Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-10 / 259. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 10. Kultúra 9 Az első részben a kor, a második részben az ember is megjelenik a Dr. Gustáv Husák című színházi előadásban Oroszországban nem kerülhet mozikba a vígjáték Már minden történelem? (Oleg Vojtísek felvétele) Kedvenc pozsonyi kocsmámban van egy szeparé, ahol egymás mellett lóg a falon Gustáv Husák és M. R. Stefánik fotója, velük szemben egy csehszlovák, egy kubai és egy szovjet zászló. A szeparét főleg az idősebb korosztály foglalja le szívesen, de a gyűlölt-szeretett elmúlt rendszer iránt mintha másutt is egyre nagyobb lenne a csendes nosztalgia. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A napokban jelent meg Budapesten Moldova György Kádár Jánosról írott, meglehetősen szubjektív hangvételű könyve, mit ad Isten, alig néhány nap alatt megdöntött minden rekordot, s egy csapásra milliomossá tette a szerzőt, akinek Malom a pokolban című darabját is bemutatták 1956 tiszteletére Egerben. A Kerepesi temetőben sokan voltak, akik mind Kádár, mind Antall József sírjára vittek egy szál virágot. A pozsonyi Aréna Színházban két évvel ezelőtt Juraj Kukura ötlete alapján elkezdtek egy sorozatot, amelynek célja Szlovákia egykori meghatározó és máig vitatott történelmi egyéniségeinek a bemutatása. Az első „áldozat” Jozef Tiso volt, akit Marián Labuda formált meg nagyszerűen. Rastislav Ballek műve főleg az embert próbálta meg bemutatni, ezzel ellentétben Viliam Klimácek most bemutatott darabja a korra helyezi a hangsúlyt, s mintha Husák lelkivilágával, az egyébként is igen zárkózott politikus magántragédiáival nem tudna és nem akarna még mit kezdeni. Gustáv Husák pályája ígéretesen indul, s a negyvenes évek második felében úgy tűnik, semmi sem állítja meg, hogy ne Csehszlovákia egyik vezető politikusaként szerepeljen. Jöttek a koncepciós perek, tíz év börtön, s minden elveszni látszott. De Husák nem adta fel, hallatlan energiákat mozgósítva egyre feljebb jutott ismét a szamárlétrán, s máig sem tisztázott körülmények között 1969-ben elfoglalhatta helyét a csúcson (amíg a közhiedelem úgy tartja, hogy Husáknak komoly szerepe volt a szovjet csapatok bejövetelében, addig ma már tudjuk, hogy Husák nem fogadta el az eredeti tervet, s neki köszönhető, hogy a Prágai Tavasz főszereplői nem juJán Gallovic és Marián Prevendarcík tottak bitóra, mint magyar sorstársaik 1956-ban), hogy több mint húsz éven át, egészen a rendszer- váltásig vezesse az országot. Husáknak egy pillanatra sem ingott meg a hite a szocializmusban, még akkor sem, amikor évekig tartották embertelen körülmények között a különböző börtönökben, s barátait és sorstársait akasztófára juttatta a gottwaldi rezsim. Többször is elhangzik az előadásban az a gondolata, hogy ahol hibákat követtek el, azok emberi hibák voltak, és nem a rendszer hibái. Az Aréna színpadán (Tóm Ciller díszlete) egy mozitermet látunk, bal oldalán egy pulpitussal, jobbra két mélyedést, amely óvóhelyként szolgál. S a földön rengeteg, régi újságpapírba becsomagolt alma, amelyek később egy almaprésben végzik. Két színész alakítja az első részben Husákot, Ján Gallovic és Marián Prevendarcík, akik közül az előbbi a lázadó, az elveiért halni kész mozgalmi embert ábrázolja, az utóbbi már kész megalkudni is. Kár, hogy (főleg az első részben) a családapa és magánember Husák szülte csak jelzésszerűen jelenik meg a színen, alig tudunk meg valamit arról az emberről, aki komoly lelkiismereti válságon megy keresztül, miután színész-rendező feleségétől elhide- gül (Husáknak komoly komplexusai voltak a hozzá csapódó, igen művelt nőkkel szemben), viszont az asszony, amíg a férje börtönben ül, semmüyen fenyegetés ellenére sem hajlandó elválni tőle. Husák a hatvanas években lelkes híve a nyitás politikájának, és Dubceknak (igaz, mi más is lehetne annyi szenvedés után), s ki tudja, hogy mi történhetett ott legbelül, hogy 1970- ben élére állt a normalizádónak, s most ő juttatott a meggyőződésükért börtönbe embereket. A szünetben 1968-as felvételeket láthatunk, s részleteket Husák akkori beszédeiből. A színpadra lépő Emil Horváth már egy teljesen más embert állít elénk, s megpróbálja az önmagával és párttársaival állandóan viaskodó, egyre inkább meghasonló embert megmutatni, aki ha már kifogy az érvekből, hogy önmagát meggyőzze, a történelemre hivatkozik. Azt az embert mutatja meg egy-egy pillanatra megrendítően, akinek már nincsenek barátai, legfeljebb munkatársai, aki a feleségével csak a taxiban találkozik, s aki, bár oly büszke a föderáció kikiáltására, már szülte csak csehül beszél. Emil Horváth ugyan még előad egy-egy lelkesítőnek szánt beszédet, néha még örül egy-egy gyermek látogatásának, de ereje és egészsége fogytával lassan kikopik a vüágból, és már csak a színpad jobb szélén üldögél egy moziszéken. Szemben tévéfelvételről az igazi Husákot látjuk, amint az évek teltével egymásba mosódnak az újévi beszédei. Egy korszak véget ért. Husák be- lakatolja a moziterem ajtaját, bejönnek a pionírok (akik az előadás folyamán többször eljátsszák az aktuális tömeget is), levetik magukról a vörös nyakkendőt, és a mélybe dobják. Szabadok vagyunk. Václav Havel egy 1975-ös nyílt levelében az emberek között uralkodó félelmet kéri számon az elnökön. 2006-ban látszólag miénk a világ. Mindenki szabadon mondhatja a magáét, nyugodtan a képébe vághatjuk az aktuális főnöknek, ha gondunk van vele, korládanul nyakunkba zúdulnak új, ordasabb- nál ordasabb eszmék, s mi mégsem félünk attól, hogy mit hoz a holnap. Szabadok vagyunk? Longital - Vyprava. Az év talán legjobb hazai korongja egy majdhogynem ismeretlen rétegzenekartól A pszichedélia és a dallam frigye JUHÁSZ KATALIN A szlovák könnyűzene megújulásával kapcsolatos súlyos kételyeim eloszlani látszanak egy frissen megjelent, alig 40 perces lemeznek köszönhetően. Régóta figyelem a Dlhé Diely nevű duó ténykedését, már amennyire Kassáról figyelni lehet egy pozsonyi „földalatti” zenekart. Öt éve alakultak, azóta hat CD-t jelentettek meg saját, Slnko Records nevű kis kiadójuknál. Irigylésre méltóan szabadok, fütyülnek a slágerlistákra, nem igyekeznek bekerülni a kereskedelmi rádiókba, viszont egyre többet koncerteznek külföldön. Ezért is kényszerültek névváltoztatásra: mostanában Longital néven futnak, ami ugyanazt a pozsonyi városrészt jelenti, műit a Dlhé Diely. Fent élnek a dombon, kultúrák kereszteződésében, remek „rálátással”, ha úgy tetszik. Új CD-jük, a Vyprava (Voyage) néhány hete jelent meg, jellemző a hazai viszonyokra, hogy a prágai Lucerna kistermében mutatták be először. Kezdjük ott, hogy ez csak első blikkre rockzene. A Longitalnál találkozik akusztika és elektronika, múlt és a jelen, jazz, alternatív gitárzene, trip-hop és ambient. Dániel Salontay, a duó egyik fele Amerikában tanult dzsesszgitároz- ni, aztán mikor hazatért, kijelentette, hogy akkor most ezt befejezte, saját zenét szeretne csinálni. Társult egy Shina nevű basszeros csajjal, valamint egy laptoppal (az egész koncertfelszerelés elfér két hátizsákban, szerinte ők az egyedüli szlovák zenekar, akik vonattal járnak turnézni). Írországtól Magyarországon át Moszkváig bejárták a kontinenst, a kritikusok mindenütt elájultak tőlük, de sehol sem sikerült címkét ragasztani rájuk. Nekem se sikeredik. Ez a zene szép, mint a Portishead, Laurie Anderson és a Coldplay véletlen találkozása a boncasztalon. Először egyfajta dekonstrukción esik át egy-egy téma, elemeire szedik szét, majd újra összerakják, mint a le- gót. A lényeg a folyamat, a textúra, a lebegős, levegős, már-már hipnotikus hangzás. A dalforma hagyományos, de nincsenek hagyományos értelemben vett szólók, a gyakran csellóvonóval megbolondított gitár finom, érzékeny, csak néha kezd zúzni. A basszus pontos és fantáziadús, a két hangszer egymásnak feszül, akár akusztikusán is eladhatóak lennének ezek a dalok. Shina szerint azonban az emberek ma már elalszanak a „csendes zenén”, igénylik a folyamatos aládübör- gést, ezért az elektronikus alap. A végeredmény a dzsesszrajongóknak ugyanúgy bejön, mint a poszthippiknek, vagy akár a modem tánczenéken nevelkedett legfiatalabb generációnak. Nehéz megítélni, mennyi ebben az ösztönös zsenialitás, és mennyi a rafinált tudatosság, de az egész olyan személyesnek tűnik, emellett olyan következetes rendszert alkot, hogy azonnal elkapja a hallgatót. A pszichedélia és a dallam frigyre kél, a számok szépen egymásra épülnek a lemezen. A gépi alap hol színezi, hol pedig ellenpontozza a zenei folyamatokat, a szövegek szokatlanul épkézlábak, már-már költőiek, az is érzi, hogy fontosak, aki nem ért szlovákul. Megkockáztatom: a Vyprava az idei év legjobb hazai könnyűzenei lemeze. Aki nem hiszi, járjon utána... Betiltották a Boratot OR1GO Az orosz kulturális minisztérium döntése szerint a Borat című áldo- kumentumfilm-vígjáték Oroszországban nem kerülhet mozikba. A Szovjetunió felbomlása óta ez az első nem pornográf alkotás, amelyet betiltanak az országban. A BBC értesülései szerint az orosz kulturális minisztérium megtagadta a forgalmazási ende- délyt a Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika című komédiától, amely többek közt Oroszország egyik szomszédjából és szövetségeséből, Kazahsztánból űz gúnyt. Több kazahsztáni politikus már korábban kifejezte nemtetszését a filmmel kapcsolatban, amely szerintük rossz fényt vet az országukra. Az ellenzék vezére kijelentette, hogy ha személyesen találkozna a Boratot megformáló Sacha Baron Cohennel, behúzna neki egyet, míg a külügyminiszter azt javasolta, hogy Cohen látogasson el országukba, ahol meggyőződhet róla, hogy a valóság igencsak távol áll a filmben lefestett viszonyoktól. (Képarchívum) A moszkvai kulturális minisztérium munkatársa a BBC-nek azzal indokolta a film betiltását, hogy potenciálisan sértő lehet különböző etnikai csoportok és vallások számára. További részleteket nem közölt az alkotás sorsával kapcsolatban, csupán annyit tett még hozzá a nyilatkozathoz, hogy a forgalmazó fellebbezhet a kormány döntése ellen. Tegnap délután nyitották meg Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Dolán György Eufória című kiállítását Képünkön: Dolán György, Kubicka Kucsera Klára művészettörténész és Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója. (Somogyi Tibor felvétele) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7 órától fél 12-ig a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazint hallhatják. 11.30- kor a Délidő vendége Horváth Árpád, a kormány közlekedés- biztonsági tanácsadó testületének tagja lesz. 12.10-től operettrészleteket hallhatnak. Téka című irodalmi magazinunkban 13 órától bemutatunk egy olyan könyvet, amely amerikai magyaroknak az 1956-ban átélt eseményekről, történésekről szóló vallomásait fogja egybe. Megemlékezünk a 70 éve elhunyt Kosztolányi Dezsőről. A Kultúra világában 15 órától beszélgetést hallhatnak Hangay Enikő fotóművésszel, Peter Lipa dzsesszéne- kessel új albuma kapcsán és Tóth Rita színművésszel, a SZEVASZ színház tagjával. 15.30-tól Népzenei összeállításunkban a Bendő zenekart mutatjuk be. A16 órai hiteket a Köszöntő követi, majd nyelvi vétségeinkről lesz szó egy percben, 17.30- tól Napzárta. Vasárnap 8.05-kor a Világosság református félórájában leső Sándor vámosladányi lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 8.35-kor A zenei szerkesztő ajánlatában Ákos Még közelebb című albumát mutatjuk be. 9.10-től Randevú. A tartalomból: beszámolunk három zenei díjátadóról, bemutatjuk Szabó Tamás Obsession című CD-jét, a zenei részt pedig hallgatóink kívánságai alapján állítjuk össze. A Randevú utolsó órájában a nyitrai egyetemistákkal a hamarosan megrendezésre kerülő nyitrai Őszi Diákfesztiválról számolunk be, és szó lesz a jelenleg zajló pozsonyi Őszi Diáknapokról is. 13 órakor jelentkezik a Térerő, ezúttal Műhely-melléklettel, a kolozsvári magyar szerkesztőség gondozásában. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp, melyben Iránról lesz szó. Ezután Vásárhelyi István turkológus professzort, a Vám- béry Tüdományos Kollégium elnökét hallják, aki Vörösmarty Mihály Szózat című költeményének török fordításairól beszél. Végül két tehetséges fiatalt mutatunk be: Bíró Enikőt és Száz Pált, akik tudatosan készülnek az írói pályára. A15 órakorjelentkező Ószidők című műsorunkban bemutatunk egy gyógypedagógust, a komáromi Körtvélyesi Piroskát, továbbá egy Csemadok- dolgozót, a csucsomi Szőlős Sándort. Hazai tájakon című néprajzi műsorunkban 15.30-tól bemutatjuk Molnár Péter hegedűkészítő mestert. (Nyit.)
