Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-27 / 248. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 27. Kultúra 9 Amerikai magyarok személyes emlékei 1956-ról - könyvbemutató a XX. Városi Kulturális Napok keretében A bátorság és kitartás történetei Az 56-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált magyar menekül­tek személyes visszaemlé­kezéseit adja közre a Kor­társ Kiadónál megjelent 56- os történetek című kötet, amelynek életre hívója Lauer Edith és lánya, Lauer Rice Andrea volt. MISLAY EDIT A könyvet a forradalom évfordu­lója alkalmából szerdán Pozsony­ban, a Csemadok székházában mu­tatták be a Csemadok Pozsonyi Vá­rosi Választmánya és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete ál­tal szervezett XX. Városi Kulturális Napok keretében. Lauer Edith, az Amerikai Ma­gyar Koalíció alapítója, tiszteletbeli elnöke, a Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának ügyveze­tője, aki az ünnepi megemlékezés­re és bemutatóra egy „kis amerikai küldöttséggel”, családjával, vala­mint barátaival és munkatársaival érkezett, már jól ismert vendégnek számít tájainkon. Ő maga is 56-os menekült. Tizennégy éves volt, amikor szüleivel elhagyta Magyar- országot, és az USA-ban telepedett le. Bölcsészetet végzett, s mind a mai napig jelentős közéleti tevé­kenységet folytat. A Kárpát-me­dencében több művelődési és okta­tási intézménynek nyújt támoga­tást, Szlovákiában megalapította a Posonium Irodalmi Díjat. Mindeze­kért Dobos László, Kossuth-díjas író, a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó igazgatója „a megbecsü­lés és segítés koronáját” ajándékoz­ta a Lauer családnak. Az Egyesült Államokban az 50 évvel ezelőtti forradalom leverése Lauer Edith, Dobos László és Lauer Rice Andrea (Somogyi Tibor felvételei) után 38 ezer magyar menekült ta­lált második otthonra. Lauer Edith elmondta: „Egy évvel ezelőtt And­rea lányommal, valamint az Ame­rikai Magyar Koalíció és az Andrea által alapított cég, a Lauer Learning részéről elhatároztuk, hogy az ez évi nagy évfordulóra összegyűjtjük és kiadjuk 1956-os amerikai magyar szemtanúk tör­ténetét. így született meg köny­vünk sok munkával, de azt hi­szem, szép eredménnyel, mind angol, mind magyar nyelven, 56 történet címmel, Amerikai magya­rok személyes emlékei 1956-ról alcímmel. A kötetet többek között Laura Bush így ajánlja az olvasók­nak: »A szabadság vágya rendkí­vüli tettekre készteti a mindenna­pi embereket. Az 56 történet című válogatásban a forradalom után az Egyesült Államokba emigrált magyarok osztják meg élményei­ket a forradalom feledhetetlen napjairól. A kitartásról és bátor­ságról szóló történeteik ötven év múltán is például állíthatók az egész emberiség számára.«” Az 56 történet tulajdonképpen 65 történetet ad közre. „Andrea igen jó gondolata volt - árulta el Lauer Edith -, hogy ne csak az 56- os szemtanúktól, hanem a család­tagjaiktól is kérjünk olyan írást, amelyben arról vallanak, mit je­lentett az ő életükben 1956 szelle­misége.” A kötet egyik, Óda Egy Magyar Szabadságharcoshoz című írásá­nak szerzője, a rozsnyói születésű Megyeri László okleveles könyv- vizsgáló és ügyvéd - jelenleg az Amerikai Magyar Református Egyesület, kölcsönös segítő életbiz­tosító társaság pénztárosa - szemé­lyesen is részt vett a pozsonyi be­mutatón. „Tinédzserkorú fiú volt, aki Magyarországon élt 1956. októ­ber végzetes napjai alatt. Kispesten járt gimnáziumba és keményen ta­nult, hogy jó diák legyen. (...) 15 évesen követte Édesapját és fegy­vert ragadtak a kommunisták és az orosz megszállás elleni küzdele­mért. (...) Annak is szemtanúja volt, mikor a szovjet tankok no­vember 4-én egy ködös, nyirkos, és fagyos vasárnap kora reggelén tá­madtak. Megtöltötte puskáját, mindent elkövetett, hogy megállít­sa a Ferihegyi repülőtértől Buda­pest központjába vezető fő útvona­lakon gördülő tankokat. Ő azon 10 000 harcos között volt, akiknek még esélyük sem volt a győzelemre a többszörös túlerőben lévő szovjet csapatok és tankjaik ellen. De sze­rencséje volt, mert nem tartozott a 3000 halott és a 20 000 sebesült közé, akik kétségbeesetten harcol­tak a függedenségért. És szerencsé­re nem volt a 200 000 elítélt sze­mély között sem, akikből 229-et a Kádár-rezsim kivégeztetett. Ehe­lyett ő egyike volt azon 200 000 magyarnak, akik elmenekültek Ausztriába és a szabadságba.” Me­gyeri László felolvasás közben el- elcsukló hangja arról tanúskodott, hogy az ötven évvel ezelőtt történ­tek, amelyek meghatározták egész életét, ma is elevenen élnek benne. Lauer Rice Andrea számára kö­vetendő példa édesanyja közéleti tevékenysége, és büszke amerikai magyarnak tartja magát. Nem csu­pán a könyv szerkesztésében se­gédkezett. Elkészítette a „Szabad­ságharcos” (www. Freedom Fighter56.com) című honlapot, to­vábbá egy azonos című számítógé­pes játékot is készített, amelynek segítségével a fiatalok könnyed, já­tékos formában ismerkedhetnek meg a forradalom eseményeivel, az azt kiváltó okokkal. Fontosnak tart­ja ugyanis, hogy a mai fiatal nem­zedék is minél jobban megismerje az 56-os forradalom történéseit. Lauer Edith az est elején úgy fo­galmazott, hogy ’’ezúttal amerikai magyar szemszögből tekintünk vissza” az 56-os eseményekre. Per­sze azok, akik nem tapasztalták a saját bőrükön, legfeljebb elképzel­hetik, mit élhetett át fél évszázada az a kétszázezer ember, aki úgy döntött, elhagyja hazáját, s neki­vágva az ismeredennek, idegen or­szágban kezdi újra az életét, teremt magának új egzisztenciát. Talán afölött is megállhatunk egy percre, hogy közülük hányán és miért érezték fontosnak, hogy őrizzék a gyökereket, hogy továbbadják azt gyerekeiknek. A Ghymes zenekar új albumának minden dala akkorát üt, hogy a fal adja a másikat Messzerepülő a világzenei rekettyésben JUHÁSZ KATALIN Új Ghymes-lemez a polcokon, remélhetőleg nem csak a határ túl­oldalán. A hazájából „elűzött” ze­nekar mostantól nemcsak földraj­zilag, hanem stiláris értelemben is kategorizálhatadan. A Messzere­pülő című lemezen változadanul legfőbb kiindulópont a népzene, de ennél sokkal szélesebb a merítés, a Szarka fivérek és társaik vidáman és könnyedén ügetnek a világzenei rekettyésben. Szépen hömpölygő dallamok, nyereg alatt puhított, fú­vósokkal spékelt, kerek szerzemé­nyek, amelyekben az egész régió zenéje ott lüktet, ezért lassan már minden térségbeli ország közönsé­ge honfitársainak érezheti Szarká- ékat. Ráadásul a lemezen igazi zsá- nerparádét hallunk, van itt vidám kocsmadal, sikálós-bulizós, szerel- mes-folkos, törzsi-kántálós, „ma­gyaros” reggae (!) és spanyolos bal­lada. A legszebb az egészben, hogy a Messzerepülő úgy tud elsöprő jó­kedvet és erős életigenlést kiválta­ni, hogy közben talán a legsúlyo­sabb, legborultabb Ghymes-lemez, szövegileg és hangzásilag egy­aránt. Szinte minden dal akkorát üt, hogy a fal adja a másikat. Szarka Tamás dalaiban az a jó, ami majd minden kiemelkedő dal­szerző muzsikájában, hogy tudniil­lik a legkülönbözőbb hatásokból tud saját(os) világot alkotni. Ez a lemez nemcsak, hogy teljesíti vára­kozásainkat, de komoly előrelépést is jelent a zenekar életében. A hangszerelés gazdag, díszes orna- mentikájú, de mégsem felülstili­zált. A hangszerek boldogan kerge- tőznek egymással, a szaxofon (Jelasity Péter és Varga Bori) néha akkorákat csavarint a dallamon, hogy alig talál vissza a kiinduló­ponthoz, a dobok (Széli Tamás) harsányak és színesek, különös ele­gye ez a kíméletlen nyerseségnek és a kifinomultságnak. És felvillan végre a humor is, amit az előző, éGhymese című lemezről kissé hiá­nyoltam. A szövegek némelyike már-már irodalmi igényű, erősen hajaz ugyan a népdalokra, de Szar­ka Tamás mindent átereszt egy kor­szerűbb szoftveren, hogy a fiatalok is tudjanak vele mit kezdem. A tra­dicionális értékek azért felbukkan­nak, az egyik jó kis kocsmadal „szö­vegírója” például Petőfi Sándor, mert Szarka Gyula mostanában nagy költőnkre van rákattanva. Rengeteg rézzel, húrral, billen­tyűvel és bőrrel támogatták meg az alapjában véve letisztult, egyszerű dallamokat. Rájuk rátekerték a fú­vósokat, beléjük döngölték a dobo­kat, a réseket pedig egy kis szintivel (Fambauer Péter, Neumann Ba­lázs) fugázták ki. Minden a helyén, érezhetően és élvezhetőén jó arányérzékkel keverve. Egyedül a borítót szúrták el kissé, üyet egy ti­zenéves művészképzős is fél óra alatt kanyarít a számítógépén, ha meghallja azt a hívószót, hogy vi­lágzene. Egy CD-t azonban nem nézegetni kell, hanem hallgatni, ebből a szempontból pedig a Messzerepülő igazán friss, ízes da­rab, minőségét korládan ideig megőrzi. (EMI 2006) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Hétvégi közvetítésünket a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazinnal kezdjük, amely reggel héttől fél tizenkettőig hallgatható Sándor Renáta szerkesztésében. A 11 óra 30 perckor kezdődő Délidő­ben Miklósi Péter vendége a több­szörös paralimpiai és vüágbajnok íjász, a szepsi Lyócsa Imre lesz. A déli hírek után nótacsokrot közvetí­tünk, majd irodalmi magazinunk, a Téka jelentkezik. A műsorban ezút­tal Tóth László írása hangzik el, té­mája: a halálra, az elmúlásra való felkészülés, valamint Tőzsér Árpád főszerkesztő közreműködésével bemutatjuk a Madách Posonium Kiadó Magyar Anteausz sorozatát. Fél kettőtől a már elhangzott be­szélgetésekből forgatunk le néhá­nyat a Tallózóban. 15 órától a Kul­túra Vüágában Darkó Jenővel, a Pest Megyei Múzeumok Igazgató­ságának igazgatóhelyettesével be­szélgetünk, majd Horányi László színművész bemutatja az Esztergo­mi Várszínházát. A műsor utolsó perceiben két Dunaszerdahelyen élő író, Bereck József és Zirig Árpád beszél rádiózási szokásairól. Vasárnap hírekkel indul a műsor hét órakor. A műsorajánlat után Kalendárium rovatunk jelentkezik, majd visszatérünk a hét politikai eseményeihez, és elhangzik Mikló­si Péter Napjaink című jegyzete. A nyolcórai híradást követően refor­mátus műsorral jelentkezik a Vüá- gosság című egyházi magazin. Szénási Kiss Réka újlóti lelkipász­tor az imádkozás fontosságáról szól igehirdetésében. Halálának ötve­nedik évfordulóján Tóth Kálmán missziós lelkipásztorra emlékeznek tisztelői. 8.35-től zenés beszélge­tést közvetítünk Duka-Zólyomi Emese muzikológussal, könyvtá­rossal és karnaggyal. A kilenc órai hírek után Randevú Nyitrai Nórá­val és Puha Józseffel. A Megkérdez­zük rovatban ezúttal Ádámról és Éváról faggatjuk a gyerekeket, majd a hazai amatőr zenekarok helyzetével és kilátásaival foglalko­zunk. A műsor második részében beszámolunk az Iskola a múzeum­ban elnevezésű projektről, amely­nek keretében a fiatalok Bartók po­zsonyi diákéveiről hallhattak elő­adást, ezután Zupko Tamással, a MIK elnökével beszélgetünk Szlo­vákia Ifjúsági Tanácsáról. 13 óra­kor a Térerő műhelymelléklete je­lentkezik, amely ezúttal a bukaresti szerkesztőség gondozásában ké­szült. A14 órai hírek után Lacza Ti­hamér műsorát, a Kaleidoszkópot közvetítjük. Először egy Pozsony­ban rendezett nemzetközi konfe­rencia két előadója, dr. Szikra Éva kertészmérnök és dr. Őrsi Károly tájépítész beszél a történelmi ker­tek szerepéről és megóvásának le­hetőségeiről. Ennek kapcsán meg­emlékezünk a négyszáz éve szüle­tett és 340 éve elhunyt Lippai Já­nosról is, aki Pozsonyi kert címmel megírta az első magyar nyelvű ag­rárbotanikai művet. Végül ellátoga­tunk a Budapesten megjelenő Ter­mészet Vüága című tudományos is­meretterjesztő havilap szerkesztő­ségébe. 15 órától tűztük műsorra az Életpályákat. Dulai Ferenccel, a garamsallói kisiskola igazgató-taní­tójával, maratoni futóval a szer­kesztő, Tóth Erika beszélget. A fél négykor kezdődő Hazai tájakon cí­mű néprajzi összeállításban a naszvadi tájház vezetője, Németh Gyula a falu két jeles szülöttének, Nagy Lajos fényképésznek és Csu- port József takácsnak a munkáit mutatja be. (bodri) MOZIJEGY ______ Az ördög Pradát visel Ahogy a New York-i divat szédü­letes vüágában, ahol a stüusok, ru­haméretek napról napra változ­nak, úgy a divat szentélyében, a Runway Magazine-nál is zajlik az élet: karrierek ívelnek fel és törnek derékba. Miranda Priestly (Meryl Streep) a divat legnagyobb hatal­mú úrnője, akinek ápolt kezeitől retteg a New York-i divatipar, aki senkit nem tűr meg útjában, ha ter­vei kivitelezéséről van szó, tökéle­tesen ellenőrzése alatt tartja a „di­vat bibliáját”, a Runway-t, munka­társai életét megkeserítve. Akiben van egy cseppnyi önérzet, az nem bírja ki ezeket a megaláztatásokat, mégis New York-i nők milliói meg­halnának azért, hogy itt dolgoz­hassanak. Miranda új munkatársa, Andy Sachs (Anne Hathaway), a frissen végzett főiskoláslány egyáltalán nem ülik a képbe: szürke, jeüegte- len, tökéletes eüentéte a cégnél dolgozó „haute couture” ruhájú, szupermodell alakú, körömcipő­ben tipegő díváknak, akik az újság manhattani központjában Miran­dát veszik körül. Amikor Andy be­lép a szerkesztőségbe, megdöbben­ve jön rá, hogy a munka, amelyre jelentkezett nem elszántság és cél- tudatosság kérdése. Miranda ren­geteget forog a divat vüágában, de nem sikerült eddig egy jó asszisz­tenst találnia. Andy tökéletesen al­kalmatlan a munkára, de van ben­ne valami, ami a többiekben nincs: nem tud veszíteni. Ahhoz, hogy tökéletes munka­társ legyen, Miranda képére keü formálnia magát. Hamarosan, a barátja legnagyobb rémületére, megtanul úgy beszélni és járni, ahogy bárki a cégnél, és nem keveri össze Dolcét Gabbanával. Egyre in­kább úgy látja a vüágot, mint Miranda, rájön, hogy bár Miranda élete csodálatos, de nagyon magá­nyos is: a nagy siker sokszor nagy áldozattal jár. Amerikai vígjáték. Rendező: David Frankel. Szereplők: Meryl Streep (Miranda Priestly), Anne Hathaway (Andy Sachs), Entity Blunt (Entity), Stanley Tucci (Nigel), (port.hu) Anne Hathaway és Meryl Streep (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents