Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-04 / 228. szám, szerda

2006. október 4., szerda 2. évfolyam, 40. szám Persze az igazságot sem tanácsos eltitkolni Nem kell a mellékállást hangsúlyozni Akad olyan terület is, amelytől sokan visszariadnak, pedig remek kereseti lehetőséget nyújt Melyek a legveszélyesebb, ám mesésen fizető szakmák? FELDOLGOZÁS Előfordulhat, hogy az álláskere­sők úgy pályáznak meg egy pozí­ciót, hogy közben mellékállásban dolgoznak. Miként kezeljék ezt a helyzetet? A munkáltatók általá­ban egész embert kívánó munká­ra keresnek jelölteket, ezért nem előnyös, ha mellékkereseti forrá­sunkat hangsúlyozzuk. Persze az igazságot sem tanácsos eltitkolni. Nincsenek sokan, akik mellék­állás birtokában pályáznak főál­lásra. Ám ha az álláskereső mégis ebben a cipőben jár, nem taná­csos nagy hírverést csapni ennek. A munkáltatók többsége egész embert kívánó, minimum napi 8 órás pozíciókra toboroz jelölte­ket. Áz adott területre specializá­lódott, azzal kizárólagosan fog­lalkozó jelölteket keresnek. A plusz jövedelemszerzéssel foglal­kozók kapcsán jogosan merülhet fel a munkáltatói aggály: a mel­léktevékenység a főállás rovására mehet. Vannak azonban kivéte­lek. A határozott idejű szerződé­sekkel járó projektmunkák - pél­dául az integrált vállalatirányítá­si rendszerek bevezetése eseté­ben - sokszor előfordul, hogy ta­nácsadói tevékenységét az adott munkavállaló több projektben folytatja, így több „munkahelyen” is dolgozik. A mellékállás nem kizáró ok egy pozíció megpályázásakor. Fel­adat- és munkakörfüggő, hogy ösz- szeegyeztethető-e a napi teendők­kel. A már meglévő mellékállást titkolni sem kell. Az őszinteség csak a jelentkező hitelességét erő­síti az álláspályázat elbírálásakor. Ám nem mindegy, müyen terü­leten zajlik a melléktevékenység. A konkurens cégek termékeit nép­szerűsítő mellékállások etikai és üzleti szempontból kifogásolható- ak. Ez a lehetőség többnyire az ér­tékesítői pozícióban dolgozókat kísérthet meg, de más munkakö­rökben sem kizárt, (jp) Van olyan munka, amely­hez senkinek sem fűlik a fo­ga, ám valakinek mégis el kell végeznie. Sovány vi­gasz, de ilyenkor legalább jól megfizetik a munkavál­lalót. Akad olyan terület is - például a békefenntartás vagy a légi permetezés -, amelytől sokan visszariad­nak, pedig remek kereseti lehetőséget nyújt. Ezek né­melyike azonban életveszé­lyes. Tények és tippek. FELDOLGOZÁS Egy londoni piackutató cég nemrégiben készített elemzése szerint a munkahelyükkel és mun­kájukkal elégedetlen dolgozók fe­le csak a remek kereseti lehetőség miatt nem hagyja ott állását. A brit dolgozók kétharmada például úgy véli, hogy munkáját nem díjazzák keUőképpen - még akkor sem, ha a mindenkori fizetési ráta azt bi­zonyítja, hogy az elégedetlenke- dők gyakran jobban keresnek az ádagos munkavállalónál. Az elégededenség azonban az esetek túlnyomó részében nem merül ki a morgolódásban, ugyan­is a már említett brit felmérésből az is kiderül, hogy az aktív mun­kavállalók 65 százaléka tervezi, hogy a következő három hónap­ban munkahelyet vált. Müyen okokra hivatkoznak? A legtöbben azzal érvelnek, hogy munkájukért alacsony fizetést kapnak. Akad azonban jónéhány olyan terület is, amelyet - annak ellenére, hogy ádagon felül jöve­delmez - örömmel elhagynának az elégededen dolgozók. Hiába keres ugyanis a salary.com adatai szerint egy amerikai gyomor- és bélspecialista évi 269 500 dollárt (1 dollár 29,50 korona), egy átla­gos vámszedő pedig 45 ezer dol­lárt, mindkét szakmának meg­vannak a hátulütői, amelyek hosz­szútávon elégedetlenséghez és fá­sultsághoz vezethetnek. Hazánkban a legjobban fizetett szakmák között kiemelt helyet foglal el a légiirányítóké, a tör­vényhozói, miniszteri, politikai államtitkári poszt és a bírói szék. Amerikában a szoftverfejlesztő informatikusok több mint 100 ezer dollárt, a teherfuvarozók és a halott balzsamozók pedig 43 ezer dollárt keresnek évente. Tengeren innen és túl számos olyan foglalkozás van, amely ve­szélyes volta miatt ádagon felül jövedelmez. Komoly összeget ke­resnek például az iraki békefenn­tartók és a mezőgazdasági perme­tezők. Ezek időszakos, számos ri­zikófaktort rejtő munkák, ame­lyek komoly szakmai felkészültsé­get és hozzáértést igényelnek. Egy amerikai békefenntartó 120 ezer dollárt, a mezőgazdasági permetező pedig 54 ezer dollárt keres. Egy békefenntartó katona Irakban 2004-ben beosztásától függően havi bruttó 80-120ezer koronát keresett. Egy mezőgazda- sági permetezésre szakosodott pi­lóta havi bruttó 300-500 ezer fo­rintért emelkedik a levegőbe az évnek abban az időszakában - há­rom-négy hónapig -, amikor van munkája. Az Egyesült Államokban a leg­jobban fizetett szakemberek listá­ján előkelő helyet foglalnak el a bűnügyi helyszínelők, a lábápolás­sal foglalkozó szakemberek, a fú­rótornyokban dolgozók, és a rák­halászok. Ez utóbbi tengerentúli felmérések szerint minden szem­pontból az egyik legkellemede- nebb és legrizikósabb munka. A tengeri halászok között a halálozá­si arány ugyanis harmincszor ma­gasabb, mint bármely más foglal­kozást űzők esetében. Ráadásul a rövid szezonnak köszönhetően a rákhalászok gyorsan és sokat - oly­kor napi 20 órát - dolgoznak. Igaz, keresetük is kimagasló, tevékeny­ségük egy-egy idényben akár 100 ezer doüárt is hozhat a konyhára. Az esetek túlnyomó többségé­ben az elégededen munkavállalók úgy gondolják, hogy 10-20 száza­lékos fizetésemelés elég ahhoz, hogy szemet hunyjanak munkájuk „hiányosságai” fölött. Vagyis afö­lött, hogy nem tudják kamatoztat­ni képességeiket, és egyáltalán nem veszik hasznát képzettségük­nek. A fizetésemelés gyógyírt je­lenthet az unalmas munkára, sőt, sokan még azokat az apró kelle- medenségeket is hajlandók figyel­men kívül hagyni, amelyek káros hatással lehetnek egészségükre, mint például a nagy melegben ki­fogástalanul üzemelő klíma-be­rendezések. Kérdés, hogy a megemelt havi jövedelem hosszú távon kárpótol­ja-e az elégededenkedőket, vagy célszerűbb üyenkor másik munka­hely és új kihívások után nézni, (h) A munkáltatók olyan titkárnőt keresnek, aki a felettes jobb keze és hosszabb-rövidebb szabadságolás, üzleti út, külső tárgyalások alkalmával is rá lehet bízni a céget Titkárnői szakma: nem elég a dekoratív külső és a kávéfőzés FELDOLGOZÁS A dekoratív külső és a kávéfő­zés tudománya már nem elég a titkárnői pozíció betöltéséhez. A cégek magasabbra tették a lécet. Az ideális munkatárs nem csak a főnök jobb keze: távollétében he­lyettesíti és felsőfokú szakképesí­tése van - írja a Jobpilot Pálya­csúcs Magazin. A titkárnőkkel szembeni nega­tív beidegződések a mai napig köztudatban vannak. Ezt gyak­ran maguk az érintettek táplál­ják: létezik olyan internetes ál­lásportál, ahol a jelentkezők de­koratív kinézetükre, előnyös kül­sejükre hivatkozva keresnek tit­kárnői, menedzser asszisztensi állást. A „megbízható, precíz, pontos” jelzők rendre a jelentke­zések végére szorultak. A mun­káltatói elvárások ugyanakkor sokat változtak az elmúlt évek­ben. „Egy-két évtizede elég volt a boldoguláshoz a kedves mosoly, a dekoratív megjelenés és némi gépírástudás. A cégek elvárásai azóta nagyot nőttek a titkárnők­kel szemben is. Számos munkál­tató inkább a „titkárnő” szó ne­gatív csengése miatt menedzser­asszisztensi munkakörként hir­deti meg a pozíciót.”-összegzi ta­pasztalatait Négyessy Gábor, a főként titkánők toborzására sza­kosodott First Lady Kft. ügyveze­tő igazgatója. A reprezentáció ma már kevés. A munkáltatók többsége olyan titkárnőt keres, aki a felettes jobb keze és hosszabb-rövidebb távollétek, szabadságolás, üzleti út, külső tárgyalások alkalmával is rá lehet bízni a céget. A titkár­sági munkakörökben dolgozók­nak készségszinten ismerniük kell az irodai kellékek, eszközök- a faxgép, a fénymásolók, a nyom­tatók használatát. Felhasználói szinten érteniük kell az alapvető számítógépes programokhoz és az internet világában is ottho­nosnak kell lenniük. Az, hogy az irodai hierarchiában ki milyen pozícióra javasolt, személyiség­függő: az irányító típusú jelent­kezőkből titkárságvezetők lesz­nek. Nyelvtudás nélkül ezen a terü­leten sincs nagy esély az elhelyez­kedésre. A tapasztalatok alapján a cégek 80-90 százaléka angolul kommunikációs szinten tudó munkatársakat keres. Németül beszélő asszisztensre mindössze 10-20 százalékuk tart igényt. A munkáltatók kérésére alapköve­telmény az angol nyelv ismerete. A szint az adott cégtől függ. Van, aki mindössze annyit kér: ne jöj­jön zavarba a titkárnő, ha angol telefont kell fogadnia, míg mások megkövetelik a stabil, tárgyalóké­pes nyelvtudást. A gazdasági, kommunikációs, jogi és a marke­ting.alapismereteket is örömmel veszik a munkáltatók. A cégek egyre ritkábban érik be érettségizett titkárnőkkel: az utóbbi időben divatba jött a fel­sőfokú szakképesítésű, esetleg diplomás munkatárs. Assziszten­si, titkárnői munkára gyakran je­lentkeznek frissdiplomások, akik még nem tudtak a végzettségük­nek megfelelő pozícióban elhe­lyezkedni diplomájukkal. A cé­gek előnyben részesítik a képzett titkárnőket: nem ritka, hogy dip­lomásként 2-3 hét alatt elhelyez­kedhetnek ezekben a munkakö­rökben. A tapasztalatok szerint a titkár­nők keresete széles skálán mo: zog. Pályakezdőként 15-20 ezer, diplomásként akár 30 ezer koro­nára is számíthatnak. A multik vi­lágában jobbak a lehetőségeik: magas szintű nyelvtudással és 3 éves tapasztalattal bruttó 40 ezer koronát is megkereshetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents