Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-11 / 260. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 11. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Az autonómiát is tartalmazza A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői kivonultak a román képviselőház állandó bizottságának üléséről tiltakozásul amiatt, hogy a kisebbségi törvény- tervezetet előkészítő bizottságokban már egy hónapja nincs meg a szavazóképességhez szükséges létszám. A Transin- dex erdélyi hírportál csütörtöki írásában emlékeztet: a jogszabálytervezet már tavaly év végén, a szenátusi elutasítást követően a képviselőház elé került, nem fogadták, de nem is utasították el. A legvehe- mensebben a nagy-romániás, illetve a koalícióban helyet foglaló konzervatív és demokrata képviselők ellenezték eddig a törvénytervezet elfogadását. Ők főként a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet eltörlését követelik. Az RMDSZ-es politikusok több alkalommal is hangsúlyozták, hogy a törvény lényegi pontját képezi a kulturális autonómia, nem tekinthetnek el tőle. (MTI) Nő a kivándorlás Hollandiából Egyre nagyobb számban hagyják el állampolgárai Hollandiát, a kivándorlás idén rekord- méretű lehet - derül ki a helyi statisztikai hivatal adataiból. Csak az év első háromnegyedében közel 100 ezren vándoroltak ki az országból. A távozók mintegy fele Hollandiában született. Az országban az elmúlt években növekedett a be- vándorló-ellenesség, és azzal együtt a populista politikusok népszerűsége. A támadások célpontjai elsősorban a fejlődő országokból érkezettek, de például a kelet-európai származású prostituáltak beengedését is érték bírálatok. A bevándorlással kapcsolatos nemtetszés egyik összetevője volt annak, hogy a hollandok tavaly elvetették az Európai Unió alkotmányos szerződését. Növekedett az országon belüli feszültség azt követően is, hogy meggyilkolták a iszlámot is kritizáló filmrendezőt, Theo Van Goghot. Számos per folyik Hollandiában terrorgyanú miatt - ezek vádlottjai részben már az országban született, de észak-afrikai származású fiatalok. Mindezek a jelenségek közrejátszhatnak abban, hogy emelkedett a kivándorlók száma. Az országot frissen elhagyók talán leghíreseb- bike Ayaan Hirsi Ali afrikai származású iszlámbíráló képviselő asszony. Távozásának fő oka, hogy párttársai és a pártját (VVD, Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért) is magában foglaló kormány zokon vette, hogy bevándorlásakor, hamis adatok alapján folyamodott menekültstátusért, holland állampolgárságért (és meg is kapta azt). Utalhat viszont távozása arra is, hogy az országban bizonyos mértékig megelégelték a túl erős iszlámbírálatot. A statisztika szerint mindazonáltal növekszik a bevándorlás is Hollandiába. Október elejéig idén 76 ezer érkezőt regisztráltak az országban, hatezerrel többet, mint tavaly ugyanekkor. Elsősorban Lengyelországból, Németországból és az Egyesült Államokból érdeklődnek sokan Hollandia fránt. (m) HÉTVÉG(R)E Orosz medvét lapogatni Hetvenszázalékos népszerűségnek örvend a kormánykoalíció, igaz, valami noname kis ügynökség mérte be őket, de akkor is vérfagyasztó. Üzenet a következő kormánykoalíciónak: ha nem teszel semmit, csak pofázol és példálózol, az egekbe szökhetsz nép- szerűségileg. Az első fél évben. Hogy aztán mit hoznak a szürke kis hétköznapok, még a Szocialista In- ternacionálé sem sejti. MOLNÁR NORBERT Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az Európai Unió a Nyugatot jelenti. Persze, kelet felé is terpeszkedik, de az Unió az Nyugat. Azért igyekeztünk mi, poszt- szocik is oda, hogy elveszítsük végre a posztszoci billogot, amely homlokunkon villogott, igaz, még mindig jobban hangzott a poszt, mint a szoci. Ivan Gasparo- vié nevezetű elnökünket elcipelte a vágy Moszkvába meg Kraszno- darba, hogy meglapogassa az orosz medve vállát. Gasparovic sosem titkolta, hogy arra is húz a szíve, üsse part, húzza. De azt mondani, hogy az Európai Unió majd akkor lesz számára igazán európai, ha Oroszország is tagja lesz, kicsit meredek. Már akkor gyanússá vált számomra az EU, amikor felvette soraiba Szlovákiát meg Magyarországot, s felveszi Romániát meg Bulgáriát és még folytathatnám, de életképtelenségét igazán akkor bizonyítaná, ha egyszer csak Mockba pofázna bele az európai szervezett bűnözés elleni harcba vagy lamentálna az emberi jogokról, esetleg az egészségügyi minimumról. Na, akkor kellene kilépnie a Nyugatnak az EU-ból és valami újat alakítani. Ezeket a posztszocikat meg meghagyni egy rakáson, az EU-ban. Úgyis van uniós tapasztalatuk. Amint kiengedik Gasparovicot a farkasok közé, máris hozza a formáját. Nem úgy, mint George Bush. Ő nem hozta a formáját. Megilletődött arccal, de rendkívül agresszíven jelentette be, hogy vesztett, Donald Rumsfeld főhadügyér ment, s most már igazán együttműködhetnének vele a demokraták, ha már egyszer többségük lett mindkét házban. Amíg nem volt nekik, Bushnak nem jutott eszébe, hogy esetleg együttműködhetnének. Akinél a cukros zacskó - az nem a cukrosbácsi, hanem -, az osztogat. Persze, a jó öreg George nem esett pánikba: Irak ügyében még mindig nála a nyalóka. Mindenesetre az amik akkorát odak... (jaj, majdnem), szóval odacsesztek a republikánusoknak, hogy ők néznek ki minden kórház minden ablakán. így félidőben. Úgyhogy, van még remény itt, Szlovákiában is. Bush másfél éve még egy dédelgetett közönségkedvenc volt a nagy mocsáron túl, ma meg köznevetség tárgya. Fico ma kényeztetett sztár... Csehország hamarosan hazatelepíti a Kazahsztánban élő cseheket Hazatérés 200 év után KOKES JÁNOS Már a közeljövőben visszatérhet ősei hazájába az a mintegy 170 cseh család, akiknek elődei a XIX. század elején vándoroltak ki a közép-ázsiai Kazahsztánba. A kazahsztáni csehek utolsó csoportjának hazatelepítését a napokban hagyta jóvá a cseh kormány, és erre a célra 50 millió koronás pénzalapot különített el a költségvetésből. Ezzel gyakorlatilag befejeződne a cseh származású kazahsztáni állampolgárok hazatelepítése, amelynek első szakasza a kilencvenes években valósult meg. 1994 és 2000 között összesen 183 kazahsztáni cseh család tért vissza ősei földjére. Csehország a kilencvenes évek közepe óta állami és humanitárius civil szervezetek támogatásával fogadja vissza az eddig Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Ukrajnában és Oroszországban élő cseh gyökerű családokat. Az őseik földjére visszatért családok Csehországban állami segítséget kapnak letelepedésükhöz, és támogatásban részesülnek azok a városok, falvak is, amelyek a hazatelepülőket befogadják. „Tekintettel arra, hogy a cseh gyökerű közösség gazdasági és biztonsági helyzete Kazahsztánban az utóbbi években jelentősen megromlott, a belügyminisztérium úgy döntött, hogy segít hazatelepíteni a közösség utolsó tagjait is” - indokolta a döntést Ivan Langer belügyminiszter. „Kazahsztán hosszabb távon ugyan a régió stabilabb országai közé tartozik, de a kormányzat viszonya az etnikai kisebbségekhez nem éppen a legjobb” - magyarázta a helyzetet Libor Dvorák, a volt Szovjetunió problémáival foglalkozó szakértő. Az 1989-es rendszerváltás után a korábban mintegy 6 000 lelket számláló romániai cseh közösség egy része is áttelepült Csehországba, így az öt bánáti cseh faluban ma már alig 3500 ember lakik. A fiatalabb romániai csehek többnyire munkát keresve érkeznek Csehországba, s többségüket hamarosan a családja is követi. Valamivel kisebb létszámú cseh közösség él Horvátországban is, de ennek körében nem tapasztalható erős ki- vándorlási hajlam. KOMMENTÁR Búcsú a fegyverektől? SERES LÁSZLÓ Hiába boncolgatják amerikai elemzők a belpolitikai okokat: az elnök és emberei elsősorban Irak miatt vesztettek. Irak miatt, ahol valóban kevés a látványos siker, de túlontúl sok a halott, a terrorizmus elleni háborút éveken át támogató amerikaiak pedig egyszerűen nem látják, hol a vége, mi Bushék stratégiája, akár katonaüag, akár adópén- züeg, akár a nemzetépítés területén. Vegyük hozzá, hogy hálásabb híradókép egy újabb bagdadi merénylet, mint az, hogy hány helyen nincs merénylet, van viszont lassan javuló gazdaság, lett alkotmány, volt többször is szabad választás. Nem, Irak jelenleg bukásnak számít, és nem csak azok számára, akik már tíz perccel a felszabadító invázió után „Vietnamról” beszéltek. Felmerül a „hogyan tovább” kérdése - de nem egyszerűen abból a szempontból, hogy mi lesz Irakban. A demokratát nem terveznek egyelőre kurzusmódosítást, még a kifejezetten balos Nancy Pelosi frakcióvezető sem. A gond az, hogy jön az majd magától. Á „hogyan tovább” ugyanis Bush elnök 2002-es nemzetbiztonsági stratégiájának egészét érintheti, a sokak által leegyszerűsített módon neokon- zervatívnak nevezett utat, amelynél azonban máig nem találtak ki jobbat a 9/11 utáni időkre: szabadság- és demokrácia-export, szükség esetén preventív katonai beavatkozás, akár ENSZ-mandátum nélkül is, ha a nemzet biztonsága úgy kívánja. Csakhogy a baj éppen az, hogy Bush nem volt eléggé „neokon”. ,A Bush-kormány ’teljes gőzzel’ folytatja eddigi iraki háborús politikáját, függedenül attól, melyik párt szerzi meg a kongresszus irányítását” - közölte még a választás előtt az alelnök. Dick Cheney elismerte, hogy az iraki válság nem népszerű az amerikai közvélemény számára, de „a kormány úgy cselekszik, ahogy helyesnek tartja”. Helyesen egyébként, a leadership ezt jelenti, csak éppen ehhez átgondolt koncepció, csapatbővítés, nagyobb elszántság kell. Néhány év múlva Amerika valóban elbukhat Irakban, aminek világméretű katasztrofális kihatása lenne. A britek most arról számolnak be, hogy 30 merényletet terveznek a terroristák csak náluk. Mi lesz Európában, mi lesz a Közel-Keleten, ha ezek győznek Irakban? Ugyancsak átgondolt stratégia hiányán bukhat el a - sajnos nem eléggé szabadságpárti, nem eléggé elvhű - kvázi-hidegháborús hozzáállás Iránhoz és Észak-Koreához. A gonosz nagyon is létező tengelye lassan, de biztosan kezd nukleárissá válni, ideje tehát lépni, mielőtt komolyabb kár keletkezik. Ráadásul ott van a teljes Közel-Kelet: a közelmúltbeli libanoni háború is rávilágított arra, hogy Amerikának gőze sincs arról, hogyan lépjen. És hogyan exportáljon Amerika demokráciát, ha a szabad(abb) választások eredményeként a jónép terroristákat (Hamász, Hezbollah) vagy kommunistákat (Nicaragua) szavaz vissza a hatalomba? Amerika egyelőre célt és irányt tévesztett. Pedig Amerikát arra tartjuk, hogy legyen neki mindkettő. A szerző a Hirszerzo.hu főszerkesztője JEGYZET És a taxi megy... TALLÓSl BÉLA Csak ülök és mesélek. És müyen jó volt, ahogy csak ült a pódiumon, a tonettszékén, és mesélt összekulcsolt karokkal. Érdekes emberekről a mindennapokból, akik valaminek a megszállottjai voltak. Csak ült, mesélt, néha nem is szólt, nem is kérdezett, . csak nézett, és az emberek meg: nyíltak neki. Családtagként tudott közöttünk lenni a vendégével együtt. Nem hozott semmi pompát, semmi parádét, semmi csillogást, semmi show-t. Csak azt a finom hajh'tású tonettszé- ket húzta magával, de ahogy hozta, ahogy leült rá, az túltett minden díszleten. A nagyoknak nem kell a csillogás, mondtam mindig. A nagyoknak nem kellenek illúziót keltő kellékek. Nem kellenek sztárallűrök, nem kellenek af- fektáló pózok. A nagyok csak bejönnek, és ott vannak. Ez a tehetség aurája. Ezzel vagy erre születni kell. Ezt nem lehet plasztikai sebészollóval, szilikonnal, sminkkel, hajbeépítéssel, szempillaspirállal megcsinálni. És röpke megasztár-mesterkurzusokkal sem, ahol az is elsőrendű „tananyag”, hogy a születendő énekes pontos koreográfia szerint tudja felemelni necc bokafixbe és arany tűsarkú topánba bújtatott lábacskáját a vörös szőnyegről, s bájologva és álkecsesen tudjon beszállni a fényesre suvikszolt limuzinba, s eközben tudjon mind a harminckét kerámiafogával telibe mosolyogni a fotósok objektívébe. Trendi, nem trendi, kúl vagy nem kúl, nekem bejönnek az egyszerű, tiszta dolgok. Amelyek nincsenek csűrve-csavarva, nincsenek agyondizájnolva, nincsenek elszállva, hanem igenis, itt - elnézést a kifejezésért -, ebben a büdös életben fogannak. Ezért lett egyik kedvenc műsorom a Tévétaxi. Semmi szenzáció, semmi extra, az utca embere beül a taxiba, és kamerák előtt elmondja a napi témával kapcsolatos véleményét. A nap témája sem konstruált, művi, kimódolt, hanem olyasmi, amivel élünk. A kutyatartással járó problémák, a társunk iránti tisztelet, az országimázs kérdése, vagy hogy külön kell fizetni a szülőorvosnak, ha nem ügyeletes aznap, amikor éppen világra kéredzkedik a baba, de bemegy a kórházba, hogy levezesse a szülést. Különösebb dramaturgiája sincs a műsornak: megy a taxi, hátul ül az utas, mondja magától vagy válaszolgat a kérdésekre, se smink, se frizuraigazítás, se beállítás, csak úgy lazán, ahogy beszáll a kocsiba. Jó hallgatni az okos embereket, jó figyelni, ahogy megnyűik és megnyilvánul az utca embere. Jó ez a műsor. Jó, hogy ilyen egyszerű dolgokra is jut még idő, pénz és energia. Jó, hogy elkezdtünk újra szóba állni egymással. Hogy újra csak ülünk és mesélünk. Á taxi meg csak megy. (Gyenes Gábor karikatúrája)
