Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-06 / 230. szám, péntek

Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 6. Alsókubinba már csak a legjobbak jutnak el, de nekik sem a helyezés az elsődleges Kell még a szép szó mostanában? „Ma már csak azok írnak verset, akiknek muszáj és azok, akiknek nem muszáj” - mondta Dániel Hevier iro­dalmi estjén Alsókubinban, az országos szlovák szava­lóversenyen, de kérdezem én, hogy kik mondanak még ma verset? JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A Hl. kategória versenyzői ugyanis arról elmélkedtek, mielőtt elkezdték a műsorukat, hogy a kul­túra, így a költészet is mély válság­ban van tájainkon, s erre bizony nem cáfoltak rá a helyiek, akiket nem érintett meg a már ötvenket- tedszer megrendezett verseny han­gulata, s a hivatalos vendégeken kí­vül alig láttunk civil nézőt Hviez­doslav szülővárosában. Pedig a szervezők kitettek ma­gukért, s egy igen nívós versenyt láthattunk több érdekes kí­sérőprogrammal. Ezek közé tar­tozott a költészeti diszkó, Dániel Hevier egyszemélyes show-mű- sora, amelyben a napi aktualitá­sokra is igen érzékeny költői élet­műből kaphattunk ízelítőt, s a gálaműsor, amelyben öt helye­zett versenyző előadását a Mari­án Lacko által vezetett M.E.L.L. Együttes fűzte egységes egésszé. Négy zsúfolt nap, amely sokban hasonlított a rimaszombati Tom­pa Mihály Országos Vers- és Pró­zamondó Versenyhez, mégis szá­mos eltérést mutatott. Felvidéki amatőr körökben hosszú évek óta folyik az az áldat­lan belső vita, hogy országos ver- ' senyéink fesztiválként, avagy ver­senyként működjenek-e. Bár min­dig az előbbi kerül előtérbe, mondván, hogy ez az út megma­radásunk egyetlen záloga, ezért a felfutó jellegű versenyek dön­tőjén szinte mindenki részt vesz, áld él és mozog, viszont mégis minden a versenyre van kihe­gyezve. Egyes helyezésekért gyil­kos csaták dúlnak, nagyon sok negatív mellékzöngével. Ez az, amivel nem találkoztam Alsókubinban, ahová már tényleg csak a legjobbak jutottak el. Ahogy Jaroslava Čajková főszer­vező elmondta, a járási versenye­ken több mint 3000 gyerek vett részt, s főleg az alapiskolásoknál jelentős az érdeklődés, a középis­A homonnaiak Gane Todorovski macedón költő verseit rakták csokorba kolások száma viszont fokozato­san csökken, s ez a csökkenés elsősorban Pozsonyt és Nyugat- Szlovákiát érinti. Ahogy sajnos nálunk is, így itt is erőteljesen elnőiesedett a mezőny, a III. és az V. kategóriában egy szem fiú, a IV-ben pedig ketten jutottak el a döntőig, s ez mindenképpen na­gyon szomorú jelenség. Rubin­ban nem erőltetik a szlovák iro­dalmat, mégis az idén erőteljesen megnőtt a szlovák klasszikusok száma (Hviezdoslav, Janko Kráľ, Ján Smrek, J. C. Hronský), s na­gyon változatos volt a szerzői mezőny, kortárs afrikai szerzőig bezárólag szinte mindenki képvi­selte magát. Eltérően a magyar szokásoktól a szlovák előadó­művészet bátran él mozgásele­mekkel, s bizony a versenyző ál­tal viselt ruhának és egyéb kellé­keknek (szemüveg, sapka) is fon­tos jelentőségük volt. Sok-sok ki­emelkedő teljesítmény közül em­lítsük meg a máriatölgyesi Peter Hortot, aki H. M. Enzensberger iróniával vegyített keserű poémá­ját adta elő komoly energiákat bevetve, a kassai Magdaléna Vil- hanovát, aki Okot p’ Bitek kortárs afrikai szerző bőrébe bújva be­szélte el egy helybéli nő tragiko­mikus féltékenységi rohamát, akinek a férje új asszonnyal gaz­dagította a családi háremet, a po­zsonyi Pavol Náthert, aki Woody Allennel szólva egy neurotikus fogorvos újabb szerelmi baklövé­sét kürtölte a világba, a liptóújvá- ri Viera Kozákovát, aki E. A. Poe harangjait kondította meg hallat­lan játékossággal, s a kassai Mo­nika Potokárovát, aki Vlado Bed­nár szatirikus szövegét (A kecs­ke) tudta empátiával, de a jó ízlés határain belül felvezetni. S ide tartozik az a kategória is, amely teljesen hiányzik a mi repertoá­runkból, a költészeti (irodalmi) színpad, amelyben hat gyerek és hat felnőtt csoport is bejutott a döntőbe, s bizony csak ámultam, hogy milyen elevenséggel tudnak egy-egy balladát, költői művet lé- lekközelbe hozni. Ezek a csopor­tok többnyire a művészeti alapis­kolák mellett működnek, s idővel sokan választják tagjaik közül a színészi, előadóművészi pályát. Közülük a homonnai Alfa, a Sel­mecbányái Panika, a körmöcbá- nyai és a szenici színjátszó kört emelném ki. A homonnaiak Gane Todorovski macedón költő verseit rakták csokorba, amelyek segítsé­gével olyan, az emberi kapcsola­tokat beteljesítő fogalmak kive- széséről, mint az őszinteség, a bi­(Filip Laiút felvétele) zalom és a barátság, szóltak le­tisztult eszköztárat felhasználva, a selmecbányaiak irodalmi kon­certjükben szlovák klasszikusok­kal csúfolódtak, a körmöcbányai- ak Janko Kráľ balladájának sűrí­tett világát hozták a felszínre, a szenicieket pedig Christian Mor­genstern A hal éji éneke című já­tékos semmisége ihlette meg egy fergeteges tízkezes erejéig. De miért hiányzik ez nálunk? Ahogy írtam, Rubinban a legjob­bak vettek részt, és végig családi­as hangulatban zajlott a rendez­vény, ami korántsem mondható el a mi rendezvényeinkről, ahol hiányzik a válogatás vagy csak tessék-lássék történik meg, mondván majd Rimaszombatban (szavalóverseny), vagy Komá­romban (Jókai Napok), vagy Szepsiben (Egressy Fesztivál) döntsön a zsűri. Pedig bizony sokkal nagyobb szerepet kellene kapniuk a válogatásoknak, a já­rási és a kerületi versenyeknek, hogy a döntőbe ne hamis, mes­terségesen kialakított járási és kerületi kulcsok, hanem tu­dásszint alapján jussanak be a legjobbak, s ne sértődjenek meg azok, akik lemaradnak az orszá­gos döntőről, hanem még na­gyobb munkára serkentse őket. Varázslatos koncertet adott az angol rock-legenda, a Deep Purple Pozsonyban - holnap Kassán lépnek fel Merülés a mély bíborba SZABÓ KRISZTIÁN Pozsony. Leírni azt, hogy mi­lyen is egy Deep Purple-koncert, annyi, mint egy világtalannak el­magyarázni a szivárvány színeit. Lehetne ragozni a jelzőket, de fel­esleges. Harmadszor láttam őket, harmadszor merültem el a mély bíbor varázslatos világában. Pár évtized már eltelt megalakulásuk óta (1969), lan Gillan - a Jézus Krisztus szupersztárban is szere­pelt - inkább már egy fiatalos nagypapára emlékeztet, mintsem egy rockbanda énekesére, de ze­nélni még mindig nem felejtettek el. A koncert első része az aktuális albumra (Rapture of the deep) épült, a második inkább a múlt­ban való villámlátogatásról szólt. Amint a húrok közé csaptak, a kö­zönség azonnal egy hullámzó tánctengerré alakult, és a freneti­kus hangulat csak fokozódott. Jó szokásuk, hogy a banda mindig készül valami különlegességgel. Ezúttal Don Airey billentyűs szó­lója alatt csendült fel hirtelen az „Išiel Macek...” kezdetű nóta dal­lama. Steve Morse pedig a húrok mes­tere. Az amerikai gitárnyüvő ugyanolyan játszi könnyedséggel birkózott meg a Bach-melódiák- kal, mint á régi klasszikus dalok­kal (Perfect Strangers, Space truc­king, Smoke on the water), me­lyek alatt egy kéz sem maradt mozdulatlanul. Az egyetlen lassú szám alatt (When a blind man cry) néma csendben sírt Steve Morse gitárja. A koncert talán egyik leg­varázslatosabb pillanata. Másfél óra pillanatok alatt elszállt, lég­szomj és még jött a ráadás. Előbb a már sok banda által átdolgozott Hush (egy sem közelítette meg az eredetit), majd a Black Night (ere­detileg fekete lovag lett volna a szám címe, de a nyomdában lema­radt a k betű - Knight, s így lett belőle fekete éjszaka). A torok, a kéz és a láb elfáradt, de a lélek felf­rissült. Holnap még Kassán lesz esély elmerülni a mély bíborban. Kettő az ötből: lan Gillan énekes és Steve Morse gitáros (ČTK-felvétel) «dymu Faludy György tér Torontóban Átadták Torontóban azt a teret, amelyet Faludy Györgyről neveztek el annak emlékére, hogy az évtizedekig külföldi emigrációban élő, s szeptember 1-én, Budapesten elhunyt költő hosszú időn át a város lakója volt. „Faludy Györgyöt az egyik legnagyobb magyar költőként, az elnyomással szembeszálló, bátor emberként tiszteljük” - mondta Rita Davies, a torontói kulturális szövetség vezetője. A George Faludy Place (Faludy György tér) éppen átellenben van a St. Mary utca 25. számú házzal, ahol a költő torontói tartózkodása alatt 25 éven át élt. A Scott Torrance által tervezett tér struktúrája, létesítményei és a magyar nemzeti lobogót idéző színei - Faludy költészetének domináns témáira, a klasszikus civilizációra, illetve Magyarországra emlékeztetnek - írta a CNW torontói internetes honlap az eseményről beszámolva. A téren létesített kis park közepén álló szobortalapzaton a költő profilját ábrázoló dombormű idézi Faludy György emlékét. (MTI) Holnap: Somorjai disputa V. Somorja. Ötödször találkoznak hazai irodalmáraink a Somoijai disputa elnevezésű irodalomtudományi szimpózium keretében. A téma ezúttal A (cseh)szlovákiai magyar irodalom 1989-2006 lesz, a tanácskozás 10 órakor kezdődik a Fórum Kisebbségkutató Inté­zetben. H. Nagy Péter az elmúlt csaknem két évtized költészetét elemzi, Dusík Anikó a prózát veszi górcső alá, Kocur László a gyer­mekirodalomról ad áttekintést, Polgár Anikó a fordításirodalom­mal, Csanda Gábor pedig az irodalomtudomány és -kritika helyze­tével foglalkozik előadásában. A költészeti részhez Sánta Szilárd, a prózaihoz Keserű József tart korreferátumot, (me) Bemutató a Hviezdoslav Színházban Márai Pozsonyba érkezik ELŐZETES Pozsony. Márai Sándor A gyer­tyák csonkig égnek című regényé­nek karrierje újabb fejezettel foly­tatódik. A regény Pozsgai Zsolt ál­tal dramatizált változatát ä Pesti Magyar Színház vitte színre há­rom olyan színészóriással, mint Agárdy Gábor, Avar István és Csernus Mariann. Az idei film­szemlén mutatták be ennek a filmváltozatát, amely Agárdy hattyúdala is volt egyben, a be­mutatót ugyanis már nem érte meg. Néhány hónapja Londonban a Duke of York’s Theatre-ban játsszák telt házak előtt Christop­her Hampton átiratát Parázs cím­mel, Jeremy Ironsszal Henrik sze­repében. Holnap ezt a változatot mutatja be a Pozsonyi Hviezdos­lav Színház Roman Polák rende­zésében, parádés szereposztásban Martin Hubával, Dušan Jamrich- hal és Eva Krížikovával. Márai re­génye két öregember, Henrik és Konrád találkozása, akik valami­kor testi-lelki jó barátok voltak, de az útjaik váratlanul szétváltak. A válás oka egy nő, Henrik ifjú fele­sége, Krisztina. Ezt az egykori pil­lanatot éli át a három ember, ahol mindhárman választ akarnak kap­ni arra, hogy mi is történt negyven évvel azelőtt. A bemutatót jelenlé­tével Christopher Hampton is meg­tiszteli. (jdj) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órakor kezdődik zenés publicisztikai ma­gazinunk, a Hétről hétre. 11.30- kor a Délidő vendége Bastmák Ti­bor, Komárom jelenlegi polgár- mestere és Andruskó Imre, az MKP Komáromi Városi Szervezetének elnöke lesz, akiket a házigazda Miklósi Péter kérdez. 13 órakor a Téka irodalmi magazinban részle­tet hallanak a nemrégen elhunyt Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. könyvéből, beszélgetés hangzik el Ardamica Ferenc próza­íróval, és Simon Szabolcs ismerteti áz Előkelő idegen c. könyvet. 13.30-kor a Tallózóban régebben elhangzott műsorainkból váloga­tunk. 14 órakor hírek, majd Sláger­hullám nemcsak fiataloknak. 15 órától Lazítani című kabaréműso­runkat hallgathatják meg. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel, sporttal indul adásunk. 7.50- kor elhangzik heti jegyzetünk, a Napjaink - Miklósi Péter olvassa fel írását. A 8 órai híreket követően a Világosság katolikus kiadásában Korcsog Imre dercsikai plébános el­mélkedik. 8.35-től A zenei szer­kesztő ajánlatát hallgathatják meg. A szlovákiai magyar zenekarokat felvonultató ZeneVAN-tumé né­hány szereplője játszik. 9 órakor hí­rek, majd a Randevú jelentkezik, melyben a gyerekeknek szóló rész után témánk a zenészek és a média kapcsolata, különös tekintettel a bulvárra. Megszólal Bartók Eszter és Caramel, Galambos Dorina és Pély Barna. 13 órától Térerő a Sza­badkai Rádió magyar szerkesztősé­géből, témái: a „szerb Trianon” - az új alkotmányról mondja el vélemé­nyét Kasza József, a VMSZ elnöke, beszélgetés hangzik el Szabados György világhírű zenésszel abból az alkalomból, hogy díjat kapott Szabadkán. 14.05-kor Kaleidosz­kóp. A műsorban összeállítást hall­hatnak arról a nyitrai tanácskozás­ról, amelynek témája a csehszlová­kiai magyar irodalom oktatása volt. Sándor Annát, a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszékének vezetőjét, a ren­dezvény házigazdáját a konferen­cia céljáról kérdezzük, Keserű Jó­zseftől, a komáromi Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszékének előadójától azt kérdeztük, miért nem tanítható az iskolákban a csehszlovákiai ma­gyar irodalom, a kassai Ipari Szak- középiskola tanára, Mihályi Mol­nár László arról beszél, hogyan ta­nítja ő az irodalmat. Egyed Emese, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Magyar Irodalom Tanszékének ve­zetője az Erdélyben folyó magyar nyelvű irodalomoktatásról ad átte­kintést. 15 órakor kezdődik az Ószidő, melyben a dunaszerdahe- lyi Molnár János és felesége, Erzsé­bet beszélnek pedagógusi pályafu­tásukról. 15.30-tól Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban a Ró­zsafüzér Királynéja és a Magyarok Nagyasszonya napjához fűződő énekeket, szokásokat mutatunk be Gömöralmágyból, Tajtiból és Nyit- racsehiből. (MoL)

Next

/
Thumbnails
Contents