Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-08 / 257. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 8. Vélemény és háttér 7 Hogy érti, hogy hány miatyánk jár a sánta szarvasért? (Peter Gossányi karikatúrája) Az amerikai kongresszusi választásokat valószínűleg a demokraták nyerik George Bushnak fizetnie kell Irakért FIGYELŐ Szaddámnak élnie kell Szaddám Húszéin volt iraki elnököt életben kell hagyni, mint a „gonoszság szimbólumát” - szögezte le keddi nyilatkozatában az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője. Martin Schulz emlékeztetett, hogy az EU 25 tagállama ellenzi a halálbüntetést, s ezt az álláspontot az európai szocialisták is támogatják. Ugyanakkor Szaddám Húszéin kivégzése ellen szerinte nem csak elvi okok szólnak, hanem gyakorlati szempontok is. „Ha Szaddá- mot felakasztják, mindaz a gonoszság, amelyet elkövetett, gyorsan feledésbe merül. Ellenben ha életben hagyják, hogy hátralévő éveit rácsok mögött töltse, akkor ez barbár rendszerének emlékét is megőrzi” - fogalmazott a német politikus. Mint hozzátette, a volt iraki elnök kivégzése tovább mélyíti a már létező megosztottságot Irakban. Ráadásul így a kur- dok számára sem szolgáltatnának igazságot, akik pedig szintén szeretnék, ha bírósági ítélet születne a Szaddám utasítására ellenük elkövetett bűncselekmények ügyében. Mindennek alapján a szocialista frakcióvezető felszólította az Európai Uniót, hogy tegyen diplomáciai erőfeszítéseket Szaddám Húszéin kivégzésének megakadályozására. (MTI) Vietnam WTO-tag lett A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagállamai tegnap jóváhagyták Vietnam 150. tagként való csatlakozását a nemzetközi szervezethez. Az ázsiai állam hivatalosan 12 évvel ezelőtt jelentette be belépési szándékát. Vietnam taggá válásának utolsó fő akadálya az idén májusban hárult el, amikor megkötötte az Egyesült Államokkal a belépés támogatásáról szóló megállapodást. Ázsia egyik „kis tigrise” mostani belépésével elfogadta a nemzetközi kereskedelem előírásait, és ezzel biztos úton halad afelé, hogy az eddiginél sokkal nagyobb ütemben vonzza a külföldi befektetéseket. Az ország WTO-tagsá- ga meglehetősen viharos kereskedelmi időszak közepette valósulhat meg. Számos ipari állam, nem utolsó sorban az EU-ba tömörülő európai országok újabb keleti aspiránst látnak Vietnam „személyében”, amely - az olcsón termelő Kínához hasonlóan - termékeivel eláraszthatja piacukat. Az EU jelenleg is dömpingellenes vámokkal védekezik a vietnami ruházati cikkek ellen. Ugyanakkor sokan Kína vetélytár- sát is látják benne, hiszen tavaly a második leggyorsabb ütemű növekedést Ázsiában Kína után Vietnam érte el, GDP-je 8,4 százalékkal növekedett. Kivitele az utóbbi évtizedben ütemesebben fejlődött, mint Kínáé, emellett Vietnam a térség egyetlen országa, amely nem importál nyersolajat, sőt, kivitelre is képes a nyersanyagból. Lakossága 85 millió, az egy főre jutó GDP jelenleg 700 dollár körül van. (m) Politikusok és elemzők véleménye megoszlik abban a kérdésben, vajon jelentős, történelmi, netán földindulásszerű győzelmet arat a Demokrata Párt az amerikai kongresszusi választásokon. HOFER LÁSZLÓ George Bush szerint egyszerű a válasz: a demokraták egyáltalán nem aratnak győzelmet. Az amerikai elnök néhány napja világossá tette: a demokraták nagy előnyét tükröző közvélemény-kutatási adatok ellenére az a meggyőződése, hogy a republikánusok győznek, és megőrzik a törvényhozás mindkét házának irányítását. Bush elutasítja az együttműködést A The Wall Street Journal és az NBC News múlt heti felmérése szerint a Demokrata Párt minden korábbinál nagyobb, 15 százalékos előnyre tett szert; támogatottsága 52 százalékos, míg a republikánusoké csak 37. Bush ennek ellenére még csak mérlegelni sem hajlandó azt, miképpen tudna együttműködni egy demokrata többségű kongresszussal. Dick Cheney alelnök másképpen vágta át a gordiuszi csomót (hogy tudniillik mi vár Amerikára, ha a republikánus elnök részben vagy egészben demokrata többségű törvényhozást kap elnöksége hátralevő két évére). A találgatásokat és félreértéseket előre elkerülendő, kijelentette: a Bush-kormány „teljes gőzzel” folytatja eddigi háborús politikáját Irakban, függetlenül attól, melyik párt szerzi meg a kongresszus irányítását. Hozzátette, elismeri, hogy az iraki válság nem népszerű az amerikai közvélemény számára, de a kormány úgy cselekszik, ahogy helyesnek tartja. Jöhetnek meglepetések Az elfogulatlanabb és tárgyila- gosabb elemzők megjegyzik, a felmérések azt mutatják, hogy jelentős republikánusellenes hullám határozza meg a választások kimenetelét. A demokraták a képviselőházban a jelenleginél 20- 25-tel több mandátumhoz juthatnak, és megszerezhetik a többséget. A szenátusi többség elérésére is megvan az esélyük, bár vasárnap este a nagy hírtévék kommentátorai egybehangzóan közölték: a republikánus szenátorok lefaragtak hátrányukból és néhány szorosnak ígérkező állam esetében már át is vették a vezetést a támogatottság tekintetében. Az iraki háború miatt állnak bosszút A demokraták tehát, úgy tűnik, mindenképpen jelentős győzelmet szereznek, de semmi esetre sem történelmit vagy földindulásszerűt. A második világháború óta a kétciklusos elnökségek hatodik évében, vagyis a hivatalban lévő elnök második periódusának félidejében tartott választásokon Bush sűrűn fog élni vétójogával, s fontos kérdésekben valószínűleg nem tudja akaratát a törvény- hozásra kényszerítem. a kormányzó párt átlagban 29 képviselőházi helyet és 6 szenátusi mandátumot veszített. Az idénre előrejelzett 25/6-os veszteség tehát el sem éri a történelmi átlagot. A konzervatívok által ma már szinte szentnek tekintett Ronald Reagan kormányzásának hatodik évében nyolc szenátori helyet veszítettek a republikánusok, így került vissza a felsőház irányítása a demokraták kezébe. Pedig akkor nem volt háború, nem voltak heti veszteségadatok, eget rengető botrányok. A demokraták hatalomra segítésével 2006-ban a választók bizonyosan Bush és az iraki háború miatt állnak bosszút a republikánusokon. A szakértők egyetérteni látszanak abban, hogy a Demokrata Párt kampányával sikeresen változtatta a választást Bush kudarcot vallott külpolitikájáról és „bábparla- mentjéről” tartandó népszavazássá. Az amerikaiak szinte minden demokrata választási tévéhirdetésben azt láthatták, hogy a kudarcot vallott iraki háborús politikáért személy szerint Bush elnök, valamint a Republikánus Párt a felelős. Mi történik a demokrata győzelem esetén? Mi várható tehát, ha a demokraták - amint azt a felmérések jelzik - megszerzik a kongresszus egyik vagy mindkét házában a többséget? Semmi szokatlan, az amerikai demokrácia legutóbbi néhány évtizedében nagyjából fele-fele arányban volt a Fehér Ház és a kongresszus ugyanazon párt kezében, illetve a két nagy párt között megosztva. Az ellenzék győzelme esetén a demokrata párti többségű képviselőház dönthet valamiről, de az valószínűleg nem fog átmenni a szenátusban. Ha pedig a demokraták mindkét házban többségre tesznek szert, akkor az elnöki vétó fogja útjukat állni. Bush elnöksége eddigi hat évében csak egyetlenegyszer alkalmazta ezt az eszközt, hiszen a kongresszus republikánus ellenőrzés alatt volt. Ám Bili Clinton, az ellenzék által uralt törvényhozással szemben 37-szer élt az elnöki vétó lehetőségével, Ronald Reagan pedig 78-szor vétózta mega kongresszus döntését. Az együttműködés lehetőségei Demokrata győzelem esetén George Bush elnöki működésének sikeressége nagyobbrészt attól függ majd, milyen mértékben alakulhat ki kétpárti együttműködés a fontos kérdésekben. A külpolitikában az iraki háborút illetően, a belpolitikában pedig a terrorellenes küzdelemre hivatkozva hozott intézkedések terén olyan kiélezett a szembenállás, továbbá mindkét párt frontemberei olyannyira távol állnak egymástól, hogy ennek esélye igencsak csekélynek tűnik. Bush minden bizonnyal sűrűn fog élni vétójogával, azonban nagy a valószínűsége, hogy fontos kérdésekben nem lesz képes akaratát a törvényhozásra kényszeríteni, (m) KOMMENTÁR Átigazolás CZAJLIK KATALIN Nem egész öt hónappal a parlamenti választások után megtörtént a koalíción belüli első átigazolás. Igaz, a politikai mezt váltó Miroslav Kotian „családon belül” marad - Az SNS soraiból a HZDS-hez pártolt át, tehát a koalíciót összességében nem gyengíti. Legalábbis így kommentálja hivatalosan a helyzetet a koalíció. Pedig dehogynem, dehogynem! Egy parlamenti képviselő politikai átigazolása komoly dolog. Félreérthetetlenül jelzi, hogy az elhagyott pártban valami nincs rendjén. Még akkor is, ha a távozás oka csupán a megvalósulatlan ambíciók miatti sértődöttség, ami valószínűleg ebben az esetben is érvényes. Ilyen elégedetlenkedők persze minden pártban akadnak - lehetetlen valamennyi önmagát jobb sorsra érdemesnek tartó pártkatona vágyait kielégíteni. Egy „egészséges” pártban azonban működniük kell olyan mechanizmusoknak, amelyek visszatartják a méltatlankodó- kat az olyan lépésektől, amelyekkel komolyan gyengíthetik a párt egészét. Ha egy párttagnak nem jönnek be a számításai egy-egy konkrét céllal kapcsolatban, ahhoz, hogy mégis lojális maradjon, kell, hogy meglegyen a jövőbeni előrelépés esélye, és természetesen legalább minimális hite a párt általános ideáljaiban, célkitűzéseiben. Nyilvánvaló, hogy az SNS-ben mindezzel gondok lehetnek. Első látásra megállapítható, hogy a három koalíciós párt közül az SNS a legcentralizáltabb, és abszolút egy emberről szól, mely elsőbbség valóban figyelemre méltó, tekintve, hogy a Smer és a HZDS sem éppen a pártdemokrácia példaképei... A nemzeti párt eróziója tehát logikus, és minden bizonnyal nem áll meg Kotiannál. Főleg miután fény derül az olyan esetekre, mint legutóbb Jozef Duracka SNS-es képviselő egyetemista lányának a nagyszombati távhőszolgáltató rt. vezetőségi tagjává való kinevezése... Miroslav Kotian lépése egyelőre formálisan valóban nem gyengíti a koalíciót, hiszen parlamenti szavazatait tekintve marad a status quo. Azonban a legutóbbi hetek történéseinek kontextusába helyezve, az első koalíciós átigazolás egészen más jelentést nyer. Mikulás Dzurin- da egyáltalán nem titkolja, hogy bármikor készen áll szövetkezni Meciarral. Az MKP, négy hónappal ezelőtt, minden további nélkül koalícióra lépett volna a Smerrel és a HZDS-szel, tehát nem valószínű, hogy mostanra változott az álláspontja a Meciarral való együttműködés kérdésében. Egy esedeges jobboldali-HZDS koalíciónak eddig csupán a KDH határozott elutasító álláspontja volt az akadálya, azonban a HZDS-hez való közeledés szükségességét hangoztató Ján Camogursky színre lépése merőben új helyzetet teremt. A HZDS erősödése tehát, főleg ha jelenlegi koalíciós partnerei rovására történik, innentől fogva egy potenciális SDKÚ-MKP-KDH-HZDS-koah'ció létrejöttének lehetőségét és stabilitását is növeli. Vladimír Meciar pedig szándékosan nem zárkózik el határozottan egy üyen forgatókönyvtől, sőt, szemmel láthatóan élvezi, ahogy egykori legnagyobb ellenfelei, hatalmának megdöntői most egymással versengve udvarolnak neki. Annál is inkább, hiszen a Smer és az SNS melett meglehetősen megalázó szerep jutott neki a koalícióban. Az ellenzékkel való flörtöléssel Meciar nyilvánvalóan Ficónak akaija értésére adni, hogy vigyázzon, mert számára létezik másik alternatíva is. Ismerve Meciar hiúságát és kiszámíthatlansá- gát, ez akár komoly figyelmeztetés is lehet a jelenleg rekordnépszerűségnek örvendő koalíció szempontjából. JEGYZET Az autópálya kövei KOCUR LÁSZLÓ Talán drága szüleim racionális nevelésének köszönhetően, mindig bizonyos távolságtartással szemléltem az ezoterikusnak kikiáltott dolgokat, legyen szó ilyennek minősített zenéről, könyvről, önjelölt vajákosok gyógyítónak mondott, jobb esetben nem ártalmas füveiről, vagy éppen a csakratisztításról. Nem azt mondom, hogy az üyesmivel foglalkozók népes táborát csupa elborult elméjű alkotja, ugyanolyan bizalmatlansággal vegyes, tiszteletteljes távolságtartással tekintek rájuk, mint a sporthorgászokra vagy a bélyeggyűjtőkre: játszadozzanak nyugodtan, csak engem hagyjanak békén a hobbijukkal. Ilyen „előélettel” bizony meglepett, mikor arról olvastam, hogy egy osztrák vajá- kos csodatévő köveivel csökkentette a balesetek számát egy különösen veszélyesnek mondott vorarlbergi gyorsforgalmiút-sza- kaszon. Az S16-os út Ausztria e legnyugatibb csücskében kanyargó szakaszán gyakoriak voltak a balesetek. Ám - megérdemli, hogy ideírjuk a nevét, akkor is, ha valóban csökkentette a balesetek számát, akkor is, ha csak nagystílű szélhámos, mert akkor meg nagyon jó a szakmában - Gerhard Pirchl 2004-ben az út mentén elásott néhány, általa csodatévőnek mondott követ. S - láss csodát! - a balesetek száma fokozatosan csökkeni kezdett, míg 2002-ben öten vesztették ott életüket, 2004- ben már csak egy halálos baleset történt, s az elmúlt két évben pedig egy sem. Kétségkívül meggyőző baleseti mutatók. Herr Pirchl mindezen felbuzdulva felajánlotta együttműködését az autópálya-társaságnak. Saját készítésű, a káros földsugárzásokat, és egyéb negatív energiákat elnyelő köveket szállító, speciálisan átalakított terepjárójával csupán benzinköltségért, és az előre nem tervezhető kiadások fedezésének fejében járná az osztrák sztrádákat. A nyugat-ausztriai tartomány sztrádaépítésekért felelő vezetőjét Gerhard Schnitzemek hívják. Neki most nem szeretnék a bőrében lenni. A diplomata Schnitzer azt mondta, elképzelhetőnek tartja az együttműködést, de ehhez be kellene bizonyítani, hogy a kövek valóban csodatevő erejűek. A tárgyalásokhoz sok sikert kívánok mindkét félnek, de én azért feltetettem a téli gumit is. Sose lehet tudni...
