Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-31 / 251. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 31. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ The Wall Street Journal Magyarországnak olyan mi­niszterelnöke van, aki gazda­sági reformokat akar, de eh­hez nem rendelkezik a szük­séges felhatalmazással, s o- lyan populista ellenzéke, a- melynek gazdasági program­járól nem is érdemes beszélni. A konzervatív lap európai ki­adása szerint, noha a bala- tonőszödi beszéd aláásta a mi­niszterelnök hitelét, „Gyur- csányban nagyobb lendület van, mint számos nyugati kol­légájában”, s így a tüntetések ellenére sem adja fel reformtö­rekvéseit. A cikk szerint Gyur- csány reformcsomagjának a megvalósulása a Kádár-kor­szak befejezését jelentené, mely iránt Magyarországon még ma is nagyfokú nosztal­gia él. (m) (Gyenes Gábor karikatúrája) Az új szerb alkotmány nem nyújt kielégítő megoldást a kisebbségeknek, de megerősíti Koszovó státusát A félmegoldások alkotmánya A tervszerűen lezajlott nép­szavazást követően Szerbia új alaptörvényt kapott, amely a vezető pártok egyezkedésének a szülemé­nye. Ami a két napon át tar­tó referendum után mégis meglepő, az az alacsony részvételi arány, amely- semmiképpen sem magya­rázható az ellenzék bojkott­ra invitáló felhívásaival. S1NKOV1TS PÉTER A társadalom jelentős hányada nyilván megelégelte az évek óta tartó egy helyben topogást, és még a „Koszovó megvédésére” buzdító zengzetes egyházi- és pártszóla­mok sem tűntek eléggé csalogató- nak a népszavazáson való részvé­tébe. Az meg külön talány, hogy a szombati és vasárnap délelőtti lanyha érdeklődés után vasárnap délután hat óra tájban (tehát a fi­nisben) minek köszönhetően nyo­matékosuk hirtelenében százez­rekben a szavazás honfi kötelessé­ge. Marad a tény, hogy 103 esztendő elteltével a szerbség ismét saját alaptörvényt mondhat magáénak - az utolsó szerb alkotmányt még 1903-ban fogadták el, s azt a Szerb- Horvát-Szlovén királyság, illetve Jugoszlávia alkotmányai követték. Hasonlóképpen levéltári anyaggá vált a mostanáig érvényes, az 1990-ben Szlobodan Milosevics egypárti rendszere idején elfoga­dott szerbiai alkotmány is. Jugo­szlávia időközben szétesett, Szerbi­ának pedig - utolsóként - néhány hónappal ezelőtt Montenegró is búcsút mondott. Végső ideje volt tehát, hogy az elmagányosult Szer­bia a törvénykezésben rendezze so­rait. Nem titok, hogy a dokumentum egyik (talán legfontosabb) célja a déli tartománnyal kapcsolatos. Az új alkotmány rövid előszavában szó szerint az áll, hogy „Koszovó és Metóhija Tartomány Szerbia terü­letének alkotórésze, amely Szerbia szuverén állam keretében lényeg­beli autonómiával rendelkezik, és Koszovó és Metóhija Tartomány e helyzetéből következik valamennyi állami szervének az az alkotmá­nyos kötelezettsége, hogy képvisel­je és védelmezze Szerbia állami ér­dekeit valamennyi bel- és külpoliti­kai kérdésben”. Úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy a szerb kormány ez­zel mintegy mosta kezeit: mi min­dent megtettünk, hogy a déli tarto­mány a köztársaság része marad­jon, s a külföldnek is tudomásul kell vennie, hogy a „népakarat” szintén ezt a szilárd eltökéltséget tükrözi. (Kuriózumként jegyezzük meg, hogy belgrádi politikusok máris „a nép alkotmányáról” be­szélnek, holott - miután a nyilvá­nos vita elmaradt - a „nép” volta­képpen látatlanban szavazta meg az irományt.) Szembetűnő továb­bá, hogy a koszovói szerbek kilenc­ven százaléka mondott igent - dia­dalittas ováció közepette - az alkot­mány tervezetére (az ott élő albán többség nem is szavazhatott), míg a Vajdaság voltaképpen elutasítot­ta a dokumentumot, hiszen a sza­vazópolgárok mindössze 