Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-11 / 260. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 11. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Az autonómiát is tartalmazza A Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség (RMDSZ) képvi­selői kivonultak a román kép­viselőház állandó bizottságá­nak üléséről tiltakozásul ami­att, hogy a kisebbségi törvény- tervezetet előkészítő bizottsá­gokban már egy hónapja nincs meg a szavazóképességhez szükséges létszám. A Transin- dex erdélyi hírportál csütörtö­ki írásában emlékeztet: a jog­szabálytervezet már tavaly év végén, a szenátusi elutasítást követően a képviselőház elé került, nem fogadták, de nem is utasították el. A legvehe- mensebben a nagy-romániás, illetve a koalícióban helyet fog­laló konzervatív és demokrata képviselők ellenezték eddig a törvénytervezet elfogadását. Ők főként a kulturális autonó­miára vonatkozó fejezet eltör­lését követelik. Az RMDSZ-es politikusok több alkalommal is hangsúlyozták, hogy a tör­vény lényegi pontját képezi a kulturális autonómia, nem te­kinthetnek el tőle. (MTI) Nő a kivándorlás Hollandiából Egyre nagyobb számban hagy­ják el állampolgárai Hollandi­át, a kivándorlás idén rekord- méretű lehet - derül ki a helyi statisztikai hivatal adataiból. Csak az év első háromnegye­dében közel 100 ezren vándo­roltak ki az országból. A távo­zók mintegy fele Hollandiában született. Az országban az el­múlt években növekedett a be- vándorló-ellenesség, és azzal együtt a populista politikusok népszerűsége. A támadások célpontjai elsősorban a fejlődő országokból érkezettek, de például a kelet-európai szár­mazású prostituáltak beenge­dését is érték bírálatok. A be­vándorlással kapcsolatos nem­tetszés egyik összetevője volt annak, hogy a hollandok ta­valy elvetették az Európai Unió alkotmányos szerződé­sét. Növekedett az országon belüli feszültség azt követően is, hogy meggyilkolták a iszlá­mot is kritizáló filmrendezőt, Theo Van Goghot. Számos per folyik Hollandiában terrorgya­nú miatt - ezek vádlottjai rész­ben már az országban szüle­tett, de észak-afrikai szárma­zású fiatalok. Mindezek a je­lenségek közrejátszhatnak ab­ban, hogy emelkedett a kiván­dorlók száma. Az országot fris­sen elhagyók talán leghíreseb- bike Ayaan Hirsi Ali afrikai származású iszlámbíráló kép­viselő asszony. Távozásának fő oka, hogy párttársai és a párt­ját (VVD, Néppárt a Szabadsá­gért és a Demokráciáért) is magában foglaló kormány zo­kon vette, hogy bevándorlása­kor, hamis adatok alapján fo­lyamodott menekültstátusért, holland állampolgárságért (és meg is kapta azt). Utalhat vi­szont távozása arra is, hogy az országban bizonyos mértékig megelégelték a túl erős isz­lámbírálatot. A statisztika sze­rint mindazonáltal növekszik a bevándorlás is Hollandiába. Október elejéig idén 76 ezer érkezőt regisztráltak az or­szágban, hatezerrel többet, mint tavaly ugyanekkor. Elsősorban Lengyelországból, Németországból és az Egye­sült Államokból érdeklődnek sokan Hollandia fránt. (m) HÉTVÉG(R)E Orosz medvét lapogatni Hetvenszázalékos nép­szerűségnek örvend a kor­mánykoalíció, igaz, valami noname kis ügynökség mérte be őket, de akkor is vérfagyasztó. Üzenet a kö­vetkező kormánykoalíció­nak: ha nem teszel semmit, csak pofázol és példálózol, az egekbe szökhetsz nép- szerűségileg. Az első fél év­ben. Hogy aztán mit hoz­nak a szürke kis hétközna­pok, még a Szocialista In- ternacionálé sem sejti. MOLNÁR NORBERT Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az Európai Unió a Nyu­gatot jelenti. Persze, kelet felé is terpeszkedik, de az Unió az Nyu­gat. Azért igyekeztünk mi, poszt- szocik is oda, hogy elveszítsük végre a posztszoci billogot, amely homlokunkon villogott, igaz, még mindig jobban hangzott a poszt, mint a szoci. Ivan Gasparo- vié nevezetű elnökünket elcipelte a vágy Moszkvába meg Kraszno- darba, hogy meglapogassa az orosz medve vállát. Gasparovic sosem titkolta, hogy arra is húz a szíve, üsse part, húzza. De azt mondani, hogy az Európai Unió majd akkor lesz számára igazán európai, ha Oroszország is tagja lesz, kicsit meredek. Már akkor gyanússá vált számomra az EU, amikor felvette soraiba Szlováki­át meg Magyarországot, s felveszi Romániát meg Bulgáriát és még folytathatnám, de életképtelensé­gét igazán akkor bizonyítaná, ha egyszer csak Mockba pofázna be­le az európai szervezett bűnözés elleni harcba vagy lamentálna az emberi jogokról, esetleg az egész­ségügyi minimumról. Na, akkor kellene kilépnie a Nyugatnak az EU-ból és valami újat alakítani. Ezeket a posztszocikat meg meg­hagyni egy rakáson, az EU-ban. Úgyis van uniós tapasztalatuk. Amint kiengedik Gasparovicot a farkasok közé, máris hozza a for­máját. Nem úgy, mint George Bush. Ő nem hozta a formáját. Megilletődött arccal, de rendkí­vül agresszíven jelentette be, hogy vesztett, Donald Rumsfeld főhadügyér ment, s most már iga­zán együttműködhetnének vele a demokraták, ha már egyszer többségük lett mindkét házban. Amíg nem volt nekik, Bushnak nem jutott eszébe, hogy esetleg együttműködhetnének. Akinél a cukros zacskó - az nem a cukros­bácsi, hanem -, az osztogat. Per­sze, a jó öreg George nem esett pánikba: Irak ügyében még min­dig nála a nyalóka. Mindenesetre az amik akkorát odak... (jaj, majdnem), szóval odacsesztek a republikánusoknak, hogy ők néz­nek ki minden kórház minden ab­lakán. így félidőben. Úgyhogy, van még remény itt, Szlovákiá­ban is. Bush másfél éve még egy dédelgetett közönségkedvenc volt a nagy mocsáron túl, ma meg köznevetség tárgya. Fico ma ké­nyeztetett sztár... Csehország hamarosan hazatelepíti a Kazahsztánban élő cseheket Hazatérés 200 év után KOKES JÁNOS Már a közeljövőben visszatér­het ősei hazájába az a mintegy 170 cseh család, akiknek elődei a XIX. század elején vándoroltak ki a közép-ázsiai Kazahsztánba. A kazahsztáni csehek utolsó cso­portjának hazatelepítését a na­pokban hagyta jóvá a cseh kor­mány, és erre a célra 50 millió ko­ronás pénzalapot különített el a költségvetésből. Ezzel gyakorlati­lag befejeződne a cseh származá­sú kazahsztáni állampolgárok ha­zatelepítése, amelynek első sza­kasza a kilencvenes években való­sult meg. 1994 és 2000 között összesen 183 kazahsztáni cseh család tért vissza ősei földjére. Csehország a kilencvenes évek közepe óta állami és humanitári­us civil szervezetek támogatásá­val fogadja vissza az eddig Ka­zahsztánban, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Ukrajnában és Oroszországban élő cseh gyökerű családokat. Az őseik földjére visszatért családok Csehország­ban állami segítséget kapnak lete­lepedésükhöz, és támogatásban részesülnek azok a városok, fal­vak is, amelyek a