Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-10 / 259. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 10. Kertészkedő 17 Néhány tanács arról, miként előzhetjük meg az alma tárolási betegségeit és mérsékelhetjük a termés további minőségromlását Az almatárolás során előforduló veszteségekről Illusztrációs felvétel: Képarchívum A tárolásra való felkészülés tulajdonképpen már a termesztés során megkezdődik. Az ápolási és betakarítási munkákat úgy kell irányítani, hogy a beérett gyümölcs alkalmassá váljék a hosszabb idejű eltartásra. Azonban bármennyire is gondosak vagyunk, a tárolás ellenőrzése során gyakran tapasztaljuk az egészségesen betárolt gyümölcsök fokozatos minőségromlását. RACSKÓ JÓZSEF Az alma tárolása során bekövetkező minőségromlásnak két csoportja különíthető el: apadási veszteségek (csak megfelelő szüreti idő-, és fajtamegválasztással, a megfelelő hőmérséklet és relatív páratartalom kialakításával tudjuk csökkenteni), romlási veszteségek (élettani betegségek következtében beálló veszteségek és gombás betegségek károsításából eredő veszteségek). Az apadási veszteségek tulajdonképpen a tömegcsökkenésből eredő minőségi és mennyiségi károsodások. A tárolóban már csak a tárolási hőmérséklet, a relatív páratartalom és a légösszetétel megválasztásával tudjuk befolyásolni. A gyümölcs apadási vesztesége fóliás takarással csökkenthető. A taplófoltosság a gyümölcs húsában lévő szigetszerű elbarnulás, amely 2-3 mm átmérőjű, kerek, határozott szegélyű, gyümölcshúsba mé- lyedő barna folt. Az almafajták eltérő fogékonyságúak, a betegség a Baldwin és a Golden Delicious fajtán a leggyakoribb. A betegség okát a nem megfelelő víz- és tápanyagellátásban kell keresnünk. Különösen a mész hiánya idézheti elő, ám egyes nagyobb gyümölcsök is hajlamosak a taplófoltosságra. Védekezésként kalciumnit- rátos permetezés javasolható. A héjbarnulás a tárolóban leggyakrabban a tárolási idény végén vagy a hosszan tartó szállítás során keletkezik. Héjbarnulások elsősorban a gyümölcs kevésbé érett oldalán képződnek. Az időelőtti héjbarnulás azonban már akkor fellép, amikor az alma zöld színe még nem ment át sárgába. Az érzékeny fajtákon, mint pl. a korai szüretelésű Starkingon gyakran 30-40%-ban is károsít. Míg a héjon szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű foltok keletkeznek, addig a gyümölcs húsa legtöbbször egészséges, és csak ritkán, súlyos esetben barnul meg a héj alatti szövetek néhány sejtsora. A betegséget a kiáramló aromaanyagok okozzák, amelyek szellőzés hiányában a gyümölcsöt károsítják. Főképpen a túlérett, magas hőmérsékleten tárolt, illetve szállított, vagy a polietilén fóliába csomagolt gyümölcsökön jelentkezik. Megelőzésének legfontosabb módja az alacsony hőmérsékleten, szabályozott légtérben történő tárolás. Normál tárolás esetén a szellőztetésről gondoskodni kell. Hosszan tartó szállításnál a gyümölcsök közé szagtalan ásványolajjal átitatott papírcsíkokat célszerű elhelyezni. A húsbarnulás szállítás és tárolás során jelentkező betegség. Először a héj és edénynyalábok közötti részek károsodnak. A betegség előrehaladtával az elbarnulások a héjra is átterjednek. Ilyenkor a héj könnyen lehántható az almáról. A magház csak a betegség utolsó szakaszában barnul meg. A betegség előrehaladása során a savak erősen csökkennek, növekvő mértékben etilalakohol és acetaldehid képződik, fokozódik a széndioxid leadása, gyorsabb a légzés. A betegség oka a gyümölcs túlérettsége. Általában a nagyobb alma húsa gyorsabban barnul meg, ezért tárolásra a 60mm alatti gyümölcsök ajánlhatók. Üvegesedéskor a beteg almában a szállítónyalábok környéke üvegesen áttetsző. Oka termesztési és időjárási tényezőkre vezethető vissza. A szüret idején keletkező üvege- sedés gyors betárolással és lehűtéssel megakadályozható, sőt ilyen gyakorlattal az üvegesedés a tárolóban „fel is szívódhat”. A lenticella foltosság igen jelentős betegség, már a szüret előtt, a fákon lévő gyümölcsön megjelenik. Általában a gyümölcs színesebbik oldalán? a héjon, a lenticellák körül 2-3 mm átmérőjű kerek, határozott szegélyű, enyhén bemélyedő sötétbarna vagy fekete foltok láthatók. A folt közepén a kifehéredett lenticella jól megfigyelhető, a gyümölcshúsban nem észlelhetők elváltozások. A Golden Delicious és más világos héjú fajtákon előfordul, hogy a paraszemölcsökön piros pontok vagy gyűrűk keletkeznek. Gyakori, hogy a tárolás során ezeken a foltokon másodlagos gombás fertőzés következtében rothadás lép fel. A betegség fő előidézője a nem megfelelő víz- háztartás és a nagy gyümölcs. A Jonathan foltosság a lenticella foltosság egyik típusa, melynek legfontosabb gazdanövénye a Jonathan, de más, piros gyümölcsű almafajtákon is előfordulhat. Jellemzője, hogy a foltok nem csak a lenticella körül, hanem a gyümölcshéjon bárhol jelentkeznek és összeolvadva szabálytalan foltok alakulnak ki. A betegség oka a kalciumhiány. Ezt egyrészt az ionantagonizmus miatti nagy, oldható kálium- esetleg magnéziumtartalmú talaj idézheti elő. Másrészt kiválthatja a többéves, nagy adagú káliumtrágyázás a savanyú talajokon, mivel a növény által felvehető kalciumtartalmat számottevően csökkentheti. A kalcium felvételét az időjárás is befolyásolja. Szárazság esetén a növény tápanyagfelvétele csökken, ilyenkor a korábban kifejlődött növényrészekből az újonnan növekvők felé áramlik a legtöbb tápanyag, kivéve a kalciumot, melynek eredményeképpen a gyümölcs sejtfalak közötti pek- tinrétegében kalciumhiány áll elő. Megfigyelések és vizsgálatok szerint a betegség gyakoribb a nagy gyümölcsökön. A szedési érettségkor szüretelt gyümölcsöket a betegség kevésbé károsítja, mint a későn szüreteiteket. A magas hőmérsékleten tárolt gyümölcs gyorsabban öregszik, ezért a betegség jobban károsítja. A szabályozott légtérben történő tárolás csökkenti a foltosodást. Szükség esetén pedig javasolható a gyümölcskötődés után néhány alkalommal kalciumtartalmú szerrel történő permetezés. A magházpenészedést több gombafaj is okozhatja. Az alma magháza először enyhén, majd sötétebben elbarnul, később a gombaszövedék pókháló- szerűen beborítja, végül a betegség belülről kifelé terjedve teljesen elpusztíthatja a magházat. Nagyon ügyelni kell a kíméletes szüretre, mivel a gomba behatolási pontjai a sebzések és sérülések. Kártételének mértéke azonban az időjárásnak is függvénye. A lenticella rothadást keserű rothadásnak is neveznek, a Gloeosporium album nevű gomba okozza, amely hosszú tárolás esetén a Golden Delicious fajtán károsít. Az ültetvényben fertőzött gyümölcsön általában a lenticellából kiinduló kerek, világosbarnától sötétbarnáig terjedő folt látható. A kórokozó már a vegetációs idő során behatol a gyümölcsbe, és a tárolás után aktivizálódik. A tárolóban az egészséges gyümölcsöket már nem támadja meg, ezért van különösen nagy jelentősége a betegség megelőzésének. A szedés utáni védelem a gyors betárolásra és a gyümölcsök alacsony hőmérsékleten való tárolására szorítkozik. A szürkepenészes rothadás térségünkben az egyik legjelentősebb tárolási betegség, kórokozója a Botrytis cinerea gomba. A gyümölcsön két tünettípusa figyelhető meg. Az egyikre a csésze körüli rothadás a jellemző. Ilyenkor a csésze körül kis kiterjedésű, 8-10 mm átmérőjűenyhén bemélyedő rothadás látható, amely később beszárad és berepedezik. Az elpusztult csészetájékon a gyümölcs húsa nem rothad, csupán a héj és az alatta levő szövetek halnak el. A másik tünettípus jellemzője a teljes gyümölcsrothadás. Ilyenkor a sebzéstől, a ko- csánytól vagy a csészétől kiinduló, majd az egész gyümölcsre kiterjedő, barna rothadás látható. A rothadó gyümölcs rugalmas állományú, húsa barnára színeződik. Szedéskor, szállításkor és tároláskor a sérüléseken és a kocsányon keresztül jut a gyümölcsbe. A kórokozó a gyümölcsök érintkező pontjain is átterjedhet egyik gyümölcsből a másikba. Emiatt a tárolóban gócokban észlelhető a rothadás. A gyümölcsök gyors betárolása és lehűtése, valamint a gáztárolás a megbetegedés mértékét jelentősen csökkenti. A trihotéciumos rothadás viszonylag kis jelentőségű. A kórokozó (Trichotecium rose- um) csak helytelen tárolás esetén a Venturia inaequalis varas foltjain telepszik meg, s körülöttük barna foltok jelennek meg, amelyek gyakran összefolynak. A gyümölcs húsába sekélyen behúzódó, barna, szivacsos állományú rothadás figyelhető meg. A gyümölcshús erősen keserű ízűvé válik. Lenticella és magházrothadást előidéző tevékenysége jelentéktelen. A moníliás rothadás tipikus tünete a fekete alma. A gyümölcs sötétbarna, majd fekete színű, állománya rugalmas, gumiszerű, héja sima, bőrszerű és fényes. E gyümölcs páraszegény levegőben összeaszalódik, behorpad, de akkor is rugalmas, szüárd marad. Kifejlődéséhez magas hőmérséklet kell. A tárolóban elsősorban azok a tételek fertőződnek, amelyeket nem vittünk azonnal a tárolóba és nem is hűtöttünk le gyorsan. Nagyon fontos a kár megelőzése szempontjából, hogy csak sérteden, ép gyümölcsöket tároljunk be. Az alternáriás rothadás az egyik leggyakoribb tárolási betegség fekete rothadásnak is nevezik. A betegség az alma valamennyi fajtáján előfordul, de főként a Starking, Starkrimson és a Staymared fajtán okoz. A gyümölcs felületén a tünet a lenticella, a seb és a kocsány körül jelenhet meg. A kialakuló foltok megközelítően kör alakúak, feketés- barnák, enyhén besüppedők. A húsban félkör alakú, sötétbarna rothadás tapasztalható. Az általános szedés és manipulálási szabályok betartásán túl a szabályozott légtérben történő tárolás az egyetlen tényező, amely a kórokozó kártételét értékelhetően csökkenti. A penicilliumos rothadás okozója a Penicillium expan- sum gomba, amely különösen a tárolási idő utolsó szakaszában károsít. A betegség kezdetén főleg a penészedési góc külső részein fehér gombatömeg jelenik meg. Később a penész színe piros és zöld héjon világosbarna, sárga héjon piszkos sárgától zöldesbarnáig változik. Mivel a kórokozó sebparazita, legjobb védekezés ellene a gyümölcssérülések elkerülése. Akármilyen hideg is van, a növények talaja nem lehet csontszáraz, mert az örökzöldek télen is élnek, fotoszintetizálnak, lélegeznek A dézsás örökzöldek egész télen kertünk, verandánk díszei lehetnek ÖSSZEFOGLALÓ Ha a fagyálló növény dézsába kerül, akkor bizony a fagy és a szárazság is árthat növényünknek. A -5 C fok alatti fagyokat már megsínyli a puszpáng, a magyal vagy a juhar. A védekezésnek több egyszerű módja van. Ha a dézsát deszkalapra, szélvédett helyre tesszük, máris távolabb kerültek növényeink a „talajmenti fagy” alattomos támadásától. Persze maga a csupasz edény még mindig ki van téve a hidegnek. Ä cserép a cserépbe módszerrel, vagy körbetekerve az edényt hőszigetelő anyagokkal, például jutával vagy lenvászonnal, fóliával máris hathatós védelmet biztosítottunk. A kabátkát raffiával vagy spa- gócával rögzítsük. A hőszigetelő hatást tovább fokozhatjuk, ha az edény fala és ruhája közé száraz leveleket, avart, esetleg szalmát tömködünk. Azonban ha a dézsakabát beázik, máris romlanak az esélyek. Ezért jobb a dézsát fedett helyen tartani. Ha erre nincs lehetőségünk, a dézsát vegyük körbe fóliával is. De ne a télikabátra húzzuk az esőkabátot, hanem fordítva. így dézsás növényünk dekoratív marad a jutakabátban is. Egész télen díszei lehetnek kertünknek a dézsás örökzöldek. A buxus, a babérmeggy, a tiszafa, a boróka vidámmá tehetik nyitott verandánkat, teraszunkat. A tartóedénynek szintén készítsünk kabátot. A zsákon kívül dekoratív még a vesszőből font kosár, vagy a fenyőágakból készített palást, amit a már említett módón bélelünk. Akármilyen hideg is van, a növények talaja nem lehet csontszáraz, hiszen az örökzöldek ilyenkor is élnek, fotoszintetizálnak, lélegeznek. Mihelyt a déli napsugarak enyhülést hoznak, öntözzünk. Azonban ilyenkor arra is számítanunk kell, hogy a nedves talaj később megfagy. Ekkor nem tudunk mást tenni, minthogy a növények koronáját is bebugyoláljuk valamilyen fényáteresztő megoldást alkalmazva (például légbuborékos fóliába). Ha téli örökzöldeket említünk, először a fenyőfélék jutnak eszünkbe. A konténeres fenyők választékának a növekedési erély és méret szab határt. Az erdei fenyők közül például a 2x2 m kiterjedésű, piramis formájú, acélkék tűjű Pinus sylvestris ‘Watereri’ jöhet szóba. Ez a napfénykedvelő kompakt tűlevelű jól mutat borókák, erikák társaságában. A mutatós buxus (B. smepervi- vens) télálló, lassan fejlődik, alakra (piramis, gömb) formálható. A napos félárnyékos helyeket kedveli. Kiterjedése 3-5 x 3-5 m. Legszebben a bejárat két oldalán, lépcsőfeljárókon mutat. Az alábbi növényekkel ajánlott: tiszafa, delavay fagyai (Ligustrum delavayanum), kék csatavirág (Polemonium caeruleum), nagy völgycsillag (Astrantia major). Több fagyvédelmet, több fényt igényel a babér (Laurus nobilis), amelynek nem csupán levelei mutatósak, hanem aromás illata is élvezetes. Szintén szépen mutat gömb vagy piramis alakra nyírva. Fa alakra nevelve télen a szárát is takarni kell. Leveleiből csippentve étéleinket ízesíthetjük vele. A szárazságtűrő, napfénykedvelő levendula sem csupán a gyógynövénykertek, ágyások dísze, hanem a törpe változatok kedvelt dézsás növények is. Néhány évnél tovább azonban nem tarthatók. Virágzás után vágjuk vissza. A téli fagyok elől ajánlatos védett, zárt helyre (télikert, veranda) vinni, (ú)