43 száza­A koszovói szerbek kilenc­ven százaléka mondott igent az alkotmányra, míg az ott élő albán többség nem is szavazhatott. léka jelent meg az urnák előtt. Megjegyzendő, hogy a novem­ber 5-én ünnepélyes kihirdetésre váró új alkotmány azért valamivel jobb, s mindenképpen korszerűbb, mint a régi. Előnye, hogy tisztázza a tulajdonviszonyokat, meg­könnyítve a külföldi tőke (biztonsá­gosabb) beáramlását meg a privati­záció folyamatát, s - bár nagyfokú óvatossággal - részleteiben közelí­teni próbál az európai értékrend fe­lé. Ami talán ennél is fontosabb: az alkotmány elfogadása egyfajta nyugalmi állapotot is eredményez­het a minden szinten esedékes vá­lasztások előtt. Még egyszerűbben: egy sikertelen referendum minden­képpen a radikálisok táborát erősí­tette volna. Az új alkotmány azonban nem nyújt megnyugtató megoldást a ki­sebbségek esetében (ezt szemlélte­ti, hogy Szabadkán 32, Zentán mindössze 15 százalékos volt a részvétek arány), bár az utóbbi esz­tendők egyes pozitív kísérletei be­épültek a szövegbe. Vajdaság hely­zete az új alaptörvény elfogadása után is változatlan: fokozatos önál­lósulási törekvéseit (törvényalko­tás, jogrend, biztonság) a radikáli­sok megtorpedózták, viszont a jövőben a központi költségvetésből az eddiginél nagyobb összegekre számíthat. Összességében: az új alkotmány a félmegoldások halmaza. Koránt­sem nevezhető a múlttal való gyö­keres szakításnak, ám mégis olyan alapot teremt, amelyre - szeren­csés körülmények közepette - idővel könnyebben lehet majd épít­kezni. Szerbia egyelőre ennyire ké­pes. Az Irakban és Afganisztánban szolgáló amerikai katonák személyes mailjeit, csatolt fényképeit is ellenőrzik Figyelik a katonák internetes kommunikációját MTl/AP-HÁTTÉR Az amerikai szárazföldi hadse­reg egyik részlege tüzetesen vizs­gálja az Irakban, illetve Afganisz­tánban szolgálatot teljesítő kato­nák internetes kommunikációját, nehogy olyan információkat közöl­jenek alakulataik életéről egymás között vagy otthoni hozzátartozó­ikkal, amelyek biztonsági szem­pontból kényesek. A Virginia ál­lamban működő egység figyeli mind a hivatalos, mind a nem hiva­talos internetes naplókat (blogo- kat), illetve minden más olyan weboldalt, amely tartalmi elemei­nél fogva veszélyeztetheti az ame­rikaiak biztonságát akár hazájuk­ban, akár külföldön. A csoport tag­jai átnézik a hivatalos dokumentu­mokat, a magánjellegű levelezést, figyelik, hogy az e-mailekhez csa­tolt fényképeken láthatók-e fegyve­rek, katonai létesítmények. Egyes esetekben az ilyen infor­mációk ártalmasak lehetnek - véli Stephen Wamock alezredes, a cso­port vezetője, aki egyébként a nem­zeti gárda virginiai egységének zászlóaljparancsnoka. Egy esetben egy naplóíró katona (blogger) felsorolta, hogy szolgá­latban milyen feladatai vannak, őrszolgálati helyéről készített fény­képeket tett fel az oldalra, és azt ecsetelte, hogy posztja milyen szempontokból sebezhető. Más ka­tonák egy olyan fegyverrendszert ábrázoló képeket tettek fel a netre, amely ellenséges támadásban megrongálódott, egy katona pedig olyan személyes adatokat közölt magáról, amelyek saját családját sodorhatják veszélybe. „Hadban álló ország vagyunk. Katonátoknak az a jó, ha az ellen­ség minél kevesebbet tud rólunk” - tette hozzá Warnock. Csapata ha­vonta több százezernyi internetes oldalt vizsgál át. Ha kockázatos in­formációt találnak, akkor megkérik a közlőt, hogy vegye le azt az inter­netről. Ha ez nem jár eredménnyel, akkor kapcsolatba lépnek felettese­ivel, hogy rajtuk keresztül éljék el a kockázat megszüntetését. Ha a blogger névtelenül publikál, akkor saját bevallásuk szerint nem tud­nak mit tenni, mert a csoport nem hatóság. Más természetű