Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-30 / 250. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 30. www.ujszo.com RÖVIDEN Lopott műkincsek kiállítása Róma. Ellopott, de az olasz rendőrség által megtalált és tulajdonosaiknak visszaszolgáltatott művészeti alkotásokból, régészeti kincsekből nyílt kiállítás Rómában, a Palazzo Incontro termeiben. Az érdeklődők december 2-ig ingyen tekinthetik meg a közgyűjteményekből és magánotthonokból eltulajdonított százegynéhány alkotást, köztük nem egy mesterművet - mielőtt még azok visszakerülnének a jogos tulajdonosokhoz. Akiállításon látható egyebek között Amadeo Modigliani egyik festménye, A piros harisnyás lány, amelyet 2004-ben emeltek el egy magángyűjteményből. Számos 17. és 18. századi alkotás, etruszk vázák, antik márványszobrok is szerepelnek a Palazzo Incontro kiállításán, amelynek egyik különleges darabja az Elefántcsontarc néven ismert, elefántcsontból és aranyból készült portré, amelynek kora ismeretlen. (MTI) Ókori temető a Vatikánban Vatikánváros. A Vatikánban egy eddig nem látott ókori emléket tekinthet meg a látogató. A Római Birodalom idejéből származó temetőt, amely kitűnő állapotban maradt fenn, 2003-ban találták meg egy parkoló bővítésekor. A temetőben 40 sír rangos személyeké volt, többek között Néró császár dekorátoráé, további 200 egyszerű polgároké. Az előbbieket szarkofágban temették el, magát a sírt pedig mozaikokkal, freskókkal díszítették. Az októberben megnyitott ókori temetőbe a belépő 5 euróba kerül, de érdemes előre megrendelni, mivel egyszerre csak 25 embert engednek be. (MTI) Válogatás Ligeti György műveiből Párizs. Clear or Cloudy címen jelentette meg a Deutsche Grammophon azt a négy cd-ből álló válogatást, amely a júniusban elhunyt Ligeti Györgynek állít emléket. A Libération című francia napilap hétvégi ajánlója szerint a magyar zeneszerző szeptemberben megjelent, interneten is megrendelhető antológiája feszes és pontos portrét nyújt Ligetiről. A zeneszerző 1993 utáni művei szándékosan nem szerepelnek a válogatásban, amely nem a Ligeti-rajongóknak készült, hanem elsősorban a Ligeti zenei vüágával ismerkedni vágyóknak nyújt kitűnő és egyszerű segédeszközt. A szólisták között hallhatjuk Matt Haimowitzot, Alfons és Aloys Kontarskyt és Pierre- Laurent Aimard-t, valamint a Hagen Vonósnégyest és a LaSalle Kvartettet, de dirigál Claudio Abbado és Pierre Boulez is. (MTI) Peer Gynt a piramisok lábánál Kairó. Henrik Ibsen Peer Gyntjének a gizai piramisok lábánál rendezett előadásával végződött a nagy norvég drámaíró halálának századik évfordulójára nemzetközi előadásokkal emlékeztető Ibsen Év. Nemcsak Edvard Grieg zenéje, a modem balett és a zöld színnel megvilágított piramisok látványa tette emlékezetessé az előadást, hanem a kairói operaház zenekara is csúcsformában játszott Bentein Baardson vezényletével, és a norvég szopránénekesnő, Ann-Helen Moen kristálytiszta hangja lágy szellőként lebegett a színpad felett. A 2006-os Ibsen Év során, amelynek megrendezésében a drámaíró dédunokája, Nora Ibsen is közreműködött, 78 országban adták elő Ibsen műveit. Amikor Henrik Ibsen megírta a Peer Gynt című művét, még nem ismerte Egyiptomot, ahová csak két évvel később jutott el, hogy jelen legyen a Szuezi-csatoma megnyitásán, de a fantasztikus történetben mégis központi szerepet játszik a szfinx. (MTI) Újabb magyarázat Agatha Christie eltűnésére Más néven jelentkezett be MTl-HIR Egy brit orvos úgy véli: megoldotta Agatha Christie híres eltűnésének rejtélyét. Andrew Norman orvos-író, aki most fejezett be egy regényt a neves krimi-írónő életéről, az eset tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy Agatha Christie egy „szökési állapotnak” nevezett ritka amnéziás betegségben szenvedett. Ezt ■ a Merck-féle orvosi kézikönyv úgy határozza meg, hogy többszöri előfordulásakor a beteg képtelen visz- szaemlékezni múltjára, vagy annak egyes eseményeire, időlegesen elveszti identitását és újat képtelen megformálni. A szimptómák rendszerint váratlanul jelentkeznek utazás közben. Norman szerint az írónő ezenkívül „öngyilkos állapotban” is volt, mert szellemi képességei akkor éppen nagyon legyengültek. Ezt Christie maga is megírta később a Befejezetlen portré című önéletrajzi regényében. Agatha Christie 1926. december 3-án tűnt el, amikor semmi jel nem-utalt nála semmiféle betegségre. Akkor jelent meg hatodik regénye, a Roger Ackroyd-gyil- kosság, amelyet elkapkodtak a könyvesboltokban. Mielőtt 20.45 óra körül elindult kocsival a London nyugati részénél lévő Styles- ból, a legszokványosabb módon búcsúzott el lányától. Autóját később a fővárostól délre, Guilford közelében találták meg egy kőbányánál, de a regényírónőnek nyoma veszett. Családtagok, barátok értetlenül álltak a tények előtt. A rendőrség azonnal nagy erővel nyomozni kézdett, még Sir Arthur Conan Doyle, „Sherlock Holmes atyja” is segített, eredményt azonban nem értek el - írta az El Mundo című spanyol napüap. Ugyanakkor a legkülönbözőbb teóriák terjedtek el: egyesek szerint Christie belefulladt a közeli patakba, mások a sokat hűtlenke- dő férjet gyanúsították a feleség meggyilkolásával. De tizenegy nap után az észak-angliai Harrogate város luxushoteljében találtak rá az írónőre, aki Teresa Neele-ként jelentette be oda magát. Mivel tettét nem tudta vagy nem akarta megmagyarázni, az eset kapcsán a találgatások ezután is folytatódtak. Szerepelt közöttük egy autóbaleset következtében fellépő emlékezetkiesés, sőt az is, hogy az írónő eltűnésével akarta megakadályozni, hogy félje az egyik szeretőjével töltse a hétvégét. Kocsiját is ott találták meg a találkahely közelében. Az esetről 1979-ben film is készült, Agatha címmel, amelyben Vanessa Redgrave alakította az írót, férjét, Archibald Christie-t pedig Timothy Dalton személyesítette meg. Fotóretrospektíva és kortárs olasz tárlat a Szlovák Nemzeti Galéria Esterházy-palotabeli kiállítótermeiben Szociofotók és mikronarratívák A Szlovák Nemzeti Galéria jelenleg két kortárs kiállításnak ad teret a Duna-parti Esterházy-palotában. Az egyik Jindrich Štreit, a nemzetközileg elismert cseh fotóművész életművét mutatja be, a másik, Valami történt címmel, kortárs olasz képzőművészek munkáin keresztül feszegeti az új narratívák kommunikációs lehetőségeit. NÉMETH ÁDÁM Az idén 60 éves Jindŕich Štreit egyik legismertebb ciklusának címével, „A falu világ”-gal az egész életmű lényege megfogható. Štreit témája ugyanis a vidéken élő ember és annak közösségével, környezetével, a természettel átélt kapcsolata. Fényképei művészi kvalitásaik mellett dokumentumértékükkel is kiemelkednek, mert hitelesen ábrázolják a vidéki társadalmat a pártállam éveiből, amikor a valaha kompakt külön világokat képező falusi közösségek visszafordíthatatlan károkat szenvedtek. A hetvenesnyolcvanas években készült portréi megrendítő szociográfiai látleletek, melyek többek között az anyagi és szellemi nyomorról, a tömeges alkoholizmusról, az elidegenedésről vagy a kitelepített Szudéta-vidéken máig tapasztalható gyökértelenségről vallanak. Talán csak a nyolcvanas évek töJindrich Štreit témája a vidéken élő ember és annak közösségével, környezetével, a természettel átélt kapcsolata. megkultúrájának ma már retró- számba menő rekvizitumai, vagy a közismerten tartalmatlan pártgyűlések kelthetnek némi ironikus mosolyt. A ciklusok alakjai rendszerint több fotón is szerepelnek, minden egyes kép egy történet, egy életsors hozzágonJindrich Streit: Krížov, 1981 dolására ingerli a nézőt. Az alkotó kritikus szemlélete ellenére sem ítélkezik, inkább a szélesebb ösz- szefüggések megismerésére, és egy emberhez méltó közösségi létforma keresésére buzdít. Különös hangsúlyt fektet a Csehországra jellemző regionalitásra, a ciklusok gyakran azokra az évszázadok alatt szervesen kialakult tájegységekre épülnek, melyeket az elmúlt rendszer könyörtelenül központosító hatalma megbontani igyekezett. Tárgyilagos alapállása miatt a hivatalos szervek először zaklatták, börtönbüntetésre ítélték, majd fizikai munkakörbe kényszerítették az alkotót, aki természetesen 1989 után sem maradt téma nélkül. A kilencvenes években egyrészt a világ különböző helyein fényképezte a falvakban élőket, másrészt hűen reflektálta a rendszerváltás utáni általános macskajajt. Egyik legmegrázóbb sorozata az összeomlott szovjet világhatalom földrajzi és társadalmi peremvidékén élő embereket ábrázolja. A retrospektívát egy derűsebb hangvételű tiszteletadás kíséri, ahol cseh és szlovák képzőművészek átfestései, kiegészítései értelmezik újra Štreitnek egy naptárban megjelent fotóit. A fényképkiállítás alatti emeleten, november 26-ig látható a Valami történt - Az új narratívák szempontjai/nézőpontjai című tárlat, mely Hegyi Lóránd koncepciója alapján tizenhat élő olasz képzőművész munkáit prezentálja. A válogatás rendkívül heterogén, egyebek mellett konceptek, neoexpresszionista vásznak és organikus szobrászat kerültek egymás mellé. A cím arra a kilencvenes években lezajlott csendes folyamatra utal, amikor az előző időszakok egységesebb stílustörekvéseit észrevétlenül felváltotta a jelenlegi pluralista szemlélet- mód. És persze nem csak a képző- művészetben: a történelem mikrotörténelmekké, az ideológia magánmítoszokká, a tudományos definíciók megközelítésekké váltak. Ezen interpretáció szerint a totalitásra törő eszmék, a nagy narratívák, melyek zászlaja alá a múltban nem egy művész besorakozott, kompromittálódtak, és elvesztették objektív létjogosultságukat, amelyre pedig minduntalan hivatkoztak. Az új narratívák szószólói szerint az univerzális legitimitás fikció csupán, mivel egyedül individuális, szubjektív aspektusok léteznek, melyek számtalan mikrorealitásból táplálkoznak. Az új helyzet formaA két, meglehetősen különböző kiállítás egy helyen érintkezik: mindkettő mikrovilágokat, mikrorealitásokat tükröz. nyelvi szabadságot és intim kommunikációt igényel, melyben a mű a társadalmi reflexión túl pü- lanatnyi állapotokat, benyomásokat, szituációkat közvetít, és ezek csak egyéni kontextusokban érvényesülnek. Hegyi szerint a nemzeti kultúra specifikuma talán csak az olasz művészeti hagyomány, elsősorban a barokk és a manierizmus olykor kitapintható eszköztára révén érzékelhető az alkotásokban. A két, meglehetősen különböző kiállítás egy helyen érintkezik: mindkettő vállaltan mikrovilágokat, mikrorealitásokat tükröz. A fényképeken ezek a mikrovilágok egy objektív, optikus valóság részét képezik, az olasz tárlat műveiben azonban végtelen módon értelmezhető, szüntelenül változó alakokat vesznek fel. És míg az utóbbi helyen véget értek a nagy elbeszélések, addig Štreit szocio- fotói az általános érvényességűnek hitt humanizmus hagyományait viszik tovább. Az '56-os évfordulón Magyar filmfesztivál New York. Ellenállás és újjászületés címmel háromhetes magyar filmfesztivál kezdődött pénteken a New York-i Lincoln Centerben. Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójához kapcsolódó vetítéssorozat mellett kiállítás nyűt a budapesti Ernst Galéria 20-as és 30-as évekbeli filmplakátjainak gyűjteményéből. A november 16-ig tartó filmfesztiválon, a New York-i Magyar Kulturális Intézet és a Film Society of Lincoln Center közös rendezvényén az amerikai közönség három szekcióban ismerkedhet meg az utóbbi ötven év magyar filmtermésével a Walter Reade filmszínházban. Az érdeklődők a Jancsó Miklós-retrospektív keretében átfogó képet kaphatnak a neves rendező fél évszázados életművéből, hét alkotását mutatják be. Több emblematikus alkotás nyújt betekintést az ’56-os forradalom lélektanába, és bemutatnak néhányat a legifjabb rendezőgeneráció munkáiból. Olyan magyar rendezők debütálnak az amerikai közönség előtt, mint Hajdú Szabolcs és Török Ferenc. A nyi tófűmnek Mundruczó Kornél Johanna című operafilmjét választották. (MTI) Mintegy egyéves kihagyás után újból ülést tartott a Pozsonyi Páholy. A rendezvénysorozat legutóbbi irodalmi estjét a Szlovákiai Magyar írók Társasága rendezte a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának pozsonyi székházában. A jó hangulatú rendezvényen - amelyen számos jeles szlovákiai magyar író is megjelent - Cselényi László József Attila-díjas költő irodalmi munkássága került terítékre. Cselényi költészetéről H. Nagy Péter irodalomkritikus tartott tartalmas előadást, az est házigazdája és a vitavezető pedig - mint korábban is - Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő volt. (Hizsnyai Zoltán felvétele)
