Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-15 / 263. szám, szerda

1! Közügy ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 15. www.ujszo.com DUMASZERDAHELY Ma pályaválasztási börze Dunaszerdahely. Pályaválasztási börzét tart ma reggel 9-től délután 3 óráig a körzeti munka, szociális és családügyi hivatal a városi műve­lődési központban. A börzén a járás középiskolái és más tanintézmé­nyei vesznek részt. A rendezvény célja, hogy a pályaválasztás előtt álló alapiskolások, azok szülei, pedagógusai számára megfelelő informá­ciót nyújtsanak a képzési lehetőségekről, (und) Holnap Galántán lép fel a Honvéd Táncszínház Régiók találkozása GAÁL LÁSZLÓ Galánta/Nagyfödémes. A már hagyományosan gazdag őszi prog­ram megvitatása volt az egyik té­mája a Csemadok Galántai Területi Választmánya november 9-én, Nagyfödémesen megtartott elnök­ségi ülésének. A Régiók találkozása keretében november 8-án a komáromi Jókai Színház a Doktor úr című darabot mutatta be a Galántai Városi Művé- lődési Központban. Az egy évtize­des hagyománnyal bíró Régiók ta­lálkozásának többször volt vendé­ge a világhírű budapesti Honvéd Táncszínház, amely november 16- án három előadással is szerepel majd Galántán. Délelőtt fél tizen­kettőkor és délután egykor iskolá­soknak mutatják be Petőfi Helység kalapácsa című szatirikus eposzát. A választmány titkára örömmel új­ságolta, hogy az előadás iránt a környező településekről is nagy az érdeklődés, mindkét előadásra nagyjából 700 jegyet adtak el elő­vételben, amire az iskolák nagy­részt az oktatási minisztérium által nyújtott utalványokat vagy a Páz­mány Péter Alapítvány által közve­tített támogatást használták ki. Holnap 18 órakor a Bartók útjain című nagyszabású előadással lép fel a Honvéd Táncszínház. Előre tudni, hogy a műsort telt ház előtt adják elő, hiszen már most minden jegy elkelt. Igaz, a jegyekhez in­gyen lehetett hozzájutni, mivel az előadás az MKP választási kam­pánynyitó akciójának része, és aje­gyek árát a párt állja. „Az előadás közönsége közt már ott lesznek azok a vendégek is, akik a másnap, november 17-én zajló Kodály Zol­tán Nemzetközi Hégedűverseny 6. évfolyamán vesznek részt” - tudtuk meg Mézes Rudolftól. November 18-án Deákiban kerül sor a már szintén hagyományos re­gionális nótaversenyre, november 25-én pedig Alsószeliben zajlik a tánccsoportok regionális sereg­szemléje. Ezen az alsószeli Varsás, a felsőszeli. Mátyus és Fikusz, a nemeskosúti Berkenye tánccsoport lép fel, majd táncház is lesz, ahol a talpalávalót a Bendő és a Kisbicskás zenekar szolgáltatja. November 26-án Nagyfödéme­sen Dalolj velünk! címmel felnőtt tehetségkutató seregszemlét tarta­nak, és több településen rendeznek a Régiók találkozása programját színesítő bálokat. A daganatos megbetegedésben szenvedő gyerekekért Jótékonysági vásár is lesz ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Nagymegyer. Néhány hete la­punkban is beszámoltunk róla, hogy jótékonysági estet szerveznek Nagymegyeren a daganatos meg­betegedésben szenvedő gyermekek megsegítésére. A rendezvény de­cember 1-jén (pénteken) este hét­kor a városi művelődési központ­ban (vmk) lesz. A műsorban töb­bek között Martin Malachovsky ne­ves operaénekes lép fel. Mindazok, akik jegyet váltanak az estre, egy­ben adományoznak, hiszen a szer­vezők a teljes bevételt a jótékonysá­gi számlára utalják át, amelyre ter­mészetesen további felajánlásokat is várnak. Nagy Ági, a szervezőbizottság tagja elmondta, az est hírének hal­latán már eddig is sokan megmoz­dultak, és felajánlották segítségü­ket. Többen tárgyi adományokkal támogatták a nemes célt: egyebek között műalkotásokat, egyedi kézművestermékeket ajánlottak fel. Ezekből rendeznek vásárt a szervezők november 17-én (pén­teken) 18 órakor a nagymegyeri vmk-ban. A vásár és az est bevéte­lét, valamint a további adományo­kat három intézmény vagy szerve­zet kapja meg: a pozsonyi gyer­mekonkológiai klinika, a mobü gyermek hospice, amely a betegség végső stádiumába jutott gyerekek otthoni ellátását teszi lehetővé, to­vábbá a komáromi székhelyű Kantba Dóra Alapítvány, amely a beérkező adományokból és megpá­lyázott forrásokból egyebek között daganatos beteg gyermeket nevelő családokat is tud támogatni, (as) A VÁSÁR ÉS AZ EST PROGRAMJA November 17. (péntek) - 18.00: Nagymegyeri Városi Művelődési Központ. Jótékonysági vásár a daganatos megbetegedésben szenve­dő gyermekek megsegítésére. December 1. (péntek) - 19.00: Nagymegyeri Városi Művelődési Központ. Jótékonysági est ugyanilyen céllal. A rendezvény szervezői az adományokat az alábbi számlaszámra váljak: 192632378/0900 (a számla már él, 2007. január végéig elérhető). Farkas László: „A települések fokozatosan rájönnek arra, hogy az együttműködés anyagilag kifizetődőbb" Nagymagyar - érdemes összefogni (Képarchívum) Farkas László dunaszer- dahelyi körzeti elöljáró egyike az utolsó mohiká­noknak, akik még az előző kormány idején kerültek funkcióba, de egyelőre nem váltották le őket. Igaz, a napokban már kapott jelzést, hogy „nem feled­keztek meg” róla. Beszélge­tésünkhöz ez adott apropót. KISS IRÉN Mik a tervei a jövőre nézve? Szeretném közveden környeze­tem hasznára tovább kamatoztatni a közigazgatásban szerzett tapasz­talataimat. Nagymagyaron, ahol a családunk nyolc évszázada honos, az MKP színeiben indulok a pol­gármester-választáson. Bárki lesz is a nagymagyari polgármester, nem kevés problé­mával kell majd szembenéznie. Én inkább úgy tekinteném, mint izgalmas kihívást. Nagymagyar rendkívül érdekes település, meg­érdemelne egy szociológiai tanul­mányt. Körülbelül 3600 lakosa van, s megközelítőleg 55 százalék a romák aránya. Nem tudok Szlová­kiában még egy olyan községről, ahol bizonyos szocializációs folya­matokat olyan következetesen pró­báltak volna megvalósítani, mint itt. A hatvanas évek végétől amo­lyan mintafalunak számított, an­nak köszönhetően, hogy a roma családokat - úgyszólván ingyen - 4-6 áras telkekhez juttatták, ame­lyeken különböző kedvezményes kölcsönökből felépíthettek egy sze­rényebb kockaházat. Ilyen módon sikerült elérni, hogy 85 százalékuk lakáskörülményei szinte azonosak a lakosság nem roma részének la­káskörülményeivel. A hetvenes évek elején még egy ún. roma kul- túrház is létesült, ahol kitűnő prog­ramokat szerveztek, - nem csak kulturális jellegűeket. Ahogy a megváltozott körül­ményeket ismerem, ma már alig­ha telik meg a kultúrház. Sajnos, így van, és nemcsak a kultúrházzal. Nagymagyar mint központi község sok középülettel rendelkezik, amelyeket működtet­ni kellene, de nincsenek megfelelő­en kihasználva, nincsenek megtölt­ve tartalommal. Ennek talán a la­kosság sokfélesége is az oka. Az ős­lakosok már nagyon kevesen van­nak, a panelházak lakói részben nagymagyariak, részben a kör­nyékről települtek be, és még nem zajlott le az a folyamat, amely ezt a heterogén tömeget valódi közössé­gé kovácsolta volna össze. Pedig er­re lenne szükség, hiszen csak egy összetartó, egymásra odafigyelő közösség képes olyan célokat kitűz­ni, amelyek megvalósítása minden­ki számára hasznot hoz. Ezért első­sorban az emberi kapcsolatokat kellene építeni, feszültségmentessé tenni. Tüdomásul kell venni, hogy senkit sem lehet kitoloncolni a falu­ból, mert üyen vagy olyan az anya­nyelve, ilyen vagy olyan etnikum­hoz tartozik. Mindannyiunknak együtt kell élni, ki kell alakítani a közös életforma játékszabályait. Összefogásra van szükség, és nem csak a falun belül. Milyen külső összefogásra gondol? A környező falvak együttműkö­désére gondolok, amely tapaszta­lataim szerint egyszerűen nélkü- lözheteden, főként az iskolák és az útkarbantartás esetében, de sok más területen is. Volt például Nagy­magyaron egy ún. községi vállalat, amely 1989 előtt több mint száz embert foglalkoztatott. Ezek épít­kezéseken dolgoztak, karbantartá­si munkákat és javításokat végez­tek. A vállalat aztán teljesen le­épült, pedig most, hogy a községre hárul a tulajdonába került iskolák, hivatalok, sportlétesítmények, a tűzoltószertár és sok más egyéb lé­tesítmény fenntartása, nagy szük­ség lenne rá. Ezt a környező falvak­kal közösen lehetne működtetni, ami minden félnek gazdaságos megoldást jelentene. Gondolja, hogy másutt is van hajlandóság a szorosabb együtt­működésre? Szilárd meggyőződésem, hogy igen. A települések fokozatosan rájönnek arra, hogy érdemes ösz- szefogni, mert anyagilag kifizető­dőbb. Elég, ha a vesszőparipámat, a környezetvédelmet említem, mert ez az a terület, ahol különbö­ző közhivatali funkciókban hosszú éveket töltöttem el, és rendkívül hasznos tapasztalatokat szerez­tem. A bársonyos forradalom után, amikor nagy koordinálatlan­ság mutatkozott a környezetvédel­mi beruházások terén, és néhány polgármester kijárta a minisztéri­umi hivatalokban saját települése számára egy-egy ilyen beruházás- például a biológiai tisztítóállo­más - engedélyezését, nem min­dig az ésszerű megoldások való­sultak meg. így amit közösen re­mekül lehetett volna működtetni, mára szét van szabdalva. Arra kell törekedni, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő. Akkor min­den résztvevőnek több pénze ma­rad egyéb célokra. Nagymagyaron környezetvé­delmi szempontból mire lenne szükség? Elsősorban a szemételszállítás és -tárolás rendezésére, mert ez jelen­leg inkább csak papíron működik. Ezt rendbe kell hozni, hogy elkerül­jük a talajszennyezést. A másik probléma a szennyvíztisztító állo­más, amelyet olyan szerencsédenül építettek meg a nyolcvanas és ki­lencvenes évek fordulóján, hogy a kiengedett „tisztított” víz minősége rosszabb volt a befolyó vízénél. Itt nagyon érzékeny biológiai folya­matról van szó, amelyet jó szakem­bereknek kell irányítaniuk. Mi an­nak idején találtunk is ilyeneket, de a szerződésük már lejárt, nem lett felújítva, és bár a környék legjob­ban működő szennyvíztisztító állo­másáról van szó, a környezetvédel­mi ellenőrzés jelentős összegű bün­tetést rótt ki a község terhére. Nem a kiengedett szennyvíz minőségét kifogásolta, hanem azt, hogy az ál­lomás működtetése nem felel meg bizonyos jogi előírásoknak. Ezek kimondják, hogy csakis a szakmai kritériumoknak eleget tevő és erről a környezetvédelmi minisztérium bizonylatával rendelkező cég vagy személy működtetheti. Ez a bünte­tés fölösleges terhet ró a községre, amit egy kis odafigyeléssel el lehe­tett volna kerülni. Csaknem harminc évet töltött el a közigazgatásban. Van vala­milyen közigazgatási aranysza­bálya? Lehet bármilyen jó egy elképze­lés, más az íróasztal melletti terve­zés, és más a reális élet. Minél kö­vetkezetesebben gondolunk át egy tervet, annál könnyebb kivédeni az elképzelés és a valóság óhatat­lan összeütközésének következ­ményeit. Harmadszor rendeztek Kárpát-medencei Folklórfesztivált a múlt hét végén a csallóközi városban Márton-napi vigalom Dunaszerdahelyen ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A néphagyo­mány azt tartja, hogy aki Márton napján libasültet eszik, annak egész évben tele lesz az asztala. Az újbor is Mártonra forr ki. Híres volt valamikor a dunaszer- dahelyi Márton-napi vásár is. E régi hagyományok felelevenítésére fo­gott össze a Dunaszerdahelyi Váro­si Művelődési Központ a Kondé Miklós Polgári Társulással. A város önkormányzata és a Szlovák Köz­társaság Kulturális Minisztériuma támogatásával immár harmadik al­kalommal rendezte meg a Kárpát­medencei Folklórfesztivált, a Már­ton-napi vigalmat november 11-én, a városi művelődési központ (vmk) épületében. Az érdeklődőket - aki­ket Ibolya Ildikó, a vmk igazgatója és Ibolya Olivér, a Kondé Miklós Polgári Társaság elnöke, köszöntöt­te - gazdag programmal várták a szervezők. A fesztivál kiállítások megnyitó­jával kezdődött, amelyek közt elő­kelő helyet foglalt el a Felvidéki népviseletek babákon című tárlat. Itt 42 község népviselete látható, falunként egy-egy 7 tagú családon- nagyszülők, szülők és három gyermek-bemutatva. Ez a kiállítás péntekig megtekinthető a vmk- ban. Mészárosné Varjú Angyalka kartali csuhé- és szalmafonó mű­vész, Buják Vince tardoskeddi ko­sárkötő és Sidó János galántai fafa­ragó gyönyörű munkáit is megcso­dálhatták a résztvevők. A további műsor is a folklór je­gyében folytatódott. Fellépett a Tiszta Forrás Népdalkor, az Októ­ber utcai óvodások csoportja, az Ágacska Gyermek-néptáncegyüt- tes, a Csallóközi Néptácegyüttes, a Kartali Népdalkor, a Nyékvárkonyi Népdalkor, a Megyer Táncegyüttes, a Csókái Rákóczi Férfikórus, Bőgi Ferenc, a Csallóközkürti Népdal­kor, az Univer Bács-Kun Dalárda és a Padányi Népdalkör. Hogy nem­csak kettő, hanem három dudás is megfér egy csárdában, bizonyította Istvánfíy Balázs, Garaj Bemard és Nagy Iván, akik az esti táncházban a Gyeplős zenekarral együtt muzsi­káltak - fújták a dudát. A kísérő- rendezvények közt libasütőver­seny, libalakoma, borkóstoló és borbemutató, valamint kézműves­foglalkozások sora várta az érdek­lődőket. (la) A Felvidéki népviseletek babákon című kiállítás péntekig tekinthető meg a dunaszerdahelyi városi művelődési központban (Lőrincz Adrián felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents