Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-08 / 257. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 8. Szülőföldünk 31 Az almágyi Alabán Barnabás négy évet töltött börtönben, s két éven keresztül Gustav Husák cellatársa volt Akit 1956 miatt ítéltek el nálunk „A Füleki Járásbíróság ítélt el, a tárgyalás után nem engedtek haza, el­vittek, miközben napokkal később megkaptam a határozatot, amely szerint ártatlan vagyok." (A szerző felvétele) A Medves-hegységben le­geltető 32 éves juhász 1956 őszén esténként a rádióból hallott a magyarországi eseményekről, de meg sem fordult a fejében, hogy abba akár ő is belekeveredhet. FARKAS OTTÓ A fennsíkon húzódik a szlo­vák-magyar határ, a szlovák olda­lon van egy mély, bozóttal benőtt gödör. Egy hideg novemberi regge­len, amikor a nyájat arrafelé legel­tette, kívácsiságból átgázolt a vad­szilváson, a gödör aljában egy kolibát fedezett fel. Élő lelket nem talált benne, de az egyik sarkában üres konzervdobozok sorakoztak. Az ideiglenes lakóhelyet hama­rosan az egyházasbásti csendőrpa­rancsnok is felfedezte, és jelentést tett róla Füleken, a járási székhe­lyen. Alabán Barnabás, a medvesi juhász azonnal első számú gyanú­sítottá vált, merthogy a básti csend­őrparancsnok elképzelései szerint a fiatal bacsó élelemmel látta el a magyarországi felkelőket, akik a „Húsúkkal két évet töltöt­tem egy cellában. Nem volt rossz ember, de nem is volt igazi kommunista, ahogy tartották róla.” határ innenső oldaláról szervezték akcióikat. Máig sem tudja senki, valójában kiknek a búvóhelye volt az a koliba. A Medves-fennsík tíz kilométer­re van a falutól, a juhász általában kint éjszakázott a hegyen. Éppen a juhokat készült bezárni, amikor re­pülőgép húzott el az akol felett. Csomagok hullottak ki belőle. A hat csomag ejtőernyővel ért földet, az utolsó az akoly közelében lan­dolt. Amikor biztonságban tudta a juhokat, elindult, hogy megnézze, mi hullott az égből, de alig bontotta ki a papírdobozt, ott termett mel­lette a básti csendőrparancsnok az­zal az öt adóvevővel, amit az öt cso­magból szedett ki. „A hatodik dobozban nem volt semmi, üres volt, csak ki volt bélel­ve faforgáccsal. Ezt persze a csend­őrparancsnok nem hitte el nekem, és feljelentett. Napokig éreztem, hogy figyelnek, várták, mikor fo­gom használni a titkos leadót, de nálam valóban nem volt ilyen készülék” - magyarázza ötven év­vel a történtek után az almágyi Alabán Barnabás. A Füleki Járásbíróság ennek elle­nére bűnösnek találta, és négy év börtönbüntetésre ítélte. A politikai foglyok közé került, a kettő közül az egyik cellatársa Gustáv Husák volt. „Husákkal két évet töltöttem egy cellában, az ágyunk is egymás mellett volt” - emlékezik az egykori elítélt. - Ennyi idő alatt, főleg üyen helyen, meg lehet ismerni az embe­reket. Husák nem volt rossz ember, de nem is volt igazi kommunista, mint ahogy azt később tartották ró­la. Több nyelven beszélt, biztosan tudott magyarul is, de előttem soha nem szólalt meg az anyanyelve­men. Az sem derült ki róla, hogy valójában cseh lett volna-e vagy szlovák. Leggyakrabban egy loson­ci ügyvéddel társalgóit: nem értet­tük, miről, mert előttünk mindig is­meretlen nyelven beszéltek, egy katolikus pap szerint héberül. Nem volt se jobb, se rosszabb sora, mint a többi rabnak, pedig már akkor gyakran kapott látogatókat a minisztériumból.” Alabán Barnabás szerint a bör­tönben annak a rabnak volt a leg­jobb sora, aki elsajátított valami­lyen szakmunkát. Ő kitanult kőmű­vesnek, bent hamarosan inasisko­lát vezetett, ahová Husák is beje­lentkezett. „Kedveztem a cellatárs­nak, nem osztottam be kemény munkára: a felvonót kezelte, teát főzött és hasonlókat csinált” - me­séli az idős ember. - Eljött a vizsga napja, Husák nem felelt meg, és mindjárt feladta. Igyekeztem meg­győzni, hogy próbálkozzon, ne adja fel azonnal. Azt mondta, minek neki a bizonyítvány, ha kijut mi­niszter lesz, annak meg nem kell kőművespapír.” Husáknak végül igaza lett, né­hány évig mégis hasznát vehette volna a „kőművespapímak”. Egy 1989-ben megjelent kiadványban ugyanis a következőket olvastam róla: „1954-ben egy koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával sza­badult, de csak három évvel később rehabilitálták. Addig építőipari munkásként dolgozott.” Gustáv Husák 1968-ban tért vissza a politi­kai életbe. Riportalanyom azt mondja, őt soha nem rehabilitálták, holott a hatalom nagyon jól tudta, hogy ár­tatlanul zárták be. Erről akkor győ­ződött meg, amikor négy év fogság után szabadulva munkát keresett. „Megtudtam, hogy a básti csendőr­parancsnokot a történtek után ha­marosan menesztették. Mivel az orvos nekem könnyű munkát java­solt, a füleki Kovosmaltban kaptam állást, felvettek kapusnak. Csak hát az őrnek pisztolyt adnak az oldalá­ra, a fegyvertartáshoz pedig már akkor is szükség volt a feddhe- tedenségi bizonyítványra. Magam is meglepődtem, amikor gond nél­kül megkaptam, mert hivatalosan állítólag sehol nincs nyoma a bör­tönben töltött négy évemnek. A Füleki Járásbíróság ítélt el, a tár­gyalás után nem engedtek haza, el­vittek, miközben napokkal később megkaptam a határozatot, amely szerint ártadan vagyok. Hogy ezek után miért nem kértem később kár­térítést ? Mert minden dokumentu­mom a tűz martalékává vált. Az el­ső feleségem számára hosszú volt a négy év, nem maradt hű hozzám, ezért elváltunk, ő pedig bosszúból eltüzelte a papírokat. Husák bizo­nyíthatta volna nekem, hogy való­ban letöltöttem a négy esztendőt, és szavai nyilván eloszlatták volna az esedeges kételyeket is, de nem kértem tőle segítséget - kint nem is találkoztunk soha.” Alabán Barnabás csupán né­hány évet dolgozott le a füleki gyárban, újra juhásznak állt, és még a hetedik ikszen túl is kibal­lagott a nyája után. Azon kevés juhászok közé tartozott, akik nem vásárolt, hanem otthon ké­szített orvosságokkal gyógyítot­ták a juhokat. Gömörben és Nóg- rádban emiatt is sokan ismerték és tisztelték őt. A meredek lejtők próbára tették Gömör és Nógrád legjobb lovasait, akik között sok volt a fiatal Hubertus-lovaglás Almágyon FARKAS OTTÓ Gömör egyes tájain régi hagyo­mánya van az őszi tereplovaglás­nak, amelyet rókavadászatnak vagy Hubertus-lovaglásnak is ne­veznek. Almágy korábban nem tar­tozott azon vidékek közé, ahol ren­deztek Hubertus-lovaglást, ám az október végén megtartott sikeres rendezvényt követően elképzelhe­tő, hogy a Medvesalja kapujában is hagyománya teremtődik. A meredek lejtők próbára tették Gömör és Nógrád legjobb lovasait, akik között sok volt a fiatal. A mint­egy húsz kilométeres nehéz tere­pen a közönséget hintókon és trak­tor vontatta pótkocsin szállították a lovasok után, bár ez nem minden esetben sikerült. A természetes akadályokkal teli hegyeken a jár­művek nem tudták követni a lova­sokat - egy hintónak a rúdja is eltö­rött. Az almágyi rendezvényen a legügyesebb és legvakmerőbb lo­vasok a losonc-fabiankai lányok voltak. Szent Hubertus a vadászok védőszenije. A legenda szerint Hu­bertus könyörtelen vadász volt, nagyvilági életet élt. Egy alkalom­mal szarvast pillantott meg az er­dőben, amely agancsai közt vüágí- tó keresztet viselt. A jelenés után megváltozott, és szent életre tért át. Később püspökké választották. Elképzelhető, hogy a Medvesalja kapujában is hagyománya teremtődik az efféle rendezvényeknek szerző felvételei) POSTALÁDA _____ Ág csernyői kórustalálkozó A pap prédikál, a kis falu közös­sége figyel. Még nem tudja, hogy megtörténik a csoda, amely szelle­mi, lelki megtisztulást hoz. Ritka pillanat rohanó világunkban. Amikora Cserfaág női kar fellé­pett az idei Bodrogközi Fesztivá­lon, a közönség meghatódva, elva­rázsolva vonult ki a templomból. A hangversenyen a sátoraljaúj­helyi Intervox, a kassai református gyülekezet énekkara, a ladmód re­formátus énekkar és a már említett ágcsernyői Cserfaág női kar adott műsort. Elgondolkodtató, miként köthető le, ragadható meg a min­dig siető, elfoglalt emberek figyel­me is. Hogyan érték el e kórusok és karnagyaik, akik a szabadide­jükben együtt énekelnek, hogy mindenkiben megtörténjen a ka­tarzis, hogy jósággal, emberszere­tettel feltöltődve térhessünk haza. A fesztivál hivatalos részét köve­tően elvonultunk a helyi kultúr- házba, ahol kedves vendéglátás­nak lehettünk részesei. Ágcsernyő nemcsak tisztaságáról és rende­zettségéről híres, hanem a ven­dégszeretete is példamutató. A kórusfesztivál főrendezője, Fedic Valéria szerényen elmondja: azért lett ilyen sikeres a rendezvény, mert sokan segítették, (ih) A találkozón öt kórus lépett fel (A szerző felvétele) Gyöngyösi-emléktábla Gyöngyösi Istvánnak, a kései ba­rokk magyar költészet kiemelkedő alakjának helyeztek el emléktáblát a nagybalogi (Vefky Blh, Rima- szombati járás) kultúrház falán. Gyöngyösi 1653-ban Gömör megye táblabírája lett, 1668-ban pedig Ba­logvár várkapitányának nevezték ki. Csetneken hunyt el 1704-ben, ottani síijánál a község képviselői is tiszteletüket tették. A nagybalogiak őrzik a költő emlékét, irodalmi kört is elneveztek róla. Homoly Erzsébet KQXommmmmm SÉMI [M^^^Kgyí^ífánygtwt! (A szerző felvétele) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Ekopolis Alapítvány a Slovnaft társasággal együttműködve meghirdeti a Zöld oázisok elnevezésű pályázatot, amelynek célja a települések környezeti szempontból értékes olyan övezeteinek kiala­kítása, felújítása vagy gondozása, amelyek a lakosság és az iskolák igényeit szolgálják. Támogatást kérhetnek a nonprofit szervezetek, az alap- és középiskolák, a szabadidőközpontok, valamint a helyi ön- kormányzatok. Az Ekopolis Alapítvány a program keretében össze­sen 1,6 millió koronát oszt szét. A támogatott projekteknek legké­sőbb 2007júliusáig meg kell valósulniuk. A program keretében például az alábbi célokra kérhető támogatás: fásítás vagy egyéb növényzet kiültetése, tereprendezés és -takarítás, szerszámok és segédeszközök vásárlása, kisebb parkok, közterek nö­vényzetének felújítása. A projekteket december 11-ig kell eljuttatni az alapítvány besztercebányai irodájához. A programmal kapcsola­tos további információk, valamint a pályázati űrlapok megtalálhatók az alapítvány honlapján: www.ekopolis.sk . (as)

Next

/
Thumbnails
Contents