Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-14 / 237. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 14. Családikor. 13 A nők és a gyerekek jelentős hányada szenved fizikai, szexuális vagy lelki bántalmazástól Vessünk véget az erőszaknak! A világ országaiban három nőből egyet életében leg­alább egyszer bántalmaz a partnere - derült ki az ENSZ jelentéséből. STOP-INFORMÁCIÓ A „Vessünk véget a nők elleni erőszaknak: a szavaktól a tettig!” című tanulmányból kiderül, a nők jelentős hányada szenved fizikai, szexuális erőszaktól vagy lelki ter­rortól. A dokumentum több or­szág felméréseit összesíti. Az Egészségügyi Világszervezet 11 államban végzett felmérése alapján - országtól függően - a nők 6-59 százalékát bántalmazza partnere szexuálisan. A 6 százalé­kos adatot Japánban, az 59 száza­lékosat Etiópiában regisztrálták. A meggyilkolt nők 40-70 százalé­kát megerőszakolta félje, illetve barátja. A felmérésből az is kiderül, hogy 130 millió nőnek csonkítot­ták meg a nemi szervét, elsősor­ban Afrikában, de egyes közel-ke­leti államokban, sőt az Európába, Észak-Amerikába vagy Ausztráliá­ba bevándorolt közösségekben is előfordult ez. A tanulmány szerint az Európai Unióban élő nők 40-50 százalékát érte már valamilyen szexuális zak­latás. A nő- és gyerekkereskedelem áldozatainak többségét a szexuális kizsákmányolás szándékával viszik külföldre. A jelentés a különböző háborúk­ban elkövetett szexuális erőszakra is kitér. így például az 1994-es ru- andai népirtás idején 250-500 ezer nőt erőszakoltak meg, az 1990-es években, a boszniai konfliktus ide­jén ez a szám 20 és 50 ezer között mozgott. Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában a rokkant nők több mint felét bántalmazzák, míg ez az arány egészséges társaiknál egyharmados. NAGY EMBEREK KICSIBEN Johannes Kepler, a vaksi csillagász OZOGÁNY ERNŐ Madách Imre nagyszerű tragédi­ájának prágai színéből tudjuk, hogy a jobb sorsra érdemes Kepler- Ádám felesége szeszélyeinek kielé­gítése érdekében horoszkópok ké­szítésére kényszerült. Hogy a csilla­gok nem hazudnak, arra a legjobb példa, hogy az 1566. október 28-i holdfogyatkozásból kiszámította a Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmé­ben megénekelt rettegett II. Szoli­mán halálát. Az ügy pikantériája, hogy a horoszkóp készítése idején Allah földi helytartója már a Hete­dik Mennyország lakója volt. Johannes Kepler eredetileg lel­kész szeretett volna lenni. A fizika- történet nagy szerencséjére viszont misztikus gondolkodása miatt megbukott a teológiai vizsgákon, és kirúgták az egyetemről. Miután valamiből élnie kellett, asztrológiá­val kezdett foglalkozni. Ebben az időben még nem különült el a csil­lagok állásából emberi életeket meghatározó misztikus tevékeny­ség az igazi csillagászattól. Erre a legjobb példa az első műve, a Mysterium Cosmographicum, amelyben e két terület keveredik egymással. Bár Tycho de Brahe nem sokra becsülte az asztrológiát, viszont rövid orra ellenére a szó va­lóságos és átvitt értelmében na­gyon éles szeme volt. Kepler köny­vének elolvasásakor azonnal felis­merte a bukott papnövendék tehet­ségét - közvetlen munkatársául fo­gadta. Keplernek erre nagyon is szüksége volt, hiszen távcső híján csak szabad szemmel lehetett meg­figyeléseket végezni. Kepler vi­szont rövidlátó volt. Olyannyira, hogy a rossz nyelvek szerint a csil­lagos égből semmit nem látott. Ha nem Brahe a tanítómestere, szinte biztos, hogy soha sem fedezi fel a bolygók mozgásának törvényeit. Á két tudós kapcsolata kezdet­ben nem volt felhőtlen. Meglepő módon ennek nem tudományos nézetkülönbség, hanem a társadal­mi helyzetük volt az oka. A rátarti nemes meglehetősen lekezelő mó­don bánt az egyszerű családból származó Keplerrel, akinek apja zsoldos katona volt, anyját pedig boszorkányságért fogták perbe. A huzamos, jól végzett munka meg­lágyította