hazatelepülőket befogadják. „Tekintettel arra, hogy a cseh gyökerű közösség gazdasági és biztonsági helyzete Kazahsztán­ban az utóbbi években jelentősen megromlott, a belügyminisztéri­um úgy döntött, hogy segít haza­telepíteni a közösség utolsó tagja­it is” - indokolta a döntést Ivan Langer belügyminiszter. „Ka­zahsztán hosszabb távon ugyan a régió stabilabb országai közé tar­tozik, de a kormányzat viszonya az etnikai kisebbségekhez nem éppen a legjobb” - magyarázta a helyzetet Libor Dvorák, a volt Szovjetunió problémáival foglal­kozó szakértő. Az 1989-es rendszerváltás után a korábban mintegy 6 000 lelket számláló romániai cseh közösség egy része is áttelepült Csehországba, így az öt bánáti cseh faluban ma már alig 3500 ember lakik. A fiatalabb románi­ai csehek többnyire munkát ke­resve érkeznek Csehországba, s többségüket hamarosan a csa­ládja is követi. Valamivel kisebb létszámú cseh közösség él Hor­vátországban is, de ennek köré­ben nem tapasztalható erős ki- vándorlási hajlam. KOMMENTÁR Búcsú a fegyverektől? SERES LÁSZLÓ Hiába boncolgatják amerikai elemzők a belpolitikai okokat: az elnök és emberei elsősorban Irak miatt vesztettek. Irak miatt, ahol valóban kevés a látványos siker, de túlontúl sok a halott, a terrorizmus elleni háborút éveken át támogató amerikaiak pedig egyszerűen nem lát­ják, hol a vége, mi Bushék stratégiája, akár katonaüag, akár adópén- züeg, akár a nemzetépítés területén. Vegyük hozzá, hogy hálásabb híradókép egy újabb bagdadi merénylet, mint az, hogy hány helyen nincs merénylet, van viszont lassan javuló gazdaság, lett alkotmány, volt többször is szabad választás. Nem, Irak jelenleg bukásnak szá­mít, és nem csak azok számára, akik már tíz perccel a felszabadító invázió után „Vietnamról” beszéltek. Felmerül a „hogyan tovább” kérdése - de nem egyszerűen abból a szempontból, hogy mi lesz Irakban. A demokratát nem terveznek egyelőre kurzusmódosítást, még a kifejezetten balos Nancy Pelosi frakcióvezető sem. A gond az, hogy jön az majd magától. Á „hogyan tovább” ugyanis Bush elnök 2002-es nemzetbiztonsági stratégiájá­nak egészét érintheti, a sokak által leegyszerűsített módon neokon- zervatívnak nevezett utat, amelynél azonban máig nem találtak ki jobbat a 9/11 utáni időkre: szabadság- és demokrácia-export, szük­ség esetén preventív katonai beavatkozás, akár ENSZ-mandátum nélkül is, ha a nemzet biztonsága úgy kívánja. Csakhogy a baj éppen az, hogy Bush nem volt eléggé „neokon”. ,A Bush-kormány ’teljes gőzzel’ folytatja eddigi iraki háborús politi­káját, függedenül attól, melyik párt szerzi meg a kongresszus irányí­tását” - közölte még a választás előtt az alelnök. Dick Cheney elis­merte, hogy az iraki válság nem népszerű az amerikai közvélemény számára, de „a kormány úgy cselekszik, ahogy helyesnek tartja”. He­lyesen egyébként, a leadership ezt jelenti, csak éppen ehhez átgon­dolt koncepció, csapatbővítés, nagyobb elszántság kell. Néhány év múlva Amerika valóban elbukhat Irakban, aminek világméretű ka­tasztrofális kihatása lenne. A britek most arról számolnak be, hogy 30 merényletet terveznek a terroristák csak náluk. Mi lesz Európá­ban, mi lesz a Közel-Keleten, ha ezek győznek Irakban? Ugyancsak átgondolt stratégia hiányán bukhat el a - sajnos nem eléggé szabadságpárti, nem eléggé elvhű - kvázi-hidegháborús hoz­záállás Iránhoz és Észak-Koreához. A gonosz nagyon is létező tenge­lye lassan, de biztosan kezd nukleárissá válni, ideje tehát lépni, mi­előtt komolyabb kár keletkezik. Ráadásul ott van a teljes Közel-Ke­let: a közelmúltbeli libanoni háború is rávilágított arra, hogy Ameri­kának gőze sincs arról, hogyan lépjen. És hogyan exportáljon Ameri­ka demokráciát, ha a szabad(abb) választások eredményeként a jó­nép terroristákat (Hamász, Hezbollah) vagy kommunistákat (Nica­ragua) szavaz vissza a hatalomba? Amerika egyelőre célt és irányt tévesztett. Pedig Amerikát arra tart­juk, hogy legyen neki mindkettő. A szerző a Hirszerzo.hu főszerkesztője JEGYZET És a taxi megy... TALLÓSl BÉLA Csak ülök és mesélek. És müyen jó volt, ahogy csak ült a pódiu­mon, a tonettszékén, és mesélt összekulcsolt karokkal. Érdekes emberekről a mindennapokból, akik valaminek a megszállottjai voltak. Csak ült, mesélt, néha nem is szólt, nem is kérdezett, . csak nézett, és az emberek meg: nyíltak neki. Családtagként tu­dott közöttünk lenni a vendégé­vel együtt. Nem hozott semmi pompát, semmi parádét, semmi csillogást, semmi show-t. Csak azt a finom hajh'tású tonettszé- ket húzta magával, de ahogy hozta, ahogy leült rá, az túltett minden díszleten. A nagyoknak nem kell a csillo­gás, mondtam mindig. A na­gyoknak nem kellenek illúziót keltő kellékek. Nem kellenek sztárallűrök, nem kellenek af- fektáló pózok. A nagyok csak be­jönnek, és ott vannak. Ez a te­hetség aurája. Ezzel vagy erre születni kell. Ezt nem lehet plasztikai sebészollóval, szili­konnal, sminkkel, hajbeépítés­sel, szempillaspirállal megcsi­nálni. És röpke megasztár-mes­terkurzusokkal sem, ahol az is elsőrendű „tananyag”, hogy a születendő énekes pontos kore­ográfia szerint tudja felemelni necc bokafixbe és arany tűsarkú topánba bújtatott lábacskáját a vörös szőnyegről, s bájologva és álkecsesen tudjon beszállni a fé­nyesre suvikszolt limuzinba, s eközben tudjon mind a harminc­két kerámiafogával telibe moso­lyogni a fotósok objektívébe. Trendi, nem trendi, kúl vagy nem kúl, nekem bejönnek az egyszerű, tiszta dolgok. Ame­lyek nincsenek csűrve-csavarva, nincsenek agyondizájnolva, nin­csenek elszállva, hanem igenis, itt - elnézést a kifejezésért -, eb­ben a büdös életben fogannak. Ezért lett egyik kedvenc műso­rom a Tévétaxi. Semmi szenzá­ció, semmi extra, az utca embere beül a taxiba, és kamerák előtt elmondja a napi témával kap­csolatos véleményét. A nap té­mája sem konstruált, művi, ki­módolt, hanem olyasmi, amivel élünk. A kutyatartással járó problémák, a társunk iránti tisz­telet, az országimázs kérdése, vagy hogy külön kell fizetni a szülőorvosnak, ha nem ügyele­tes aznap, amikor éppen világra kéredzkedik a baba, de bemegy a kórházba, hogy levezesse a szülést. Különösebb dramaturgi­ája sincs a műsornak: megy a ta­xi, hátul ül az utas, mondja ma­gától vagy válaszolgat a kérdé­sekre, se smink, se frizuraigazí­tás, se beállítás, csak úgy lazán, ahogy beszáll a kocsiba. Jó hall­gatni az okos embereket, jó fi­gyelni, ahogy megnyűik és meg­nyilvánul az utca embere. Jó ez a műsor. Jó, hogy ilyen egyszerű dolgokra is jut még idő, pénz és energia. Jó, hogy elkezdtünk új­ra szóba állni egymással. Hogy újra csak ülünk és mesélünk. Á taxi meg csak megy. (Gyenes Gábor karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents