Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-13 / 236. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 13. Kultúra 9 Schlanger András: „Minden vígjáték akkor jó, ha valódi, drámai sorsokat mutat be a fonákjáról" Különös emberek keserű élete „Azt akartam, hogy mindenkinek, aki bejön este játszani a színházba, olyan feladata legyen, amiben igazán megmutathatja magát" - Schlanger András rendező, a háttérben Tóth Péter zenei vezető (Dömötör Ede felvétele) Nem Komáromban találkozott először A doktor úrral. Kezdő színészként, az 1984/85-ös évadban, Puzsér Jánost alakította Molnár Ferenc vígjátékában Nyíregyházán. A doktor úr azóta szívügye lett Schlanger Andrásnak. Most megrendezte a Komáromi Jókai Színházban, a bemutatót ma este tartják. SZÉL JÁNOS A doktor úr is úgy készült, hogy a legelején leültek Bognár Róbert dramaturggal, mint annak idején, A gazdag szegények vagy A Waterlooi csata című, korábbi komáromi sikerdarabok rendezése előtt tették? Évek óta Bognár Robival dolgozom. Azért szeretek vele dolgozni, mert már ismeri a társulatot. Pontosan tudja, milyen színészekre kell átalakítanunk a szöveget, és ismeri a színházi gondolkodásomat is. Évadonként általában két darabot rendezek. Külön élmény, amikor nyáron lemegyünk az őrségi házába, kint a szőlőlugasban egy hétig gyúrunk egy-egy szöveget. Minden előadásunk ott születik már húsz éve. Táncos és zenész múltját mennyire hasznosíthatja a színpadon? A Vidám Színpadon, melynek a tagja vagyok, elég különös, de nagyszerű felfogásban játsszuk most a Vízkereszt című darabot. Az előadásban élőben fellép a Quimby nevű sztárzenekar. Ők az általam alakított Orsinónak, Uliria hercegének a házizenekara. Az előadás során többször beállók közéjük, és szaxofonon játszom velük. A világon sok színész van, aki Orsinót játszott már, de olyan, aki közben a Quimbyvel zenélt, azt hiszem, csak én vagyok. Miért egyfajta különös, karikí- rozó stílust választott rendezőként a darab komáromi előadásához? A groteszk, a burleszk felé megyünk. Szerintem olyan, hogy csak társalgási színház, mint stílus létezik. Ebben a darabban az emberek szélsőséges helyzeteket ábrázolnak. Éppen most akar megcsalni a féljem, éppen most akarom megcsalni a feleségemet, éppen most harcolok életem első szerelméért. Az ember üyen helyzetekben nem társalog, hanem vitázik, harcol, küzd, kiabál, aggódik. Látványosak Bodor Johanna koreográfus táncai. Molnár Ferenc huszonnégy évesen írta ezt a darabját. Az a sajátossága, hogy mindig ketten-hárman vannak a színpadon, és a dalok is ilyenek. A zenés műfaj pedig igényli, hogy bizonyos pontokon sokan táncoljanak együtt. Ezt úgy oldottuk meg, hogy látunk egy viszonylag szűk belső szobát, majd egy trükk segítségével kinyílik az egész színpad, és a táncosok eltáncolják, amit a színészek nem mondhatnak el. Titkos vágyaik, gondolataik, szenvedélyed: vannak ezekben a táncokban. A színészek bírják a rengeteg gyorsöltözést három felvonáson keresztül? A színész általában kétszer esik kétségbe. Ha nagyon kis feladatot bíznak rá, vagy ha rengeteg a feladata. Színészként én is üyen vagyok, s azt mondom, az utóbbi mindig jobb. Azt akartam, hogy mindenkinek, aki bejön este játszani a színházba, olyan feladata legyen, amiben igazán megmutathatja magát. A záródalnak a szövege is hatásos. Zerkovitz olyan szerző volt, hogy ha rendeltek tőle egy új darabba egy slágert, fogta a régi dallamot, és másik szöveggel leadta. A doktor úr egyik nagy slágerével, az Ez egy egészen elsőrangú nő című dallal is ez történt. Zerkovitz ezt is magától lopta. Tóth Péter zenei vezető azután egy antikváriumban rábukkant az eredeti kottára. Az eredeti szöveg arról szól, hogy ma még táncolunk, mulatunk, de ha körülnézünk, rádöbbenünk, hogy öt perc múlva meg fogunk halni. Potyára megy ez az egész hercehurca, amit az életünknek nevezünk, a folyamatos jövés-menés, hazudozás, „szeretés”, „gyűlölés”. Mert mire az ember küoholja magát, már megy is a sűba. Amikor meghallottam a dalt, rádöbbentem, hogy éppen efféléket gondoltam a darabról. A felszínen mulatságos vígjáték, a felszín alatt pedig különös emberek keserű életét karikírozza ki Molnár Ferenc. Minden vígjáték akkor jó, ha valódi, drámai sorsokat mutat be a fonákjáról. Különben nem vígjáték, hanem bohóctréfa. Október huszonkettedikéig tekinthető meg Németh Hona kiállítása a somorjai At Home Galleryben Handiwork - az agresszív fémobjekt TALLÓSl BÉLA Belépve a somorjai zsinagógába, Németh Ilona Handiwork című kiállítására, a látogató kérdésekkel tele áll a helyiség főterében, a bejárattal szemben felállított objekt előtt: nem tudja ugyanis, mit lát, pontosabban, hogy amit lát, az micsoda. Nem kell kétségbe esni, nem az ő hibája. Ha csak nem egy bizonyos szlovákiai városból származik, nem is igazán tudhatja, hogy az első pillantásra bádogteknőc teknőnek, bádogbogámak, fémszarkofágnak, csillaháborús űrhajónak, ufónak tűnő két bádogob- jekt valójában miféle tárgy. Alaposabb szemrevételezés után arra a következtetésre juthat az ember, hogy a két „bádogtákolmány”, amelyek elé tárulnak, csak a művészi fantázia és kreativitás szüleményei, amelyek nem azonosíthatók tárgyi környezetünk semmiféle elemével. Alaposabban körülnézve felfedezzük, hogy két vizuális kiegészítő, a látvány eligazodásában segítő, azt értelmező, két más médiában megteremtett elem is része a kiállításnak. A Ravasz Marian által készített nagyméretű fotográfiák, valamint Czibula Csaba három dokumentumfilmje, amelyeket egyszerre nézhetünk három képernyőn. Ezek az objekthez illesztett művészi komponensek felfedik a „bádogtákolmány” valóját. Kiderül, hogy a bádogsátrak az egyik szlovákiai városban funkcionális tárgyként részei a tárgyi környezetnek. Valószínűleg egy kisiparos ezermester fejéből kipattant ödet alapján realizálták a minden esztétikát nélkülöző „amatőr” bádogtákolmányt, amelyet garázsként árusítanak, s amelyet Németh Ilona beemelt a művészetbe. (Az összecsukható ponyvagarázsok mintájára készültek ezek a „kézi fém bar- kácsművek”.) Eme esztétikádan elem esztétikává tételével a zsinagóga miliőjében még inkább kirívóvá válik, hogy életterünket milyen iszonyatos, agresszív tárgyakkal vagyunk képesek elrondítani. Szemlélteti egyúttal korunk vállalkozói szellemiségét tárgyalkotásunkban - és közvetve más területen is a funkció műiden áron. E multimediális kiállítás azonkívül, hogy bemutatja a meg nem nevezett szlovákiai kisváros egyik műhelyében gyártott, és abban a városban elteijedt-használt fémgarázsokat, dokumentálja azokat (fotók és film révén) valós környezetükben, illetve prezentálja a garázs művészeti tárggyá történő „kisajátítását”, és az eredeti funkciónak „idegen környezetbe”, vagyis zsi- nagógába-galériába történő elhelyezését is. Az egyik film azt mutatja be, ahogy maga a művész, Németh Ilona felkeresi a fémgarázsokat gyártó műhelyt, s megrendel belőlük két „példányt”. A másik film a tönkretett környezet esztétikáját dokumentálja. A harmadik pedig azt örökítette meg, hogyan fogadják a garázsoknak egy másik városban, valós élettérben hasonló funkcióba állítását. A három szegmenst - a fotókat, a filmeket és a bádoggarázsokat - együtt értelmezve még egy felismeréssel lehetünk gazdagabbak a kiállítást megnézve: képesek vagyunk nemcsak elviselni, hanem hozzászokni tárgyi környezetünk szömyszülemé- nyeihez, mi több, közömbösek lenni velük szemben. (Somogyi Tibor felvétele) A török író könyveit 40 nyelvre fordították le Orhan Pamuk kapta az irodalmi Nobel-díjat MTl-JELENTÉS nyét. Pamuk a szólásszabadság harcos képviselője, annak idején A török Orhan Pamuknak ítélték oda tegnap az idei irodalmi Nobel- díjat. Pamuk a török posztmodem irodalom emblematikus alakja, könyveiben rendszerint az Európa és az iszlám világ között rekedt Törökország identitászavarait mutatja be; eddig megjelent műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Ferit Orhan Pamuk 1952. június 7-én született Isztambulban. Testvére, Sevket Pamuk nemzetközüeg is elismert történelemprofesszor, aki az író több művében is megjelenik. Pamuk 1974-ben kezdett írni, s már első regényével, A sötétség és fénnyel komoly sikereket ért el. Az egy gazdag isztambuli család három generációjának történetét elmesélő Cevdet bej és fiai című regényével 1983-ban Orhan Kemal-dí- jat nyert. 1984-ben Madarali-díjjal tüntették ki A csendes ház című könyvéért, amelynek francia fordítása 1991-ben a legjobb külföldi könyv díját érdemelte ki. Az 1985- ben íródott A fehér kastély című regénye (amellyel 1990-ben nyert díjat), széles körben ismert szerzővé tette, a török írót a The New York Times kritikusai új csillagként emlegették. Időközben Pamuk stílusa változáson ment keresztül, a korábbi műveiben tapasztalható naturalista vonásokat posztmodem irodalmi stílus váltotta fel. S bár külföldön egyre népszerűbb lett, hazájában csak a 90-es évek elején vált igazán ismertté. Az 1990-ben írt A fekete könyv a török irodalom egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legellentmondásosabban megítélt alkotása lett. Két évvel később regényéből ő maga írta meg a Titkos száz című film forgatókönyvét. 1995-ben jelentkezett Új élet című regényével, amelyet már megjelenése pillanatában szétkapkodtak a török könyvesboltokban. Orhan Pamuk nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Hazájában sokan és sokat kritizálták politikai nézetei és cikkei miatt, amelyekben bírálta a kormánynak a kurd kisebbség iránt tanúsított magatartását, e cikkek nyomán írta meg 1999-ben A többi szín című regépedig ő volt az első muzulmán értelmiségi, aki kiállt a fatvával sújtott Salman Rushdie mellett. Legutóbbi, a Hó címet viselő könyve azokat a - napjaink Törökországát jellemző - társadalmi feszültségeket ábrázolja, amelyek az iszlámista és az elnyugatiasodott modern Törökország között mutatkoznak. A könyvet 2004-ben a The New York Times az év tíz legjobb regénye közé választotta. Rengeteg elismerése mellé 2005-ben a Német Könyvpiac Békedíjával is kitüntették. Tavaly török nacionalisták támadásainak kereszttüzébe került, mert egy svájci lapnak nyüatkozva kifejtette, hogy nyíltan kell beszélni a hazájában tabunak számító örmény népirtásról és hozzátette: 1915-ben egymillió örményt öltek meg Törökországban. Számos élet- veszélyes fenyegetés, sajtóbeli hecckampány után eljárás indult ellene. A vádakat végül idén január 22-én ejtették. Könyveit a külföldi kritikusok gyakran hasonlítják Umberto Eco, Italo Calvino és García Márquez műveihez. A regényekben megjelenő konfliktusok felkavaróak, cselekményük összetett, a karakterek pedig jól kidolgozottak. Nemrég a The Guardian a 21. század 21 legjobb írója közé választotta a „mágikus realizmus” zseniális török képviselőjét. Nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét (TASR/AFP-felvétel) Irodalmat, művészetet a világhálóra Mit főzött ki a Rovás? SZÁSZl ZOLTÁN Egy nem mindennapos témáról szóló szakmai konferendát tartanak holnap Rimakokaván a Rovás Polgári Társulás szervezésében. Magyarországi, szlovákiai és parti- umi irodalmi, művészeti és kulturális weboldalak szerkesztői találkoznak annak érdekében, hogy a virtuális világban viszonylag elég kevés helyet és olvasót magáénak tudható irodalomnak, művészetnek nagyobb népszerűséget szerezzenek. A Rovás Polgári Társulás másfél éve működő honlapjának, a www.rovart.com címen található kulturális galériának a sikerén felbuzdulva a csapat most nemzetközi kapcsolatok építésébe fogott. Azt szeretnék elérni, hogy banner- cserékkel, szerzők és cikkek, információk és alkotások egymás közötti cseréjével minél közelebb hozzák egymáshoz és főleg az olvasóhoz a mai irodalom, kultúra és művészet aktuális történéseit, népszerűsítsék azt az értékteremtő és -megőrző tevékenységet, amelyre a világháló képes. Magyarországról négy irodalmi és kulturális portál, Erdélyből két üyen szakmai csoportosulás, Szlováldából pedig szintén négy internetes weboldalt fenntartó társulás jelezte részvételét. „Az a cél, hogy a mai fiatalok közül, akik idejük jelentős részét az internet böngészésével töltik, minél többen keressék a nívós művészetet, a kultúra történéseit értékelő és bemutató honlapokat. Az ember számára nem lehet mindegy, müyen környezetben él, tehát nem lehet az sem mindegy, müyen hatások érik a virtuális világból. Óriási lehetőség van az internetben, csak tudni keü, hogyan lehet kihasználni az emberi értékek továbbéltetése érdekében. Szeretnénk a meghívott honlapok fenntartóival, szerkesztőivel egy olyan közös, európai projektet megtervezni és megvalósítani, amelynek fő célja a közönség számára jól és könnyen elérhetővé tenni az igazi értékeket. A legnevesebb magyar- országi weboldalak, a Litera, a Dokk, a Spanyolnátha, valamint az Irodalmi Rádió, a pozsonyi Magyar Intézet, az erdélyi Irodalmi Jelen és a Várad, a Kaüigram, a Szőrös Kő, a Szlovákiai Magyar írók Társasága, a Sambucus csoport, a Gömör- ország képviselőit várjuk a konferenciára” - mondta Szabó Ottó, a Rovás Polgári Társulás elnöke.