az az eset, amelyben Jason Hartley tiszthe­lyettest, aki a nemzeti gárda tag­jaként szolgált Irakban, lefokoz­ták és pénzbüntetéssel sújtották. Elmondása szerint azért, mert blogján képeket közölt iraki fog­lyokról, leírta, hogyan kell meg­tölteni a fegyverét, valamint azt, hogy alakulata milyen útvonalon jutott el az arab országba. Blogjá- ra nem az internetpásztázó cso­port lett figyelmes, hanem pa­rancsnokai. Mindazonáltal War­nock elmondta: nem akarják elri­asztani a katonákat attól, hogy in­ternetes naplót vezessenek, mert szükségük van arra, hogy kapcso­latot tartsanak a külvilággal, és nekik is joguk van a szabad véle­ménynyilvánításhoz. Az amerikai erők közel-keleti hadműveleteinek első éveiben még nem létezett ilyen hivatalos kato­nai totemetfigyelő csoport, de köz­ben a weben történő mindennapos érintkezés széles körben elterjedt a frontkatonák és családtagjaik kö­zött. Az egységet 2002-ben hozták létre, először csak a hadsereg által használt jelszavas oldalak figyelé­sére, de 2005-ben tevékenységét kiterjesztették a nyilvános hozzáfé­résű oldalakra is. A böngészők munkamódszereit és -eszközeit nem hozzák nyilvánosságra. A vé­delmi minisztériumnak van egy ha­sonló programja, de az csak kato­nai weboldalakat fürkész. KOMMENTÁR _____ Úrhatnám ámokfutók BARAK LÁSZLÓ Közhely, hogy Róbert Fico kormányából mindenekelőtt az elegan­cia hiányzik. Honnét is lenne benne, ha maga a kormányfő ez idáig is rendre úgy viselkedett a politikai porondon, mintha egy isten há­ta mögötti bozótosból szalajtották volna a szép új vüágot jelentő deszkákra. Méghozzá egy olyan időszakban, amikor, amúgy is for­radalmi helyzet lévén, nemigen funkcionálhatott rendelte­tésszerűen az a hagyományos szabályrendszer, amely legalább vi­szonylag alkalmas volt egy-egy zsigeri tahóságokon nevelkedett po­litikai bűvészinas féken tartására. Fico például, saját bevallása sze­rint, azt sem vette észre ekkor, nevezetesen az 1989-es rendszervál­tás időszakában, hogy alapvető változásra van ítélve a közéleti il­lemtan kódexe, azaz a hatalomgyakorlás kommunista technikája. A Szlovák Köztársaság kikiáltása ebbéli állapotában érte Ficót a posztkommunista SDĽ-ben (Demokratikus Baloldal Pártja). Mivel viszont csak közkatona, illetve mezei parlamenti képviselő volt, ko­rántsem kecsegtette őt helyzete olyan lehetőségekkel, amelyek az általa megálmodott karriert biztosították volna számára. Törvény- szerű volt hát, hogy rövid úton dezertál majd az avíttas elvtársi vé­dés dacszövetségből, amely akkor már csak fékezte vele született hatalmi ambícióit. Pártot alapított, hogy megkezdhesse zarándok- lását a hatalom általa megálmodott tartományai felé. Megle­hetősen kalandos, ellentmondásokkal teli, hol harsány, alkalman­ként pedig meglehetősen sunyi, sőt, falmelléki szerepvállalásai gyü­mölcseként ez év nyarán sikerült végre beülnie a miniszterelnöki bársonyszékbe. Hogy a maga sorsával együtt, a most már szinte korlátlan lehetőségek birtokában vegye kezébe népe sorsának irá­nyítását is. Fico eddigi országosának tapasztalatai alapján joggal gyanítható azonban, hogy soha az életben nem lesz belőle államfér­fi. Egyrészt nyilván adottságai okán, másrészt pedig azért, mert mintaként szinte betű szerint azt a hírhedt Mečiar-féle kurzust kö­veti, amely annak idején majdnem véglegesen Európa hátsó udva­rába száműzte Szlovákiát. Mígnem, mintegy nyolc éve, szinte a leg­utolsó pillanatban félre nem állíttattak a szóban forgó úrhatnám ámokfutók... Hogy aztán, immár Fico jóvoltából szinte sértetlenül visszatérjenek mindannyian. Bár a nemzeti szocializmussal mindig is nyíltan kokettáló protekcionista kurzus legfőbb letéteményese V. Mečiar egyelőre statiszta szerepre kényszerül, ott van Fico mellett Mečiar régi-új szövetségese, az a Ján Slota, akitől az elegancia in­tézménye legalább olyan távolságban leledzik, mint egy csimpánz­tól a magfizika problematikája... Ezen kétségbevonhatatlan tények folytán lehetséges immár, hogy úgy kormányozzon ez a garnitúra, mint ahogyan kormányoz. A pökhendiség, a korlátlan arrogancia és az általában elvakult nacionalizmus vezérli Ficóék minden egyes lé­pését. Ezért születhetett meg az előző kormányzat által kinevezett nagykövetekhez intézett példátlan külügyminiszteri ultimátum. Ezért minősíthet Róbert Fico egy evidensen saját zsebre ügyeskedő kormánytagot ártatlannak, ezért mocskolhatja útszéli hangnemben az ellenzéki politikusokat, nem utolsósorban a sajtó embereit - a földi mennyország ígéretével elkábított köznép egyelőre töretlen­nek tetsző szimpátiája mellett. Amelyre, mármint en bloc a köznép­re, ebbéli állapotában soha nem volt jellemző holmi tárgyilagos ele­gancia. .. Ám csak addig, amíg ki nem derül, hogy újfent előre meg­fontolt szándékkal vezetik az orránál fogva! Amerikai rapszódia JARÁB1K BALÁZS „Harold, hívj fel” - búgja a Nemzeti Republikánus Szövetség tévé­reklámjában egy szőke cica, egyértelműen jelezve, mire gondol. Mindezzel Harold Ford Jr.-ra utal, aki a demokrata párt jelöltje Te- nessee állam megüresedett szenátusi székére a jövő keddi időközi szenátusi és kongresszusi választásokon, és aki nemrég - közel háro­mezer résztvevővel együtt - megjelent egy Playboy-fogadáson. Az ügy igazi pikantériája, hogy megválasztása esetén Ford lenne az amerikai Dél első fekete szenátora. A republikánusok, akik ellenőrzésük alatt tartják mind a kong­resszusi, mind a szenátusi többséget, ezt azonban nagyon nem sze­retnék. Mivel főleg az iraki helyzet miatt Bush elnök népszerűsége a béke feneke alatt, a republikánus párt nemigen válogat az eszközök közt a kampány során. Márpedig az amerikai Délen egy szőke nőt fekete férfival összehozni a mai napig megbotránkozást vált ki kon­zervatív körökben. így az említett reklámfilm a republikánus jelölt javára növelheti a választási kedvet. A reklám azonban hatalmas botrányt és vitát váltott ki a politikailag korrekt Amerikában. A filmből ugyanis nem derül lti egyértelműen, hogy Ford lejáratása a cél. Mindenesetre a felmérések szerint a választók váltásra készül­nek. A „hatalomátvétel” azonban korántsem lesz olyan könnyű fel­adat a demokraták számára, mivel a mai napig nem találták meg az ellenszert a republikánusok egyszerű, ám zseniális taktikájára, mi­szerint a nemzetbiztonságot kell a választók legfőbb értékévé tenni. Ennek megfelelően a republikánusok minden lehető ás lehetetlen al­kalmat megragadnak, hogy elismételjék: demokrata ellenfelük nem támogatja a hazai biztonsági törvényeket (amelyek kurtítják a híres szabadságjogokat) és Amerika terrorellenes háborúját (értsd: az ira­ki háborút). Ezzel a papagájtaktikával mindeddig sikerült a szőnyeg alá söpörni a Bush-kormányzat szarvashibáit Irakban, pedig szinte naponta lámák napvilágot újabb és újabb elemzések arról, mit ron­tottak el az amerikai katonák. Amíg azonban a demokraták nem fo­galmaznak meg egy egyértelmű és hatékony választ a nemzetbiz­tonsági kérdésre, valamint nem találnak egy olyan politikust, aki ké­pes az üzenet hiteles tolmácsolására, addig a kongresszusi többség esetleges megszerzése sem változtatja meg az amerikai politika je­lenlegi erővonalait. így továbbra is folytatódni fog az amerikai rap­szódia a Bush-kvartett (Bush elnök, Cheney alelnök, Rumsfeld vé­delmi miniszter és Rice külügyminiszter) előadásában...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents