az igyekezet évrénye- süléshez és anyagi biztonsághoz vezethet. Ben Slay, az UNDP regionális szervezetének főigazgatója fontos­nak tartja a munkáltatók tapaszta­latainak összegzését, e célból tizen­négy vállalatnál készítettek felmé­réseket a roma alkalmazottak fog­lalkoztatásáról. Szerinte sok eset­ben pozitív diszkriminációra van szükség, a munkáltatóknak segíte­niük kellene a hátrányos helyzetű­ek beilleszkedését és továbbképzé­sét, az államnak pedig meg kellene teremtenie ennek feltételeit, anya­gi támogatás formájában. Kassa megyei kezdeményezés „Az oktatás, a továbbképzés és az elhelyezkedés kérdése ugyan­úgy megoldatlan Nyugat-Európá- ban, mint ebben a régióban. A helyzet legfeljebb annyiban más, hogy a lakosság arányához viszo­nyítva kevesebb roma él a nyugati államokban. A siker érdekében mindenképp szükségünk van a szlovákiai roma értelmiség együtt­működésére, mivel ők ismerik leg­inkább az etnikum problémáit” - állítja Slay, hozzátéve, hogy az UNDP idén nyáron együttműkö­dési megállapodást írt alá Kassa megye önkormányzatával, amely első lépéseként hamarosan létre­hozza a Roma Tanácsot. Ebbe va­lamennyijárásból bekerül egy-egy elismert és tapasztalt roma értel­miségi, ők javaslataikkal az önkor­mányzat munkáját hivatottak se­gíteni. Feladatuk lesz a helyi igé­nyek felmérése és konkrét igények megfogalmazása, amelyeket a hi­vatalban készülő fejlesztési prog­ramok előkészítésénél is figyelem­be vesznek majd. Feltérképezték a Hont-lpoly menti régió, a Nagykürtösi járás és öt magyarországi mikrorégió cégeit A nógrádi régió vállalkozóit is segítő tudásbázis FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Az Európai Unió Phare-CBC programjából 6,5 mil­lió koronát kapott az ipolysági székhelyű Hont-lpoly Menti Tele­pülések Társulása, hogy feltérké­pezze a térség vállalkozásait, infor­mációs pontokat építsen ki, és megalapozzon egy számítógépes adatbázist. A Hont-nógrádi Busi­ness Centrum célja információs központként támogatni a régió kis- és középvállalkozásait, új vállalko­zások létrejöttét. A társulás a nagykürtösi Koliba polgári társulással és a Duna-Ipoly Ónkormányzati Területfejlesztési Program Társulással együtt valósí­totta meg a projektet. Tizenhárom hónap alatt fejeződött be a két vállalkozói központ és inkubátor­iroda, valamint az öt internetes pont kiépítése, valamint az adatbá­zis beindítása. Tavaly szeptember 14-én indult a projekt, és idén szeptember végén fejeződött be. A folyamat koordiná­tora Gubis Ágnes és Majercík Ivett projektmenedzser volt. Egyhavi működés után Gubis Ágnes öröm­mel állapította meg, hogy a vállal­kozók kihasználják és keresik a szolgáltatásokat. Az Ipolysági Vá­rosi Hivatal épületének első emele­tén található a két számítógéppel felszerelt, nyomtatóval és másoló­géppel ellátott „inkubátorház”, a földszinten pedig egy tárgyalóte­rem áll az érdeklődők rendelkezé­sére - ugyancsak egy számítógép­pel. „A vállalkozói inkubátor júniu­si indulása óta ötven ügyfelet foga­dott” - mondta Gubis Ágnes. Az ipolysági mellett Nagykürtö­sön a Koliba polgári társulás szék­házában is megnyílt egy hasonló központ. Paláston, Százdon, Ipoly- nyéken, Alsósztregován is egy-egy internetes pont váija a helyi vállal­kozókat vagy vállalkozást indítani szándékozókat. Általában a közsé­gi hivatalokban kapott helyet a szá­mítógép és a nyomtató, Paláston pedig a könyvtárba került. A községek 13 hónapon keresz­tül együtt éltek ezzel a projekttel, és nagy örömmel fogadták, hogy nem csak a központokra gondoltak a pályázatírók. Idén februárban kezdődött meg a Hont-lpoly menti régió, a Nagykürtösi járás, vala­mint öt magyarországi mikrorégió (Szob, Vác, Rétság, Balassagyar­mat és Szécsény) vállalkozásainak feltérképezése, s az adatgyűjtés au­gusztusban fejeződött be. Magyarországon és Szlovákiá­ban is hozzávetőleg száz-száz tele­pülés tartozik e területhez, ezeket végiglátogatták a társulás munka­társai, és nemcsak a helyi vállalko­zások adatait gyűjtötték, hanem az önkormányzatok elképzeléseit, le­hetőségeit is kutatták. Felmérték például, hogy mennyire készült fel egy-egy település cég(ek) fogadá­sára. Egyebek közt arra is kitértek, hogy vannak-e alkalmas telkek, in­gatlanok, a közművesítés és a szol­gáltatások terén müyen a helyzet. A felmérés szerint a határ magyar- országi oldalán már nagyon fontos a turizmus, Szlovákiában még műi­dig első helyen van a mezőgazda­ság és az ipar. A számítógépes adatbázis mel­lett kétezer példányban katalógust is kiadtak, amelybe 1600 vállalko­zás került be - fele-fele arányban mindkét országból. Gubis Ágnes el­mondta: úgy döntöttek, azokat a vállalkozásokat is szerepeltetik, amelyekről csak hiányos adatokat sikerült szerezni, mert úgy gondol­ják, ők elvégezték a munka 90 szá­zalékát, ám a maradék tízet az érin­tetteknek kell hozzátenniük. Bő­vebb információkat az érdeklődők a www.poiphe.eu oldalon találnak.

Next

/
Thumbnails
Contents