Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-08 / 257. szám, szerda

Közügy ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 8. www.ujszo.com ll ___________ RÖVIDEN Szen t Márton-napi vásár Pozsonyban Pozsony-Óváros. November 10-én és 11-én tartja a hagyományos Szent Márton-napi vásárt Pozsony-Óváros. A rendezvény helyszí­ne a Hviezdoslav tér lesz, ahol a népi mesterségeket bemutató, és azok termékeit árusító sátrakon kívül délután háromtól ötig gaz­dag kultúrprogram is várja az érdeklődőket. A vásár mindkét na­pon délelőtt tíz órakor kezdődik, (as) A Morván építendő hídról is beszéltek Pozsony. Vladimír Báján, a Pozsonyi Kerületi Önkormányzat elnö­ke a közelmúltban Helmut Wesselével, Ausztria új szlovákiai nagy­követével tárgyalt. A megbeszélés témája a megye és a szomszédos osztrák régiók, Burgenland, Alsó-Ausztria és Bécs együttműködé­se volt. Egyebek közt megvitatták a Morva folyón Angern és Ma­gyarfalu (Záhorská Vés) között építendő híd tervét, ezzel kapcso­latban megállapították, hogy az építési munkálatok ütemterve be­tartásának érdekében szükségessé vált egy kétoldalú együttműkö­dési nyilatkozat aláírása. Vladimír Báján felvázolta az együttmű­ködés lehetőségét például a nagy infrastrukturális projektek, a tu­domány és technika, a kultúra és a sport terén is - tájékoztatott Milka Podmajerská, a Pozsonyi Kerületi Önkormányzat Hivatala ügyfélkapcsolati osztályának megbízott vezetője, (as) Pázmány Péter, Duray Miklós és Wittner Mária (Lőrincz Adrián felvétele) Dunaszerdahely is tisztelgett 1956 hősei előtt Emlékművet avattak a diktatúrák áldozatainak Otthont a hazában, hazát a szülőföldön! - negyedszer tanácskoztak a mátyusföldi magyar közszereplők Vízkeleti közösségi fórum A résztvevők meghallgatták a nyolc szakbizottságban zajló munkáról szóló beszámolókat (Szőcs Hajnalka felvétele) Vízkelet. Már nem elég a jel­szó, hogy a magyar gyerek­nek magyar iskolában a he­lye, az anyanyelvű óvoda lá­togatása éppen ilyen fontos - a többi közt erre a megál­lapításra jutottak az októ­ber 28-án tartott, negyedik Otthont a hazában, hazát a szülőföldön! közösségi ta­lálkozó résztvevői. GAÁL LÁSZLÓ A tanácskozáson három járás (a Galántai, a Vágsellyei és a Szenei) közéleti szereplői, Csemadok-tiszt- ségviselői, pedagógusai, továbbá szülők, önkormányzati képviselők és MKP-vezetők próbáltak válaszo­kat megfogalmazni a közössé­günkkel kapcsolatos kérdésekre. Észrevételeik, javaslataik nem csak erre a három járásra érvényesek. A résztvevők megvitatták azokat a feladatokat is, amelyek az idén, április 22-én Deákiban megtartott fórumon kerültek papírra. Egyebek mellett azt, hogy azokban, a rész­ben magyarlakta falvakban (példá­ul Jánosházán vagy Nagyborsán), ahol eddig nem volt Csemadok- alapszervezet, megpróbálnak létre­hozni ilyet. Zsillé Béla, a Csemadok Galánta-Vágsellyei Területi Vá­lasztmányának elnöke elmondta: megpróbálkoztak ezzel, de kezde­ményezésük nem talált visszhang­ra. Akadt polgármester, aki arra hi­vatkozva zárkózott el a kezdemé­nyezés elől, hogy ez megosztaná a helyi lakosságot. Ennek ellenére az ülés végén elfogadott zárónyüatko- zatban a fórum résztvevői ismét ja­vasolták az új alapszervezetek lét­rehozását. Az áprilisi deáki fórumot követő­en nyolc munkacsoport alakult, amelyek az oktatás, a kultúra, a po­litika terén próbáltak különböző közösségeket - nagycsaládosokat, ifjúsági szervezeteket, önkormány­zatokat, pedagógusokat, vállalko­zókat, szülői szövetséget, a Csema- dokot és az MKP-t - képviselve ki­utat keresni. Az egyes munkacso­portok képviselői a vízkeleti fóru­mon ismertették, mire jutottak. A nagycsaládosok azt próbálták megfogalmazni, melyek az MKP által járási, me­gyei vagy országos szinten vállal­ható feladatok. A munkacsoport nevében felszólaló Gaál József öt­gyermekes családapa arra is rá­mutatott: az egyre kisebb népsza­porulat nemcsak a magyarságot aggasztja, hanem az egész szlovák társadalmat is, éppen ezért ebben a kérdésben az MKP más pártok szövetségére is számíthat. A fel­szólaló a már említett publikáció­ban konkrét javaslatokat is tett: a harmadik és további gyerek(ek) középiskolai és felsőfokú oktatása legyen ingyenes, ingyenes kollégi­ummal és utaztatással. További ja­vaslatainak egyike az, hogy vezes­sék be a főállású anya státusát. Ifjúság és oktatás Baranyay Zsolt, a Zsigárdi Ifjúsá­gi Klub elnöke a klubok jelentősé­gét főleg abban látja, hogy azokban is segítenek tartam a magyarságtu­datot, akik az alapiskolából esedeg szlovák középiskolába, környezet­be kerülve elveszítenék a magyar kötődéseket. Szetyinszky Veronika, az Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szövet­ségének (SZMPSZ) területi vezető­je az oktatásügyi bizottság nevében Vankó Teréziának, az SZMPSZ óvodapedagógiai szekciója vezető­jének, a deáki óvoda nyugalmazott igazgatójának a javaslatait tolmá­csolta. Vankó szerint nemcsak az is­kolát, hanem az óvodát is vonzóvá kell tenni a szülők számára, baráti kapcsolatot kell kialakítani a szü­lőkkel - mégpedig nemcsak a már óvodások, hanem a 2-3 évesek szü­leivel is. Vankóné konkrét példát is ajánl: Deákiban 1999-ben indult egy program, amelynek keretében úgynevezett szülői klubokat szer­veztek. Minden hónap első hétfő­jén találkoztak az óvodába íratan­dó gyerekek szülei, hogy az óvó­nőkkel, az óvoda munkájával és egymással ismerkedjenek, másnap pedig a gyerekeikkel mehettek be, hogy a kicsik is ismerkedjenek az óvodával. A szülők nevében felszó­laló Barczi Árpád arról beszélt, mi­ért fontos különbséget tenni az anyanyelv elsajátítása és az idegen- nyelv-oktatás között. Szlováknyelv-oktatás * 15 A legnagyobb vitát éppen a szlo- váknyelv-oktatásról vallott külön­böző nézetek váltották ki. Abban mindenki egyetértett, hogy a ma­gyar gyerekeknek jól kell beszélni­ük szlovákul, de abban eltértek a vélemények, hogy mennyire fontos már óvodában kezdem a szlovák nyelvvel való ismerkedést. Az ön- kormányzati bizottságot képviselő Lancz István nagymácsédi polgár- mester azt javasolta, az óvodát mi­nél közelebb kell hozni az alapisko­lához. Szóba került az iskolabuszok kérdése. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy kisiskolák szűnjenek meg, ilyen esetben iskolabuszt kell szer­vezni, hogy a legközelebbi magyar iskolába szállíthassák a gyereke­ket. Ez reggel még csak megszer­vezhető, mert minden osztályban egy időben kezdődik a tanítás, dél­után azonban problémásabb a ha­zaszállítás. A polgármester szerint az lenne a megoldás, hogy amíg a nagyok tanulnak, a kicsiknek nap­közis tevékenységet kellene bizto­sítani. Persze a napközis foglalko­zás pénzbe kerül. Mézes Rudolf, a Csemadok te­rületi választmányának titkára a szervezet jövő évi terveiről a Ko- dály-év galántai rendezvényeiről tájékoztatott, az országos tevé­kenységről pedig Görföl Jenő or­szágos titkár szólt. Pukkai Lászó nyugdíjas tanár szóvá tette: éppen a régió két leginkább veszélyezte­tett magyar alapiskolája, a vág­sellyei és a galántai nem képvisel­tette magát a fórumon. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője a Csemadok Szenei Területi Választ­mányának elnökeként, Berényi József pedig galántai járási MKP- elnökként szólalt fel. Berényi konkrét javaslattal állt elő: ott, ahol ezt a törvény lehetővé teszi, vagyis ahol a magyar nemzetiségű lakosok százalékaránya megha­ladja a 20 százalékot, az állampol­gárok szorgalmazzák a magyar nyelv hivatalos használatát. „Sokaknak ez az egyetlen lehetőségük, hogy elhunyt hozzátartozójukról méltó módon megemlékezzenek" Nagymegyeri főhajtás a hősi halottak előtt ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Október 31-én ünnepélyes keretek közt, az 1956- os forradalom ötvenedik évfordu­lója kapcsán felavatták a Diktatú­rák áldozatai emlékművet a város­háza melletti téren. A színvonalas kultúrműsor a Szózat éneklésével kezdődött, me­lyet a dunaszerdahelyi Szent György Kórus adott elő Érsek Rezső vezetésével. Gaál Tamás színmű­vész Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el a mintegy 250-300 egybegyűlt ün­neplő előtt. Ezután Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke, parla­menti képviselő és Wittner Mária, a Fidesz-Magyar Polgári Párt ország- gyűlési képviselője, ’56-os hős lep­lezte le Nagy János alkotását. A monumentális szobor törött nyelű, lyukas zászlót ábrázol, amelynek hegye jókora repedést vágott a dik­tatúra kőtömbjébe. Pázmány Péter beszédében fel­tette a kérdést: „Kell-e nekünk ’56- ra emlékeznünk, kell-e Dunaszer­dahelyen emlékművet avatni?” A válasz természetesen igen, mert a magyar nemzet egységes, és egy­séges volt ’56-ban is. Majd remé­nyét fejezte ki, hogy ’56 megítélé­sében újra egységesek leszünk. „Nem ünnepelni jöttünk, sem gyá­szolni. Történelmi évfordulóinkon emlékeznünk és tisztelegnünk kell. Emléknapjainkon vagy gyá­szunkban az áldozatvállalók és az újrakezdők példája teremti meg a büszkeség és a reménység okát” - mondta ünnepi beszédében Duray Miklós, Wittner Mária pedig 1956 üzenetét tolmácsolta a dunaszer- dahelyieknek. A beszédek után Bíró László püs­pök Budapestről és Görözdi Zsolt helyi református lelkész megáldot­ták az emlékművet. A Himnusz kö­zös éneklésével ért véget az ünnepi műsor. Az esemény záróakkordja­ként az MKP helyi, járási és orszá­gos szerveinek vezetői, társadalmi szervezetek és iskolák képviselői helyezték el koszorúikat a szobor talapzatánál. Az ünnepség ideje alatt a Dunaszerdahelyi Szent György Cserkészcsapat fiataljai áll­tak díszőrséget, (la) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nagymegyer. A XIV. Nagyme­gyeri Besnyei György Kulturális Napok keretében az első és a má­sodik világháború helybéli hősi halottaira emlékeztek a Hősök te­rén november 2-án. A téren 1938- ban avatták fel az első világhábo­rú harcaiban elhunytak névsorát tartalmazó gránitobeliszket, de a második világháború halottainak emlékművére sokáig várni kellett. Tizenöt évvel ezelőtt Lipcsey György kopjafája került a helyére, és idézte a város emlékezetébe a nagyrészt a keleti fronton elesett vagy nyomtalanul eltűnt polgár­társak sorsát. 2004-ben a hozzá­tartozók kérésére a város ugyan­olyan gránitemlékművet emelte­tett a második világháború hősi halottai tiszteletére, mint amilyen az első világégés katonaáldozata­inak emlékét őrzi. 15 év alatt hagyománnyá vált, hogy a halottak napja alkalmából a Hősök terén tart megemlékezést a város, a Csemadokkal és az egy­házak képviselőivel együtt. „Hol ötvenen, hol százan jönnek el. So­kaknak ez az egyetlen lehetősé­gük, hogy elhunyt hozzátartozó­jukról méltó módon megemlékez­zenek, mert a mai napig nem tisz­tázott, hogy azok hol estek el, hol temették el őket. így aztán ide hozzák a mécseseiket, virágaikat” - meséli Varga László, a Csema­dok helyi szervezetének elnöke. A november 2-i megemlékezésen Szabó András református tisztele- tes mondott beszédet, melyben a hősök mindenkori példamutatá­sának szerepét járta körül. Az imát Bíróczi István katolikus es­peres tartotta. Közreműködött Zakál Gyula versmondó és a helyi nyugdíjasklub Nefelejcs Népdal­köre. Ä két emlékműnél a hozzá­tartozók mellett a városi önkor­mányzat, a Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a Csemadok is elhelyezte a tisztelet virágait. A tervek szerint a Besnyei Napok keretében itt zajlott volna a meg­emlékezés az 1956-os magyar for­radalom és szabadságharc áldoza­tairól is. Az ötven szál gyertya meg­gyújtását azonban a hirtelen lecsa­pó télies idő lehetetlenné tette. Ezért a szervezők arra kérték a résztvevőket: vigyenek haza egy- egy szál gyertyát, és gyújtsák meg otthon, november 4-én, az ötven évvel ezelőtti eseményekre emlé­kezve... (as) Sokaknak ez az egyetlen lehetőségük, hogy elvesztett hozzátartozójuk­ról megemlékezzenek, elhelyezzék a virágokat, mécseseket... (Kovács Zoltán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents