Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-10 / 233. szám, kedd

POZSONY SZENCI JÁRÁS DUNASZERDAHELYI JÁRÁS GALANTAI u mm HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK ­zasasm? jjiOj/rJti ja ssataso MaÁSBasa V. oldal 2006. október 11., szerda Ára az Új Szóval együtt 10 Sk (előfizetőknek 9 Sk) • 1. évfolyam, 31. szám www.ujszo.com Útlezárás Dunaszerdahelyen A Karosai úti vasúti átkelőhelyet jövő hétfőtől nem vehetik igénybe az autósok III. oldal Trónra kerülnének A vasárnapi kisudvarnoki összecsapás mérlege: öt góll és egy súlyos sérült VI. oldal Csak akkor kapja meg a feladó az elkevert küldeményt, ha előbb kifizeti a visszatérítés díját, reklamálni pedig csakis ezután lehet A pakk, a szlovák meg a szlovén posta Zsemlye Gábor, akinek a csomag helyett csak a feladást igazoló szelvény van a kezében (A szerző felvétele) Zsemlyéék lánya, Krisztina majd egy éve Norwichban lakik. Fodrásznőnek tanult, utána leérettségizett, de nem tudott itthon boldogul­ni. Tavaly augusztusban előbb a barátja ment ki te­repszemlét tartani Angliá­ba, majd ősszel Krisztina is követte. Persze, a Zsemlye családban a szülői gondvi­selés ezzel nem ért véget, így időről időre útnak indult Nagymegyerről a szigetor­szág felé egy-egy csomag. LAKATOS KRISZTINA Soha nem volt semmi probléma. A szülők az elmúlt évben kiismer­ték magukat a nemzetközi postai szolgáltatások világában, így július 12-én, lányuk közelgő születésnap­ja miatt az ajándékot speciális felté­telekkel adták fel: első osztályú küldeményként, amelynek elvileg 7 napon belül meg kell érkeznie a célba, s amennyiben valamilyen okból kifolyólag a címzett 10 na­pon belül nem veszi át, azonnal visszaküldik a feladónak. (Azt csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a címzést is hibátlanul tüntet­ték fel.) A csomag értéke körülbe­lül kétezer korona volt, a feladása 1340 koronába került. Érthető módon a pakkot izgatot­tan várták odaát, és Zsemlyééket is érdekelte, mikor kapja kézhez Krisztina. De csak nem akart meg­érkezni. A határidő letelte után a szülők érdeklődtek a nagymegyeri postán, ahol azt a választ kapták: reklamációt két hónap elteltével fo­gadnak el. Annyit azonban nem kellett várni. A csomag augusztus utolsó napjaiban ismét feltűnt - Nagymegyeren. Mint kiderült, Angliába egyáltalán nem jutott el, világot látott viszont Szlovéniában. „Akkorra már le is tettünk róla, sajnáltuk nagyon, mert Krisztina várta, de a feleségemmel elköny­veltük a veszteséget - meséli Zsem­lye Gábor. - Aztán értesítést kap­tunk a postáról, hogy itt a csoma­gunk. Örültünk, hogy mégis előke­rült, csak azt nem értettük, miért szerepel ár a papíron. Hát kiderült. A postán azt mondták, csak akkor vehetjük át a csomagunkat, ha kifi­zetünk 2118 korona 40 fillért, amit a szlovén posta számolt fel a vissza­küldés fejében. A dobozt kívülről megnézhettük, össze volt lapítva, átragasztgatva, szóval egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy a tartalma nem sérült, vagy meg- van-e minden. A postán azt mond­ják, súlyra megvan. Mindegy, az legalább kiderült a címkék és a fel­iratok alapján, hogy el sem indult Anglia felé, már Pozsonyban, a 22- es postán elkeverték, onnan küld­ték Ljubljanába. A nagymegyeri postán többször is elnézést kértek, de azt mondták, ők semmit sem tudnak termi. Csak akkor kapom vissza a csomagot, ha előbb kifize­tem a több mint kétezer koronát, és a reklamációt is csak ezután veszik fel. Utána majd kérvényeznem kell valahol Besztercebányán, hogy visszatérítsék a pénzt. Nem is biz­tattak gyors ügyintézéssel, állítólag kb. fél év múlva várhatunk valamit. Érdeklődtem, mi van, ha nem fize­tek. Nos, akkor fél évig tárolják a csomagot, utána elárverezik. Jár­tam az ombudsmannál, ő mit mond, mit tegyünk. Azt a tanácsot kaptam, hogy ne fizessünk, inkább újunk egy nyomatékos panaszleve­let. Vagy forduljunk ügyvédhez - de azzal számoljunk, hogy egy üyen lépés többe kerülhet, mint amiről szó van... Tüdja, nem is any- nyira a pénz bosszant. Amikor úgy tűnt, végleg eleszett a csomag, be­legondoltunk, milyen káosz lehet most a reptereken a biztonsági in­tézkedések miatt, és azt mondtuk, szomorú, de megtörtént. Az vi­szont felháborít, hogy a saját tulaj­donom itt van pár lépésnyire, és nem kapom meg. Sőt, a posta még pénzt akar tőlem, bár a hibát ők kö­vették el.” Kérdésünkkel, hogy hasonló esetekben valóban ez a standard eljárás, a Szlovák Postához fordul­tunk. Bela Lisáková, a vállalat szó­vivője a következőket fűzte az ügyhöz: az adatokat ellenőrizték a nemzetközi postaszolgáltatási szekcióban, ezek alapján pülanat- nyilag annyi bizonyos, hogy a cso­mag külföldről további illetékek­kel terhelve jött vissza. A panaszos állításai, mármint hogy Anglia he­lyett azonnal Szlovéniába küldték a küldeményt, nem okvetlenül kell, hogy megfeleljenek a való­ságnak. A Postai feltételek 58. cik­kelye értelmében a posta csak ak­kor adja át a feladónak a csoma­got, ha az előbb megtéríti a vissza­térítés díját. A csomag átvétele után a feladó reklamálhat, egyút­tal kérvényezheti a csomag kézbe­sítése körülményeinek a kivizsgá­lását és a feladásért, illetve vissza­küldésért felszámított díjak meg­térítését. A csomagolást minden esetben be kell nyújtani elbírálás­ra. A reklamációt az érintett kül­földi postával együtt vizsgálják ki, rendszerint 30 napon belül, de in­dokolt esetben, ha a kommuniká­ció ezt megkívánja, a határidő 60 nap. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy a feladó panasza meg­alapozott, kérvényezheti a postai díjak megtérítését. Mit is fűzhetnénk hozzá? Talán csak annyit, hogy amennyibe ez a csomagfeladás került, illetve kerül­het, elég lett volna valamelyik fapa­dos légitársaság akciós repülője­gyére. Persze, akkor most talán ar­ról beszélnénk, hogyan lehet pana­szunknak érvényt szerezni ezeknél a társaságoknál. A válasz ugyanaz lenne, mint jelen esetben: nehe­zen, hosszadalmasan, a bürokrácia és a közpolgár számára áttekinthe­tetlen szabályozások bonyolult út­vesztőit járva... MIT SZÓL HOZZÁ? Mit gondol arról, hogy a segélyhívás Nagyszombatba fut be? Lekötik a dunaszerdahelyi kór­házat a 155-ös hívószámról, múlt csütörtöktől központi diszpécser- szolgálat működik Nagyszombat megye egész területén. A segélyhí­vások Nagyszombatba futnak be, onnan irányítják az összes men­tőállomást. A megyeszékhelyen ál­lítólag magyarul beszélő operáto­rokat is alkalmaznak majd. Damai Katalin, Bős: Hát, nem tehetünk ellene sem­mit, ha már egyszer kitalálták, hogy így legyen. Számomra az a lényeges, hogy időben kiéljen a mentő, ha hívjuk. Lehet, hogy az idősebbeknél gondot fog okozni, ha szlovákul kell a telefonkezelő­vel beszélni, bár néha itt is előfor­dult, hogy szlovák volt a szolgála­tos. Valahogy csak el tudjuk majd mondani... Szíjjártó Katalin, Dunaszerdahely: Megáll az ész! Hát, szerintem Nagyszombat nagyon messze van, és nem tudom, milyen rendszerük lesz. Azt viszont tudom, hogy sür­gős esetekben másodpercek is szá­mítanak. Én attól tartok, hogy így lelassul a gyorsmentőszolgálat. Ki találta ezt így ki? Lapos Ildikó, Nagymegyer: Értheteden, müyen elgondolás alapján hoznak döntést üyen fon­tos kérdésben. Miért kell újabb láncszemet beiktatni a páciens és az orvos közé? Félelmeim vannak ennek a rendeletnek a gyakorlati megvalósítása miatt, és azzal kap­csolatban is, hogy az államnyelvet nem jól beszélő, idős, rémült beteg vagy hozzátartozó miként fogja megértetni a nagyszombati tele­fonügyeletessel, mi a problémája. Nagymegyeren, a Pozsonyi úton működűt a mentőszolgálat egy ki­helyezett állomása, remélem, az ő munkájukra nem lesz negatív ha­tással a döntés, (jóm, as) LAPSZÉLEN Nézünk, mint a moziban B. JÓZAN MÓNIKA A hírek szerint a dunaszerda­helyi kórházban kétszer is bombariadót okozó szeren­cséden flótás olyannyira meg lehetett rémülve mások és - feltételezem - saját gaztettei­től, hogy emberek százainak napjait keserítette meg. ÁUítólag azért csinálta a tragi­komikus cirkuszt, mert sötét ügyletekbe keveredett egy magyarországi „vállalkozó­val”, akit szintén a kórházban kezeltek a bombariadók ide­jén. Mivel nem mert, nem volt képes kikecmeregni a saját magának ásott veremből, fel­csapott terroristának, remél­ve, hogy a „vállalkozó” a rend­őrség látókörébe kerül a bom­bariadó miatt. Nem valószínű, hogy épeszű ember eszébe juthat egy üyen fordulat. Meg­érne azonban a sztori akár egy abszurd mozifilmet is. Már­mint, hogy valaki épp egy bombariadóval oldja meg üz­leti vagy éppen magánéleti problémáit. Még lenni is ab­szurd ugyanis, hogy az ártat­lan beteg embereket sújtó eva­kuálás közepette egy gyanús vállalkozóra terelődjék a fi­gyelem. Vegyünk egy másik, jóval ártadanabbnak tűnő színjátékot, amelynek főhőse ugyancsak egy ügyeskedő, ám sokkal inkább meg van a ma­gához való esze, mint bomba- riadós emberünknek. Be is jött a számítása, amikor azért ka­pott meg kedvezményes áron egy városi ingatíant, mert az lebontásra ítéltetett. Igen ám, de az a hír járja a városban, hogy a kedvezményes telekár és a járulékos bontási költsé­gek kiadásait jóval meghalad­ja a lebontott törmelék eladá­sából származó bevétel. íme a biztos recept az orrunk előtt, hogyan lehet kis befektetéssel ingyen ingadant szerezni... Félreértés ne essék, nem állí­tom, hogy ez esetben is bűn- cselekmény történt. Hiszen ez utóbbi váüalkozónk bombari­adó helyett csak egy bomba üzletet csinált... Mi meg csak nézünk, múlt a moziban...

Next

/
Thumbnails
Contents