Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-31 / 251. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 31. www.ujszo.com RÖVIDEN ’56-os fotókiállítás a Brámer-kúriában Pozsony. A Fotóhónap keretében nyílik Erich Lessing (Ausztria) Magyarországi forradalom - Budapest 1956 című kiállítása ma 15 órakor a Brámer-kúriában (Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma), megtekinthető 2006. december 3-ig. (ú) Lengyel filmnapok a fővárosban és Kassán is Békaszó és Örömóda ELŐZETES Pozsony/Kassa. A fővárosban, a Tatra moziban november 6. és 8. között, Kassán, a Cinefilm filmklubban november 12. és 14. között tartanak lengyel filmnapokat. Ahogy a tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, a napjaink problémáira fókuszáló, megújult lengyel film öt darabját mutatják be Pozsonyban, Kassán pedig hármat. A megújulás részben annak köszönhető, hogy a tavaly létrehozott lengyel filmintézet az új filmtörvényt igyekszik érvényesíteni: ez hozta magával azt a fejlődést, hogy idén a lengyel filmek gdyni fesztiválján harminc új lengyel filmet mutattak be, s hogy több mint a fele elsőfilmes rendező munkája. A lengyel mozi fellendüléséhez hozzájárul az is, hogy több mozgókép koprodukcióban készül. A pozsonyi lengyel filmnapokon a nyitófilm a lengyel szórakoztató műfaj nagy alakja, a Va- bank és a Szexmisszió rendezője, Juliusz Machulski 2004-es opusa, a Vinci lesz. Ahogy a cím is utal rá, a középpontban egy Leonardo da Vinci-kép áll, amely egy krakkói múzeumban található, s amelyre műkincstolvaj oknak fáj a foguk. 2005-ben a legjobb lengyel játékfilm díjával jutalmazták a Végrehajtó című produkciót, amely ezenkívül megkapta a legjobb forgatókönyvért és operatőri munkáért, valamint a legjobb színészi teljesítményekért járó díjat is. Günter Grass könyve alapján német-lengyel koprodukcióban készült Robert Glinski filmje, a Békaszó, amely egy német férfi és egy lengyel nő kapcsolatáról szól: a férfi fiatalon a Hitlerjugend tagja volt, a nő pedig a kommunista lengyel ifjúsági szervezetnek volt aktivistája. Dorota Kedzierzawska, a több jeles nemzetközi és lengyel díjjal büszkélkedhető „anyarendező”, aki mozgóképeihez mindig gyermektémát választ, Vagyok című, 2005-ös mozijával is egy gyerek, egy nevelőotthonból megszökött tizenegy éves kisfiú nyomába ered. Az Örömóda három fiatal rendező munkája, akik három, a sorsukkal elégedetlen fiatalemberről mutatnak életképet, (tébé) A Vinci című új opusában Juliusz Machulski hozza régi, szexmissziós formáját (Képarchívum) A Pátria rádió holnapi kínálatából válogathatnak Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ Holnap az ünnepi műsorrend szerint reggel 7 órakor kezdi közvetítését a Pátria rádió. Egyórás adáskezdő műsorunkban híreket és sportösszefoglalót hallanak, fellapozzuk az eseménynaptárt majd Miklósi Péter jegyzete hangzik el. A 8 órai 5 perces hírek után Életüket adták - Ürge Tamás Mindenszentek napi egyházi műsorában a szent ember mibenlétéről beszélget zseh'zi gimnazistákkal és Zsidó János atyával. 9 órától Akarsz-e játszani halált? Lacza Éva irodalmi műsorának különkiadásában hangképekben számolunk be a tíz éve halott író, Tálamon Alfonz emlékestjéről, valamint versek, prózarészletek hangzanak el, melyek témája a halál, az elmúlás. A 10 órai híreket követően a romák hiedelemvilágával, temetkezési szokásaival jelentkezik a romamaga- zin különkiadása. A halottaikkal való kapcsolatukról Sárközy Gizella, Sipos Frigyes és Fátyol Tivadar mondják el gondolataikat. 10.35- től gospelekből és spirituálékból hangzik el válogatás. 11 órától Lacza Tihamér A gyertyák imbolygó fénye című műsorában arról beszél, hogyan emlékeznek a halottakra a különböző kultúrákban, milyen volt a halottkultusz például az ókori Egyiptomban, Kínában, Rómában vagy a muzulmán világban. Ezt követően ismert filmslágerek hangzanak el. Déli hírösszefoglalónk után nótákat közvetítünk. 13 órától a Kaland az élet című műsorban megismételjük a Rómában élő Yvenne nővérrel, az Isteni Megváltó Nővérei szerzetes- rend tagjával készített beszélgetést. A szerkesztő-riporter Melaj Erzsébet. 13.40-től részletek hangzanak el Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című művéből. A 14 órai hírek után Ünnepi Kívánság- műsor, felvételről. 15 órakor ismét hírek 5 percben, majd Pulzus Haják Bélával. 17 órakor kezdődő néprajzi műsorunkban Méry Margit Mindenszentek napjához fűződő énekeket és szokásokat mutat be Alsócsitárból. 17.30-tól a Napzártában összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit, (cul) Szilva József festőművész első párkányi kiállításán két évtizedes munkásságának terméséből válogatott A valóság eleven sokfélesége Az érzés egyszerre suta és borzongató: az ember belép a Párkányi Városi Galériába, és Salvador Dali szúrós tekintete mered rá. Rögtön utána Vincent van Gogh hatalmas méretű portréja marasztalja a bejáratnál - a képek ugyanis a szemközti falon függnek. Szilva József komáromi festőművész tárlata azonban a nevezett két festőóriás arca(i) mellett több más meglepetést is tartogat. Első párkányi kiállításán immáron két évtizedes munkásságának terméséből válogatott. CSEPÉCZ SZILVIA A kiállítóterem belső falán szigorú metszetek sorakoznak. Portrék a táguló-szűkülő térben. Portrék, akkor is, ha egyik-másik majdhogynem nonfiguratív. Mert a lendületes, tragikus ele- venségű, zárt és szabályos sötét vonalak mögött mindenütt ott van az ember. Mikola Anikó „álommadara” szinte megszólal a tragikusan korán eltávozott költőnő hangján, de emble- matikusan tömörített formában jelen van például Kodály Zoltán is, a többi ismerős-ismeretlen emlékmás mellett. A metszetek után néhány kisméretű tájkép - A nagy fa árnyékában, Garamkövesd, Dunánál - következik, majd az oldalfal takarásából kibukkan az első ismert portré: Andy Warhol. Itt azonban - mielőtt a tisztelt olvasó még azt hinné, félrevezetem - muszáj tisztázni egyet s mást. Hogy például - ami az általános elméletet illeti -, egy portré mitől az, ami? „Önmagunkról önarckép? Vagy mások által rólunk és a másokról általunk alkotott kép? Beszélhetünk-e belső portréról is, ha egyszer általában az arcunkat magunkon kívül, többnyire felületként hordjuk?” A szó maga, a portré, illetve az arckép eredetileg a síkbeli ábrázolással és a másolással volt összefüggésben. A francia pour-trait a latin pertrahere (utánahúz, átrajzol) szóösszetételből ered. A latin tractus és a francia trait szavak jelentése: vonás, vonal. Arcvonal tehát, melyet Szilva József többarcú, sajátosan ki-be fordítható jellemábrázattal bíró arcképmontázsain használ. És önmaga képi formáját adja a lélek alaktalan képződményeinek. Ennek okán alkothatunk róluk - a „portréalanyokról” - saját képünkre egyszerre több képet is; tetszőlegesen, más-más nézőpontból figyelve a fantáziánkkal grimaszoló örök arckifejezéseket. Az 1945-ben Garamvezeké- nyen született festőművész és grafikus pályájának meghatározó szakasza - önéletmondása szerint - a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán töltött időszak. A mintegy negyedszázada Komáromban élő Szilva József a helyi Művészeti Iskola képzőművészeti tanszakának vezetője, s óraadó tanár a Városi Egyetemen. A Szlovák Képzőművészeti Unió és a Komáromi Képzőművészek Társaságának tagja. Pár éve Hollandiában járt, és felkutatta a számára kedves Vincent van Gogh rengeteg művét, legfőképpen az önarcképeit. Vagyis saját olajfestményei „sajátos van Gogh-improvizációk”. Csakúgy, mint Andy Warhol, Salvador Dali, Einstein, Picasso vagy Monet portréinak ragyogó, változatos módon felvitt színekkel és formákkal kiegyensúlyozott montázsai. Hiteles interpretáció, az egyetemesség és a mesterség alázatos tisztelete. Képeivel mintha csak azt mondaná, az arányt kell fellelnünk minden...az egyetemesség és a mesterség alázatos tisztelete. Képeivel mintha azt mondaná, az arányt kell fellelnünk mindenben... ben, de a harmónia mellett a diszharmónia is az arányokban él. Szilva József egy formai „gégét” úgy képes új tartalommal megtölteni, hogy közben a nagy színsíkháttérben békésen megél egymás mellett a régi korok mestereinek ecsetvonása, az absztrakt, a spontán cikázó embervonalak és az egyetemes ál-arcok. Jó példa erre a Csontváry angyala című olajfestménye, amely szintén megtekinthető a Párkányi £ Városi Galériában. A megformálás módja a plasztikusan megjelenő alak és arc, s az a sajátos kétértelműség, amely a motívum eredetijelentése és kontextusba való helyezése eredményeként születik. Szilva József műveinek egyik lényeges jellemzője a formák által hordozott értelmi és érzelmi összefüggések elemzése, valamint a kísérletező hajlam. Míg vitális emberlátásról tanúskodó portré-kompozícióin fel-feltűnik valamiféle dekoratív, ironikus Q bacchanália, addig tájjellegű alkotásain inkább a sejtelmes, lírai megfogalmazás érvényesül. Még szoros a kapcsolat az eredeti tér- ^ mészeti látvánnyal vagy város- ^ képpel, ugyanakkor visszafogottan stilizálja is a részleteket. Létrehozva ezzel egy fényekkel, színekkel gazdagon átszőtt kompozíciót: a valóság jelenségeinek eleven sokféleségét. A párkányi tárlaton a már említett régebbi tájképek mellett hat darab, Komáromról készült festménye is látható, mintegy előlegben a festőművész szülőföldjét bemutató tervezett képanyagából. KÉT FUTAM HALOTTAK NAPJAN Anyám- meztelenül Az élet kedveli a titkokat. Minden élőnek van egy (vagy több) - akár valóságos, akár képzeletbeli - titkos kazettája, rejtélyes dobozkája, melybe életének csak az ő számára jelentéssel bíró, csak általa értelmezhető kacatjait dobálja. A halálával azután mindenki más számára értéktelen ócskasággá, egy mindenki más számára lényegében megközelíthetetlen élet értelmezhetetlen és jelentés nélküli hordalékaivá válnak mindezek. Az élet mint egyszeri mondat kapja meg különleges, ismételhetetien konnotációját általuk. A halálnak nincsenek titkai. A halott felfedi titkait az élő előtt. Kutatóként, rég halott emberek - írók, művészek, közéleti személyek - magántulajdonba, közgyűjteményékbe került hátramaradt dolgainak, hagyatékának, levelezésének búvárlójaként mindig is lelkiismereti problémát jelentett a számomra, hogy mi jogon lesek be életük koponyatetője alá s kurká- szok legrejtettebb titkaikban. Felfedetheti-e a közérdeklődés, ami szigorúan magánügy, külön bejáratú, egyetlen személyre szabott kín, illetve öröm volt valaha? Az élőt - a valóságban is, képletesen is - általában ruhában látjuk, ruhákban. A halottnak ránk marad a ruhatára. Madarat változatlanul tolláról, ám az embert nem is igazán a ruhájáról. Ruhatáráról inkább. Édesanyám halála után hat év telt el. A szégyenérzet máig meggátolt abban, hogy alaposabb szemlét tartsak ruhásszekrényeiben, -fiókjaiban. Úgy érzem, ruhatára titkainak felfedésével róla magáról hullana le a lepel, s ő ott állna előttem anyaszült meztelenül. Nincs az életben kínosabb, mint a fiúnak meztelenül megpülantania szülőanyját. Apámöcsém Édesapám harminchét éves volt, amikor meghalt. Eddigi életemnek két fontos, vízválasztónak számító esztendeje volt. Amikor huszonhat éves lettem- ennek az életkornak a misztikuma számomra egyértelműen Petőfitől eredeztethető -, a második: amikor harminchét. Huszonhat éves koromban ismertem meg s vettem feleségül gyermekeim anyját. Ekkor még az élet felé billent a mérleg nyelve. A harminchetedik életévemtől- amióta (felnőtt) eszemet tudom - mindig valamiféle szent irtózattal rettegtem. S bár semmi jel nem mutatott az ellenkezőjére, zsigeri szorongással vártam a kérdéses esztendőt: túlélem-e? Túlélem-e édesapámat? Eljött szeptember 26-a, s én másnap a harmincnyolcadik életévembe léptem. Ekkor másfajta kétségek kezdtek gyötörni. Jogom volt-e túlélni az édesapámat? A világ rendje, hogy a gyermek fiatalabb a szüleinél. Miféle vak erők löktek édesapám elé mégis? Aztán mégiscsak elfogadtam: valamiképpen a bátyja is lettem halott édesapámnak, de a világ egyik morális alapköve felé mutató „apámuram” - sajnálatos módon mára szinte teljességgel kiveszett - megszólítást mégsem cseréltem fel az „apámöcsém- mel”. Hiszen a holdat azóta is apám figyelő szemének látom, amellyel számonkérően fürkészi: mi lesz/mi lett, müyen ember egyetlen kicsi fiából. Mert erkölcsi törvények nélkül emberi élet nincs. De az élet maga nem ismer etikai megfontolásokat. TÓTH LÁSZLÓ (A szerző felvétele)
