Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-06 / 230. szám, péntek

Kultúra 9

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 6.

Alsókubinba már csak a legjobbak jutnak el, de nekik sem a helyezés az elsődleges

Kell még a szép szó mostanában?

„Ma már csak azok írnak

verset, akiknek muszáj és azok, akiknek nem muszáj” - mondta Dániel Hevier irodalmi estjén Alsókubinban, az országos szlovák szavalóversenyen, de kérdezem én, hogy kik mondanak még ma verset?

JUHÁSZ DÓSA JÁNOS

A Hl. kategória versenyzői ugyanis arról elmélkedtek, mielőtt elkezdték a műsorukat, hogy a kultúra, így a költészet is mély válságban van tájainkon, s erre bizony nem cáfoltak rá a helyiek, akiket nem érintett meg a már ötvenket- tedszer megrendezett verseny hangulata, s a hivatalos vendégeken kívül alig láttunk civil nézőt Hviezdoslav szülővárosában.

Pedig a szervezők kitettek magukért, s egy igen nívós versenyt láthattunk több érdekes kísérőprogrammal. Ezek közé tartozott a költészeti diszkó, Dániel Hevier egyszemélyes show-mű- sora, amelyben a napi aktualitásokra is igen érzékeny költői életműből kaphattunk ízelítőt, s a gálaműsor, amelyben öt helyezett versenyző előadását a Marián Lacko által vezetett M.E.L.L. Együttes fűzte egységes egésszé. Négy zsúfolt nap, amely sokban hasonlított a rimaszombati Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyhez, mégis számos eltérést mutatott.

Felvidéki amatőr körökben hosszú évek óta folyik az az áldatlan belső vita, hogy országos ver- ' senyéink fesztiválként, avagy versenyként működjenek-e. Bár mindig az előbbi kerül előtérbe, mondván, hogy ez az út megmaradásunk egyetlen záloga, ezért a felfutó jellegű versenyek döntőjén szinte mindenki részt vesz, áld él és mozog, viszont mégis minden a versenyre van kihegyezve. Egyes helyezésekért gyilkos csaták dúlnak, nagyon sok negatív mellékzöngével.

Ez az, amivel nem találkoztam Alsókubinban, ahová már tényleg csak a legjobbak jutottak el. Ahogy Jaroslava Čajková főszervező elmondta, a járási versenyeken több mint 3000 gyerek vett részt, s főleg az alapiskolásoknál jelentős az érdeklődés, a középisA homonnaiak Gane Todorovski macedón költő verseit rakták csokorba

kolások száma viszont fokozatosan csökken, s ez a csökkenés elsősorban Pozsonyt és Nyugat- Szlovákiát érinti. Ahogy sajnos nálunk is, így itt is erőteljesen elnőiesedett a mezőny, a III. és az V. kategóriában egy szem fiú, a IV-ben pedig ketten jutottak el a döntőig, s ez mindenképpen nagyon szomorú jelenség. Rubinban nem erőltetik a szlovák irodalmat, mégis az idén erőteljesen megnőtt a szlovák klasszikusok száma (Hviezdoslav, Janko Kráľ, Ján Smrek, J. C. Hronský), s nagyon változatos volt a szerzői mezőny, kortárs afrikai szerzőig bezárólag szinte mindenki képviselte magát. Eltérően a magyar szokásoktól a szlovák előadóművészet bátran él mozgáselemekkel, s bizony a versenyző által viselt ruhának és egyéb kellékeknek (szemüveg, sapka) is fontos jelentőségük volt. Sok-sok kiemelkedő teljesítmény közül említsük meg a máriatölgyesi Peter Hortot, aki H. M. Enzensberger iróniával vegyített keserű poémáját adta elő komoly energiákat bevetve, a kassai Magdaléna Vil- hanovát, aki Okot p’ Bitek kortárs afrikai szerző bőrébe bújva beszélte el egy helybéli nő tragikomikus féltékenységi rohamát,

akinek a férje új asszonnyal gazdagította a családi háremet, a pozsonyi Pavol Náthert, aki Woody Allennel szólva egy neurotikus fogorvos újabb szerelmi baklövését kürtölte a világba, a liptóújvá- ri Viera Kozákovát, aki E. A. Poe harangjait kondította meg hallatlan játékossággal, s a kassai Monika Potokárovát, aki Vlado Bednár szatirikus szövegét (A kecske) tudta empátiával, de a jó ízlés határain belül felvezetni. S ide tartozik az a kategória is, amely teljesen hiányzik a mi repertoárunkból, a költészeti (irodalmi) színpad, amelyben hat gyerek és hat felnőtt csoport is bejutott a döntőbe, s bizony csak ámultam, hogy milyen elevenséggel tudnak egy-egy balladát, költői művet lé- lekközelbe hozni. Ezek a csoportok többnyire a művészeti alapiskolák mellett működnek, s idővel sokan választják tagjaik közül a színészi, előadóművészi pályát. Közülük a homonnai Alfa, a Selmecbányái Panika, a körmöcbá- nyai és a szenici színjátszó kört emelném ki. A homonnaiak Gane Todorovski macedón költő verseit rakták csokorba, amelyek segítségével olyan, az emberi kapcsolatokat beteljesítő fogalmak kive- széséről, mint az őszinteség, a bi(Filip Laiút felvétele)

zalom és a barátság, szóltak letisztult eszköztárat felhasználva, a selmecbányaiak irodalmi koncertjükben szlovák klasszikusokkal csúfolódtak, a körmöcbányai- ak Janko Kráľ balladájának sűrített világát hozták a felszínre, a szenicieket pedig Christian Morgenstern A hal éji éneke című játékos semmisége ihlette meg egy fergeteges tízkezes erejéig.

De miért hiányzik ez nálunk? Ahogy írtam, Rubinban a legjobbak vettek részt, és végig családias hangulatban zajlott a rendezvény, ami korántsem mondható el a mi rendezvényeinkről, ahol hiányzik a válogatás vagy csak tessék-lássék történik meg, mondván majd Rimaszombatban (szavalóverseny), vagy Komáromban (Jókai Napok), vagy Szepsiben (Egressy Fesztivál) döntsön a zsűri. Pedig bizony sokkal nagyobb szerepet kellene kapniuk a válogatásoknak, a járási és a kerületi versenyeknek, hogy a döntőbe ne hamis, mesterségesen kialakított járási és kerületi kulcsok, hanem tudásszint alapján jussanak be a legjobbak, s ne sértődjenek meg azok, akik lemaradnak az országos döntőről, hanem még nagyobb munkára serkentse őket.

Varázslatos koncertet adott az angol rock-legenda, a Deep Purple Pozsonyban - holnap Kassán lépnek fel

Merülés a mély bíborba

SZABÓ KRISZTIÁN

Pozsony. Leírni azt, hogy milyen is egy Deep Purple-koncert, annyi, mint egy világtalannak elmagyarázni a szivárvány színeit. Lehetne ragozni a jelzőket, de felesleges. Harmadszor láttam őket, harmadszor merültem el a mély bíbor varázslatos világában. Pár évtized már eltelt megalakulásuk óta (1969), lan Gillan - a Jézus Krisztus szupersztárban is szerepelt - inkább már egy fiatalos nagypapára emlékeztet, mintsem egy rockbanda énekesére, de zenélni még mindig nem felejtettek el. A koncert első része az aktuális albumra (Rapture of the deep) épült, a második inkább a múltban való villámlátogatásról szólt. Amint a húrok közé csaptak, a közönség azonnal egy hullámzó tánctengerré alakult, és a frenetikus hangulat csak fokozódott. Jó szokásuk, hogy a banda mindig készül valami különlegességgel. Ezúttal Don Airey billentyűs szólója alatt csendült fel hirtelen az „Išiel Macek...” kezdetű nóta dallama.

Steve Morse pedig a húrok mestere. Az amerikai gitárnyüvő ugyanolyan játszi könnyedséggel birkózott meg a Bach-melódiák- kal, mint á régi klasszikus dalokkal (Perfect Strangers, Space trucking, Smoke on the water), melyek alatt egy kéz sem maradt mozdulatlanul. Az egyetlen lassú szám alatt (When a blind man cry) néma csendben sírt Steve Morse gitárja. A koncert talán egyik legvarázslatosabb pillanata. Másfél óra pillanatok alatt elszállt, légszomj és még jött a ráadás. Előbb a már sok banda által átdolgozott Hush (egy sem közelítette meg az eredetit), majd a Black Night (eredetileg fekete lovag lett volna a szám címe, de a nyomdában lemaradt a k betű - Knight, s így lett belőle fekete éjszaka). A torok, a kéz és a láb elfáradt, de a lélek felfrissült. Holnap még Kassán lesz esély elmerülni a mély bíborban.

Kettő az ötből: lan Gillan énekes és Steve Morse gitáros (ČTK-felvétel)

«dymu

Faludy György tér Torontóban

Átadták Torontóban azt a teret, amelyet Faludy Györgyről neveztek el annak emlékére, hogy az évtizedekig külföldi emigrációban élő, s szeptember 1-én, Budapesten elhunyt költő hosszú időn át a város lakója volt. „Faludy Györgyöt az egyik legnagyobb magyar költőként, az elnyomással szembeszálló, bátor emberként tiszteljük” - mondta Rita Davies, a torontói kulturális szövetség vezetője. A George Faludy Place (Faludy György tér) éppen átellenben van a St. Mary utca 25. számú házzal, ahol a költő torontói tartózkodása alatt 25 éven át élt. A Scott Torrance által tervezett tér struktúrája, létesítményei és a magyar nemzeti lobogót idéző színei - Faludy költészetének domináns témáira, a klasszikus civilizációra, illetve Magyarországra emlékeztetnek - írta a CNW torontói internetes honlap az eseményről beszámolva. A téren létesített kis park közepén álló szobortalapzaton a költő profilját ábrázoló dombormű idézi Faludy György emlékét. (MTI)

Holnap: Somorjai disputa V.

Somorja. Ötödször találkoznak hazai irodalmáraink a Somoijai disputa elnevezésű irodalomtudományi szimpózium keretében. A téma ezúttal A (cseh)szlovákiai magyar irodalom 1989-2006 lesz, a tanácskozás 10 órakor kezdődik a Fórum Kisebbségkutató Intézetben. H. Nagy Péter az elmúlt csaknem két évtized költészetét elemzi, Dusík Anikó a prózát veszi górcső alá, Kocur László a gyermekirodalomról ad áttekintést, Polgár Anikó a fordításirodalommal, Csanda Gábor pedig az irodalomtudomány és -kritika helyzetével foglalkozik előadásában. A költészeti részhez Sánta Szilárd, a prózaihoz Keserű József tart korreferátumot, (me)

Bemutató a Hviezdoslav Színházban

Márai Pozsonyba érkezik

ELŐZETES

Pozsony. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényének karrierje újabb fejezettel folytatódik. A regény Pozsgai Zsolt által dramatizált változatát ä Pesti Magyar Színház vitte színre három olyan színészóriással, mint Agárdy Gábor, Avar István és Csernus Mariann. Az idei filmszemlén mutatták be ennek a filmváltozatát, amely Agárdy hattyúdala is volt egyben, a bemutatót ugyanis már nem érte meg. Néhány hónapja Londonban a Duke of York’s Theatre-ban játsszák telt házak előtt Christopher Hampton átiratát Parázs címmel, Jeremy Ironsszal Henrik szerepében. Holnap ezt a változatot mutatja be a Pozsonyi Hviezdoslav Színház Roman Polák rendezésében, parádés szereposztásban Martin Hubával, Dušan Jamrich- hal és Eva Krížikovával. Márai regénye két öregember, Henrik és Konrád találkozása, akik valamikor testi-lelki jó barátok voltak, de az útjaik váratlanul szétváltak. A válás oka egy nő, Henrik ifjú felesége, Krisztina. Ezt az egykori pillanatot éli át a három ember, ahol mindhárman választ akarnak kapni arra, hogy mi is történt negyven évvel azelőtt. A bemutatót jelenlétével Christopher Hampton is megtiszteli. (jdj)

A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak

Hétvégi programok

MŰSORAJÁNLÓ

Szombaton reggel 7 órakor kezdődik zenés publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. 11.30- kor a Délidő vendége Bastmák Tibor, Komárom jelenlegi polgár- mestere és Andruskó Imre, az MKP Komáromi Városi Szervezetének elnöke lesz, akiket a házigazda Miklósi Péter kérdez. 13 órakor a Téka irodalmi magazinban részletet hallanak a nemrégen elhunyt Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. könyvéből, beszélgetés hangzik el Ardamica Ferenc prózaíróval, és Simon Szabolcs ismerteti áz Előkelő idegen c. könyvet.

13.30-kor a Tallózóban régebben elhangzott műsorainkból válogatunk. 14 órakor hírek, majd Slágerhullám nemcsak fiataloknak. 15 órától Lazítani című kabaréműsorunkat hallgathatják meg.

Vasárnap reggel 7 órakor hírekkel, sporttal indul adásunk. 7.50- kor elhangzik heti jegyzetünk, a Napjaink - Miklósi Péter olvassa fel írását. A 8 órai híreket követően a Világosság katolikus kiadásában Korcsog Imre dercsikai plébános elmélkedik. 8.35-től A zenei szerkesztő ajánlatát hallgathatják meg. A szlovákiai magyar zenekarokat felvonultató ZeneVAN-tumé néhány szereplője játszik. 9 órakor hírek, majd a Randevú jelentkezik, melyben a gyerekeknek szóló rész után témánk a zenészek és a média kapcsolata, különös tekintettel a bulvárra. Megszólal Bartók Eszter és Caramel, Galambos Dorina és

Pély Barna. 13 órától Térerő a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségéből, témái: a „szerb Trianon” - az új alkotmányról mondja el véleményét Kasza József, a VMSZ elnöke, beszélgetés hangzik el Szabados György világhírű zenésszel abból az alkalomból, hogy díjat kapott Szabadkán. 14.05-kor Kaleidoszkóp. A műsorban összeállítást hallhatnak arról a nyitrai tanácskozásról, amelynek témája a csehszlovákiai magyar irodalom oktatása volt. Sándor Annát, a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetőjét, a rendezvény házigazdáját a konferencia céljáról kérdezzük, Keserű Józseftől, a komáromi Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének előadójától azt kérdeztük, miért nem tanítható az iskolákban a csehszlovákiai magyar irodalom, a kassai Ipari Szak- középiskola tanára, Mihályi Molnár László arról beszél, hogyan tanítja ő az irodalmat. Egyed Emese, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Magyar Irodalom Tanszékének vezetője az Erdélyben folyó magyar nyelvű irodalomoktatásról ad áttekintést. 15 órakor kezdődik az Ószidő, melyben a dunaszerdahe- lyi Molnár János és felesége, Erzsébet beszélnek pedagógusi pályafutásukról. 15.30-tól Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban a Rózsafüzér Királynéja és a Magyarok Nagyasszonya napjához fűződő énekeket, szokásokat mutatunk be Gömöralmágyból, Tajtiból és Nyit- racsehiből. (MoL)