Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-08 / 257. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 8. Vélemény és háttér 7 Hogy érti, hogy hány miatyánk jár a sánta szarvasért? (Peter Gossányi karikatúrája) Az amerikai kongresszusi választásokat valószínűleg a demokraták nyerik George Bushnak fizetnie kell Irakért FIGYELŐ Szaddámnak élnie kell Szaddám Húszéin volt iraki elnököt életben kell hagyni, mint a „gonoszság szimbólu­mát” - szögezte le keddi nyi­latkozatában az Európai Par­lament szocialista frakciójá­nak vezetője. Martin Schulz emlékeztetett, hogy az EU 25 tagállama ellenzi a halálbün­tetést, s ezt az álláspontot az európai szocialisták is támo­gatják. Ugyanakkor Szad­dám Húszéin kivégzése ellen szerinte nem csak elvi okok szólnak, hanem gyakorlati szempontok is. „Ha Szaddá- mot felakasztják, mindaz a gonoszság, amelyet elköve­tett, gyorsan feledésbe me­rül. Ellenben ha életben hagyják, hogy hátralévő éve­it rácsok mögött töltse, akkor ez barbár rendszerének em­lékét is megőrzi” - fogalma­zott a német politikus. Mint hozzátette, a volt iraki elnök kivégzése tovább mélyíti a már létező megosztottságot Irakban. Ráadásul így a kur- dok számára sem szolgáltat­nának igazságot, akik pedig szintén szeretnék, ha bírósá­gi ítélet születne a Szaddám utasítására ellenük elköve­tett bűncselekmények ügyé­ben. Mindennek alapján a szocialista frakcióvezető fel­szólította az Európai Uniót, hogy tegyen diplomáciai erőfeszítéseket Szaddám Hú­széin kivégzésének megaka­dályozására. (MTI) Vietnam WTO-tag lett A Kereskedelmi Világszerve­zet (WTO) tagállamai teg­nap jóváhagyták Vietnam 150. tagként való csatlakozá­sát a nemzetközi szervezet­hez. Az ázsiai állam hivatalo­san 12 évvel ezelőtt jelentet­te be belépési szándékát. Vi­etnam taggá válásának utol­só fő akadálya az idén május­ban hárult el, amikor megkö­tötte az Egyesült Államokkal a belépés támogatásáról szó­ló megállapodást. Ázsia egyik „kis tigrise” mostani belépésével elfogadta a nem­zetközi kereskedelem előírá­sait, és ezzel biztos úton ha­lad afelé, hogy az eddiginél sokkal nagyobb ütemben vonzza a külföldi befekteté­seket. Az ország WTO-tagsá- ga meglehetősen viharos ke­reskedelmi időszak közepet­te valósulhat meg. Számos ipari állam, nem utolsó sor­ban az EU-ba tömörülő euró­pai országok újabb keleti as­piránst látnak Vietnam „sze­mélyében”, amely - az ol­csón termelő Kínához hason­lóan - termékeivel eláraszt­hatja piacukat. Az EU jelen­leg is dömpingellenes vá­mokkal védekezik a vietnami ruházati cikkek ellen. Ugyan­akkor sokan Kína vetélytár- sát is látják benne, hiszen ta­valy a második leggyorsabb ütemű növekedést Ázsiában Kína után Vietnam érte el, GDP-je 8,4 százalékkal növe­kedett. Kivitele az utóbbi év­tizedben ütemesebben fej­lődött, mint Kínáé, emellett Vietnam a térség egyetlen országa, amely nem impor­tál nyersolajat, sőt, kivitelre is képes a nyersanyagból. La­kossága 85 millió, az egy főre jutó GDP jelenleg 700 dollár körül van. (m) Politikusok és elemzők vé­leménye megoszlik abban a kérdésben, vajon je­lentős, történelmi, netán földindulásszerű győzel­met arat a Demokrata Párt az amerikai kongresszusi választásokon. HOFER LÁSZLÓ George Bush szerint egyszerű a válasz: a demokraták egyáltalán nem aratnak győzelmet. Az ame­rikai elnök néhány napja világos­sá tette: a demokraták nagy előnyét tükröző közvélemény-ku­tatási adatok ellenére az a meggyőződése, hogy a republiká­nusok győznek, és megőrzik a tör­vényhozás mindkét házának irá­nyítását. Bush elutasítja az együttműködést A The Wall Street Journal és az NBC News múlt heti felméré­se szerint a Demokrata Párt min­den korábbinál nagyobb, 15 szá­zalékos előnyre tett szert; támo­gatottsága 52 százalékos, míg a republikánusoké csak 37. Bush ennek ellenére még csak mérle­gelni sem hajlandó azt, mikép­pen tudna együttműködni egy demokrata többségű kong­resszussal. Dick Cheney alelnök másképpen vágta át a gordiuszi csomót (hogy tudniillik mi vár Amerikára, ha a republikánus el­nök részben vagy egészben de­mokrata többségű törvényhozást kap elnöksége hátralevő két évé­re). A találgatásokat és félreérté­seket előre elkerülendő, kijelen­tette: a Bush-kormány „teljes gőzzel” folytatja eddigi háborús politikáját Irakban, függetlenül attól, melyik párt szerzi meg a kongresszus irányítását. Hozzá­tette, elismeri, hogy az iraki vál­ság nem népszerű az amerikai közvélemény számára, de a kor­mány úgy cselekszik, ahogy he­lyesnek tartja. Jöhetnek meglepetések Az elfogulatlanabb és tárgyila- gosabb elemzők megjegyzik, a felmérések azt mutatják, hogy je­lentős republikánusellenes hul­lám határozza meg a választások kimenetelét. A demokraták a kép­viselőházban a jelenleginél 20- 25-tel több mandátumhoz juthat­nak, és megszerezhetik a többsé­get. A szenátusi többség elérésére is megvan az esélyük, bár vasár­nap este a nagy hírtévék kom­mentátorai egybehangzóan kö­zölték: a republikánus szenátorok lefaragtak hátrányukból és né­hány szorosnak ígérkező állam esetében már át is vették a veze­tést a támogatottság tekintetében. Az iraki háború miatt állnak bosszút A demokraták tehát, úgy tűnik, mindenképpen jelentős győzel­met szereznek, de semmi esetre sem történelmit vagy földindu­lásszerűt. A második világháború óta a kétciklusos elnökségek ha­todik évében, vagyis a hivatalban lévő elnök második periódusának félidejében tartott választásokon Bush sűrűn fog élni vétó­jogával, s fontos kérdé­sekben valószínűleg nem tudja akaratát a törvény- hozásra kényszerítem. a kormányzó párt átlagban 29 képviselőházi helyet és 6 szená­tusi mandátumot veszített. Az idénre előrejelzett 25/6-os vesz­teség tehát el sem éri a történelmi átlagot. A konzervatívok által ma már szinte szentnek tekintett Ro­nald Reagan kormányzásának hatodik évében nyolc szenátori helyet veszítettek a republikánu­sok, így került vissza a felsőház irányítása a demokraták kezébe. Pedig akkor nem volt háború, nem voltak heti veszteségadatok, eget rengető botrányok. A de­mokraták hatalomra segítésével 2006-ban a választók bizonyosan Bush és az iraki háború miatt áll­nak bosszút a republikánusokon. A szakértők egyetérteni látszanak abban, hogy a Demokrata Párt kampányával sikeresen változtat­ta a választást Bush kudarcot val­lott külpolitikájáról és „bábparla- mentjéről” tartandó népszava­zássá. Az amerikaiak szinte min­den demokrata választási tévé­hirdetésben azt láthatták, hogy a kudarcot vallott iraki háborús po­litikáért személy szerint Bush el­nök, valamint a Republikánus Párt a felelős. Mi történik a demokrata győzelem esetén? Mi várható tehát, ha a demok­raták - amint azt a felmérések jel­zik - megszerzik a kongresszus egyik vagy mindkét házában a többséget? Semmi szokatlan, az amerikai demokrácia legutóbbi néhány évtizedében nagyjából fe­le-fele arányban volt a Fehér Ház és a kongresszus ugyanazon párt kezében, illetve a két nagy párt között megosztva. Az ellenzék győzelme esetén a demokrata párti többségű képviselőház dönt­het valamiről, de az valószínűleg nem fog átmenni a szenátusban. Ha pedig a demokraták mindkét házban többségre tesznek szert, akkor az elnöki vétó fogja útjukat állni. Bush elnöksége eddigi hat évében csak egyetlenegyszer al­kalmazta ezt az eszközt, hiszen a kongresszus republikánus el­lenőrzés alatt volt. Ám Bili Clin­ton, az ellenzék által uralt tör­vényhozással szemben 37-szer élt az elnöki vétó lehetőségével, Ro­nald Reagan pedig 78-szor vétóz­ta mega kongresszus döntését. Az együttműködés lehetőségei Demokrata győzelem esetén George Bush elnöki működésének sikeressége nagyobbrészt attól függ majd, milyen mértékben ala­kulhat ki kétpárti együttműködés a fontos kérdésekben. A külpoliti­kában az iraki háborút illetően, a belpolitikában pedig a terrorelle­nes küzdelemre hivatkozva ho­zott intézkedések terén olyan ki­élezett a szembenállás, továbbá mindkét párt frontemberei olyannyira távol állnak egymás­tól, hogy ennek esélye igencsak csekélynek tűnik. Bush minden bizonnyal sűrűn fog élni vétójogá­val, azonban nagy a valószínűsé­ge, hogy fontos kérdésekben nem lesz képes akaratát a törvényho­zásra kényszeríteni, (m) KOMMENTÁR Átigazolás CZAJLIK KATALIN Nem egész öt hónappal a parlamenti választások után megtörtént a koalíción belüli első átigazolás. Igaz, a politikai mezt váltó Miroslav Kotian „családon belül” marad - Az SNS soraiból a HZDS-hez pártolt át, tehát a koalíciót összességében nem gyengíti. Legalábbis így kommentálja hivatalosan a helyzetet a koalíció. Pedig dehogynem, dehogynem! Egy parlamenti képviselő politikai átigazolása komoly dolog. Félre­érthetetlenül jelzi, hogy az elhagyott pártban valami nincs rendjén. Még akkor is, ha a távozás oka csupán a megvalósulatlan ambíciók miatti sértődöttség, ami valószínűleg ebben az esetben is érvényes. Ilyen elégedetlenkedők persze minden pártban akadnak - lehetetlen valamennyi önmagát jobb sorsra érdemesnek tartó pártkatona vá­gyait kielégíteni. Egy „egészséges” pártban azonban működniük kell olyan mechanizmusoknak, amelyek visszatartják a méltatlankodó- kat az olyan lépésektől, amelyekkel komolyan gyengíthetik a párt egészét. Ha egy párttagnak nem jönnek be a számításai egy-egy konkrét céllal kapcsolatban, ahhoz, hogy mégis lojális maradjon, kell, hogy meglegyen a jövőbeni előrelépés esélye, és természetesen legalább minimális hite a párt általános ideáljaiban, célkitűzéseiben. Nyilvánvaló, hogy az SNS-ben mindezzel gondok lehetnek. Első lá­tásra megállapítható, hogy a három koalíciós párt közül az SNS a legcentralizáltabb, és abszolút egy emberről szól, mely elsőbbség va­lóban figyelemre méltó, tekintve, hogy a Smer és a HZDS sem éppen a pártdemokrácia példaképei... A nemzeti párt eróziója tehát logi­kus, és minden bizonnyal nem áll meg Kotiannál. Főleg miután fény derül az olyan esetekre, mint legutóbb Jozef Duracka SNS-es képvi­selő egyetemista lányának a nagyszombati távhőszolgáltató rt. ve­zetőségi tagjává való kinevezése... Miroslav Kotian lépése egyelőre formálisan valóban nem gyengíti a koalíciót, hiszen parlamenti szavazatait tekintve marad a status quo. Azonban a legutóbbi hetek történéseinek kontextusába helyezve, az első koalíciós átigazolás egészen más jelentést nyer. Mikulás Dzurin- da egyáltalán nem titkolja, hogy bármikor készen áll szövetkezni Meciarral. Az MKP, négy hónappal ezelőtt, minden további nélkül koalícióra lépett volna a Smerrel és a HZDS-szel, tehát nem való­színű, hogy mostanra változott az álláspontja a Meciarral való együttműködés kérdésében. Egy esedeges jobboldali-HZDS koalíci­ónak eddig csupán a KDH határozott elutasító álláspontja volt az akadálya, azonban a HZDS-hez való közeledés szükségességét han­goztató Ján Camogursky színre lépése merőben új helyzetet teremt. A HZDS erősödése tehát, főleg ha jelenlegi koalíciós partnerei rová­sára történik, innentől fogva egy potenciális SDKÚ-MKP-KDH-HZDS-koah'ció létrejöttének lehetőségét és stabi­litását is növeli. Vladimír Meciar pedig szándékosan nem zárkózik el határozottan egy üyen forgatókönyvtől, sőt, szemmel láthatóan élve­zi, ahogy egykori legnagyobb ellenfelei, hatalmának megdöntői most egymással versengve udvarolnak neki. Annál is inkább, hiszen a Smer és az SNS melett meglehetősen megalázó szerep jutott neki a koalícióban. Az ellenzékkel való flörtöléssel Meciar nyilvánvalóan Ficónak akaija értésére adni, hogy vigyázzon, mert számára létezik másik alternatíva is. Ismerve Meciar hiúságát és kiszámíthatlansá- gát, ez akár komoly figyelmeztetés is lehet a jelenleg rekordnép­szerűségnek örvendő koalíció szempontjából. JEGYZET Az autópálya kövei KOCUR LÁSZLÓ Talán drága szüleim racionális nevelésének köszönhetően, min­dig bizonyos távolságtartással szemléltem az ezoterikusnak ki­kiáltott dolgokat, legyen szó ilyennek minősített zenéről, könyvről, önjelölt vajákosok gyógyítónak mondott, jobb eset­ben nem ártalmas füveiről, vagy éppen a csakratisztításról. Nem azt mondom, hogy az üyesmivel foglalkozók népes táborát csupa elborult elméjű alkotja, ugyano­lyan bizalmatlansággal vegyes, tiszteletteljes távolságtartással tekintek rájuk, mint a sporthor­gászokra vagy a bélyeggyűjtők­re: játszadozzanak nyugodtan, csak engem hagyjanak békén a hobbijukkal. Ilyen „előélettel” bizony meglepett, mikor arról olvastam, hogy egy osztrák vajá- kos csodatévő köveivel csökken­tette a balesetek számát egy kü­lönösen veszélyesnek mondott vorarlbergi gyorsforgalmiút-sza- kaszon. Az S16-os út Ausztria e legnyugatibb csücskében ka­nyargó szakaszán gyakoriak vol­tak a balesetek. Ám - megér­demli, hogy ideírjuk a nevét, ak­kor is, ha valóban csökkentette a balesetek számát, akkor is, ha csak nagystílű szélhámos, mert akkor meg nagyon jó a szakmá­ban - Gerhard Pirchl 2004-ben az út mentén elásott néhány, ál­tala csodatévőnek mondott kö­vet. S - láss csodát! - a balesetek száma fokozatosan csökkeni kezdett, míg 2002-ben öten vesztették ott életüket, 2004- ben már csak egy halálos baleset történt, s az elmúlt két évben pe­dig egy sem. Kétségkívül meggyőző baleseti mutatók. Herr Pirchl mindezen felbuzdul­va felajánlotta együttműködését az autópálya-társaságnak. Saját készítésű, a káros földsugárzáso­kat, és egyéb negatív energiákat elnyelő köveket szállító, speciáli­san átalakított terepjárójával csupán benzinköltségért, és az előre nem tervezhető kiadások fedezésének fejében járná az osztrák sztrádákat. A nyugat-ausztriai tartomány sztrádaépítésekért felelő ve­zetőjét Gerhard Schnitzemek hívják. Neki most nem szeretnék a bőrében lenni. A diplomata Schnitzer azt mondta, elképzel­hetőnek tartja az együttműkö­dést, de ehhez be kellene bizo­nyítani, hogy a kövek valóban csodatevő erejűek. A tárgyalá­sokhoz sok sikert kívánok mind­két félnek, de én azért feltetet­tem a téli gumit is. Sose lehet tudni...

Next

/
Thumbnails
Contents