a büszke nemes szívét: egy idő után megtette őt segédjé­nek, majd első asszisztensének. így természetes, hogy halálos ágyánál az iljú Keplert nevezte meg műve folytatójaként. A végakarat egyben azt is jelen­tette, hogy ráhagyta több ezer ol­dalnyi tudományos jegyzetét és a kor legpontosabb bolygómozgási pályaadatait. Szüksége is volt erre Keplernek: rossz szeme miatt kép­telen lett volna komoly megfigyelé­seket végezni. Brahe lányai viszont megmaka­csolták magukat. Abban a hitben, hogy apjuk alkímiával is foglalkoz­hatott, és esedeg megfejthette az aranycsinálás módját, nem voltak hajlandók kiadni a jegyzeteket. Évekbe telt, mire kiderült: csak tu­dományos jelentősége van az ada­toknak, ekkor viszont a tűzre akar­ták vetni a hasznaveheteden irato­kat. Végül is sikerült Keplernek megszereznie az aranynál is többet érő, több ládányi iratköteget. Alig kezdte az adatokat tanul­mányozni, kiderült, hogy nem egé­szen úgy folytatja Brahe életművét, ahogy azt mestere elképzelte: elve­tette a Föld központi szerepét, ezt a kopernikuszi Nap-központú rend­szerrel helyettesítette. Viszont Brahe táblázatai alapján hamaro­san kiderült számára, hogy nem mozoghatnak a bolygók körpá­lyán. Különösen a Mars mozgása mutatta ezt. Ráadásul egy másik rejtélyt is meg kellett oldani: miért nem egyforma hosszú bolygónkon a két félév. Elég csak a naptárat kézbe venni, hogy kiderüljön: a ta­vaszi napéjegyenlőségtől az őszüg terjedő időszak egy héttel hosz- szabb, mint az őszi napéjegyenlő­ségtől a tavaszüg terjedő. Arra nem volt logikus magyarázat, hogy egy kör mentén haladó bolygó miért változtatja keringési sebességét. Kepler pengeélességű esze kellett annak megállapításához, hogy bár nagyon kicsi a különbség, de nem kör, hanem ellipszis pályáról van szó. Ezzel megoldódott minden probléma. Csupán a róla ebevezett törvényszerűségeket kellett meg­határoznia. Kepler azt is felismerte, hogy a Nap erőhatás útján tartja maga kö­rül a bolygókat. Az erő jellegéről a rá jellemző módon meglehetősen misztikus elképzelése volt: egy ha­talmas mágnesnek hitte csillagun­kat, amely delejező erejével hat az égitestekre. E forradalmi gondola­ta ugyan hibás volt, viszont előké­szítette a talajt minden idők legna­gyobb fizikusa, Isaac Newton mun­kásságához. EMBERNEVELŐ Mit tegyünk, ha csak turkál a gyermek az ételben? ÖSSZEFOGLALÓ Az étvágytalanságnak különbö­ző okai lehetnek: betegség, fáradt­ság, helytelen nevelési módszerek. Gyermeke állandóan csak nyafog, és elutasítja az elétolt ételt? ♦ Helytelenül teszi, ha a gyerek ét­kezésében nem tartja be a rendsze­rességet; folyton kínálja, és evésre kényszeríti; játékokkal és egyéb trükkökkel csábítja a szájába az ételt. ♦ Ne hagyja a gyereket egyedül az asztabál, a család többi tagja nél­kül, és más, ínyére való .étellel se helyettesítsük az éppen aktuális menüt! így csak válogatóssá válik. Az állandó kritizálás és erőszakos­kodás az ellenkező reakciót vált­hatja ki; az étvágytalanság akár kó­rossá is válhat, és a gyerek testi fej­lődését korlátozhatja. ♦ Figyelmeztesse, hogy ha nem eszi meg az ebédet, estig nem kap mást! Semelyik gyerkőcnek nem áll szándékában egész nap éhezni - nagy a valószínűsége, hogy fejet hajt a szülő akarata előtt, és meg­eszi az elé rakott ételt, (s, ak) SZÓ Ml SZÓ Soha el nem évülő generációs gondok FIALA ILONA Egyik nap, amikor átadtam a helyem a villamoson egy nálamnál idősebb hölgynek, a hálás mosoly és „köszö­nöm” mellé egy cukorkát is kaptam. Jót nevettem magamban: lám, lám, mostanában már anyagi jutalom jár annak, aki átadja az ülőhelyét a tö­megközlekedésjárműin. S eszembe jutott, hogy talán úgy harnünc évvel ezelőtt hány, de hány kis cikket ol­vastam az újságokban arról, hogy valahol egy fiatalember nyugodtan ült az ülésen, miközben nehéz táskát cipelő, munkából hazafelé igyekvő, idősödő hölgy állt a közelében. Az üyen karcolatok, glosszák és jegyzetek mindig leleményesen oldották fel a drámai feszültséget: a fiatalembert felszólította valaki, hogy legyen már szíves, adja át a helyét az arra érdemesebbnek. A megszégyenült lurkó pedig mit te­hetett... S miután szemlesütve és pironkodva átadta a helyét, még vé­gig kellett hallgatnia az utasok csípős (de mindenképpen nevelő szándékú) megjegyzéseit is. Aztán lassanként egyre romlott a helyzet e tekintetben. Majdnem azt mondanám, hogy mára már meg is szok­tuk, hogy ha egyszer valaki ülőhelyet szerzett magának a buszon, vil­lamoson, az már csak akkor áll fel, amikor leszállni szándékozik. Azt is megszoktuk, hogy a megállókban a fiatalok kicselezik az öregeket, gyorsan felugranak a járműre, s azonnal rávetik magukat az ülőhe­lyekre. A később felszállók pedig álljanak! Mostanában olyan érzésem van, hogy többnyire már csak én adom át a helyem. Komolyan. Na meg az én korosztályomból itt-ott néhá- nyan. Az ötven körüliek. Egy ideje kimondottan figyelem az ülőhe­lyek átadásának alakulását. Tapasztalataim félelmetesek. Az idősek, betegek, terhes nők, illetve kisgyermekes szülők iránti előzékenység kihalóban van. Pár évvel ezelőtt még meg mertem kockáztatni, ha egy suhanc gubbasztott mellettem, s közben olyasvalaki szállt fel, akit joggal megillet az ülőhely, hogy hangomban némi élccel és ta­gadhatatlanul kihívóan megkérdeztem a mellettem gubbasztó ifjút: Uram, átadja a helyét, vagy álljak fel én? Eleinte néhányszor bevált a cseles felszólítás, de hovatovább szemtelenebbnél szemtelenebb vá­laszokat kaptam. Ilyesmiket: „felőlem!”, „ha gondolja...” vagy „csak álljon fel nyugodtan!” Vagyis mindegyik válasz azt jelentette, hogy álljak fel én. S amikor egy még majdnem gyerek azt vágta a képembe, hogy akarok-e egyet a pofámra, abbahagytam ezt a trükköt, inkább enélkül engedtem át a helyemet, s teszem ezt azóta is. Manapság az idős emberek inkább lesütik a szemüket, s szerényen álldogálnak a buszon vagy a villamoson, semhogy máséval találkoz­zon össze a tekintetük, s az a valaki beléjük akaszkodjon, mondván: valami nem tetszik, öreganyám? Egyes ismerőseim osztják a vélemé­nyemet, amikor a fiataloknak az idősek iránti magatartása miatt mél­tatlankodom. Mások megütköznek rajta, hogy a súlyosabbnál súlyo­sabb gondokkal teli életünkben engem üyen semmitmondó generáci­ós kérdések foglalkoztatnak. Tudom, hogy nem változtatom meg a helyzetet, de azért hadd hangsúlyozzam azt a talán elcsépelt, de két­ségtelenül igaz mondást, hogy a természet törvényeiből kifolyólag egyszer mindenki megöregszik, s így majd a mai fiatalok is megta­pasztalják ugyanazt, amit ők praktizálnak az idősekkel szemben. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Teáscsésze Könnyen letörik a füle. De ebben a csorba állapotban is használhat­juk arra, hogy ételmaradékot te­gyünk el benne. Nehogy azonban valaki megkarcolja a kezét a törött cserép érdes felületével - le kell csiszolni üvegpapírral! Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Figyelmesen ol­vassa el magazi­nunk írásait, s je­lölje meg a helyes válaszokat. A meg­fejtést levelezőla­pon küldje el a Csa­ládi Kör címére - ne feledje el feltüntetni a saját elér­hetőségét! Ha velünk játszik, az Új Szó ajándékát nyerheti meg. A beküldési határidő: okt. 18. 1. Hol bántalmazzák szexu­álisan a nők 59%-át? a) Etiópiában b) Japánban c) Ruandában 2. Mit takar a „Chüd Free and Loving It”? a) egy mozgalom nevét b) egy könyv címét c) egy családsegítő köz­pont nevét 3. A „felszarvazott” szavunk minden való­színűség szerint: a) a németből b) a görögből c) a törökből került a magyar nyelvbe. Az október 7-i Családi kvíz helyes megfejtése: lb, 2c, 3b. Az Új Szó ajándékát Baráth Ágota balázsfai olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkesztő: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents