Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-05 / 229. szám, csütörtök
10 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Talamon-emlékest és díjátadás Diószeg. Tálamon Alfonz halálának tizedik évfordulójára emlékeznek holnap a fiatalon elhunyt, az irodalmi kánonban mégis rangos helyen jegyzett prózaíró szülővárosában, Diószegen. A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) és a Diószegi Polgár- mesteri Hivatal szervezésében megvalósuló megemlékezés 17 órakor koszorúzással kezdődik a diószegi temetőben. Az emlékest helyszíne a helyi kultúrház lesz, ahova 18 órára várják az irodalombarátokat. A nagyszabású est keretében kerül sor a SZMÍT idén alapított Tálamon Alfonz-díjának átadására is. Tálamon írói munkásságát Hizsnyai Zoltán költő méltatja, a díjazott író életművét pedig Csanda Gábor irodalomkritikus értékeli. Közreműködik Tóth Rita színművész, valamint Buják Andor (szaxofon) és Bohus Zoltán (zongora), (in) Magyar-szlovák történészkonferencia Pozsonyban 1956 és Szlovákia RUDAS DÓRA Keserédes Alt-duett két női hangra a kassai Thália Színház Márai Stúdiójában ( Az irigylésre méltó bözsiség « Keserűen bohóckodják végig az előadást, önvédelemnek hazudjék az önáltatást (Gabriel Bodnár felvétele) Pozsony. A Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok közül a szlovákiai magyarságot érintették a legkevésbé az 1956-os forradalom eseményei. Ezt a tényt erősítették meg annak a konferenciának az előadói, amelyet a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban tartottak tegnap Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia címmel. A magyar és szlovák történészek, kutatók előadásaiból kiderült, hogy a szlovákiai magyarok csak helyi szinten, szervezetlenül, a magyar himnusz eléneklé- sével, a II. világháborús magyar hadisírok rendbe tételével, a Budapesten elesettek tiszteletére kitűzött gyászszalaggal vagy a magyarországi forradalmat elítélő petíció aláírásának megtagadásával fejezték ki szimpátiájukat a Magyarországon történtekkel kapcsolatban. Tényekkel nem lehet alátámasztani azt a nyugati sajtóban megjelent állítást, hogy Szlovákia déli részén szimpátia-tüntetéseket tartottak 1956 októberében, állítja Simon Attila történész. Az itt élő magyarok visszafogottságának több oka is volt. Michal Bar- novský, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa úgy véli, fontos tényező volt, hogy Csehszlovákiában a viszonylagos stabil gazdasági helyzetnek köszönhetően az 50-es évek közepén sikerült lecsillapítani a politikai elégedetlenkedőket. Simon Attila ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy a szlovákiai magyarság az 1945^-8 közötti időszakot követően szinte teljesen értelmiség nélkül maradt, tehát hiányoztak a szellemi vezetői. A viszonylagos nyugalom ellenére 1956. október 24-én Szlovákiában 50 százalékos készültségbe helyezték a rendőrséget és a határőrséget. Bukovsz- ky László, a Nemzeti Emlékezet Intézete munkatársának kutatásai bizonyítják: a belügyi szervek arra is készen álltak, hogy akár fegyverrel szorítsák vissza az esetleges lázadókat. Dagmar Čierna-Lantayová szerint a szlovákiai nyilvánosság elsősorban a Szabad Európa Rádió és a Magyar Rádió adásaiból értesült a Budapesten történtekről, hiszen 1956-ban Csehszlovákiában már minden ötödik háztartásban volt rádiókészülék. Az országban élő magyarok számára fontos információforrást jelentett a magyarországi sajtó; ugyanis 1956 októberéig Dél- Szlovákiában több ezres példányszámban adtak el magyar- országi lapokat. A forradalom napjaiban megjelent - a szlovák hatóságok által lázítónak tartott cikkek miatt - ezek többségének behozatalát egy időre letiltották. Popély Árpád történész úgy véli, paradox módon épp 1956-nak köszönhető a szlovákiai magyar sajtó megerősödése. A magyarországi történések hatására ugyanis a Csehszlovák Kommunista Párt úgy döntött, hogy többszörösére emelik a szlovákiai magyar lapok, így pl. a Dolgozó Nő vagy az Új ifjúság példányszámát, és jelentősen bővítették az Új Szó terjedelmét. Művészet és gagyi, szerelem és alkalmi szex, titkok és füllentések, büszkeség és megalkuvás, örök és illékony. A humoristaként ismertté vált Bach Szilvia Altduett címmel meglepően tömény, két női szereplőre írt tragikomédiájával mutatkozott be Kassán. JUHÁSZ KATALIN Egy színésznő és egy írónő. „Régi barátság fűzi őket egymáshoz, hol az egyik, hol a másik sétál az élet napos oldalán, de soha, egy pillanatra sem feledkeznek meg azokról az időkről, mikor még együtt nélkülöztek. Barátságuk nemcsak a keserves időszakok szakítópróbáját állta ki sérülésmentesen, de a boldogság, a sikeresség időszakát is” - áll a műsorfüzetben. Ha ezek alapján valaki harcias feminista állásfoglalástól tart, megnyugtathatom, nem kell aggódnia, női mivoltukon kívül másról is eszmét cserélnek ők ketten, Dévényi Ildikó és Varga Lívia. Azok a férfiak viszont, akik kíváncsiak, miről és hogyan pusmognak a csajok egymás között, ne számítsanak eget rengető felfedezésekre, se hótreál hitelességre. A párbeszédek ugyanis a legtöbb helyen erősen stilizáltak, Bach Szilvia képekben beszélteti hősnőit, sőt apró jeleneteket játszat el velük a mondanivaló aláfestéseként. A szöveg zsúfolt, néhol olyan, mintha eredetileg tanulmánynak készült volna, máskor meghatóan lírai, hiteles helyett inkább illusztratív jellegű valóságosságba visz. Ráadásul a csajok rendszeres időközönként dalra fakadnak, még inkább felemelve a darabot a realitás talajáról. Ám csodák csodája, a dolog mégis működik. Mindkettőjüknek hajlamosak vagyunk elhinni, amit mondanak és éreznek. A dalok pedig egyszerűen jók, szellemes szövegekkel és változatos, szerethető melódiákkal. A zenés betétek nem tördelik szét a darabot, ha úgy tetszik, a zene a produkció emocionális és strukturális rendezőelemeként használtatik, a jelzés szintű koreográfiák pedig tele vannak finom gesztushu- morral. Közben ugyan telepakolnak minket az emberi és művészi lét dilemmáival, akár egy reti- kült, hogy alig tudjuk bepattintani a zárat. Eltöprenghetünk például azon, vállalhat-e szappanopera-szerepet egy komoly színésznő, aki már ott tart, hogy a villanyszámláit se tudja fizetni. Vagy azon, hogy írhat-e jól fizető fércművet egy komoly drámaírónő, aki titokban majd meggebed egy kis népszerűségért. Előkerülnek régi emlékek, egy közös pasi, néhány átbőgött éjszaka. Kiderül, hogy a párkapcsolatban élő írónő se boldogabb a magányos színésznőnél, aki végül felfedi legfájóbb titkát, halálos betegségét. Az élet limitált hosszának tudatában visszafelé nézve is minden más jelentést kap, minden döntés súlyosabbá válik. A drámaiság tehát megvan, de a darab valahogy mégsem sugall depressziós, világba vetetten „búvalbaszott” hangulatot, mint a „női kesergők” többsége. Varga Lívia meggyőzően hozza az életet intenzíven és nagyon érzelmesen megélő nőt, akinek hirtelen kihúzták a talajt a lába alól. Legjobb barátnője felé sem őszinte, neki is játszik, alakoskodik, mintha színpadon lenne. Ez a fura kettősség végig jellemző Varga Lívia játékára, jelenléte ettől válik izgalmassá. Dévényi Ildikó az elején magabiztos, intellektuális művészt .játszó” írónőt alakít, fokozatosan pattog le róla a páncél, a vége felé előadott tinédzseres-be- lezúgós-epekedős monológból pedig kiderül, hogy legbelül minden nő a fehér lovon ügető délceg hercegre vár. Kettőjük összjátéka tökéletes, úgy tekere- dik egybe, akár a DNS-spirál. Keserűen bohóckodják végig az előadást, önvédelemnek hazudjék az önáltatást, időt akarnak nyerni, hogy ha a háborút nem is, legalább néhány csatát megnyerhessenek. Minden mozdulatuk azt sugallja, hogy az életet csak megúszni lehet, kegyes hazugságokba és andalító dallamokba temetkezve. A tragédia túlhegyezett karikatúrába fordul, a nézőn múlik, mit lát bele ebbe az egészbe. A rendező, Somogyi István hálás matériát kapott, és élt is a ziccerhelyzetekkel, bár a kassai színfalak mögül kiszivárgott, hogy maga Bach Szilvia is „átrendezett” ezt-azt a főnök távol- € létében. Ezért nem tudni ponto- jg san, melyik ötlet kinek az agyából pattant ki, ez azonban talán nem is fontos, fő, hogy a „végki- 4 fejlet” pozitív. Az összhatást tovább javítja Bényei Miklós merész díszlete. Rózsaszín-piros, erotikus félkör, egyértelmű utalás a női nemi szervre, vagy legyen inkább anyaméh, az kevésbé polgárpukkasztó. A Márai Stúdióban általam eddig látott leginvenciózusabb kulisszák egyike. Molnár Gabriella jelmezei pedig szépen hangsúlyozzák a színésznő színpadiasságát és az írónő kétségbeesett tetszeni akarását. Az Alt-duett bemutatója szeptember közepén volt, azóta eléggé bújtatva játsszák, délelőtti és kora délutáni időpontokban. A „dolgozó nép” esti g előadást legközelebb december- ™ ben láthat. Két január esti időpont is ismert már, vagyis valószínűleg egész évadban műsoron szándékoznak tartani ezt a remek stúdiódarabot, amely egyébként Pécsett is színpadra kerül majd, hiszen közös produkcióban készült a Pécsi Művészetek Házával. Ellenőrzött német technológia, fantasztikus árak. Választhat a takarékos, benzinüzemű 1.4-es és 1.6-os TWINPORT és a korszerű 1.7-es CDTi Common-rail dízelmotorok közül. A négy- vagy ötajtós, illetve a praktikus kombi Caravan, Astra Classic könnyen kielégíti igényeit. Fantasztikus, 349 900 koronás áron nemcsak hatalmas belteret, hanem standard felszereltséget is kínál. ABS légzsákok a vezető és a mellette levő üléshez kormányrásegítő 1 információs kijelző rádió-előkészítés hangszórókkal Az Opel márkaforgalmazók címe: Banská Bystrica: KOVA, tel.: 048/418 26 86 Bratislava: AUTÓTREND, tel.: 02/43 42 55 40 Bratislava: MaH, tel.: 02/69 25 11 11 Bratislava-Petržalka: MaH, tel.: 02/68 20 84 24 Bratislava: PanEuro, tel.: 02/48 48 49 13; Dunajská Streda: AUTO PELA, tel.: 031/551 70 61 Košice: PanEuro, tel.: 055/798 02 10 Lučenec: KOVA, tel.: 047/451 17 15 Martin: AUTOTIP, tel.: 043/424 53 63 Michalovce: AUTOTIP, tel.: 056/688 57 71 Nitra-Kynek: MaH Nitra, tel.: 037/651 64 14 Poprad: PK AUTO POPRAD, tel.: 052/788 03 41 Prešov: PK AUTO PREŠOV, tel.: 051/772 33 63 Rožňava: Attila Ondrej Autócentrum, tel.: 058/732 97 64 Trenčín: MaH Trenčín, tel.: 032/658 27 35 Trnava: AUTO PELA, tel.: 033/553 71 01 Žilina: AUTOTIP, tel.: 041/700 16 70 Opel - az utóbbi két év legjobb minőségű német gépkocsimárkája (a TÜV Quality Report magazin 05/06, független AUTO BILD cikkje). www.opel.sk infovonal: 0800 101 101 GMAC BP-6-14255 í < i í i í
